Kelet, 1907 (19. (32.) évfolyam, 1-15. szám)

1907-05-20 / 5. szám

KELET élt és dolgozott a katedrán és a profán élet minden más pozíciójában. * Dr. Glaner Gyula szikszói ügyvéd és földbirtokos e hó 5-ikén hirtelen el­hunyt. A megboldogult képzett ügyvéd és kiváló ember volt, akit áldott jó kedélye és nemes szíve révén mindenki tisztelt, becsült és szeretett. Példás boldogságban élt hozzá méltó nejével, a társadalmi és közélet fejlesztéséért sokat áldozott, prak­tikus érzékkel tevékenyen részt vett a közügyek intézésében és humánus fölfo­gásával, emberies érzésével és általában önzetlen köztevékenységével méltányló el­­ismerést biztosított magának mindenfelé. Em­lékét barátai és tisztelői mindenütt kegyeletes érzéssel fogják tiszteletben tartani. Férfi­korának delén költözött az igaz világosság­ból — az eperjesi páholynak volt tagja — az örök világosság körébe. A frissen hán­tolt ravatalnál láncban vettek tőle búcsút a testvérek, akiknek nevében G­e 1l é­r­i Mór t. meleg szavakban áldozott az el­költözött nemes emlékének. * Alsólelóci és jeszenicei Tarnóczy Gusztáv, volt országgyűlési képviselő, gépgyáros május 12-én hetvenkét éves korában meghalt Budapesten. A halottat Alsó-Lelócra vitték s ott a családi sírbolt­ban helyezték örök nyugalomra. T­arnóczy Gusztáv a nyitramegyei Lelóc községben született. Mint egészen fiatal ember tisz­teletbeli főjegyzője lett Nyitra vármegyé­nek. 1872-ben, mint a Deák-párt jelöltjét megválasztották Szakolcán országgyűlési képviselővé ; később átlépett a balközépre, majd pedig a fúzió alkalmával a szabad­elvű párt tagja lett. E pártnak minden­koron rendületlen támogatója volt és több ízben exponálta magát érte. Néhány évig kimaradt a Házból, de 1887-ben a szenici választókerület újra a parlamentbe küldte, ahol pártonkívüli programmal foglalt helyet. Nemsokára ezután végleg kimaradt a Ház­ból. Tarnóczy már az ötvenes évek óta élénk közgazdasági tevékenységet fejtett ki. A Külső Váci-úton a régi sörgyár épületében szivattyú­gyárat alapított és épített. A gyárvállalat nem sikerült, likvidált. Ettől kezdve rohamosan hanyatlott Tar­nóczy szerencsecsillaga , de ő mégis lankadatlan buzgalommal dolgozott, lapot vásárolt, de minden fáradsága meddő maradt. A szabadkőművességnek hazánkban való meghonosítása idején a „Hungária,, pá­holyba vétette föl magát, de a szövetség­ben sem volt állhatatos. * Hutter Tivadar szappangyárost, e hó 14-ikén váratlanul költözött az örök keletbe Hutter Tivadart, aki gazdag ember, néhány hó előtt fájdalmas csapás érte : öreg testvérét, akivel együtt lakott a váci­­köruti házában s aki neki, az agglegény­nek egyetlen gondozója volt, éppen a háza előtt agyongázolta egy villamos kocsi. Hutter Tivadar azóta rideg magányban élt, búskomorrá lett s a bánat egy keserves pillanatában kioltotta életét. A boldogult a „Régi Hívek“ páholyba 1872. október 21-ikén vétetett föl, tehát a leg­régibb gárdához tartozott. 34 évet töltött mint szolgálatkész közlegény a kir. mű­vészet szolgálatában. Külföldi szemle. — A szabadkőművesség a Svájc­ban. Érdekes adatokat tartalmaz az „Alpina“ svájci Nagypáholy 1905/6. évi jelentése. Ezek szerint a szabadkőművesség meg­honosítására elsősorban oly tt. törekedtek, akik külföldön , Angol-, Francia-és Német­országon járva, a kir. művészetet meg­szerették s otthon sem akarták nélkülözni. Megalkották tehát az első páholyokat. Hozzájuk elsősorban az úgynevezett előkelő családok tagjai és neves tudósok csatlakoztak, épúgy, mint az addig más országokban is szokott lenni. Az első páholyok voltak: Genf 1736, Lausanne 1739, Zürich 1740, Neuenburg 1743, Basel 1744, Bern 1750, stb. Ezek a páholyok mély gyökeret nem verhettek ; tagjaik leginkább külföldiek voltak, kiknek a Svájcz nem volt állandó tartózkodási helyük. A hatóságok sem igen jó szemmel nézték a szabadkőművességet — főleg a genfi 157

Next