Kelet, 1881. június (11. évfolyam, 123-145. szám)
1881-06-10 / 130. szám
f A Aelizófai dija; Vidékre postán vap, helyben hA hoz hordva Jigész évre.........................................IB m. Fél évre..............................................8 „ Negyedévre ......................................................4 ^ Egy hóra helyben...........................................1 frt 50 In Egyes számára 6 hr. Megjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követ., napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 12-ik szám. Tizenegyedik évfolyam. 130 szám nem adatnak viddgra.TTTľ'TTT*T POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. 1881. A közmunka és közlekedési miniszter az „Orsz. Ért.“ szerint körrendeletben értesítette a törvényhatóságokat, hogy a m. kir. államvasutakon a múlt évben adott azon kedvezmény, hogy a törvényhatóságok, községek és királyi építészeti hivatal részére a közutak építése és javítására szánt anyagok, az összes vonalakon tetemesen leszállított árak mellett szállíttatnak, az 1881. évre is meghosszabbittatott. Uj gyógyfürdő. A Maros-Tordamegyében fekvő szovátai fürdőt, a belügyminister az 1876. évi XIV. tcz. értelmében gyógyfürdői jelleggel ruházta fel, s egyúttal a megye közönsége által a gyógyszertárra, valamint a fürdési rend és díjszabásra vonatkozólag alkotott szabályzatot oly módosítással hagyta helyben, hogy a fürdő orvos díjazása a szabályzatból kihagyandó, mert a fennebb idézett törvény 48. §-a szerint az orvos díjazása kölcsönös megállapodás tárgyát képezi. (0. É.) KOLOZSVÁR, 1881. jun. 9. Nem csodálkozhatnak t. olvasóink, ha még mindig fennakadunk a függetlenségi párt erdélyrészi intézd bizottságának az erdélyi választókhoz intézett kiáltványán. Fura munka ez! Az erdélyrészt magyarok benne szövetségeket kötnek Magyarország fentartása végett, holmi apró nemzetekkel, komolyan követelik a választóktól — tegyék nekik lehetővé, miszerint a magyar nemzet „érdekrokonaiknak“ nyújthassa szövetséges kezét, szóval olyan nagy hatalom lett ez az erdélyrészi intéző bizottság, hogy addig távolról sem áll szándékában a hazafias izgatást abban hagyni, amíg a história tanulsága szerint az erdélyi részek e török, német és mindenféle nyomorúságos szövetségre szorult négy vallásból és 3 nemzetből mesterségesen összetartott népet, meg nem teremtik a független Magyarországot. Mennyire jól áll például ennek az erdélyrészi intéző bizottságnak, midőn ezt mondja: „szorgalmazni fogjuk a külön magyar diplomáciai képviseltetést.“ Az nyomja tehát elviselhetetlenül az erdélyrészi magyarságot, hogy nincs külön magyar diplomáciai képviseltetésünk. Azt ugyan megértük, hogy a monarchia legkritikusabb helyzetében egy tetőtőltalpig igaz magyar vezette, az egész birodalom külügyeit, a közösügyi törvény szerint a külföldi osztrák-magyar lobogó egyik felén a magyar czimert a nemzeti szinekkel, másik felén az osztrák császárság jelvényeit viseli. Az is tudvalevő dolog, hogy ezen törvény értelmében a külföldi képviselet tekintélyes része magyar emberekből ál és a legnagyobb hatalmasságoknál is magyar nagykövetek szerepelnek. Dehát mindez mit ér, az oláhok és szászok által szorongatott erdélyrészi magyarnak ? Mit neki, ha a történelmileg is nevezetes osztrák birodalommal egyenlő jogokat játszik a külföldön s az általa választott delegáció intézi hazája sorsát? A vitéz erdélyrészi magyarnak bántja ön érzetét, hogy egy hatalmas nemzettel szövetségben van, s habár e szövetségben a közös külügyi képviseltetésnek csakis neki világos csapás, hordozhatja az egérrészét is hordozza hogy miért nem szét ö? Az adó úgy is szerfelett csekély, s számba sem jön, hogy holmi apró az szükségei vannak magának a hazának is, a mit ide benn kell fedeznie. Követke- A KELET TÁRCZÁJA. Beszédek. V. t / lm Vranek Mátyás a köszörűs mester! Képzeled-e te édes, hogy valaha fiatalabb lett volna? Képzeled-e, hogy begombolt tubák színkabátja valaha új lett volna ? hogy a szeme tán ragyogóbb, arczatán vidámabb lehetett volna? Hiszed-e, hogy Vranek Mátyás gyermek is lehetett volna, olyan kis cseresznyeszájú, mosolygó, gyügyögő, tipegő baba, akit kényeztetnek, beczéztetnek, ölbe hordoznak, kit az anyja szépnek tart, s kit tán meg is csókolnak?.. Mernéd-e hinni, hogy ez aczélgombos bársony mellény alatt valaha egy olyan vértől hajtott húsdarab ketyegett volna sebesebben, amit szivnek hívnak ? hogy e szűk nyak felett trónoló torokban valaha levegő rekedt volna meg, hogy e szelíd kutya szemekben valaha láng csapott volna fel — egy asszonyféléért, egy asszonyféle hamvaspiros arczájáért, piczi ajakáért, domború melléért vagy tán a szaváért ? . . Gondolnád-e, hogy ez a Vranek Mátyás a nagy templom faragott, hallgatag köveinek árnyékából — hajtván ott köszörűjének nagy kerekét, s fenve kést, óllot, égve nyárban a napfénytől, fázva télen a börhasogató havas széltől — egy hosszú életen át egyebet is nézhetett volna az átellenben fekvő ház veresre mázolt falán, mint a vakolatot, meg a czirádákat, melyekkel a kőműves fantáziája beaggatta azt az emeletről le a kopogó kövezetig ? s hogy ugyanez a Vranek Mátyás a Dombody Gábor gyerzeleg annak a pétervári vagy konstantinápolyi nagykövetnek baj volna egész udvartartását a nyakunkba venni, amikor ez idő szerint a költség 30%-vel is beérjük. Úgy, de a nagyralátó erdélyrészi intéző bizottságnak messzebb terjedő magasabb czéljai vannak. Mit az áldozat, amikor egy független Magyarországról van szó ? Megcsináljuk a külön diplomácziát reá holnap hajba kaparjuk egymással a magyar és az osztrák külügyminisztert a monarchia egy érdekét képviseltetjük minden udvarnál két emberrel, akik épen két napig sem fognak egyetérteni, s így aztán hamarább, mint gondolnék bekövetkezik, amire vártunk, a Kossuth világ, a maga teljességében. A monarchia két fele egymással meghasonlik, az egyik csinál például török, a másik muszkaszövetséget és az erdélyrészi intéző bizottság hires hősiességének kegyéből a törökökkel leverjük a muszkát, mint ez l'láS-ban történt és független boldog lesz Magyarország. No ha nem ez csak azután lesz! Addig a mi intéző bizottságunk annyira kegyes, hogy méltóztatik megengedni, miszerint „Magyarország és az osztrák örökös tartományok között semmi más közönség ne legyen, csak is az uralkodó személye.“ Egyelőre tehát Ferencz Józsefet megtartjuk királynak. Először 1848-at kell végeznünk külön diplomáciával, külön hadsereggel, hogy aztán a debreczeni detronizáláshoz is eljuthassunk. Nem veszi észre ez a intézkedő intéző bizottság, hogy a pragmatika funkcióban valami egyéb is van az uralkodó személyének közösségén kívül. Nevezetesen bizonyos szövetség, amely szerint nekünk kötelességünk megvédeni Ausztriát, ha megtámadtatik, neki viszont kötelessége oltalmazni minket, ha minket bánt ellenség. Ehez a művelethez, mely Európa keletén a panslavizmussal és egyéb fenyegető veszélyekkel szemben közelről tekintve tán csak bír némi fontossággal — nem volna ártalmára tán még az erdélyrészi magyarságnak sem, ha ennek a monarchiának, a két külön hadserge nem verekedne egymás ellen, vagy künn két felé, azaz a két külön diplomácia nem képviselné kétféleképen azon egy monarchia érdekeit. Már pedig, hogy ezt az egyenetlenséget és a monarchiának e biztos megszakítását kikerülhessük múlhatatlanul szükséges minden józan felfogás szerént együttesen egységes hadsereget termekfeleségét ügyelte volna — ki azon ives sötét ablakok árnyékában mosolygott, mig meghalt ? Fel mernéd-e tenni ? Nézd Vranek Mátyást, amint ott megy Ünnepi díszben, nem olyan-e, mint egy titok ? A kráglija az álláig ér, tubákszin kabátja végig van gombolva, nagy keze a zsebében, szemei a földre szegezve, haja ráborulva feje bőrére — nem úgy néz e ki, mint egy teljesen, minden részében vászonnal s egyéb holmikkal mindenfelől jól beboritott múmia — ki ezred évek titkát hordja magában s ki arról, mit hosszú létele alatt látott, hallott, érzett, nem szól egyetlen hangot sem senkinek e földi világban. . . Az égiek úgy is tudják, a mi vele történt. . . Csak úgy oda nőtt mint a gomba, melynek magját senki se veti, kikeltét senki se várja a templom fala mellé, szembe azzal a veresre mázolt vén házzal. Bizonyosan fiatalabb volt akkor, mint most, mivel úgy 20 esztendővel ezelőtt nőtt oda, de a képe csak olyan csupasz volt, a haja csak olyan lágy, mint most; a kabátja csak úgy állig gombolva; lájbija csak ugyanazon fényes gombos s én hiszem, hogy ugyanie mostani kabát vala s meg vagyok győződve, hogy ezt ő nem is vette soha, hanem csak úgy vele nőtt fel az a posztó, belőle származott ki, mint a fából a levél . . . A veres házban akkortájban kezdődött az új élet. Akkor történt, hogy Dombody Gábor, miután elverte a vig pajtásokkal mindazt, ami reá maradt a fukart apjától — egyszerre beállott okos embernek, s megnyitotta a ház alatt a rég bezárt boltot „a vad ember“-hez, s hátra költöztette Rebit a ház gondviselő leányát, a szép Rebit az udvar végébe öreg fél vak apjával együtt egy nedves sötét zugba, s heAz iparügyi minisztérium „Jelentés az ipari szakoktatás és házi ipar jelen állásáról“ czim alatt 455 nagy quart lapra terjedő érdekes könyvet adott ki, amely felöleli Magyarországon az ipari szakoktatás nagyfontosságú ügyében csak néhány év óta megindult mozgalom által eddig kivívott eredményt. A jelentés összesen 32 magyar ipari, nőipari és háziipari tanműhelyről szól s magában foglalja a nép körében már létező háziipari foglalkozásról az iparkamarák által tett jelentéseket. Bármily terjedelmes legyen is e könyv, s bármily örvendetes tanúsága is legyen annak, hogy legalább a közérdeklődés ébredőben van Magyarországon az ipari szakoktatás nagy jövőre hivatott kulturális kérdése iránt, egyátalán megközelítőleg sem ad az ipari szakoktatásról olyan képet, amilyennek egy oly mértékben iparra hivatott és műveltségével szakadatlan kérkedő országnak múlhatatlanul bírnia kellene. Bécs városának egy magára két annyi tanműhelye van, mint amennyire a jelentés szól, 8 egyetlen tanműhelyének akkora a kiadása, mint az összes magyar szakiskolák költsége, s az a 975 növendék, aki magyar szakiskolában nyer oktatást, elenyésző mennyiség csak azon tízezeret meghaladó tanítvány mellett is, akik Magyarország egyik nagyobb megyéjével nagyságra egyenlő, kis Würtembergben élvezik az ipari szakoktatás jótéteményeit. E téren tehát a magyar államra és társadalomra mérhetetlen teendő vár, s a jelentés csak gyenge csírája hazánk kifejlesztendő szakipari oktatásügyének. Igébe az emelet nagy szobáiba valahonnan a vidékről asszonyt, feleséget hozott, kinek, mint mondák, sok a pénze. Akkor történt, hogy valahogy, valakinek a szava után azt kezdték suttogni az emberek, hogy Rebi beteg, s azért nem vette őt el feleségül Dombody Gábor, miként ezt ígérte annyiszor, hanem egy vidéki gazdag kisasszonyt, s hogy nem is egyéb baj bántja, — nem ragyás vagy fekélyes, sőt éjsötét szeme a férfi szivet s éjsötét haja a földet csak úgy megveri, mint eddig — de az eszében, a lelkében beteg, olyan ok nélkül felsíró, ok nélkül felkaczagó bolondos teremtés, kitől isten őrizzen mindenkit. Akkor történt, hogy az emberek ismét jó véleménnyel kezdtek lenni Gábor iránt — tán azért, mert bizonyosan okos lett, bizonyára bölcs, jó szivü, ember könnyen könyörülő, — mindenesetre pedig azért, mivel gazdag lett a felesége után ismét. Vranek Mátyásra mit tartozik azonban mindez, ki a veres ház iránt összevissza annyiban érdeklődött, hogy munka után este a nehéz kerekes köszörűkövet az íves nagy kapu alá szokta behúzni a gazda engedelmével, minthogy nem bírt annyira vergődni akkoriban, hogy bár egy szamarat vegyen magának, amelyikkel azt esténként a saját szállására húzássa. S ha érdekelné is Vraneket, mit merne szólani, kinek neve gyermekkorától óta „hallgass“ volt, az úr ellen, Dombody Gábor ellen, ki olyan hatalmas, erőszakos ember, hogy tán még a mindent bántó szélvész is félne hozzá érni. Igaz pedig, hogy egyet mást tudott volna akkoriban mondani Vranek. Nevezetesen ez egy szót, hogy „hazugság“ több rendben alkalmazhatta volna. Hogy hazugság, mintha Rebi beteg lenne, A köszörítő. Hirdetési dijak. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hidetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek: Bécsben: Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (Eekhau der Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler (Wallfischgasse 10 Rad. Messe Publicistische Bureau. Budapesten: Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A hirdetések fevételi irodája Budapesten Szervitatér 3. az. SJZifiítttfi gánrond sora után 26 krajczár fizetendő. Kolozsvár, péntek, junius 10 AZ IPARI SZAKOKTATÁS Magyarországon. E gyenge csirában azonban az életképességnek sok jele mutatkozik. A budapesti iparművészeti múzeum, a budapesti középipartanoda, a pozsonyi ipartanítónő képezde és számos más vidéki kezdemények, nagy jövőre hivatott alkotások. Lélekemelő továbbá az a társadalmi mozgalom is, melyről az ipari szakoktatás terén a jelentés tesz tanúságot, összesen 13 egyesület van megalakulva, s működik hazánkban. A tizenhárom egylet a következő: a pozsonyvidéki a pozsonyi ipartanitó-nőképezdével, aranyos-maróthi, bitsei, érsekujvári, körmöczbányai, nagyszombati , szakolczai nőipartanműhelyekkel, a zay-ugróczi műmetszészeti, az újbányai agyagfeldolgozó tanműhelyekkel; a szepesmegyei egyesület iglói női ipariskolával és a késmárki műszőrészeti tanműhelylyel ; a gömörmegyei egylet a rimaszombati fametsző tanműhellyel s a dobsinai terpentin csiszoló műhellyel és a sátoraljaújhelyi női ipariskolával; a miskolci-borsodi a miskolczi női ipartanműhellyel; a háromszéki a sepsiszentgyörgyi szövészeti tanműhelylyel, és az ottani nőipariskolával; a központi háziipar-egylet a váczi kosár- és műfonó tanműhellyel; az erdélyrészi a bánffihunyadi gyermekjáték készítő és a marosludasi kákafonó tanműhellyel; a felső tiszavidéki a beregszászi női ipariskolával és beregszászi kosárfonodával; a soproni a soproni háziipariskolával; az udvarhelymegyei a székelykereszturi szövészeti tanműhellyel; az országos női iparegylet a budapesti női ipariskálával. Ezen egyletek és tanműhelyek munkálkodásából leginkább az erdélyrésziek érdekelvén olvasóinkat, megemlítjük itt, hogy az „erdélyrészi iparfejlesztő egylet“ működéséről 17 lapon keresztül szól a jelentés, s teljesen összhangzó az egyletről e lapok hasábjain korábban közlöttekkel. A háromszéki és udvarlyi egyletekről jövőre szólandunk. “a egy pár főkertes görcsösen ragaszkodik hozzá, előre is fenyegetődzve, hogy bárkit jelöljön a szabadelvű párt, ő a maga jelöltjétől nem tágít, de a jelölőgyűlésen sem veti alá magát a párt többségének határozata alá, mint ezelőtt 3 évvel, úgyhogy megoszták a pártot s kicsiben múlt, hogy nem a szélbal győzött, kérjük Bihari Sándor tanár urat, a szabadelvű párt elnökét, bívjon mielőbb egy gyűlést egybe s azon döntessék el, ki a jelölt s a többség határozatát a kisebbségnek elfogadni pártbeli kötelesség. tant fenn és együttesen egységes diplomáciáit vezetni. Ezt csak az erdélyrészi hetvenkedő intéző bizottság nem képes felérni ésszel. KÉPVISELŐVÁLASZTÁSI MOZGALMAK Választási határnapok iránt eddig a következő előleges megállapodások jegyezhetők fel: Junius 24. Háromszék megye, Budapest főváros. Junius 25. Vas megye. Junius 27. Szebenmegye. Junius 28. Bácsmegye, Marosvásárhelyről írja rendes levelezőnk, hogy ott az alsó kerületben a Szentkirály negyedben : Zarándi Knöpfler Vilmos szabadelvű párti követ megválasztatása Lázár Ádám szélbalival szemben, tökéletesen biztos, nagyobb bajt fog azonban csinálni a felső kerületben Lázár Ádám, aki csakhogy követ lehessen, mindkét kerületben fellépik, itt a szabadelvű párt meghasonlásban, mert az inteligentia az edigi követet, Borosnyai Pált, ki tehető tehetségeit semmikép sem érvényesiti, nem akarja jelölni; — a ki, mint Vranek látja, sír ugyan, s kinek, a mint hallja, csendes zokogása nem egyszer átnyilallik a levegőn — de a ki annyira nem örült, hogy szégyenét, a rajta esett gyalázatot úgy el tudja titkolni öreg fél vak atyja előtt, hogy ez még most is, mikor már minden ember látja, nem tud róla semmit. Látja Vranek ugyanis nagy néha esténként, miként húzza a vén ember a Rebi újsötét hajtól koronázott fejét az ölébe, mint simogatja végig reszkető kezével, hallja, hogy vékony ajka közül mint reszket ki a szó, mikor mondja : „Aranyos leányom, megérem-e, hogy férjhez menj? Ilyen csendes jó leánynak mint te nem akad szerencséje. Czédáké, mulatósaké a világ most. .. . hallja, a mint Rebi, mint az a szegény őz, kibe a vadász kést ütött, sir fel e beszédre s csak pereg le a könnyemig öreg apja vigasztalgatja is, hogy: „Ne sírj na, ne búsulj na, megérem hát, megölelgetem az unokámat még na.. .“ Ezenkívül azt is látja Vranek, hogy Dombody Gábor ur az erős, haragos férfi olykor nyugodalmas szürkületben le-le botlik szépen lakásából az udvar hátsó részébe s olyan gyöngéden suttog Rebivel, a bánatos leány kezeit úgy fogja, simogatja, mint ahogy fel sem tenné az ember olyan valakiről, kinek már gazdag felesége van... Mindezt tudja ugyan Vranek s nem lehet eltitkolni, mikép esténként, mikor haza ballag, munka után, nagy lompos kutyájával, e négy lábú barátjával, mely hallgatag s egyetlen mozgó élő teremtés, mely Vranektől is tart — a tudásaiból egyet mást nagy titokban el is mond, de hát a komondor nem adja tovább, így élt Vranek akkoriban. Tele mindenféle titkokkal, a mikeft magába szedett; kevésből szürkén, szegényesen, egy rongyos kis házban . Udvarhelymegye, 1881. jun. 8. (Beszámoló beszéd, képviselőjelölés.) Az udvarhelymegyei oklándi választókerület szabadelvű választó polgárainak értelmesebb része csaknem minden községből í. bő 6ikán pártértekezletre gyűlt össze Homoród-Szentpálra, mint ezen választókerület legközpontibb helyére. Az értekezleten mintegy kétszázan vehettek részt, garantirozni e járásban a szabadelvű párt győzelmét. E járás eddigi képviselője ifj. Dániel Gábor beszámolt ezen értekezleten a három évi munka eredményéről. — Beszámoló beszédében mindenekelőtt a kormány, illetve az ország külpolitikai viszonyaiban történt nevezetesebb eseményeket mutatva fel, a szabadelvű párt által támogatott kormány helyes külpolitikáját bizonyította be, megemlítve azon erős küzdelmet, mely a pártra még a ház alakulásakor várakozott, de mely küzdelemben győzelmesen állotta meg helyét, és soha sem is fogja szégyenelni a történelem előtt elvállalni a felelősséget azokért, amiket tett. Az országot a békességes külpolitikára vezetni, ez volt a kormány és szabadelvű párt czélja. Az orosz-török hábom alatti semlegesség, a berlini konferenczia, s ebből kifolyt Bosznia és Herczegovina occupálása úgy ki-, mint befelé az állandó béke alapját czélozták lerakni, s hisszük, hogy ez alap biztos és tartós lesz. Ezután a belügyekre térve át, az ország hitelhelyzetét tüntette fel oly fényes színben, mint az csakugyan van is. — Hosszasan fejtegette a vívmányokat, melyek csak három év alatt is az ipar terén tétettek, s általán felemlítette a hozott törvények sokaságát, melyek szentesítve, kihirdetve és nagy részint életbe vannak lépve. — Magának udvarhely megyének is egy igen kedvező előnyt nyújtott a kormány, midőn a határán levő állami után a kavicsszállítást a megyének átadva, lehetővé tette a terhes közmunka rovatai megszüntetését. — Az város végén, tubákszinti kaputban szolgálva mindenkit bárha nem tartozik vele senkinek; egyedül a világon, minden vágy, minden reménység nélkül — kivéve tán azt, hogy egykor valószínűleg egy szamarat foghat szerezni, mely a kerekes köszörűt esténként hazahozza, miközben Vranek büszkén lépdel a nagy alkotmány nyomában. Így élt, miközben egy nap a veresház ablakának rámája között egy oly képet látott kiragyogni, minőt valaha az édesanyja őrzött az imádságos könyvében egy csipkés szélű aranyos papirosra rajzolva s felfordult nyugodalmas életének szekere rögtön. Sohasem jutott tulajdonképen eszébe az a kép, a minthogy gyermekkorából nem is emlékezett másra, mint a sok verésre, de a veres ház ablakából kiragyogó fő, mintha csak abból az imádságos könyből kelt volná ki. Egy perczig látta csak Vranek, nem tudta bizonyosan váljon a homloka körül nem volt e ott az arany sugár. Az imádságos könyvbeli( tisztái) emlékezett, hogy arany sugár volt. Nagy ünnepnapon megengedték Vraneknek, hogy megcsókolja. Azon éjjel, hogy látta, igen nyugtalan volt Vranek — akár csak, ha hangyabolyon feküdt volna — , alig várta a másnapot, hogy utána nézen ennek a dolognak. Minthogy pedig hasztalanul nyitotta kerekre a szemét s nem vehetett ki semmi szent képet a veresház ablakában, hajlandó volt az egészet álomnak gondolni. Két nap múltán azonban ismét ott volt a szent kép. Nem volt semmi sugár a homloka körül, de azért mégis csak csoda volt. A haja szőke, szemei kékek, arcza halavány, mint, a kinek ereiben nem is vér kering, s ajka tán nem is nyílik egyéb szóra imádságnál. . Olyan kicsi Déva, 1881. jun. 8. Az egyesült ellenzék 7-én Déván is megtartotta alakuló gyűlését, mikor gr. Apponyi Albert és b. Kaas Ivor urak is megjelentek Budapestről. A városban semmi nagyobb izgalmat nem idézett elé e gyűlés s tulnyomolag vidékér földmivesek jelentek meg. Hallgatókul azonban a dévai intelligentiából is sokan kimentek. Gr. Apponyi Albert hosszú beszédben támadta meg a kormány politikáját. Estve banquet, azután fáklyászene volt. A vendégek Holaki Imre tiszti ügyész házánál szálltak meg s Szalánczy László ny. törv. bíró és ügyvéd üdvözölte őket. A kerületbe jelöltül Barcsay Bélát kiáltották ki. A dévai szabadelvű polgárok 6 án Szathmári Györgyöt jelölték ki. /