Kelet, 1881. április (11. évfolyam, 74-97. szám)

1881-04-08 / 80. szám

küzön­ségét, m­in­tegy rá parancsolván : most ezt kell hinned, most meg ezt kell hinned ! — Még ha az a közönség maga is gondolkozni fog. hát rájön előbb-utóbb, hogy az a Tisza Kál­mán még 80 olyan ember, mint a­milyennek festik , taktikusnak piano nem taktikus, a kor­mányhoz pedig nem ragaszkodik semmiképen. Az ország helyzete megkívánta a sör- és czukoradét, hát szőnyegre hozatta, épen nem véve tekintetbe, hogy a választások előtt állunk, 8 hogy az ellenzék kezébe kortes eszközt ad maga ellen. Ám használja fel az ellenzék, ha rá viszi a lelkiismerete­t ... Most ismét oly dolgot hozat szőnyegre, mely bármennyire ne úgy álljon is, mint azt az elle­nzék folállitja, — de hogy kortes eszközü­l tol fogják használni ezt is, bizonynyal nem két­kedik benne , — hát csak használják föl. Be­széljenek, a mit tetszik és a­hogy tetszik, — a nemzet meg higyje el, ha ő neki meg úgy tet­szik. Saját ura magának, s ha azt hiszi, hogy ezek a nagy szájú hazafiak különben megsze­reznék az ő boldogságát, hát méltóztassék neki a nagy szájú hazafiakat támogatni , hanem ő, T­i­s­z­a, egy pillanatig se gondolkozik a felett, népszerű-e avagy nem népszerű, a­mit az állam érdekében tenni kell ? választások előtt áll-e avagy választások után ? hanem azt és úgy cse­lekszik, a mint azt neki kötelessége parancsolja. Tegyen a nemzet is úgy, a mint szive szándéka és meggyőződése szerint tenni akar, és senki ne korteskedjék jobban a választók megnyerhetése tekintetéből, mint a­hogy kortes­kedik : a bársonyszékhez görcsösen ragaszkodó, a nagy taktikus — Ti­sza Kálmán! A nihilisták. A nem sokára kezdődő nihilistaper alkal­mából a vádlottakról a következő részleteket olvassuk : Vádlottak a harmadik bűnfenyítő osztály legbiztosabb városi börtöneiben és nem a Péter- Pál erődben vannak elzárva. Kysszakow szőke, kis ifju, alig 19 éves; épen nem jut ember. Feltűnő nyugodt s lemon­­dás­s­al néz sorsa elé. Minthogy mindent beval­lott, védője csak az enyhítő körülmények felso­rolására szorítkozhatik: kiskorúságát, tapaszta­latlanságát, a csábítás titokzatos hatását és szeplőtelen előéletét fogja felsorolni. De aligha sokra megy vele. Michailov bűnössége részint saját vallo­mása, részint a tanuk által annyira be van bi­zonyítva, hogy elitéltetése bizonyos. A parasztokat a nihilizmusnak megnyerni,’ volt feladata. Azt f 1 *1 . .1 _____ i. Cs hogy a merényletről semmi tudomása sem volt. A Jeljabow elleni vádban vádlott egy le­vele szerepel, melyet a fogházból intézett márcz. 14 év az államügyészhez. A levélben szolidáris­nak mondja magát Kysszakowval s figyelmezteti az ügyészt, hogy ő — Jeljakow — szorította K­ysszakowot a merényletre, melyet maga csak azért nem hajtott végre, mert egy nappal előbb elfogták. A tervet ő állapította meg; Kysszako­­won kívül még 47 ember akarta a czárt meg­ölni. A választás K­ysszakowra és még másokra esett, kiknek nevét azonban soha sem fogja megtudni senki. Jeljabov maga védi magát s nagy beszédre készül, mely igen érdekesnek ígérkezik. Perovszka védője ki akarja mutatni, hogy Erzsébet c­árné óta nem végeztek ki nőt Orosz­országban (az elítélteket a wilnai és kharkowi börtönökben kínozzák halálra). Perovszka nyu­godtan várja sorsát; nem oly szép, mint állí­tották. 27 éves, kicsiny, gyönge termetű nő Úgy beszél a merényletről, mint valami magától értetődő dologról, mely a nép érdekében szük­séges volt. Meg van győződve, hogy hazafiasan járt el, midőn egy nemes czélnak áldozta fel magát. Tagadja, hogy valamely nihilistának szeretője lett volna; Jeljabownak csak szállást adott. Folyton újabb vallomásaival lepi meg a rendőrséget. A nihilizmusról így nyilatkozik: „A nihilisták a lakosság politikai, társadalmi és gazdasági helyzetét javítani akarták. Ez irányra a kormány szigorral felelt s így a békés­ tevé­­keny­ség forradalmi propagandává fajult. Mint­hogy a kormány és nihilizmus közti küzdelem sok emberéletet igényelt, a párt elhatározta, hogy megöli a czárt, mint a kormány fejét, mert meg volt győződve, hogy II. Sándor soha sem módositja politikáját s ő az egyetlen aka­dály a párt czéljainak törvényes uton történő valósitására.“ Hellmann vallomásai vagy egészen jelen­téktelenek, vagy egyszerű tagadásra szorítkoz­­nak. Ellene csakugyan kevés bizonyiték van a vádló kezében. EMLÉKIRAT, melyet a kolozsvári keresk.- és iparkamra a kereskedelmi szakoktatás ügyében Trefort Ágost vallás és közoktatásügyi miniszter 5 nagyméltóságához intézett. (Vége.) 5. A kereskedelmi szakoktatás szervezése ügyében igen fontos kérdés, hogy milyen és mennyi iskolára lenne szüksége az országnak? — 338 ~ . A kérdés első ágát illetőleg szerény nézetünk az, hogy magasabb tudományos szakintézetre, u. n. kereskedelmi akadémiára, a­milyennel nem csak hazánk, de a sokkal előrehaladottabb kül­­államok legtöbbje sem bír, — nekünk nincs szükségünk. Nincs pedig azért, mert a minden­napi élet szüksége — mert ez mérvadó — ilyent nem kiván, s így az a tetemes költség, a­mibe egy ily intézet létrehozása és fentartása kerülne, csak egy újabb czéltalan kiadása lenne az ál­lamnak. Egy kereskedőtől hazai viszonyaink mel­lett megkívánható általános és szakműveltség megadására, véleményünk szerint, teljes mérték­ben elégségesek a ma is különböző nevek alatt fennálló, úgynevezett kereskedelmi középtano­­dák, ha azokat a mi kormány az elmondottak életbeléptetésén kívül kellő gondoskodással a kor színvonalára emelni segíti. E tekintet az Nagyméltóságú Miniszer úr, melyre kiváló súlyt kívánunk fektetni, mert ebben látjuk a legtöbb feltételét kereskedelmi szakoktatásügyünk ége­tővé vált felvirágoztatásának. Meglevő ilyen in­tézeteink legtöbbjének élete nem egyéb, mint haldokló vonaglás, a másik része kínos tengő­­dés,­­ csak egy van, a budapesti úgynevezett „kereskedelmi akadémia“, mely magasra emelt tandíjával, mutatja és központi helyzete előnyei­ből származó nagy számú tanulóival olyan hely­zetben van, melyben az állam anyagi gyámo­­lítását nélkülözhetné, hisz múlt évi tandíjbevétele 51,000 fitot tett, de mindamellett épen ez in­tézet élvezi, habár nem nagy, de a legna­gyobb államsegélyt. Az egész ország ifjúságát azonban egy tanintézetbe bevonni nem lehet, mert egy ily merev centralisatio a­mily veszé­lyes, a kereskedelmi szakmiveltség általánosítá­sára akadályozó, épen olyan igazságtalan is. Fel kell tehát emelni a meglevő kereskedelmi tanodák közül első­sorban azokat, melyek már­is államsegélyben részesülnek azon magaslatra, melyen ha nem is mérkőzhetnek a fővárosival, de az ügy érdekében annak számba vehető ver­senytársai legyenek. A nagyobb állami segélyezése ez intéze­teknek azoknak absolut életkérdése. A kellő fel­­szerelés, tisztességes lojalitás, kiváló tanerők megnyerése mind oly feltételek, melyektől e ke­reskedelmi tanodáink prosperálhatása feltétlenül függ, de a jelen anyagi körülményeik közt mind­nyájuknál vagy egyik, vagy másik,­­ vagy ta­lán mindenik hiányzik. A tanerőket illetőleg pl. kisegítő póttanárokat mindenikhez kiválóbbakat vagy gyengébbeket, a helyi viszonyok szerint, lehet ugyan találni, de állandó, csak az ily in­tézetet szolgáló kiválóbb szakembereket és kép­zett tanerőket ez iskolák jelen anyagi díjazása ” ,az „csak kivétele­sen és ideig-óráig, míg az illető kecsegtetőbb álláshoz juthat. Az pedig Kegyelmes Urunk ! a hason rangú tanintézetek bármelyikénél megta­lálható, mert valamint a középtanodák közt leg­­mostohább gyermek a kereskedelmi középtano­­da, — úgy a középtanod­ai tanárok is legsilá­nyabb sorsa van a kereskedelmi iskolák taná­rainak, mert nemcsak, hogy legkisebb díjazás­ban részesülnek, hanem ezen kívül a tanügyi munkásai közül csak ők vannak a nyugdíj-intéz­mény jótéteményeiből kizárva. E valóban nagy hátrányt csupán a munka ideje alatt megadan­dó méltányosabb, a többi középtanodák tanárai­val legalább­is acquivalens fizetéssel lehet né­mileg enyhíteni, de hogy ez és egyéb bajainkon orvosolni lehessen, a magyar törvényhozás és magas kormány nemes hivatása a kereskedelmi tanodákat arra képessé tenni. A­mi az ország szükségletének megfelelő iskolák számát illeti: úgy his­szük, hogy most, midőn a közönség körében még csak keletkező­ben van a gyakorlati pályák iránti rokonszenv és érzék, — a létező budapesti, kolozsvári, deb­­reczeni, székesfehérvári és temesvári iskolákon kívül elég volna a többi kereskedelmi kamara székhelyein, mint forgalom központjain állítni egyet-egyet, s ezek közül 1—2 nek állami jel­legűvé tétele, már csak az üdvös vers­eny szem­pontjából is, igen óhajtandó lenne. E tekintetben melegen ajánljuk Nagyméltóságod magas figyel­mébe a szép reményekre jogosító kolozsvári tan­­intézetet, mely *101)108 földrajzi helyzeténél fogva első­sorban van hivatva, hogy keleti missiónk betöltésére hivatott és legközelebbről érdekelt nemzedéket hazánknak szolgáltassa. 6. Jól felfogott vitális érdekeink kivánják, hogy a kereskedelmi tanintézetek mentői látoga­­tottabbak legyenek. Ennek egyik legfontosabb eszközlője a mondottakon kívül még az is, ha ez iskolák növedékei a szorosan vett kereskedői pályán kívül, ismereteiknek megfelelő más pá­lyákra is illetékeseknek nyilváníttatnak. Ilyenek lennének: a távirda, posta, vasút s más közle­kedési vállalatok, a különböző pénzügyi és számvevőségi hivatalok. Esedezünk azért Nagy­méltóságodhoz, hogy a kereskedelmi szakiskolák felvirágzását hatalmasan elősegítő ezen kérelmün­ket meghallgatni és az illetékes minisztériumok­nál legalább annyit kieszközölni kegyeskedjék, hogy a polgári iskola 6 osztályát bevégzett tanulók számára megnyitott, s Nagyméltóságodnak 1879. évi szeptember hó 5 én, 24,793 számú ma­gas rendeletében kijelölt életpályák a közép­ke­reskedelmi iskolát jó sikerrel végzett növendé­kek által is elfoglalhatók legyenek. E kiván­ságunk egyaránt mé­ltányos és igazs­ágos. Midőn Nagyméltóságod emlitett nagyfontosságu intézkedéseit tette, s a polgári iskolát vég­zett u ö / 0­­ 1­é­k­e­k számára te a gyakorlati élet kivána­ta­inak kijelöl­­megfelelő és a tisztességes megélhetést biztositó életpályá­kat, azzal véglegesen elhárítota azon akadá­lyokat, melyek a polgári iskolák fejlődése és emelkedése útjában akadályozókig­­ iltottak. Ha e rendelet most a kereskedelmi közép­tanodákra is kiterjesztetik, szilárd azon meggyőződésünk, hogy itt épen olyan kedvező eredményű lesz. Ezt pedig, hogy úgy legyen, annál inkább kí­vánhatjuk, mert a középkereskedelmi iskolát végzett növendék hosszasabb tanfolyamot tut meg és még több gyakorlati ismerettel lép» életbe, mint a polgári iskola növendéke, s így nemcsak méltányos, hanem igazságos is, hogy a több képzettséget szerzett, ha előnyben nem is része­­sittetik, de legalább egyenlősittessék a kisebb qualificatiojuakkal. 7. Megvitatásra érdemes kérdések volná­nak még az állami felügyelet gyakorlatának kérdése, a kereskedelmi iskolák által jövőben használandó czintek, az egy éves önkéntességi jog, a közelebbről mind gyakrabban hangoztatni kezdett egy éves, tisztán a szaktárgyak előadá­sára kiterjedő gyakorlati tanfolyamok nyitása stb. stb. De nem akarjuk már­is hosszúra nyúlt emlékiratunkkal Nagyméltóságod magas figyel­mét tovább harasztani, hanem kérjük, kegyes­kedjék a kereskedelmi szakoktatás kérdésének tisztázására a kereskedelmi és iparkamarák, va­lamint a fennálló kereskedelmi középtanodák küldötteiből álló enquete-t mielőbb összehívni. Ez országos értekezlet megtartása idejéül bátrak vagyunk javaslatba hozni a húsvét utáni csonka hetet, iVagy legkésőbben a vizsgák után eső nagy szünidő kezdetét, iparos congressus, köz­­gazdasági értekezlet újabb időben már több tar­tatott, melyeken nem csak az anyagi élet sok­­szerű panaszai nyertek kifejezést, hanem igen jó eredmén­nyel voltak az eszmék tisztázására, a helyzet felismerésére, a segédeszközök és gyógymódok megvitatására. Hogy a napirendre emelkedett kereskedelmi szakoktatás a közhan­­gulatnak s az ország szükségeinek megfelelőleg reformáltassék s egy a kor színvonalán álló s a szükségletnek megfelelő tanterv kérdése tisztáz­­tassék, a haza különböző vidékeiről egybealko­­tandó értekezletre a mily elmellőzhetetlenül szük­ség van, az ügyre nézve bizonyára ép oly üd­vös hatású is teend. * * „Helyes közoktatási rendszernek ^csak az mondható, a mely a nemzet minden osztálya szükégét törekszik kielégíteni.“ — mondja igen he­lyesen­ Csengeri. Már véget ért emlékiratunk­ban a nemzet egy olyan osztálya szük­séges ki­elégítéséért folyamodtunk, mely arra jogos is, érdemes, —́ s ha nagyméltóságod azt­ teljesí­­tendi, olyan emlékoszlopot emel önmagának, a melyhez a késő utókor hálát rebegni zarán­dokol ! A Nagyméltóságu Minister Urnak kiváló tisztelettel marad Kolozsvártt, febr. 15. 1881. A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara. F­i­n­á­l­y H­e­n­r­i­k, 8. k. elnök. Gámán Zsigmond, s. k. titkár. AZ ÁRVÍZ. Az árvíz még mit sem vesztett fenyegető jellegéből. A következő újabb tudósításokat lo­­vassuk arra nézve : Makó, 24 óra alatt Porgánynál a Tisza 11, Velgehátnál a Maros 10 c­entiméterrel áradt. A fokozott veszély folytán a vészbi­­zottság a belső védelemmel erélyesen foglalkozik. Nagy rémületet okoz a felső vizek áradása me­lyekből következtetve védtöltésünk jelenlegi ma­gasságát 2- tól 30 c­entiméterrel meghaladó ára­dás várható. Az idő borús. Szentesen. Az elsülyedt pályavonal, helyreállításán jelenleg 850 katona dolgozik, újabban 100 utász érkezik. Remélhető, hogy ily erő mellett, daczára a Tisza növekedésének és a Körös betöréseinek, a gátvonalakat fenn lehet tartani. G­y­é­m­á­n, a Köröstöltés szakadásain ki­ömlő és a Bánom és Csepüs kerten a vaspálya, Endrőd, Szarvas s az egész alvidék felé vonuló árvíznek megindítandó felfogására a szükséges intézkedések közös egyetértéssel megtétettek. Gyoma biztosítása, védelmének megszakítása nélkül, vasmi munkásokkal fog eszközöltetni. E vonal lévén az, hol az árvíz első ki­folyásával felfogható, ezáltal az alantabb fekvő vidéktől a fenyegető veszély el lesz bántható, és a vaspályának gyors helyreállítása csak így eszközölhető. Ennek foganatba vétele annál is inkább sürgős, minthogy a vasúton áthágott ár­­víz folytonosan emelkedik, minek folytán a vas­útnak még nagyobb mérvű megrongálásától is félni lehet. A vasút és csepüs kert közötti eddig felgyűlt viz lebocsátására 15 méter hosszú ideiglenes hid czölöpözésén dolgoznak, a­nélkül, hogy a viz folyása feltartatott volna. IRODALOM és MŰVÉSZET. A Kemény Z­s­i­g­m­­o­n­d­­ t­á­r­s­a­s­á­g áp­rilis havi üléséről. Maros Vásárhelyit, 1881. ápril 3. A Kemény Zsigmond társaság ápril 3-án d. u. 4 órakor tartotta meg ápril havi rendes ülését a városház nagytermében. Elnökölt báró Apor Károly, jegyzett Kerekes Sámuel m. titkár. Mint vendég jelen volt Moldován Gergely rendes tag Tordáról. A helyben lakó rendes tagok csaknem­ tel­jes számmal jelentek meg, mig az értelmiségnek is igen szép képviseletét, láthattuk a hallgatóság soraiban. Eni­k a megjelent hallgatóságot üdvözöl­vén, felkérte Moldovan Gergely királyi tanácsos, Torda-Aranyosm­egye kir. tanfelügyelőjét, mint rendes tagot, bejelentett és a szerkesztő-bizottság által napirendre kitűzött székfoglalójának meg­tartására, ki helyét a zöld asztalnál elfoglalván, „Román nép­költészeti alakok“ czinten igen ér­dekesen ismertette a román népköltészet azon kiválóbb a­akjait, melyeket a költészet múzsája legszélesebb mezőben terjesztet el a román nép alakán. Ezen ismertetés egy kiszakított részlete volt ugyan ezen tárgyban kifejtett nagyobb ta­nulmányának, melyet nemsokára sajtó alá rendez a tehetséges szerző, kinek nevét már évek óta igen előnyösen ismeri az olvasó közönség. Ki­tüntető tapsokkal és éljenzésekkel jutalmazta meg a hallgatóság a társaság ezen érdemes tagját, ki székfoglalójának az által szerzett még na­gyobb érdekeket, hogy személyesen jelent meg lelol­vasására. A második felolvasó Kerekes Sámuel volt, ki dr Ferenczi Alajos r. tag „Feleségem jegyeze­­teiből“ czimű elmés naplótöredékeiből mutatott be néhány gyönyörű szemelvényt, melyet szin­tén kitörő tetszés nyilatkozatokkal jutalmazott meg a szép számú közön­ség. A nyilvános ülés után zárt ülés követ­kezett, melyen a márcziusi ülésről vezetett jegy­zőkönyv lett első sorban felolvasva és hitele­sítve. Kerekes Sámuel m. titkár tett jelentést, mint előadó, egy három tagú bizottságnak bírá­lat végett kiadott beszélyről, („A két jó barát“ S. J—n-tól), melyből egy pár sikerültebb sza­kaszt be is mutatott, de a beszély hiányai mi­att a bizottság nem kívánt részletes bizálatba bocsátkozni. A beszély szerzőnek vissza­küldetik. — Koncz József r. tag, Fogarasi Pap József phil. professor életrajzából mutatott be érdekes adatokat­ A társ­ság még két ülést tart a ny­ári szün­napok előtt. Valószínűleg Szabó Károly tudó­sunk a májusi ülésen fogja tartani székfoglalóját Dr. Tolnai Lajos n­­ ápban ia hány­ul­ott lemon­dá­sát a titkári tisztről a társaság időközben nem akarta elfogadni, s tekintettel Tolnai hivatalos tendeinek sokaságára, bokros elfoglaltatására, m. titkárt kérte fel az összes titkári teendők vég­zésére, mig az első titkár megint rászentelheti idejét és munkásságát a társaság ügyeinek elő­mozdítására. MAPI HÍREK, Kolozsvár, 1881. április 7. Helyi hírek. — Lapunk előfizetőit tisztelet­tel kérjük, hogy a jövő évnegyedre előfizetéseiket idején megnjitani szi­­veskedjen­ek. — Nemzeti színház. Prielle Cornélia asszony második vendégjátéka tegnap volt Sar­­dou vigjátékában, az „Utolsó levél“-ben. Igazi esemény Kolozsvártt egy-egy ilyen est. A ki látta Prielle asszonyt egy oly szellemes, minden izében finom nő szerepében — milyen Briii Su­sanna — játszani, a­ki hallotta, miként cseveg ; azt a finomságot, bájt, azt a kecset zavarában ; elevenségét; a melegséget, mikor kél a szerel­me, a hőt, mikor kifejlik, az nem felejti el soha. Eszébe jut mindannyiszor, ha ábránd­jaiban eszményibb képet alkot — a világ kö­zönséges, selejtes embereinek alakjainál. Prielle Brüi Susan­n­ája igazán eszményien finom alak. Egy egy tagadó kézmozdulattal, a vállnak fel­­rántásával, biztató mosol­lyal, ujjain­ak ideges, türelmetlen jártatásával — egész lelkiállapotot fest Prielle asszony­, minden sz­ó nélkül. Sejteti mikor keletkezik vonzalma ; kiemel némely jel­­legző szót a nélkül, hogy ez bizatosan kiemelni látszanék ; állásaiban mindig választékos s nincs olyan kényes aesthetikus, ki épen e tekintetben szemére vethetne valamit s mégis alig van élő művésznő, kinek több természetesség is lenne egyúttal hangjában, mozdulatában, mint neki. Természetesség megnemesítve a művészettel. A tanulmány, melyet Gorában az izgatott félő majd őrületbe eső heves vérU credlnöben mutatott, ki összetöpörödve az agyára nehézkedő súly miatt vánszorog el a bútordarabok mellett, majd az őrülettől űzve czikázik, forog, míg minden iz­mait mozgatja a belsejében égő tűz, — a szörnyű látvány és Brüi Susanna a mosolygó, szellemes, okos, félig a helyzet, félig az érzelme okán férjhez menő Susanna olyan két alakítás, a­melyet, hogy magyar színésznőtől látjuk, örö­kös okunk a büszkélkedésre’ — A kolozsvári „tud, egyetemi kör hangversenyt“ rendező bizottsága kedves köte­lességének tartja Schillingné Neszveda Anna úrhölgy és Borovszky Matild k. a. ö nagysá­gaiknak, br. Bánffy György, Gegenbauer József, Lichtig Adolf, Pap Gyula, Kirnberger Ödön, Binder Emil és Lindner Béla uraknak a hang­versenyen­ való szives közreműködésükért a nyil­vánosság terén is köszönetet nyilvánítani. — Ugyanez alkalommal felUltizettek: Nr. Racsek János nagy prépost 10­1. Ur. Csíki Viktor e. t. 7 f. Dr. Groisz Gusztáv e. t. 7. Dr. Ladányi Gedeon e. t. 5 f. Dr. Plosz Sándor e. t. 5 f. Dr Lindner Gusztáv e. t. 5 f. Br. Bánffy György 5 f. Korbuly Bogdán 3 f. 50 kr. Schilling La­jos 3 f. 50 kr. Dr. Jenci Viktor e. t. 3 f. 50 kr. Bartha Miklós 3 f. 50 kr. Száz Béla e. t. 3 f. Dr. Maizner József e. t. 2 f. Dr. Óvári Kelemen e. t. 2 f. Dr. Fölméri Lajos e. t. 2 .. Mártonfalvi N. 1 f. 50 kr. Szilágyi Béla 1 f. Morza Gyula 2 f. Dr. Máthé Dénes 1 f. Pakei Lajos 1 f. Csákány N. 1 f. összesen 74 írt 50 kr. Fogadják a t. telüitízelő urak meleg köszö­­netünket. A rendező bizottság nevében : Márk­u­­tty Dezső b. elnök, Korbuly Géza b. pénztár­­nok, Lengyel József b. jegyző. — A helyetes főkapitány a következő hirdetményt bocsátotta ki, melynek a közérdek­­ben­ minél nagyobb figyelembe vételét ajánljuk. A városi törvényhatósági bizottságnak ez év február hó 25 én tartott közgyűlésében 31 —1881 sz. a. hozott határozat alapján lelhivatnak a vá­ros területén biró és bérlő urak, hogy kertjeik­ben, szőlőjükben a gyümölcs és disz-, valamint másféle fajaikról, cserjéikről és eleven sövénye­ikről a hernyó fészkeket és hernyó-tojás gyűrű­ket folyó áp­ilis hó 20-ig annyival inkább sze­dessék le és pusztítsák el, mivel azon birtokos kenje, ki ezen rendeletnek ellenszegülve, a her­nyók takaritasát elmulasztaná, a hegy elöljáróság által, a hanyag birtokos költségére fog letaka­­rittatni. Ezenkivül a mulasztásért a városi sza­bályrendelet „hegysz­abály“ részének 31. § a ér­telmében 10 frttól 35 frtig terjedhető pénzbir­sággal büntettetik. Kolozsvár város kapitánysá­gától 1881. ápril 5. Föl­desy S­á­n­d­o­r, h. főkapitány. — A kolozsvári orvos-természettudomá­nyi társulat és az erdélyi m­uzeumegylet termé­­szettudomán­yi szakosztálya 1881. április 9-kén szombat délután 4 órakor a Redouto nagy ter­mében termá­ i:s ottudom­ányi estélyt tart, melyre a t. cz. közönséget tisztelettel meghívja. Tárgy : Gamauf Vilmos: Az időjóslás hajdan és most. A titkár. — A városi tanács következő hirdetést teszi közzé : Hivatkozással a földmivelés, ipar és kereskedelemügyi magy. kir. miniszter ur ő nagyméltóságán­ak 1874. évi márczius 19-ről 5581. és 1875. évi márczius 13-ról 5372. szá­mok alatt leküldött korrendeleteire, tanács fel­­szólitja a városi marha­tartó gazdákat, hogy a­kik marháikat nyári legelőre kiadni szándékoz­nak, mielőtt a marháknak hatósági megvizsgál­­tatása bekövetkeznék, maguk a marhatulajdono­­sok vizsgálják azokat meg s ha egyik vagy másik marhát beteges állapotban találják, azt a vá­­rosi kapitányi hivatalnál jelentsék be, mert beteges marhákat az egészséges marhákkal legeltetni sza­bad nem lészen; figyelmezteti Tanács a marhatartó gazdákat arra, hogy a­ki beteg marháját beje­lenteni elmulasztja, vagy ezen intézkedés kiját­szására marhája betegségét eltitkolja, nem csak a felmerülhető károkért felelős, hanem az a ki­hágás mérvéhez képest 100 frttól 500 frtig ki­terjeszthető birsággal is fog fenyittetni. A városi tanácstól Kolozsvárit, 1881. ápril 5-én. M­i­n­o­­rich Károly, polgármester. — Betörés­ Bartha József nagy-utczai, a „vig magyarhoz“ czimzett kiskereskedésébe teg­napra viradólag ismeretlen tettesek betörtek, az üzletben volt szalonna, kenyér, szivar, dohány stb. árukból jól megrakodva, észrevétlenül és nyomtalanul távoztak ott, a­hol betörtek, t. u. i. a padláson át. — Tü.?. Bozsán Gavrilla feleki lakos csű­re és pajtája b­ő 6 —7 közti éjjel leégett. Szán­dékos gyujtogatásból, v­agy véletlen szerencsét­lenségből támadt a tűz ? még nem tudható. — Időjárás. Áttekintése a mai időjárás­nak. Európában: a depressió (750) Fran­­cziaország felöl terjed el, keletre Magyarország nyugati részében (752—754) a nagy légnyomás (764—765) a kontinens keleti részében van. Az idő többnyire keleties szelek mellett általában borús, Francziaországban és Ausztriában esős. A hőmérséklet többnyire nagyobbodott. — Ha­zánkban, többnyire délkeleti szelek mellett a hőmérséklet kevéssel nagyobbodott; a légnyo­más keleten föleb­b, nyugaton alább szállt. Az idő naposból felhős-borússá változik. Esők gyé­ren és csekély mennyiségben voltak. Az e hó 3 án előre jelzett hűvösebb idő változó jelleggel és csapadékokkal végéhez közeledik. Kilátás a jövő időre : Hazánkban: a jövő pár napr­a északnyugaton többnyire felhős, borús, délkele­ten pedig változó jellegű időt várhatni: itt ke­­vesebb, amott több csapadékkal, általában hő­­m­érsékelt-nagyobbodás mellett. Hazai hírek. — Kivándorlás- Az enyhe időjárás be­álltával Erdély délkeleti részéből mind nagyobb

Next