Kelet-Nyugat, 1991 (2. évfolyam, 1-33. szám)

1991-01-04 / 1. szám

Jónapot Esztendő! Az összetartozásnak erőssége mutatkozott meg Jézus születésének ünnepén. Új karácsonyt ültünk! S az ünneplők között legszebb köntö­sébe öltözött a lélek azok részéről is, akik az elmúlt negyvenöt évben — szinte két generáció erejéig —a vallási hagyományainktól elszakadva nőttek fel. Amit úgy hittünk, hogy behozhatatlan értékvesztés, az immár behozhatónak mutatkozik. A hitnek mélyek a gyökerei! Annak a hitnek is, amely az igazság érvényesülését jövendöli. Láttunk és át is éltünk valamit ebből az igazságból. Ezelőtt egy év­vel a felszabad­ultság kitörő eufóriájával lélegeztük be azt az új megmutatkozó csodát, ami kaput nyithat az egyéni és közösségi szabad­ságra, az önmegvalósításra, a szabad alkotói cselekvésre. Milyen hamar rá kellett döbbennünk: az ember nem megkapja, az ember kivívja a szabadságát! Az említett igazságnak érvényt kell szereznie azokkal szem­ben, akik a már korábban birtokolt kiváltságaikat féltik. Országunk tra­gédiája: a forradalom zászlaját lobogtatva a nemzeti megmentési front­ból a régi nomenklatúra emberei s családtagjaik teremtettek újra hatal­mat. Mi több, ezt a hatalmat a nép akkori jóhiszeműségére támaszkodva törvényes választással sikerült szentesíteniük. S közben megtörtént a felébredés! Most már többen vannak azok, akik látnak: a történelmi színpadról demagóg módjára szónokolnak a demokráciáról, miközben a függöny mögül — ugyanazon erők — pog­romot szerveznek, sovinizmust szítanak, táplálják a szélsőséges naciona­lista törekvéseket, vérükből vétetett fiataljaikat bunkózzák le, s meg­gyalázzák az igazi forradalmárok emlékét, lehetetlenné teszik a prog­resszív eszméket valló egyének s csoportosulások megnyilatkozásait... Tudnod kell, ÚJ ESZTENDŐ! Ezt éltük, és ezt éljük. A csalódás lassan beépült a tudatunkba. De ez nem egyenlő a lemondással. Ó, nem! Kezdeti, kivívott jogainkból megmaradt nekünk a szólásszabadság. A korlátokat újra felállító új hatalomnak — államelnöknek, kormánynak — még nem sikerült visszavonnia a SZÓLÁS SZABADSÁGÁT. S ezzel a hithű, progresszív sajtó — amelyhez tartozónak magunkat érezzük — élni tud! Az is igaz, hogy az elhivatottsággal vállalt újságírásnak, lapkiadás­nak az esélyeit épp kisugárzásában, terjesztésében rontják a „függöny mögötti“ erők. Nemcsak úgy érezzük, de lassan úgy is van: a szerkesztés felelőssége eltörpül a terjesztési gondok mellett. Ma már nem elég jó lapot szerkeszteni. Ez önmagában nem elég! A jó lapot is meg lehet buktatni, csődbe lehet juttatni, ha nem terjesztik. ESZTENDŐ, te új, ugye, megtartó erő lehet számunkra, továbbra is az összetartás, hogy magunk mögött tudhassuk az olvasókat?! Ami a hit­­hűséget, a pontos és reális tájékoztatást illeti, mi maradunk a régiek. FÁBIÁN IMRE DEBRECENI TALÁLKOZÁSOK George Cushing professzorral a londoni egyetem tanárával Az Irodalmi Napok idején hol itt, hol ott bukkant fel egy diszt­ing­vált angol úr, aki igen szabatos, ízes magyarsággal vett részt a vitákban, be­zél­­getésekben és számos tanújelét adta rendkívüli tájékozottságának a magyar kultúra különböző területein. — Professzor úr, hol tanult meg ilyen jól magyarul? — Főleg az Eötvös kollégiumban, a háború után, amikor ösztöndíjas­ként voltam ott. — És hogyan jutott ön Pestre? — Klasszika filológus voltam Cambridgeben, amikor ott végeztem, ak­kor hirdettek meg egy magyar ösztöndíjat a továbbtanulásra. Ígyhát Cambridgeből egyenesen Pestre kerültem, ott kezdtem magyarul tanulni és angolul tanítani is. — Kik voltak a tanárai, kik voltak az évfolyamtársai? — Tanáraim közül Horváth János, Kereszttúri Dezső és Zsirai, a finn­ugor nyelvész volt a kedvencem, kollégáim közül nagy szeretettel emléke­zem Miklós Palira, Nagy G. Bélára, Czine Mihályra, Ruttkay Kálmánra. — Miután befejezte a tanulmányait, visszatért Angliába? — Visszamentem, és a Londoni Egyetem Magyar Tanszékén dolgoztam, később én lettem a tanszék vezető tanára. Magyar nyelvtud­ósomat­ másutt is gyümölcsözte­ttem. Fordítottam is, persze. Először a Puszták népét Illyés Gyulától, aztán Adyt, Móriczot, Gádonyit, Kaffka Margitot. Főleg prózával foglalkoztam. — Kapcsolata rendszeres maradt Magyarországgal, a magyar kultúrával —­­ nem, ötvenhatig, sőt, hatvankettőig nem térhettem vissza. Ha jól számolom, az tizenhárom év megszakítást jelent, hiszen negyvenkilencben kezdtem Londonban tanítani. Azóta sokszor visszatértem, Erdélyben is jár­tam a hatvanas években, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Brassóban, Déván — Kit kedvel leginkább a magyar írók közül? — A legjobb magyar regény az Iskola a határon, Öltük Géza műve. Ver­sek között nehezebb válogatni, a régiek közül nagyon szeretem Balassit, Zrí­nyit, Vörösmartyt különösen, Petőfit, Adyt, a modernek közül Weöres Sán­dort, Pilinszky Jánost. Nagy az érdeklődés mostanában Magyarország és Er­dély iránt. Londoni szemináriumomra húszan-huszonöten járnak rendszere­sen Tisztelettel ápoljuk, kutatjuk a középkor óta egyetemeinken tanult ma­gyar diákok nyomait. Az Oxford University Press egyik betűtípusa Misztófa­­lusi Kiss Miklós nevét őrzi a mai napig • • ■ A Bertha Csilla — Donald Morse tanárházaspárral Csilla az egri tanárképző főiskola adjunktusa, Donald a debreceni egye­tem vendégprofesszora, mindketten angol irodalmat tanítanak, hol Magyar­­országon, hol az Egyesült Államokban. Régi barátaimmal az Irodalmi Napok első rendezvényén botlottunk egymásba. — Az angol, pontosabban az ír irodalom szeretete mellett, úgy tudom, egy újabb szád is összeköt benneteket? — Igen, a magyar és azon belül az erdélyi irodalom közös felfedezése és számunkra legfontosabb értékeinek angol nyelvű tolmácsolása és terjesztése az amerikai egyetemeken. Több éves tervet dolgoztunk ki, ha találunk rá egyetemi kiadót, szerte megjelentetjük Lászlóffy Csaba Az eretnek című drá­máját, Sütő András Szuzai menyegzőjét, Székely János Caliguláját. Szándé­kunkban áll egy versantológiát kiadni, mely tizenöt mai, köztük öt-hat erdé­lyi költő műveit tartalmazná, tervbe vettük egy önálló Kányádi kötet kiadá­sát, egyfelvonásosokat fordítunk, s végül egy esszéválogatást szeretnénk an­gol nyelvre ültetni — Mi valósult meg eddigi elképzeléseitekből? — Lászlóffy Csaba drámáját. Az eretneket nemcsak lefordítottuk, hanem Donald a michigani Oakland University modern dráma kurzusán tananyag­ként is felhasználta. Esztétikai erényei mellett «­azért választottuk ezt a mű­vet, mert igen pregnánsan mutatja be a totalitárius rendszer működését, a diktatúra, a teljes kiszolgáltatottság következményeit. Ez érdekelheti a mi ottani diákjainkat is, bár Amerikának egészen más az értékrendje, de meg­ismerve egy rendőrállam szörnyűségeit jobban fogják értékelni saját szabad­ságukat. — Egyéb közeli terveitek? — Fordításainkat folyóiratokban is megpróbáljuk elhelyezni. Ameriká­ban igen magas szinten van az egyetemi színjátszás. Egy floridai egyetem tanszéke „majdnem“ elfogadta a Lászlóffy dráma fordításunkat bemutatásra, egyetlen riválisa akadt, egy Vaclav Havel mű, s az aktualitásokat figyelembe véve, végül az utóbbi mellett döntöttek . .. Mostanában tárgyaltunk egy lon­doni színházzal, a Theátre de Complicité-val, akik érdeklődtek a darab iránt. Persze, nem könnyű dolog kiadót, folyóiratot, színházat találni a magyar iro­dalom angol nyelvű terjesztésére, népszerűsítésére, de minden reményünk megvan rá, hogy munkánkat előtéb­ utófotó siker koronázza. Lejegyezte: SZILÁGYI ALADÁR * .1

Next