Kelet, 1881. június (11. évfolyam, 123-145. szám)

1881-06-10 / 130. szám

f A Aelizóf­ai dija; Vidékre postán vap,­ helyben hA­­ hoz hordva Jigész évre.........................................IB m­. Fél évre..............................................8 „ Negyedévre ......................................................4 ^ Egy hóra helyben...........................................1 frt 50 In Egyes szám­ára 6 hr. M­­egjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követ.­, napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 12-ik szám. Tizenegyedik évfolyam. 130 szám nem adatnak viddgra.TTTľ'T­TT*T POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. 1881. A közmunka és közlekedési miniszter az „Orsz. Ért.“ szerint körrendeletben értesítette a törvényhatóságokat, hogy a m. kir. állam­vasutakon a múlt évben adott azon ked­vezmény, hogy a törvényhatóságok, községek és királyi építészeti hivatal részére a közutak épí­tése és javítására szánt anyagok, az összes vo­nalakon tetemesen leszállított árak mellett szál­líttatnak, az 1881. évre is meghosszabbittatott. Uj gyógyfürdő. A Maros-Tordame­­gyében fekvő szovátai fürdőt, a belügy­­minister az 1876. évi XIV. tcz. értelmében gyógyfürdői jelleggel ruházta fel, s egyúttal a megye közönsége által a gyógyszertárra, vala­mint a fürdési rend és díjszabásra vonatkozólag alkotott szabályzatot oly módosítással hagyta helyben, hogy a fürdő orvos díjazása a szabály­zatból kihagyandó, mert a fennebb idézett tör­vény 48. §-a szerint az orvos díjazása kölcsö­nös megállapodás tárgyát képezi. (0. É.) KOLOZSVÁR, 1881. jun. 9. Nem csodálkozhatnak t. olvasóink, ha még mindig fennakadunk a független­ségi párt erdélyrészi intézd bizottságának az erdélyi választókhoz intézett kiált­ványán. Fura munka ez! Az erdélyré­szt magyarok benne szövetségeket köt­nek Magyarország f­entartása végett, hol­mi apró nemzetekkel, komolyan köve­telik a választóktól — tegyék nekik le­hetővé, miszerint a magyar nemzet „érdek­­rokonaiknak“ nyújthassa szövetséges ke­zét, szóval olyan nagy hatalom lett ez az erdélyrészi intéző bizottság, hogy ad­dig távolról sem áll szándékában a ha­zafias izgatást abban hagyni, a­míg a his­tória tanulsága szerint az erdélyi részek e török, német és mindenféle nyomorúsá­­­gos szövetségre szorult négy vallásból és­­ 3 nemzetből mesterségesen összetartott népet, meg nem teremtik a független Ma­gyarországot. Mennyire jól áll például ennek az erdélyrészi intéző bizottságnak, midőn ezt mondja: „szorgalmazni fogjuk a külön magyar diplomáciai képviseltetést.“ Az nyomja tehát elviselhetetlenül az erdélyrészi magyarságot, hogy nincs kü­lön magyar diplomáciai képviseltetésünk. Azt ugyan megértük, hogy a monarchia legkritikusabb helyzetében egy tetőtől­­talpig igaz magyar vezette, az egész bi­rodalom külü­gyeit, a közösügyi törvény szerint a külföldi osztrák-magyar lobogó egyik felén a magyar czimert a nemzeti szinekkel, másik felén az osztrák csá­szárság jelvényeit viseli. Az is tudvalevő dolog, hogy ezen törvény értelmében a külföldi képviselet tekintélyes része ma­gyar emberekből ál és a legnagyobb ha­talmasságoknál is magyar nagy­követek szerepelnek. Dehát mindez mit ér, az oláhok és szászok által szorongatott erdélyrészi ma­gyarnak ? Mit neki, ha a történelmileg is nevezetes osztrák birodalommal egyenlő jogokat játszik a külföldön s az általa választott delegáció intézi hazája sorsát? A vitéz erdélyrészi magyarnak bántja ön érzetét, hogy egy hatalmas nemzettel szö­vetségben van, s habár e szövetségben a k­özös külügyi képviseltetésnek csak­is neki világos csapás, hordozhatja az egé­­­rrészét is hordozza hogy miért nem szét ö? Az adó úgy is szerfelett csekély, s számba sem jön, hogy holmi apró az szükségei vannak magának a hazának is, a mit ide benn kell fedeznie. Követke- A KELET TÁRCZÁJA. Beszédek. V.­ t / lm Vranek Mátyás a köszörűs mester! Képzeled-e te édes, hogy valaha fiatalabb­­ lett volna? Képzeled-e, hogy begombolt tubák szín­kabátja valaha új lett volna ? hogy a szeme tán ragyogóbb, arcza­tán vidámabb lehetett vol­na? Hiszed-e, hogy Vranek Mátyás gyermek is lehetett volna, olyan kis cseresznye­szájú, mo­solygó, gyügyögő, tipegő baba, a­kit kényeztet­nek, beczéztetnek, ölbe hordoznak, kit az anyja szépnek tart, s kit tán meg is csókolnak?.. Mer­­néd-e hinni, hogy ez aczélgombos bársony mellény alatt valaha egy olyan vértől hajtott húsdarab ketyegett volna sebesebben, a­mit szivnek hív­nak ? hogy e szűk nyak fele­tt trónoló torokban valaha levegő rekedt volna meg, hogy e szelíd kutya szemekben valaha láng csapott volna fel — egy asszonyféléért, egy asszonyféle hamvas­­piros arczájáért, piczi ajakáért, domború mellé­ért vagy tán a szaváért ? . . Gondolnád-e, hogy ez a Vranek Mátyás a nagy templom faragott, hallgatag köveinek árnyékából — hajtván ott kö­szörűjének nagy kerekét, s fenve kést, óllot, égve nyárban a napfénytől, fázva télen a börhasogató havas széltől — egy hosszú életen át egyebet is nézhetett volna az átellenben fekvő ház veresre mázolt falán, mint a vakolatot, meg a czirádá­­kat, melyekkel a kőműves fantáziája beaggatta azt az emeletről le a kopogó kövezetig ? s hogy ugyanez a Vranek Mátyás a Dombody Gábor gyer­zeleg annak a pétervári vagy konstanti­nápolyi nagy­követnek baj volna egész udvartartását a nyakunkba venni, a­mi­kor ez idő szerint a költség 30%-vel is beérjük. Úgy, de a nagyralátó erdélyrészi in­téző bizottságnak messzebb terjedő ma­gasabb czéljai vannak. Mit az áldozat, a­mikor egy független Magyarországról van szó ? Megcsináljuk a külön diplomácziát reá holnap hajba kaparjuk egymással a magyar és az osztrák külügyminisztert a monarchia egy érdekét képviseltetjük min­den udvarnál két emberrel, a­kik épen két napig sem fognak egyetérteni, s így aztán hamarább, mint gondolnék bekö­vetkezik, a­mire vártunk, a Kossuth vi­lág, a maga teljességében. A monarchia két fele egymással m­eghasonlik, az egyik csinál például török, a másik muszka­szövetséget és az erdélyrészi intéző bi­zottság hires hősiességének kegyéből a törökökkel leverjük a muszkát, mint ez l­'láS-ban történt és független boldog lesz Magyarország. No ha nem ez csak azután lesz! Ad­dig a mi intéző bizottságunk annyira ke­gyes, hogy méltóztatik megengedni, mi­szerint „Magyarország és az osztrák örö­kös tartományok között semmi más kö­zönség ne legyen, csak is az uralkodó személye.“ Egyelőre tehát Ferencz Józsefet meg­tartjuk királynak. Először 1848-at kell végeznünk külön diplomáciával, külön hadsereggel, hogy aztán a debreczeni de­tronizáláshoz is eljuthassunk. Nem veszi észre ez a intézkedő intéző bizottság, hogy a pragmatika funkcióban valami egyéb is van az uralkodó személyének közösségén kívül. Nevezetesen bizonyos szövetség, a­mely szerint nekünk köte­lességünk megvédeni Ausztriát, ha meg­­támadtatik, neki viszont kötelessége ol­talmazni minket, ha minket bánt ellen­ség. Ehez a művelethez, mely Európa ke­letén a panslavizmussal és egyéb fenye­gető veszélyekkel szemben közelről te­kintve tán csak bír némi fontossággal — nem volna ártalmára tán még az erdély­részi magyarságnak sem, ha ennek a mo­narchiának, a két külön hadserge nem verekedne egymás ellen, vagy künn két felé, az­az a két külön diplomácia nem képviselné kétféleképen azon egy monar­chia érdekeit. Már pedig, hogy ezt az egyenet­lenséget és a monarchiának e biztos megszakítását kikerülhessük múlhatatla­nul szükséges minden józan felfogás sze­­rént együttesen egységes hadsereget ter­mekfeleségét ügyelte volna — ki azon ives sötét ablakok árnyékában mosolygott, mig meghalt ? Fel mernéd-e tenni ? Nézd Vranek Mátyást, a­mint ott megy Ünnepi díszben, nem olyan-e, mint egy titok ? A kráglija az álláig ér, tubákszin kabátja vé­gig van gombolva, nagy keze a zsebében, szemei a földre szegezve, haja ráborulva feje bőrére — nem úgy néz e ki, mint egy teljesen, minden részében vászonnal s egyéb holmikkal minden­felől jól beboritott múmia — ki ezred évek titkát hordja magában s ki arról, mit hosszú létele alatt látott, hallott, érzett, nem szól egyetlen hangot sem senkinek e földi világban. . . Az égiek úgy is tudják, a mi vele történt. . . Csak úgy oda nőtt­­ mint a gomba, mely­nek magját senki se veti, kikeltét senki se várja­ a templom fala mellé, szembe azzal a veresre mázolt vén házzal. Bizonyosan fiatalabb volt ak­kor, mint most, mivel úgy 20 esztendővel ezelőtt nőtt oda, de a képe csak olyan csupasz volt, a haja csak olyan lágy, mint most; a kabátja csak úgy állig gombolva; lájbija csak ugyanazon fé­nyes gombos s én hiszem, hogy ugyanie mostani kabát vala s meg vagyok győződve, hogy ezt ő nem is vette soha, hanem csak úgy vele nőtt fel az a posztó, belőle származott ki, mint a fá­ból a levél . . . A veres házban akkortájban kezdődött az új élet. Akkor történt, hogy Dombody Gábor, mi­után elverte a vig pajtásokkal mindazt, a­mi reá maradt a fukart apjától — egyszerre beállott okos embernek, s megnyitotta a ház alatt a rég bezárt boltot „a vad embe­r“-hez, s hátra költöztette Rebit a ház gondviselő leányát, a szép Rebit az udvar végébe öreg fél vak apjával együtt egy nedves sötét zugba, s he­Az iparügyi minisztérium „Jelentés az ipari szakoktatás és házi ipar jelen állásáról“ czim alatt 455 nagy quart lapra terjedő érdekes köny­vet adott ki, a­mely felöleli Magyarországon az ipari szakoktatás nagyfontosságú ügyében csak néhány év óta megindult mozgalom által eddig kivívott eredményt. A jelentés összesen 32 magyar ipari, nő­ipari és háziipari tanműhelyről szól s magában foglalja a nép körében már létező háziipari fog­lalkozásról az iparkamarák által tett jelentéseket. Bármily terjedelmes legyen is e könyv, s bármily örvendetes tanúsága is legyen annak, hogy legalább a közérdeklődés ébredőben van Magyarországon az ipari szakoktatás nagy jö­vőre hivatott kulturális kérdése iránt, egyátalán megközelítőleg sem ad az ipari szakoktatásról olyan képet, a­milyennek egy oly mértékben iparra hivatott és műveltségével szakadatlan kér­kedő országnak múlhatatlanul bírnia kellene. Bécs városának egy magára két annyi tan­műhelye van, mint a­mennyire a jelentés szól, 8 egyetlen tanműhelyének akkora a kiadása, mint az összes magyar szakiskolák költsége, s az a 975 növendék, a­ki magyar szakiskolában nyer oktatást, elenyésző mennyiség csak azon tíz­eze­­ret meghaladó tanítvány mellett is, a­kik Magyar­­ország egyik nagyobb megyéjével nagyságra egyenlő, kis Würtembergben élvezik az ipari szakoktatás jótéteményeit. E téren tehát a magyar államra és társa­dalomra mérhetetlen teendő vár, s a jelentés csak gyenge csírája hazánk kifejlesztendő szak­ipari oktatásügyének. Igébe az emelet nagy szobáiba valahonnan a vidékről asszonyt, feleséget hozott, kinek, mint mondák, sok a pénze. Akkor történt, hogy valahogy, valakinek a szava után azt kezdték suttogni az emberek, hogy Rebi beteg, s azért nem vette őt el fele­­ségül Dombody Gábor, miként ezt ígérte an­­­nyiszor, hanem egy vidéki gazdag kisasszonyt, s hogy nem is egyéb baj bántja, — nem ra­gyás vagy fekélyes, sőt éjsötét szeme a férfi szivet s éjsötét haja a földet csak úgy megveri, mint eddig — de az eszében, a lelkében beteg, olyan ok nélkül felsíró, ok nélkül felkaczagó bolondos teremtés, kitől isten őrizzen mindenkit. Akkor történt, hogy az emberek ismét jó vélemén­nyel kezdtek lenni Gábor iránt — tán azért, mert bizonyosan okos lett, bizonyára bölcs, jó szivü, ember könnyen könyörülő, — mindenesetre pedig azért, mivel gazdag lett a felesége után ismét. Vranek Mátyásra mit tartozik azonban mind­ez, ki a veres ház iránt összevissza annyiban érdeklődött, hogy munka után este a nehéz ke­rekes köszörűkövet az íves nagy kapu alá­ szokta behúzni a gazda engedelmével, minthogy nem bírt annyira vergődni akkoriban, hogy bár egy szamarat vegyen magának, a­melyik­kel azt esténként a saját szállására húzássa. S ha érdekelné is Vraneket, mit merne szólani, ki­nek neve gyermekkorától óta „hallgass“ volt, az úr ellen, Dombody Gábor ellen, ki olyan ha­talmas, erőszakos ember, hogy tán még a min­dent bántó szélvész is félne hozzá érni. Igaz pedig, hogy egyet mást tudott volna akkoriban mondani Vranek. Nevezetesen ez egy szót, hogy „hazugság“ több rendben alkalmazhat­ta volna. Hogy hazugság, mintha Rebi beteg lenne, A köszörítő. Hirdetési dijak. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hi­­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek: Bécsben: Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (Eekhau­ der­­ Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler (Wallfisch­gasse 10 Rad. Messe Publicistische Bureau. Budapesten: Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A­ hirdetések fe­vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. az. SJZifiítttfi gánrond sora után 26 krajczár fizetendő. Kolozsvár, péntek, junius 10 AZ IPARI SZAKOKTATÁS Magyarországon. E gyenge csirában azonban az életképes­ségnek sok jele mutatkozik. A budapesti ipar­művészeti múzeum, a budapesti közép­ipartanoda, a pozsonyi ipartanítónő képezde és számos más vidéki kezdemények, nagy jövőre hivatott alko­tások.­­ Lélekemelő továbbá az a társadalmi moz­galom is, melyről az ipari szakoktatás terén a jelentés te­sz tanúságot, összesen 13 egyesület van megalakulva, s működik hazánkban. A ti­zenhárom egylet a következő: a pozsonyvidéki a pozsonyi ipartanitó-nőképezdével, aranyos-ma­­róthi, bitsei, érsekujvári, körmöczbányai, nagy­­szombati , szakolczai nőipartanműhelyekkel, a zay-ugróczi műmetszészeti, az újbányai agyag­­feldolgozó tanműhelyekkel; a szepesmegyei egye­sület iglói női ipariskolával és a késmárki műsző­részeti tanműhelylyel ; a gömörmegyei egylet a rimaszombati fametsző tanműhel­lyel s a dobsi­­nai terpentin csiszoló műhel­lyel és a sátoralja­újhelyi női ipariskolával; a miskolci-borsodi a miskolczi női ipartanmű­hel­lyel; a háromszéki a sepsiszentgyörgyi szövészeti tanműhelylyel, és az ottani nőipariskolával; a központi háziipar-egy­­let a váczi kosár- és műfonó tanműhel­lyel; az erdélyrészi a bánffihunyadi gyermekjáték készí­tő és a marosludasi kákafonó tanműhel­lyel; a felső tiszavidéki a beregszászi női ipariskolával és beregszászi kosárfonodával; a soproni a sop­roni háziipariskolával; az udvarhelymegyei a székelykereszturi szövészeti tanműhel­lyel; az országos női iparegylet a budapesti női iparis­­kálával. Ezen egyletek és tanműhelyek munkálko­­dásából leginkább az erdélyrésziek érdekelvén olvasóinkat, megemlítjük itt, hogy az „e­r­d­é­l­y­­részi iparfejlesztő egylet“ működé­séről 17 lapon keresztül szól a jelentés, s telje­sen összhangzó az egyletről e lapok hasábjain korábban közlöttekkel. A háromszéki és udvar­­lyi egyletekről jövőre szólandunk. “­a egy pár főkertes görcsösen ragaszkodik hozzá, előre is fenyegetődzve, hogy bárkit je­löljön a szabadelvű párt, ő a maga jelölt­­jétől nem tágít, de a jelölőgyűlésen sem veti alá magát a párt többségének határozata alá, mint ezelőtt 3 évvel, úgy­hogy megoszták a pártot s kicsiben múlt, hogy nem a szélbal győ­zött, kérjük Bihari Sándor tanár urat, a sza­badelvű párt elnökét, bívjon mielőbb egy gyű­lést egybe s azon döntessék el, ki a jelölt s a többség határozatát a kisebbségnek elfogadni pártbeli kötelesség. tant fenn és együttesen egységes diplo­máciáit vezetni. Ezt csak az erdélyrészi hetvenkedő intéző bizottság nem képes felérni és­szel. KÉPVISELŐVÁLASZTÁSI MOZ­GALMAK Választási határnapok iránt ed­dig a következő e­l­ő­l­e­g­e­s megállapodások je­gyezhetők fel: Junius 24. Háromszék megye, Budapest fő­város. Junius 25. Vas megye. Junius 27. Szebenmegye. Junius 28. Bácsmegye, Marosvásárhelyről írja rendes levele­zőnk, hogy ott az alsó kerületben a Szentkirály negyedben : Zarándi Knöpfler Vilmos szabadelvű párti követ megválasztatása Lázár Ádám szélbalival szemben, tökéletesen biztos, nagyobb bajt fog azonban csinálni a felső ke­rületben Lázár Ádám, a­ki csakhogy követ lehes­sen, mindkét kerületben fellépik, itt a szabadelvű párt meghasonlásban, mert az inteligentia az edigi követet, Borosnyai Pált, ki tehető tehetségeit semmikép sem érvényesiti, nem akarja jelölni; — a ki, mint Vranek látja, sír ugyan, s kinek, a mint hallja, csendes zokogása nem egyszer át­­nyilallik a levegőn — de a ki annyira nem örült, hogy szégyenét, a rajta esett gyalázatot úgy el tudja titkolni öreg fél vak atyja előtt, hogy ez még most is, mikor már minden ember látja, nem tud róla semmit. Látja Vranek ugyanis nagy néha estén­ként, miként húzza a vén ember a Rebi újsötét hajtól koronázott fejét az ölébe, mint simogatja végig reszkető kezével, hallja, hogy vékony aj­ka közül mint reszket ki a szó, mikor mondja : „Aranyos leányom, megérem-e, hogy férjhez menj? Ilyen csendes jó leánynak mint te nem akad szerencséje. Czédáké, mulatósaké a világ most. .. . hallja, a mint Rebi, mint az a szegény őz, kibe a vadász kést ütött, sir fel e beszédre s csak pereg le a könnye­mig öreg apja vigasztalgatja is, hogy: „Ne sírj na, ne búsulj na­, megérem hát, megölelgetem az unokámat még na.. .“ Ezenkívül azt is látja Vranek, hogy Dom­body Gábor ur az erős, haragos férfi olykor nyugodalmas szürkületben le-le botlik szépen la­kásából az udvar hátsó részébe s olyan gyön­géden suttog Rebivel, a bánatos leány kezeit úgy fogja, simogatja, mint a­hogy fel sem tenné az ember olyan valakiről, kinek már gazdag felesége van... Mindezt tudja ugyan Vranek s nem lehet eltitkolni, mikép esténként, mikor haza ballag, munka után, nagy lompos kutyájával, e négy lábú barátjával, mely hallgatag s egyetlen moz­gó élő teremtés, mely Vranektől is tart — a tu­dásaiból egyet mást nagy titokban el is mond, de hát a komondor nem adja tovább, így élt Vranek akkoriban. Tele mindenféle titkokkal, a mikeft magába szedett; kevésből szür­kén, szegényesen, egy rongyos kis házban . Udvarhelymegye, 1881. jun. 8. (Beszámoló beszéd, képviselőjelölés.) Az udvarhelymegyei oklándi választókerü­let szabadelvű választó polgárainak értelmesebb része csaknem minden községből í. bő 6­ikán pártértekezletre gyűlt össze Homoród-Szentpálra, mint ezen választókerület legközpontibb helyére. Az értekezleten mintegy kétszázan vehettek részt, garantirozni e járásban a szabadelvű párt győ­zelmét. E járás eddigi képviselője ifj. Dániel Gábor beszámolt ezen értekezleten a három évi munka eredményéről. — Beszámoló beszédében mindenekelőtt a kormány, illetve az ország kül­politikai viszonyaiban történt nevezetesebb ese­ményeket mutatva fel, a szabadelvű párt által támogatott kormány helyes külpolitikáját bizo­nyította be, megem­lítve azon erős küzdelmet, mely a pártra még a ház alakulásakor várako­zott, de mely küzdelemben győzelmesen állotta meg helyét, és soha sem is fogja szégyenelni a történelem előtt elvállalni a felelősséget azokért, a­miket tett. Az országot a békességes külpoli­tikára vezetni, ez volt a kormány és szabadelvű párt czélja. Az orosz-török hábom alatti semle­gesség, a berlini konferenczia, s ebből kifolyt Bosznia és Herczegovina occupálása úgy ki-, mint befelé az állandó béke alapját czélozták lerakni, s hisszük, hogy ez alap biztos és tar­tós lesz. Ezután a belügyekre térve át, az ország hitelhelyzetét tüntette fel oly fényes színben, mint az csakugyan van is. — Hosszasan fejte­gette a vívmányokat, melyek csak három év alatt is az ipar terén tétettek, s általán felem­­­lítette a hozott törvények sokaságát, melyek szentesítve, kihirdetve és nagy részint életbe vannak lépve. — Magának udvarhely megyének is egy igen kedvező előnyt nyújtott a kormány, midőn a határán levő állami után a kavics­szál­lítást a megyének átadva, lehetővé tette a ter­hes közmunka rovatai megszüntetését. — Az város végén, tubákszinti kaputban­ szolgálva min­denkit bárha nem tartozik vele senkinek; egye­dül a világon, minden vágy, minden reménység nélkül — kivéve tán azt, hogy egykor valószí­nűleg egy szamarat foghat szerezni, mely a ke­rekes köszörűt esténként haza­hozza, miközben Vranek büszkén lépdel a nagy alkotmány nyo­mában. Így élt, miközben egy nap a veresház ablakának rámája között egy oly képet látott kiragyogni, minőt valaha az édes­anyja őrzött az imádságos könyvében egy csipkés szélű ara­nyos papirosra rajzolva s felfordult nyugodalmas életének szekere rögtön. Sohasem jutott tulajdonképen eszébe az a kép, a minthogy gyermekkorából nem is emlé­­kezett másra, mint a sok verésre, de a ve­res­ ház ablakából kiragyogó fő, mintha csak abból az imádságos könyből kelt volná ki. Egy perczig látta csak Vranek, nem tudta bizonyosan váljon a homloka körül nem volt e ott az arany sugár. Az imádságos könyvbeli( tisztái) emlékezett, hogy arany sugár volt. Nagy ünnepnapon megengedték Vraneknek, hogy meg­csókolja. Azon éjjel, hogy látta, igen nyugtalan volt Vranek — akár csak, ha hangyabolyon feküdt volna — , alig várta a másnapot, hogy utána nézen ennek a dolognak. Minthogy pedig hasz­­talanul nyitotta kerekre a szemét s nem vehetett ki semmi szent képet a veresház ablakában, hajlandó volt az egészet álomnak gondolni. Két nap múltán azonban ismét ott volt a szent kép. Nem volt semmi sugár a homloka kö­rül, de azért mégis csak csoda volt. A haja szőke, szemei kékek, arcza halavány, mint, a ki­nek ereiben nem is vér kering, s ajka tán nem is nyílik egyéb szóra imádságnál. . Olyan kicsi Déva, 1881. jun. 8. Az egyesült ellenzék 7-én Déván is meg­tartotta alakuló gyűlését, mikor gr. Apponyi Albert és b. Kaas Ivor urak is megjelentek Budapestről. A városban semmi nagyobb izgal­mat nem idézett elé e gyűlés s tulnyomolag vi­dékér­ földmivesek jelentek meg. Hallgatókul azon­ban a dévai intelligentiából is sokan kimentek. Gr. Apponyi Albert hosszú be­szédben támadta meg a kormány politikáját. Estve banquet, az­után fáklyászene volt. A vendégek Ho­laki Imre tiszti ügyész házánál szálltak meg s Szalánczy László ny. törv. bíró és ügyvéd üdvözölte őket. A kerületbe jelöltül Barcsay Bélát kiáltották ki. A dévai szabadelvű polgárok 6 án Szathmári Györgyöt jelölték ki. /

Next