Kelet, 1881. május (11. évfolyam, 98-122. szám)

1881-05-04 / 100. szám

és a haza érdekében ragaszkodjunk — úgymond — az olyan képviselőhöz, a ki érdemet szerzett magénak és igy innen a gyűlésből adassék ki­fejezés.. Török B. az alispán pártjára állva, a körülmények elvénél fogva a felirat mellett kar­doskodik. Az alispán azonban mumust lát, tart valamitől, mely valamit — úgymond — még a Napoleonok idejéből ismerünk s ez : az államcsíny , ha egy ily államcsínyféle áll be, mit teszünk ekkor ? mert hát — folytatja tovább — megtör­ténhetik, hogy ellenzéki képviselőt akarnak meg­buktatni egy kormánypártival s ezt épen egy magas állású tekintélyes férfivel kell eszközölni, s ha ez beállana, mi itt nagy zavarnak lennénk kitéve. Az itteni nyugalomra nézve tehát múlha­tatlanul szükséges a miniszter ő méltósága meg­választása s pártolja azért a felkérést. Ennek nyélbeütése a választmány bölcs belátására bí­zatott, mint a­mely majd találand módot helyes megfontolással a felkérésre. Miután elnök még egyszer megköszönte a pártalakulás czéljából ide fáradt vidéki tagoknak is részvétüket, a gyűlés eloszlott. 1. 1. Az udvarhelymegyei mozgalmak­ról hozott híreinkre Derzsi József úr hozzánk a következő levelet küldte be : ^ Csak most veszem észre, hogy a levelező szíves volt csekély személyemről megemlékezni a lapok 94. számában, az állítólag Bikafalván tartott pártértekezlet alkalmából. Verhovay urat és csekélységemet tünteti fel a képzeletében lá­tott baloldali vízi kígyó fejei gyanánt. Én uram, levelező úr, az egész dologról csak az ön leve­léből értesülök. Sokkal csekélyebb ember vagyok, mintsem az ön magas politikájába be lehetnék avatva. Köszönöm a meg nem érdemlett kitüntetést, mely szerint a világgal tudatni kívánja, hogy én pár nappal ezelőtt az OKt mellett megfordul­tam. Legyen nyugodt, mert magánügyben kel­lett járnom, s ezért nem tehettem tiszteletemet sem önnél, sem más jó embereimnél. Hogy ön ezért apprehendál reám, kitüntető megtisztelés­­nek veszem, valamint azt is, hogy személyem­mel nem kívánt foglalkozni. Ezt jövőre sem óhajtom s nem is ajánlom. Kü­lönben legyen nyugodt, ezután kötelességemnek fogom tartani, hogy a mikor leánykérni, vagy széptenni, vagy komaságba lesz utam arra­felé, mindig előre tudassam, hová és mikor megyek, még pedig lapok vagy távirat utján, ha már olyan Haymerle-féle nagy potentatornak tünte­tett fel, a kinek prüsszentése is valami nagy valaki még önön kivllt rólam,'­öszönöm‘?"''Én­'is gondolkoztam s gondolkozom eleget az én atyámfiairól s igyekeztem is tenni érettek még a kholerás világban is minden hírlapi zengede­­zés nélkül. Derzsi József: Zsidóüldözés Oroszországban. Tegnapi távirataink említették a szörnyű mészárlást, melyet Elisabethgrádban a muszka parasztok a zsidó családokon elkövettek. Ötszáz család irtatott ki nagy részben, áruraktáraik ki­raboltattak ; a dühödt parasztok a helyőrség­gel formális csatát folytattak, mely alatt sok tiszt megsebesült s a katonaság közül is többen megölettek. Ma ujab részleteket olvasunk e ször­nyű vad tényekről. A „Golos“ nak távirják ugyan­is Elisabethgrádból ápr. 27-éről . A délután folyamában nagy zavargások történtek. A zsidók házait kirabolták boltjaikat kifosztották és áruikat részben megsemmisítették, ha azok tova­szállí­tása nehézségek­be ütközött. A zavargók ellen hadcsapatok vonultak ki, s ezek nagy erőfeszítésének sikerült a további rablást megakadályozni. Csütörtök este parasz­tok özönlöttek a városba, azonban a csapatok is új erősítéseket nyertek, lovasság is érkezett, s ezek az újabb támadást megakadályozták. Sok zsidó Odesszába menekü­lt, többen megsebesül­tek s egy megöletett. A katonaság által vissza­szorított parasztság falaiba tért vissza s ott a zsidó bérlők korcsmáit kirabolták. — Kosits ve­­zérőrnagy lovasságot küldött a nyugalom hely­reállítására, Swamenska faluba Novogeorgoiosk­­ből külön vonaton száz főből álló lovascsapatot. A dragonyosok a zendülést elnyomták Elisabeth­gradban és környékén a nyugalmat csak nagy fáradsággal lehetett helyreállítani, nyilvános he­lyek zárva maradnak. A hatóság a kormányzó­hoz jelentést tett, hogy új zavargásoktól lehet tartani. Polta kö­z­ségben a zsidókat lekonczolták. A tornyokban félreverték a harangokat, mi jeléül szolgált a verekedés kez­delére. Éjjel nagyobbrészt részeg parasztok a zsi­dók házait fosztogatni kezdték. A polgármester kezdeményezésére Olviopolból, mely város Fól­iával hid által van összeköttetésben, a polgárság közül a rendőrség vezetése alatt többen átjöttek , a rendet helyreállították. A hivatalos lap szerint szigorú vizsgálatot rendeltek el a mészárlásra bujtogatók és a tet­tesek ellen. Általában a helyzet mind zavarosabbá vá­­lik a nagy orosz birodalomban. A roppant test rothad, úgy látszik, hogy a felbomlás felé igen közeledik. Az általános zavarokról a következő­­ket olvassuk: Varsóba parancs érkezett Pétervárról, hogy a királyi lak és Belveder palota állittassék hely­re. Hire van, hogy a c­z­á­r hosszabb ideig ott fog tartózkodni, minthogy Pétervári nyárilakát és palotáját, nem tartja biztosnak. Szó van ar­ról is, minthogy lakását is áttenné Varsóba. P­é­t­e­r­v­á­r­t, mint állítják, a forra­dalmi végrehajtó bizottság helyi­ségei felfedeztettek és ott fontos ira­tok találtattak, köztük az összeesküvők­­ névsora is, hol a számos magasrangú egyén neve is ta­láltatott. Számos elfogatás történt. Pétervár úgyszólván ostromállapotba van helyezve, a város örök által van pontositva. l­“ven(f^0-et ennyii parancsra már délután négy órakor be kell­­zárni. II. Sándor czár gyilkosa, Chrineveczky (Jelnikov) egy görög óbitil pap fia, és szárma­zására nem lengyel, mint azt kezdetben állitot­­ták, hanem orosz. Ribalcsics atyja, ki tudvalevő­leg szintén lelkész, annyira szivére vette fia tet­tét, hogy öngyilkossá lett. A városban erősen tartja magát azon ban, hogy Miljutin gróf had­ügyminiszter visszalép. Zsidómajszák Ném­etors­zágban. — 1U Legutóbb A­r­g­e­n­a­u­b­a­n ütött ki az antiszemita forradalom egy ellenőr­zési szemle alkalmával a tartalékos katonák meg a zsidóság között. — Az ütközetben két katona s egy zsidó veszedelmes sebet kapott. Estek­ 10 órakor bedobálták a zsidók ablakait s mikor egy megtámadott rálőtt a csőcselékre, még nagyobb erővel hullott a kőzápor, sőt l­ö­v­é­s­e­k is hallatszottak. A lázadók közül csak egyet fogtak el. Másnap éjjel folytatták a gaz­ságot, úgy mondják, hogy az illetékes hatóság, melynek nagyon ínyére lehet ez a nemze­tet szégyenítő galád síig, megindította a vizsgá­latot. Egy bécsi lap híre szerint az argenaui zsi­nagóga falain már hetekkel ezelőtt plakátok voltak kiragasztva, melyeken a lázadók felszó­lították a zsidókat, hogy négy hét alatt okvet­lenül elhagyják a helységet, különben meg fog­nak ismerkedni kötéllel. A zsidóellenes mozgalmat egy tanuló meg egy sUtői­ester vezeti. Beszélik, hogy a polgár­­mesternek szintén van része a dologban. Mikor a gazemberek javában lődözték a zsidókat, a polgármester a vásártí­ren sétálgatott, s a hely­ség rendőrei közül egyetlen egy sem mutatko­­zott az ütközet színhelyén. Hogy a hatóság csakugyan egyetért a zsi­dók üldözőivel, világosan mutatja az a tény, hogy az itt következő felhívás napokon át ékes­kedett Argenau utcza sarkain, a­nélkül, hogy a hatóság közegei csak egy példányt is toltak volna. A lázító felhívás így szól : eltávoli- Felhí­vás a keresztényekhez ! Ébredjetek keresztények , rázzátok le magatokról a zsidójármot. Űzzé­tek ki őket Palesztinába, mert ők a keresztény­ség elnyomói. Gyűljetek össze mindannyian se­gítségre, a falvakból, városokból, mindannyian! üssétek a zsidókat! Üssétek a kutyákat! Üs­sétek a csalókat. Irtsátok ki ezt a pokoli fajza*­tot. Ne féljetek ti leigázott keresztények, ne fél­jetek, mert nagy hős jár előttünk! Nos, hát le­gyetek gyávák , hiszen csak arról van szó, hogy csekély vagyonunkat megmentsük! Ki a zsidók­kal ! Éljen Bismark! Éljen dr. Henrici ! Éljen dr. Stöcker!“ S az üldözések még egyre tartanak. A fenyegetett zsidó család­ok tömegesen hagyják el Argenaut és Thornba vonulnak. Titkári jelentés A LÁMP­AGYÚ­JTÓ. MISS CUMMINS REGÉNYE. Huszonhatodik fejezet. Még több változások. (Folytatás.) — Áldozat! vágott szavába az or­vos. Oly nagy áldozat ez, minő a vilá­gon csak lehet. Nem csak tisztességes jö­vedelemről mond le Gertrud, melyet egé­szen önerején szerez s kedvesen berende­zett lakást hagy el, hanem egész függet­lenségét áldozza fel, melyre oly annyira törekedett, hogy egyik jó emberének sem fogadta el vendégszeretetét, két hétnél tovább. — Nem, orvos úr, szólt Gertrud, semmi, mit Emiliáért teszek, nem mond­ható áldozatnak részemről, legnagyobb gyönyöröm az. — Trudka mindig gyönyörét leli abban, hogy helyesen cselekedjék, jegy­­zé meg Jeremyné. — Oh ! nem, szólt Gertrud, az én óhajaim is néha félre csapongnak, de ez esetben lehetlen mást tennem. Azon gondolat, hogy kedves Emíli­ánk idegenek segélyére szoruljon, nagyon szerencsétlenné tenne. — Szeretném, mormogta fogai közt az orvos, hogy azon hitet táplálhatnám, hogy a hozott áldozat csak felényi ér­tékére is becsültetik , de Graham, arról meg vagyok győződve, a legnagyobb kegynek tekinti, m­i csak a világon léte.­A Berlinben megindult antiszemita mozga­lom sem maradt meg a porosz székváros falai között, hanem terjedni kezd az egész országban , egyes helyeken már nemcsak szavakkal sér­tik meg a zsidóságot, hanem tettleg is bántal­mazzák. hetik, a kegyed visszahívását. Meglehet, úgy nézi, mint valami koldusnőt. Nem első ízben történnék, hogy ily módon cselekedjék. Szeretném tudni, mi késztethette volna a szegény Amory Fü­­löpöt arra, hogy visszatérjen hozzá. Az­tán hangosabban hozzátette : Mentegetőd­­zött a legalább levelében előbbi sértő mo­doráért ? — Nem hiszem, hogy szükségesnek tartaná, viszonzá Gertrud. — Tehát egyetlen szóval sem kí­vánta menteni nemtelen magaviseletét? Gondolhattam is felőle, hogy nem fogja tenni. Ezennel kinyilatkoztatom Ger­trud, hogy szégyen-gyalázat, ha ismét oly bánásmódnak teszi ki magát. De mindig is hallottam, hogy a nők, a barátságért saját érdeköket feláldozzák, s most hi­szem ezt. Jeremyné, jó lesz e lányka barátsá­gát megtartanunk, s egykor igénybe ven­nünk szolgálatát. — Ha megteszi­­kr, a legnagyobb örömmel állok szolgálatára. Ha létezik valaki, kinek a társadalom iránt lerovan­dó adósságai vannak, úgy bizonnyal én vagyok az. Hallom, hogy a világot sokan hideg érzéketlen, önzőnek nevezik. Irá­nyomban soha sem volt az. Hálátlan volnék, ha nem éreznék min­den ember iránt szeretetet; s mennyivel inkább az lennék, ha nem érezném ma­gamat testileg, lelkileg lekötelezve egy oly drága barátnő iránt, ki oly szeretetet tanúsított irántam, minőt soha árva nem élvezett még. — Gertrud^ szólt Jeremyné, azt ki­ a kolozsvári polgári lövészegylet igazgató vá­lasztmányának 1880-ik évi működéséről. Tisztelt közgyűlés ! Az igazgató választ­mány, midőn a lefolyt egyleti évről részletes számadását a tisztelt közgyűlés elé terjeszti, teszi azt azon tudattal és férfias lelki megnyug­~ ------------­­ -t. zása érdekében mindent megtett, a­mit a kö­rülmények és gyenge ereje megtenni képes lehe­­tett. Ha azonban jóakaratú fáradozásunkat és munkálkodásunkat nem a remélt siker koronázta, az nem valamely mulasztásnak, hanem azon még most is létező nem csekély mértékben hátráltató körülményeknek tulajdonítható, melyekkel egy­letünknek évről-évre sokszor meg kell küzdenie. Az igazgató választmányunk a lefolyt évben úgy a helybeli napilapok, valamint külön felhívás és átiratok útján fölkérte úgy a város­t, közönsé­gét, valamint a városunkban fennálló testületek igazgatóságait, hogy keblükben­­ egyletünk szá­mára minél számosabb tagot szerezni szívesked­jenek, miáltal hazafias ügyünk támogatását s czélunk megvalósítását törekedtünk elősegíteni. Felhívásainkban különösen kiemeltük a tisztelt közgyűlésnek múlt évi rendes gyűlésében hozott szem helyesen cselekedett, midőn Emmü­­át elhagyta, és ép oly igaza van most, midőn viszatér hozzá; s ha neki köszöni azt, hogy ily jó lánykává fejlődött, ak­kor mindenesetre nagy igényei lehetnek kegyed áldozatkészségére. — Mindenesetre lehet igénye re­ám, Jeremy asszony, felelt Gertrud meg­hatottál!, Emilia tanított meg legelőbb arra, mi különbség van jó és rész között. — És most elveszi tanításai gyü­mölcsét, tette hozzá az orvos, kiegészítve Gertrud mondatát. Ez szép kegyedtől, be­ismerem. De csakugyan el van határozva, megtenni ez európai utat, a napokban lesz elég dolga, s sietni kell az előké­születekkel. Mit gondol W. úr, elfogja kegyedet könnyen bocsátani ? Remélem, felelt Gertrud. Sajná­lom, hogy kérnem kell őt erre, mert na­gyon jó volt hozzám, s a télen is már 15 napi tanítást elmulasztottam. De mi­vel már csak pár hónap van a nyári szünnapokig, remélem, hogy addig kipó­tolhatja helyemet. Holnap beszélek vele ez iránt. Jeremyne most részvéttel kérdezős­ködött, hogy minő intézkedéseket szán­dékozik tenni Gertrud elutazása előtt, fel­ajánlott egy szobát bútorai elhelyezésére, megnevezett egy pipere-árusnőt, kitől ő is vásárolni szokott, s mielőtt eltávozott volna, elkészítették az egész útitervet, mely szerint Gertrud nyolcz nap leforgá­sa alatt, útra kelhet New-York­ felé. (Folyt. köv.) határozatát, mely szerint úgy a pártoló, mint a működő tagok évi tagsági dija 4 fi­ról 2 frtra szállíttatott le. E tekintetben tett fáradozásunk eredményét leginkább feltünteti a pénztári szám­adás azon tétele, mely a tagok évi díjából be­­folyt bevételi összeget foglalja magában. Kedves kötelességünknek is merjük tudatni és egyszer­­mind megnyugtatni a tisztelt közgyűlés tagjait a­felől, hogy lelkiismeretes gazdálkodást űzve igyekeztünk a szükséges kiadásokat a bevéte­­lekből fedezni, a­mire nézve utalunk a szám­­adásokat megvizsgáló bizottság jelentésté­­­telére. Ezen általános előzmények után áttérünk jelentésünk azon tételeire, melyek az igazgató választmány múlt évi munkásságának részleteit tüntetik föl. Igazgató választmányunk a múlt évben 5 választmányi ülést tartott, mely üléseken hozott határozatok száma tesz 42-őt; a levéltár 67 egy darabbal szaporodott, melyek mind elin­­téztettek. A gyűléseken hozott határozatok közül em­lítésre méltóknak találjuk a következőket: 1) A múlt évi közgyűlés által egyhangú lelkesedéssel egyleti elnöknek megválasztott Kor­­buly Bogdán, az egylet ügyeinek élére állva, azon mindvégig a legmelegebb érdeklődés, ki­tartó szorgalom és jelentékeny áldozatkészséggel működött közre. 2) A lövölde vendéglői jogának bérletére nézve az ajánlkozók kr­zül Simon Ferencz hely­beli czukrász ajánlata fogadtatott el, kivel szem­ben a szerződés 3 évre oly formán köttetett meg, hogy az első évben fizessen 100 frtot, a következő években pedig 150 — 150 forintot. 3) A főidény a mait 1880-ik évben ápr. 11-én nyittatott ugyan meg, de csak próbalövé­sek és fegyverek belövésére ; az ünnepélyes megnyitás azonban május 24 én történt. 4) Igen nevezetes és említésre méltó azon országos lövész-ünnepély, mely a múlt év julius 18-tól 25-ig Bécsben tartatott, mely ünnepélyre a bécsi lövész szövetség központi bizottsága ál­tal egyletünk is meghiva lett. Igazgató választ­mányunk a meghívást elfogadta s az ünnepé­lyen 12 lövész tagtársunk vett részt, kik közül Kőszegváry Gyula és Heinrich József lövésztársak kérettek föl, hogy az ünnepély lefolyásáról an­nak idejében választmányunknak referáljanak. Kérésünket készséggel teljesítették s az ünnepély lefolyásáról mindketten részletesen számoltak be a közelmúltban tartott ig. választmányi ülésen. Jutalmat nyertek ezen ünnepélyen Husznik Jó­zsef, Heinrich József és Frölich Alajos lövész­tagok. Kapcsolatosan ezzel megemlítjük azt is, hogy az unnepcljfi­ ogj» t l­Zci..lof a­ is küldött fel választmányunk az egylet nevében melynek értéke részben az egyleti tagok szives adományából, részben pedig egyletünk áldozat­kész elnöke Korbály Bogdán nemes adakozásá­ból folyt be. 5) A város által évenként járni szokott 1200 írt kamat-biztositási és tőketörlesztési ösz­­szeg a múlt 1879-ik évtől utalványozva lett, mely egyletünk pénztárnoka Szentjánosi Ferencz által fölvétetett s az egylet tartozásainak törlesz­tésére fordittatott. 6) A budapesti országos lövész szövetség központi bizottsága megküldötte az országos lö­­vészs szövetség alapszabályának egy példányát , ezzel együtt egy felhívást, mely szerint egyle­tünk lépjen be az orsz. lövész szövetség tagjai sorába. Választmányunk a felhivás alapján ha­­tározatilag kimondotta s egyszersmind értesítet­te is a központi bizottságot arról, hogy egyle­tünk nemcsak belép az orsz. lövész szövetség tag­­jai­ közé, hanem arra is törekedni fog, miszerint tagjai közül minél többet megnyerjen e végre. Azonban úgy egyletünk, mint az egyes tagok tagsági díjukat csak azon időtől számítva fize­tik, a mikor az országos lö­vész­szövetség vég­leg megalakul, s a melyről egyletünk annak ide­jében a központi bizottság által értesittessék. Erre azonban választ még mind ez ideig nem kaptunk. 7) Minthogy egyletünk és Kolozsvár váro­sa között megkötendő szerződés még mind­ed­dig nem történt meg, választmányunk ezen ügy­ben a városi Tirts.­tanácsot újból is megsür­gette. A­mi a lövész-egylet jogi ügyeit, valamint az egyleti pénztár jelenlegi állását illeti, az el­sőre nézve az egyleti ügyvéd — az utóbbira a számadás­vizsgáló bizottság jelentése ad kellő felvilágosítást. Ennyi az tisztelt közgyűlés, a­miről jelen alkalommal beszámolhatunk. A­mily önzetlen ki­­tartás és ügyszeretet vezette ig. választmányunk minden egyes tagját a­­ felsorolt ügyek közre­működésében, éppen oly szerencsésnek érzi ma­gát azért, hogy a reája ruházott nagybecsű bi­zalom folytán gyenge erő és tehetséggel bár, de annál tisztább szándékkal közremű­ködhetett ezen közhasznú és hazafias intézmény érdeké­ben, mely, hogy mielőbb felvirágozzék és üd­vös czélja megvalósuljon, tiszta szívből óhajtjuk­ Kolozsvárit, 1881. ápr. 24-én. Korbuly Bogdán, elnök. Nyárádi Lajos, titkár. Az akadémiából. (Saját tudósítónktól.) — május 2. Az akadémiában ma délután az első osz­tály tartott­a ülését Pulszky Ferencz elnöklete alatt Tagok szép számmal jelentek meg, hall­gatók kevesen. Az első előadó H­u­n­f­a­l­v­y Pál volt, a­ki abból az alkalomból, hogy úgy a magyar, mint a finn (Szuomi) tudós-társaság csaknem egyszerre tartják fenállásuknak 50-ik évforduló­ját, mivel a magyar 1830-ban, a finn 1831-ben alakult, a két társaság működését hasonlítja egy­be. Értekezéséhez igen hosszú bevezetést ír; elmondja benne vázlatosan mindkét nemzet tör­ténetét,­­ különösen a kedvezőtlen viszonyokat, melyek a nemzeti nyelv fejlődésére mindkét osz­tályban századokon át hatottak. Az ismeretes tényeket mellőzve, csak azt említem fel, hogy úgy nálunk, mint a szuomiknál az idegen hatás ellen folytatott nemzeti ellenhatás hozta létre a hazai nyelv pártfogás alá vételét, melyet nálunk a latin, a finneknél a svéd nyelv nyomott el. A finn akadémiát nem a nemzet, hanem egyes buzgó férfiak alapították, úgy hogy kezdetben mindenki tagja lehetett, a­ki 6 rubelt befizetett, de csakhamar nevezetes hírre tett szert a Kale­vala kiadása által, melynek történetét úgy, mint az „Utazás a balti tenger környékén“ czimű munkájában megírta. Áttérve ezután tulajdonképeni tárgyára, a két akadémia összehasonlítására, szemelvényként fölemlíti a nevezetesebb írók műveit; mondja, hogy az akadémia tőkéje jelenleg 114.000 már­ka, évi jövedelme pedig 34.000 márka, s ez ös­­­szeghez (ellentétben a mi akadémiánkkal) a ki­adott könyvek után származó bevételből mint­egy 14.000 márka tiszta haszon járul. — Szól ezután az estekről, s kiemeli, hogy irodalmunk tulajdonkép e század elején kezdődött, s azóta folytonosan gyarapodott; a múlt évtizedben át­lag 130 mU jelent meg évenként, holott népes­ségük alig 800.000. A finnek és estek elszakad­tak tőlünk, s ennek okát nem értjük, csak azt mondhatjuk el róluk, a­mit a finn közmondás tart: „Istennél a sors gyeplője, teremtőnél a siker útja,“ de ezúttal ostobaságnak­ mondja az árja népek gőgjét, s lenéző magaviseletét az uralaltájok iránt, kiknek nyelvkincse szinte igen nagy, s nekünk nincs okunk — mint néhány gőgös egyén teszi, a finn rokonság ellen fel­­szólalni. Második előadó Joannovics György volt, a­ki főleg Ballagi Mór ellen intézett „Ért­sük meg egymást“ czimű értekezésének végét olvasta fel. Majdnem másfél óráig tartott az ér­tekezés, s mivel legnagyobbrészt a „Nyelvtír“­­de már közölt részletekkel foglalkozott, csak itt­­ott kötötte le a figyelmet. Főtárgyát oly szavak s képzők ellentéte képezte, a melyek nem cor­rect alkotásuak ugyan, de feltétlenül azért nem lehet elítélni. Egyéb tárgy nem volt. (*) NAPI hírek. Kolozsvár, 1881. május 3. Helyi hírek. Lapunk szerkesztősége, kiadóhi­­vatala és nyomdája a korábbi Frőh­lieh, jelenleg Lukácsféle 12-ik számú főtéri házba költözött át. — Szolnok-Dobokamegye nagyikló­di választó kerületének, egy számos tagból ál­ló küldöttsége járt ma Kolozsvárit. Az ottani szabadelvű párt, mely az intelligentia­ birtokos­ság óriási többségét foglalja magában, a mun hó 26 ikán népes gyűlést tartott, s elhatározta, hogy B. B­á­n­ff­i Dánielt fogja felkérni a kép­­viselőjelöltség elfogadására. E feladattal egy kül­döttség bízatott m­eg, mely ma tisztelgett az ősz bárónál, ki a választó kerületnek bizonyára nagy ürömére, késznek nyilatkozott a je­löltség elfogadására. Ugyan­ e kerület­ben néhány tagból a széibal is megalakult és Gr. Vass Jenőt kiáltotta ki jelöltnek, de az a tréfa esett meg rajtuk, hogy a midőn felszólítot­ták a jelöltség elfogadására, akként nyilatkozott a gróf úr, hogy ő ugyan nem kormánypárti, da szélban­ sem. — Nemzeti szinház. Markus k. a. har­madik vendégjátékául „Figaro lakodalma“ ke­rült színre. A vendég Cherubín szerepét játszta rendkívül bájosan s ügyesen. A szeretetreméltó kis semmiházinak, ki meghódít minden asszony szivet; a félig fecsegő gyermeknek, félig szerető udvarlónak, kinek „lángra lobban a vére — mint Beaumarchais mondja — nem tudja néha mit csináljon vele,“ — minden vonása kidomborult alakításában. Az igen szépen szavalt románc­i után a közönség sokáig tapsolta a kisasszony­t. A Szombathelyi Figarója ismét az a bölcselke­­dő, magyarázgató alak vala, milyenül e vígjáték eddigi előadásai alatt mutatta­ be a szellemes szolgát Szombathelyi. Ez a Figaro szüntelenül oktat, a baj által leveretik, kényesebb helyze­tekben szörnyű lassú észjárású. Ha egy-egy gon­­dolata jön — mint a házassági kereset tárgya­­lásakor — úgy e Figaro azt szörnyű garral adja elé s nagy önérzettel mondja: „nem fözöl

Next