Kelet, 1881. május (11. évfolyam, 98-122. szám)
1881-05-04 / 100. szám
és a haza érdekében ragaszkodjunk — úgymond — az olyan képviselőhöz, a ki érdemet szerzett magénak és igy innen a gyűlésből adassék kifejezés.. Török B. az alispán pártjára állva, a körülmények elvénél fogva a felirat mellett kardoskodik. Az alispán azonban mumust lát, tart valamitől, mely valamit — úgymond — még a Napoleonok idejéből ismerünk s ez : az államcsíny , ha egy ily államcsínyféle áll be, mit teszünk ekkor ? mert hát — folytatja tovább — megtörténhetik, hogy ellenzéki képviselőt akarnak megbuktatni egy kormánypártival s ezt épen egy magas állású tekintélyes férfivel kell eszközölni, s ha ez beállana, mi itt nagy zavarnak lennénk kitéve. Az itteni nyugalomra nézve tehát múlhatatlanul szükséges a miniszter ő méltósága megválasztása s pártolja azért a felkérést. Ennek nyélbeütése a választmány bölcs belátására bízatott, mint amely majd találand módot helyes megfontolással a felkérésre. Miután elnök még egyszer megköszönte a pártalakulás czéljából ide fáradt vidéki tagoknak is részvétüket, a gyűlés eloszlott. 1. 1. Az udvarhelymegyei mozgalmakról hozott híreinkre Derzsi József úr hozzánk a következő levelet küldte be : ^ Csak most veszem észre, hogy a levelező szíves volt csekély személyemről megemlékezni a lapok 94. számában, az állítólag Bikafalván tartott pártértekezlet alkalmából. Verhovay urat és csekélységemet tünteti fel a képzeletében látott baloldali vízi kígyó fejei gyanánt. Én uram, levelező úr, az egész dologról csak az ön leveléből értesülök. Sokkal csekélyebb ember vagyok, mintsem az ön magas politikájába be lehetnék avatva. Köszönöm a meg nem érdemlett kitüntetést, mely szerint a világgal tudatni kívánja, hogy én pár nappal ezelőtt az OKt mellett megfordultam. Legyen nyugodt, mert magánügyben kellett járnom, s ezért nem tehettem tiszteletemet sem önnél, sem más jó embereimnél. Hogy ön ezért apprehendál reám, kitüntető megtisztelésnek veszem, valamint azt is, hogy személyemmel nem kívánt foglalkozni. Ezt jövőre sem óhajtom s nem is ajánlom. Különben legyen nyugodt, ezután kötelességemnek fogom tartani, hogy a mikor leánykérni, vagy széptenni, vagy komaságba lesz utam arrafelé, mindig előre tudassam, hová és mikor megyek, még pedig lapok vagy távirat utján, ha már olyan Haymerle-féle nagy potentatornak tüntetett fel, a kinek prüsszentése is valami nagy valaki még önön kivllt rólam,'öszönöm‘?"''Én'is gondolkoztam s gondolkozom eleget az én atyámfiairól s igyekeztem is tenni érettek még a kholerás világban is minden hírlapi zengedezés nélkül. Derzsi József: Zsidóüldözés Oroszországban. Tegnapi távirataink említették a szörnyű mészárlást, melyet Elisabethgrádban a muszka parasztok a zsidó családokon elkövettek. Ötszáz család irtatott ki nagy részben, áruraktáraik kiraboltattak ; a dühödt parasztok a helyőrséggel formális csatát folytattak, mely alatt sok tiszt megsebesült s a katonaság közül is többen megölettek. Ma ujab részleteket olvasunk e szörnyű vad tényekről. A „Golos“ nak távirják ugyanis Elisabethgrádból ápr. 27-éről . A délután folyamában nagy zavargások történtek. A zsidók házait kirabolták boltjaikat kifosztották és áruikat részben megsemmisítették, ha azok tovaszállítása nehézségekbe ütközött. A zavargók ellen hadcsapatok vonultak ki, s ezek nagy erőfeszítésének sikerült a további rablást megakadályozni. Csütörtök este parasztok özönlöttek a városba, azonban a csapatok is új erősítéseket nyertek, lovasság is érkezett, s ezek az újabb támadást megakadályozták. Sok zsidó Odesszába menekült, többen megsebesültek s egy megöletett. A katonaság által visszaszorított parasztság falaiba tért vissza s ott a zsidó bérlők korcsmáit kirabolták. — Kosits vezérőrnagy lovasságot küldött a nyugalom helyreállítására, Swamenska faluba Novogeorgoioskből külön vonaton száz főből álló lovascsapatot. A dragonyosok a zendülést elnyomták Elisabethgradban és környékén a nyugalmat csak nagy fáradsággal lehetett helyreállítani, nyilvános helyek zárva maradnak. A hatóság a kormányzóhoz jelentést tett, hogy új zavargásoktól lehet tartani. Polta községben a zsidókat lekonczolták. A tornyokban félreverték a harangokat, mi jeléül szolgált a verekedés kezdelére. Éjjel nagyobbrészt részeg parasztok a zsidók házait fosztogatni kezdték. A polgármester kezdeményezésére Olviopolból, mely város Fóliával hid által van összeköttetésben, a polgárság közül a rendőrség vezetése alatt többen átjöttek , a rendet helyreállították. A hivatalos lap szerint szigorú vizsgálatot rendeltek el a mészárlásra bujtogatók és a tettesek ellen. Általában a helyzet mind zavarosabbá válik a nagy orosz birodalomban. A roppant test rothad, úgy látszik, hogy a felbomlás felé igen közeledik. Az általános zavarokról a következőket olvassuk: Varsóba parancs érkezett Pétervárról, hogy a királyi lak és Belveder palota állittassék helyre. Hire van, hogy a czár hosszabb ideig ott fog tartózkodni, minthogy Pétervári nyárilakát és palotáját, nem tartja biztosnak. Szó van arról is, minthogy lakását is áttenné Varsóba. Pétervárt, mint állítják, a forradalmi végrehajtó bizottság helyiségei felfedeztettek és ott fontos iratok találtattak, köztük az összeesküvők névsora is, hol a számos magasrangú egyén neve is találtatott. Számos elfogatás történt. Pétervár úgyszólván ostromállapotba van helyezve, a város örök által van pontositva. l“ven(f^0-et ennyii parancsra már délután négy órakor be kellzárni. II. Sándor czár gyilkosa, Chrineveczky (Jelnikov) egy görög óbitil pap fia, és származására nem lengyel, mint azt kezdetben állitották, hanem orosz. Ribalcsics atyja, ki tudvalevőleg szintén lelkész, annyira szivére vette fia tettét, hogy öngyilkossá lett. A városban erősen tartja magát azon ban, hogy Miljutin gróf hadügyminiszter visszalép. Zsidómajszák Németországban. — 1U Legutóbb Argenauban ütött ki az antiszemita forradalom egy ellenőrzési szemle alkalmával a tartalékos katonák meg a zsidóság között. — Az ütközetben két katona s egy zsidó veszedelmes sebet kapott. Estek 10 órakor bedobálták a zsidók ablakait s mikor egy megtámadott rálőtt a csőcselékre, még nagyobb erővel hullott a kőzápor, sőt lövések is hallatszottak. A lázadók közül csak egyet fogtak el. Másnap éjjel folytatták a gazságot, úgy mondják, hogy az illetékes hatóság, melynek nagyon ínyére lehet ez a nemzetet szégyenítő galád síig, megindította a vizsgálatot. Egy bécsi lap híre szerint az argenaui zsinagóga falain már hetekkel ezelőtt plakátok voltak kiragasztva, melyeken a lázadók felszólították a zsidókat, hogy négy hét alatt okvetlenül elhagyják a helységet, különben meg fognak ismerkedni kötéllel. A zsidóellenes mozgalmat egy tanuló meg egy sUtőiester vezeti. Beszélik, hogy a polgármesternek szintén van része a dologban. Mikor a gazemberek javában lődözték a zsidókat, a polgármester a vásártíren sétálgatott, s a helység rendőrei közül egyetlen egy sem mutatkozott az ütközet színhelyén. Hogy a hatóság csakugyan egyetért a zsidók üldözőivel, világosan mutatja az a tény, hogy az itt következő felhívás napokon át ékeskedett Argenau utcza sarkain, anélkül, hogy a hatóság közegei csak egy példányt is toltak volna. A lázító felhívás így szól : eltávoli- Felhívás a keresztényekhez ! Ébredjetek keresztények , rázzátok le magatokról a zsidójármot. Űzzétek ki őket Palesztinába, mert ők a kereszténység elnyomói. Gyűljetek össze mindannyian segítségre, a falvakból, városokból, mindannyian! üssétek a zsidókat! Üssétek a kutyákat! Üssétek a csalókat. Irtsátok ki ezt a pokoli fajza*tot. Ne féljetek ti leigázott keresztények, ne féljetek, mert nagy hős jár előttünk! Nos, hát legyetek gyávák , hiszen csak arról van szó, hogy csekély vagyonunkat megmentsük! Ki a zsidókkal ! Éljen Bismark! Éljen dr. Henrici ! Éljen dr. Stöcker!“ S az üldözések még egyre tartanak. A fenyegetett zsidó családok tömegesen hagyják el Argenaut és Thornba vonulnak. Titkári jelentés A LÁMPAGYÚJTÓ. MISS CUMMINS REGÉNYE. Huszonhatodik fejezet. Még több változások. (Folytatás.) — Áldozat! vágott szavába az orvos. Oly nagy áldozat ez, minő a világon csak lehet. Nem csak tisztességes jövedelemről mond le Gertrud, melyet egészen önerején szerez s kedvesen berendezett lakást hagy el, hanem egész függetlenségét áldozza fel, melyre oly annyira törekedett, hogy egyik jó emberének sem fogadta el vendégszeretetét, két hétnél tovább. — Nem, orvos úr, szólt Gertrud, semmi, mit Emiliáért teszek, nem mondható áldozatnak részemről, legnagyobb gyönyöröm az. — Trudka mindig gyönyörét leli abban, hogy helyesen cselekedjék, jegyzé meg Jeremyné. — Oh ! nem, szólt Gertrud, az én óhajaim is néha félre csapongnak, de ez esetben lehetlen mást tennem. Azon gondolat, hogy kedves Emíliánk idegenek segélyére szoruljon, nagyon szerencsétlenné tenne. — Szeretném, mormogta fogai közt az orvos, hogy azon hitet táplálhatnám, hogy a hozott áldozat csak felényi értékére is becsültetik , de Graham, arról meg vagyok győződve, a legnagyobb kegynek tekinti, mi csak a világon léte.A Berlinben megindult antiszemita mozgalom sem maradt meg a porosz székváros falai között, hanem terjedni kezd az egész országban , egyes helyeken már nemcsak szavakkal sértik meg a zsidóságot, hanem tettleg is bántalmazzák. hetik, a kegyed visszahívását. Meglehet, úgy nézi, mint valami koldusnőt. Nem első ízben történnék, hogy ily módon cselekedjék. Szeretném tudni, mi késztethette volna a szegény Amory Fülöpöt arra, hogy visszatérjen hozzá. Aztán hangosabban hozzátette : Mentegetődzött a legalább levelében előbbi sértő modoráért ? — Nem hiszem, hogy szükségesnek tartaná, viszonzá Gertrud. — Tehát egyetlen szóval sem kívánta menteni nemtelen magaviseletét? Gondolhattam is felőle, hogy nem fogja tenni. Ezennel kinyilatkoztatom Gertrud, hogy szégyen-gyalázat, ha ismét oly bánásmódnak teszi ki magát. De mindig is hallottam, hogy a nők, a barátságért saját érdeköket feláldozzák, s most hiszem ezt. Jeremyné, jó lesz e lányka barátságát megtartanunk, s egykor igénybe vennünk szolgálatát. — Ha megteszikr, a legnagyobb örömmel állok szolgálatára. Ha létezik valaki, kinek a társadalom iránt lerovandó adósságai vannak, úgy bizonnyal én vagyok az. Hallom, hogy a világot sokan hideg érzéketlen, önzőnek nevezik. Irányomban soha sem volt az. Hálátlan volnék, ha nem éreznék minden ember iránt szeretetet; s mennyivel inkább az lennék, ha nem érezném magamat testileg, lelkileg lekötelezve egy oly drága barátnő iránt, ki oly szeretetet tanúsított irántam, minőt soha árva nem élvezett még. — Gertrud^ szólt Jeremyné, azt ki a kolozsvári polgári lövészegylet igazgató választmányának 1880-ik évi működéséről. Tisztelt közgyűlés ! Az igazgató választmány, midőn a lefolyt egyleti évről részletes számadását a tisztelt közgyűlés elé terjeszti, teszi azt azon tudattal és férfias lelki megnyug~ ------------ -t. zása érdekében mindent megtett, amit a körülmények és gyenge ereje megtenni képes lehetett. Ha azonban jóakaratú fáradozásunkat és munkálkodásunkat nem a remélt siker koronázta, az nem valamely mulasztásnak, hanem azon még most is létező nem csekély mértékben hátráltató körülményeknek tulajdonítható, melyekkel egyletünknek évről-évre sokszor meg kell küzdenie. Az igazgató választmányunk a lefolyt évben úgy a helybeli napilapok, valamint külön felhívás és átiratok útján fölkérte úgy a várost, közönségét, valamint a városunkban fennálló testületek igazgatóságait, hogy keblükben egyletünk számára minél számosabb tagot szerezni szíveskedjenek, miáltal hazafias ügyünk támogatását s czélunk megvalósítását törekedtünk elősegíteni. Felhívásainkban különösen kiemeltük a tisztelt közgyűlésnek múlt évi rendes gyűlésében hozott szem helyesen cselekedett, midőn Emmüát elhagyta, és ép oly igaza van most, midőn viszatér hozzá; s ha neki köszöni azt, hogy ily jó lánykává fejlődött, akkor mindenesetre nagy igényei lehetnek kegyed áldozatkészségére. — Mindenesetre lehet igénye reám, Jeremy asszony, felelt Gertrud meghatottál!, Emilia tanított meg legelőbb arra, mi különbség van jó és rész között. — És most elveszi tanításai gyümölcsét, tette hozzá az orvos, kiegészítve Gertrud mondatát. Ez szép kegyedtől, beismerem. De csakugyan el van határozva, megtenni ez európai utat, a napokban lesz elég dolga, s sietni kell az előkészületekkel. Mit gondol W. úr, elfogja kegyedet könnyen bocsátani ? Remélem, felelt Gertrud. Sajnálom, hogy kérnem kell őt erre, mert nagyon jó volt hozzám, s a télen is már 15 napi tanítást elmulasztottam. De mivel már csak pár hónap van a nyári szünnapokig, remélem, hogy addig kipótolhatja helyemet. Holnap beszélek vele ez iránt. Jeremyne most részvéttel kérdezősködött, hogy minő intézkedéseket szándékozik tenni Gertrud elutazása előtt, felajánlott egy szobát bútorai elhelyezésére, megnevezett egy pipere-árusnőt, kitől ő is vásárolni szokott, s mielőtt eltávozott volna, elkészítették az egész útitervet, mely szerint Gertrud nyolcz nap leforgása alatt, útra kelhet New-York felé. (Folyt. köv.) határozatát, mely szerint úgy a pártoló, mint a működő tagok évi tagsági dija 4 firól 2 frtra szállíttatott le. E tekintetben tett fáradozásunk eredményét leginkább feltünteti a pénztári számadás azon tétele, mely a tagok évi díjából befolyt bevételi összeget foglalja magában. Kedves kötelességünknek is merjük tudatni és egyszermind megnyugtatni a tisztelt közgyűlés tagjait afelől, hogy lelkiismeretes gazdálkodást űzve igyekeztünk a szükséges kiadásokat a bevételekből fedezni, amire nézve utalunk a számadásokat megvizsgáló bizottság jelentéstételére. Ezen általános előzmények után áttérünk jelentésünk azon tételeire, melyek az igazgató választmány múlt évi munkásságának részleteit tüntetik föl. Igazgató választmányunk a múlt évben 5 választmányi ülést tartott, mely üléseken hozott határozatok száma tesz 42-őt; a levéltár 67 egy darabbal szaporodott, melyek mind elintéztettek. A gyűléseken hozott határozatok közül említésre méltóknak találjuk a következőket: 1) A múlt évi közgyűlés által egyhangú lelkesedéssel egyleti elnöknek megválasztott Korbuly Bogdán, az egylet ügyeinek élére állva, azon mindvégig a legmelegebb érdeklődés, kitartó szorgalom és jelentékeny áldozatkészséggel működött közre. 2) A lövölde vendéglői jogának bérletére nézve az ajánlkozók krzül Simon Ferencz helybeli czukrász ajánlata fogadtatott el, kivel szemben a szerződés 3 évre oly formán köttetett meg, hogy az első évben fizessen 100 frtot, a következő években pedig 150 — 150 forintot. 3) A főidény a mait 1880-ik évben ápr. 11-én nyittatott ugyan meg, de csak próbalövések és fegyverek belövésére ; az ünnepélyes megnyitás azonban május 24 én történt. 4) Igen nevezetes és említésre méltó azon országos lövész-ünnepély, mely a múlt év julius 18-tól 25-ig Bécsben tartatott, mely ünnepélyre a bécsi lövész szövetség központi bizottsága által egyletünk is meghiva lett. Igazgató választmányunk a meghívást elfogadta s az ünnepélyen 12 lövész tagtársunk vett részt, kik közül Kőszegváry Gyula és Heinrich József lövésztársak kérettek föl, hogy az ünnepély lefolyásáról annak idejében választmányunknak referáljanak. Kérésünket készséggel teljesítették s az ünnepély lefolyásáról mindketten részletesen számoltak be a közelmúltban tartott ig. választmányi ülésen. Jutalmat nyertek ezen ünnepélyen Husznik József, Heinrich József és Frölich Alajos lövésztagok. Kapcsolatosan ezzel megemlítjük azt is, hogy az unnepcljfi ogj» t lZci..lof a is küldött fel választmányunk az egylet nevében melynek értéke részben az egyleti tagok szives adományából, részben pedig egyletünk áldozatkész elnöke Korbály Bogdán nemes adakozásából folyt be. 5) A város által évenként járni szokott 1200 írt kamat-biztositási és tőketörlesztési öszszeg a múlt 1879-ik évtől utalványozva lett, mely egyletünk pénztárnoka Szentjánosi Ferencz által fölvétetett s az egylet tartozásainak törlesztésére fordittatott. 6) A budapesti országos lövész szövetség központi bizottsága megküldötte az országos lövészs szövetség alapszabályának egy példányát , ezzel együtt egy felhívást, mely szerint egyletünk lépjen be az orsz. lövész szövetség tagjai sorába. Választmányunk a felhivás alapján határozatilag kimondotta s egyszersmind értesítette is a központi bizottságot arról, hogy egyletünk nemcsak belép az orsz. lövész szövetség tagjai közé, hanem arra is törekedni fog, miszerint tagjai közül minél többet megnyerjen e végre. Azonban úgy egyletünk, mint az egyes tagok tagsági díjukat csak azon időtől számítva fizetik, a mikor az országos lövészszövetség végleg megalakul, s a melyről egyletünk annak idejében a központi bizottság által értesittessék. Erre azonban választ még mind ez ideig nem kaptunk. 7) Minthogy egyletünk és Kolozsvár városa között megkötendő szerződés még mindeddig nem történt meg, választmányunk ezen ügyben a városi Tirts.tanácsot újból is megsürgette. Ami a lövész-egylet jogi ügyeit, valamint az egyleti pénztár jelenlegi állását illeti, az elsőre nézve az egyleti ügyvéd — az utóbbira a számadásvizsgáló bizottság jelentése ad kellő felvilágosítást. Ennyi az tisztelt közgyűlés, amiről jelen alkalommal beszámolhatunk. Amily önzetlen kitartás és ügyszeretet vezette ig. választmányunk minden egyes tagját a felsorolt ügyek közreműködésében, éppen oly szerencsésnek érzi magát azért, hogy a reája ruházott nagybecsű bizalom folytán gyenge erő és tehetséggel bár, de annál tisztább szándékkal közreműködhetett ezen közhasznú és hazafias intézmény érdekében, mely, hogy mielőbb felvirágozzék és üdvös czélja megvalósuljon, tiszta szívből óhajtjuk Kolozsvárit, 1881. ápr. 24-én. Korbuly Bogdán, elnök. Nyárádi Lajos, titkár. Az akadémiából. (Saját tudósítónktól.) — május 2. Az akadémiában ma délután az első osztály tartotta ülését Pulszky Ferencz elnöklete alatt Tagok szép számmal jelentek meg, hallgatók kevesen. Az első előadó Hunfalvy Pál volt, aki abból az alkalomból, hogy úgy a magyar, mint a finn (Szuomi) tudós-társaság csaknem egyszerre tartják fenállásuknak 50-ik évfordulóját, mivel a magyar 1830-ban, a finn 1831-ben alakult, a két társaság működését hasonlítja egybe. Értekezéséhez igen hosszú bevezetést ír; elmondja benne vázlatosan mindkét nemzet történetét, különösen a kedvezőtlen viszonyokat, melyek a nemzeti nyelv fejlődésére mindkét osztályban századokon át hatottak. Az ismeretes tényeket mellőzve, csak azt említem fel, hogy úgy nálunk, mint a szuomiknál az idegen hatás ellen folytatott nemzeti ellenhatás hozta létre a hazai nyelv pártfogás alá vételét, melyet nálunk a latin, a finneknél a svéd nyelv nyomott el. A finn akadémiát nem a nemzet, hanem egyes buzgó férfiak alapították, úgy hogy kezdetben mindenki tagja lehetett, aki 6 rubelt befizetett, de csakhamar nevezetes hírre tett szert a Kalevala kiadása által, melynek történetét úgy, mint az „Utazás a balti tenger környékén“ czimű munkájában megírta. Áttérve ezután tulajdonképeni tárgyára, a két akadémia összehasonlítására, szemelvényként fölemlíti a nevezetesebb írók műveit; mondja, hogy az akadémia tőkéje jelenleg 114.000 márka, évi jövedelme pedig 34.000 márka, s ez összeghez (ellentétben a mi akadémiánkkal) a kiadott könyvek után származó bevételből mintegy 14.000 márka tiszta haszon járul. — Szól ezután az estekről, s kiemeli, hogy irodalmunk tulajdonkép e század elején kezdődött, s azóta folytonosan gyarapodott; a múlt évtizedben átlag 130 mU jelent meg évenként, holott népességük alig 800.000. A finnek és estek elszakadtak tőlünk, s ennek okát nem értjük, csak azt mondhatjuk el róluk, amit a finn közmondás tart: „Istennél a sors gyeplője, teremtőnél a siker útja,“ de ezúttal ostobaságnak mondja az árja népek gőgjét, s lenéző magaviseletét az uralaltájok iránt, kiknek nyelvkincse szinte igen nagy, s nekünk nincs okunk — mint néhány gőgös egyén teszi, a finn rokonság ellen felszólalni. Második előadó Joannovics György volt, aki főleg Ballagi Mór ellen intézett „Értsük meg egymást“ czimű értekezésének végét olvasta fel. Majdnem másfél óráig tartott az értekezés, s mivel legnagyobbrészt a „Nyelvtír“de már közölt részletekkel foglalkozott, csak ittott kötötte le a figyelmet. Főtárgyát oly szavak s képzők ellentéte képezte, a melyek nem correct alkotásuak ugyan, de feltétlenül azért nem lehet elítélni. Egyéb tárgy nem volt. (*) NAPI hírek. Kolozsvár, 1881. május 3. Helyi hírek. Lapunk szerkesztősége, kiadóhivatala és nyomdája a korábbi Frőhlieh, jelenleg Lukácsféle 12-ik számú főtéri házba költözött át. — Szolnok-Dobokamegye nagyiklódi választó kerületének, egy számos tagból álló küldöttsége járt ma Kolozsvárit. Az ottani szabadelvű párt, mely az intelligentia birtokosság óriási többségét foglalja magában, a mun hó 26 ikán népes gyűlést tartott, s elhatározta, hogy B. Bánffi Dánielt fogja felkérni a képviselőjelöltség elfogadására. E feladattal egy küldöttség bízatott meg, mely ma tisztelgett az ősz bárónál, ki a választó kerületnek bizonyára nagy ürömére, késznek nyilatkozott a jelöltség elfogadására. Ugyan e kerületben néhány tagból a széibal is megalakult és Gr. Vass Jenőt kiáltotta ki jelöltnek, de az a tréfa esett meg rajtuk, hogy a midőn felszólították a jelöltség elfogadására, akként nyilatkozott a gróf úr, hogy ő ugyan nem kormánypárti, da szélban sem. — Nemzeti szinház. Markus k. a. harmadik vendégjátékául „Figaro lakodalma“ került színre. A vendég Cherubín szerepét játszta rendkívül bájosan s ügyesen. A szeretetreméltó kis semmiházinak, ki meghódít minden asszony szivet; a félig fecsegő gyermeknek, félig szerető udvarlónak, kinek „lángra lobban a vére — mint Beaumarchais mondja — nem tudja néha mit csináljon vele,“ — minden vonása kidomborult alakításában. Az igen szépen szavalt románci után a közönség sokáig tapsolta a kisasszonyt. A Szombathelyi Figarója ismét az a bölcselkedő, magyarázgató alak vala, milyenül e vígjáték eddigi előadásai alatt mutatta be a szellemes szolgát Szombathelyi. Ez a Figaro szüntelenül oktat, a baj által leveretik, kényesebb helyzetekben szörnyű lassú észjárású. Ha egy-egy gondolata jön — mint a házassági kereset tárgyalásakor — úgy e Figaro azt szörnyű garral adja elé s nagy önérzettel mondja: „nem fözöl