Keleti Ujság, 1919. május (2. évfolyam, 94-118. szám)

1919-05-01 / 94. szám

Csütörtök, 1919. május 1. Vilmos császár, mint Don Juan * * féltékenységi dráma a Hohenzollern dinasz­tiában — Lujza Zsófia hercegnő öngyilkossági kísérlete Kolozsvár, április 30 (Saj. tad.) Vilmos excsászár sokoldalúságáról és furcsaságairól sorra hozzák most a leleplező köz­léseket az antant-lapok. A Sussex Magazin föleleveníti ezúttal a Ho­henzollern dinasztia egy 1896-ban lezajlott családi drámáját, amely­nek oka a féltékenység volt, oko­zója pedig­­ Vilmos császár, új szerepkörben, mint: Don Juan. A Sussex Magazin szerint egy­korú lapok így emlékeztek meg a császári kalandról. A német főváros közvéleményét mostanában egy családi dráma tartja izgalomban, melynek szerep­lői nem kisebb emberek, mint a Hohenzollern dinasztia tagjai. Egy szép és fiatal királyi hercegné ön­­gyikossági kísérletéről van szó, a­melynek előzményei — a­mennyire szűkszavú és titkolódzó berlini táviratok után is el lehet igazolni — a királyi családban lefolyt tra­gikus összeütközésre engednek kö­vetkeztetni. A napilapok jelentették, hogy Frigyes Lipót porosz királyi herceg neje, Lujza Zsófia hercegné, ideges túlizgatottságában, belevetette ma­gát a potsdami Glienecke-kastély mellett levő félig befagyott tóba. Mivel senki sem volt a közelben, majdnem huszonöt percet töltött a jeges vízben ; mire végül kimentet­ték, egészen meg volt dermedve. Vilmos császár, a­mint a történ­tekről értesült, azonnal meg akarta látogatni a hercegnét, a beteghez azonban nem bocsátották be. A császár hazahajtatott és parancsot adott, hogy Frigyes Lipót herceg azonnal tegyen neki jelentést fele­ségének állapotáról. A herceg nem teljesítette a pa­rancsot. Vilmos császár most már szoba­fogságot mért a renitens hercegre és 32 gránátost küldött a Gu­enecke­­palotába, a fogoly herceg őrizetére. Másnap a császár ugyan vissza­adta Frigyes Lipótnak szabadsá­gát, a herceg azonban lemondott a hadseregben viselt dandárpa­rancsnoki álláséról és egy évi sza­badságot kért a császártól. Szabad­ságát Olaszországban akarja tölteni, ahová a neje is el fogja kísérni. Berlinben azt beszélték, hogy a családi dráma oka a féltékenység. Frigyes Lipót féltékeny volt a csá­szárra, aki tényleg gyermekkora óta jó barátságban van szép cousine­­jával, Lujza Zsófia hercegnével. Jellemző, hogy Berlinből szüksé­gesnek tartották annak a konstatá­­lását, hogy „a német császárnénak a történtekhez semmi köze nincs“. Frigyes Lipót királyi herceg, unokatestvére a császárnak, 1889- ben vette feleségül Lujza Zsófia Schleswig-holsteini hercegnőt, közül, akiknek kétmilliónégyszáz­­ezer hold földjük van, csak négy jegyzett a hadikölcsönre . . . Aktív tisztekről és a hejehujá­­zókról Egy katonai szaklap szembe­száll azzal a bujkáló rágalommal, amely szerint az aktív tisztek ki­vonnák magukat a harctéri szol­gálat alól s bebizonyítja, hogy ab­ból, amit erről fecsegnek, csak ennyi igaz: az aktívak közül a tisztek nagyobb százaléka marad itthon, mint más rendbeliek közül, de erre szükség van, mert nekik kell kiképezniük a harcba induló­­kat . . . Az egyik újság haragosan ír arról, hogy a hadsereg­szállítók és a velük rokon lelkek, nem tö­rődve azzal, hogy az utcára vitt hejehuja megbotránkoztatja a gyá­szolókat, előfizetnek a kávéházi asztalokra, mert minden eddig lát­­tottat felülmúló dáridóval akarnak elbúcsúzni a nekik oly példátlanul emlékezetes ó­évtől ... a másik újság pedig jobb ügyre érdemes hévvel vitatja, hogy a mulatónak joga van az örömre, már csak azért is, hogy­­ felejtsen és aztán nyilvánvalóvá tegye a külföld előtt, milyen nagy a teherbírásunk . . . Cassandra-jóslat Ha „az események előre vetik árnyékukat“, mennyi viszálykodás­­nak a magva rejtőzött csak ezek­ben a leghamarabb észrevett so­­­­rokban is ! És meddig lehetne foly­tatni a hasonló tünetek idézését! Száz meg száz jelből nyilvánvaló, hogy az ellenséggel szemben való nagy egység mögött kicsinyes el­lentétek sokasága vicsorgatta a fogát egymásra, régi, ismeretes el­lentétek sokasága ... és harcra­­kész táborok fenekedtek egymás ellen, egyelőre lábhoz helyezett fegyverrel s jobbára hallgatagon, de már alig-alig türtőztetve és néha el-elárulva magukat. Egyre több okunk van attól tartani — írja ra­gyogó meglátással Ambrus Zoltán,­­ hogy erre a kérdésre: „mi lesz a háború után? — ilyen Cassandra­­jóslattal kell felelni: „Aztán megint háború lesz: pol­gárháború". A békével el fog kö­vetkezni az az idő is, a­mikor a sokaságok, az osztályok és az egyesek el akarnak majd számolni arról, hogy egyformán vagy leg­alább arányosan viseltük-e a há­ború terheit? ... a­mikor a kö­veteléssel jelentkezők milliói fogják sürgetni ezt a nagy elszámolást. És a pörök légióinak akkor már elodázhatatlan tárgyalása annál viharosabbnak ígérkezik, mert — ha hihetünk azoknak a kivételes embereknek, akik még ma is egyet­értenek: a nemzetgazdáknak és az ő mindenütt egyforma fejcsóválga­­tásaiknak — az általános gazdasági helyzet egész Európában sehol se lesz kedvező. Meg kell majd kezdeni a háború költségeinek kifizetését, ezeknek a kamataira is temérdek pénz kell és a győzteseket ettől a gondtól nem fogják fölmenteni a legyőzöt­­tek, a­kiken nem lesz mit meg­venni. A szebb, nyugodtabb, béké­sebb jövő, amelyért annyi erőfeszí­tés történik és amelyért máris olyan sok vér omlott, valahol a távol ködében borong.“ Anyák áldozata A próféták jövőbelátásával íród­tak ezek a sorok ... A szebb jö­vőről való gondoskodás egyáltalá­ban erősen foglalkoztatta a lelke­ket. Azok az előkelő karácsonyi bölcselkedők, akiket a középponti, a semleges és az antant-országok hírlapjai rövidebb vagy hosszabb megnyilatkozásra bírtak, mintha összebeszéltek volna, szinte vala­mennyien a háború után várható népesedésnek és a jövő nemze­dék védelmének a problémáin töp­rengtek. Hogy erre a sok jószán­dékra milyen meddőség vár, sem­mi se illusztrálhatja — és ironizál­hatja — jobban, mint az a francia törvényjavaslat, mely úgy határoz, hogy a háborúban elesett katoná­­k­nak az édesanyja csak három esetben kaphat az államtól segít­séget : ha elmúlt hatvan éves, ha nyomorék vagy szélütött és ha az elesettnek az anyján kívül nem maradt özvegye és gyermeke. Pedig világos, hogy a harctéren elesett fiúban elveszített­e a kenyér­keresőjét és támaszát sok olyan anya is, aki nem felel meg ennek a három feltételnek. „A nemzet elveszi tőlük a fiaikat — írja ezek­ről a szegény asszonyokról Jean Weber — és nem gondol rá, hogy átvegye az elesettek kötelességét. Az utcára kell kerülniök, hogy a jótékonyságtól kérjenek támogatást: adjatok alamizsnát! . . . fiaink meg­haltak Franciaországért! . . .“ Ki hinné, hogy abban az országban történik ez, amelyiknek a népese­dési viszonyai már régóta ijesztőek és amelynek ebben a háborúban a legnagyobb vérveszteséget kellett elszenvednie ? ! És még csodálko­zunk rajta, hogy a francia nő fél az anyaságtól ! *Ektu­rra Hogy volt, hogy van, hogy lessz?! * * Vegyes felvágott — Aktív tisztek és berorm­­ázók — Cassandra-jóslat — Anyák áldozata Kolozsvár, április 30 Vegyük elő találomra, a még előttünk heverő régi újságpéldá­­nyokat.. . A tavalyiakat, a három évese­ket — abban a sorban, a­hogy éppen a kezünkbe akadnak, la­pozgassunk bennük, de ne néz­zük meg, mit írnak a harctérről és a diplomácia csatáiról, csak a cikkeikbe, meg a hírrovatukba pil­lantsunk bele, futólag, hogy mind­járt másik újságot vehessünk elő és azokból a sorokból, amelyek, így véletlenül, megütötték a sze­münket, egy félórai nézelődés után valamelyes képet alkothassunk magunknak arról, hogy mik tör­téntek a csatatereken innen és túl, mi ment végbe a békés helyeken élők, a nem csatárok lelkében, itthon és Európaszerte. Vegyes felvágott viták arról, hogy ki az árdrá­gító . . . Egy „semleges“ külföldi úgy találja, hogy Európának Bu­dapest a legelevenebb, legvidá­mabb, leghangosabb városa . . . Háborúság a merkantil körök és a gazdák között. . . Egy tekintélyes bécsi lap vezércikke lehetetlennek tartja, hogy Magyarországon a saját lisztszükséglet szabályozása alkalmával nem számoltak volna azzal, hogy Magyarországon az osztrák behozatal szükségletét is fedeznie kell . . . Valaki vitatko­zás útján szeretné tisztázni azt a kérdést, hogy a háborúból meg­növekedett önérzettel hazatérő s az utcán vagy nyilvános helyen garázdálkodó katonával szemben a polgárnak és a munkásnak hogyan kell viselkednie . .. Sokan azt panaszolják, hogy kevesebb magyar honvéd jut kitüntetéshez. S mint a­mennyi megérdemelné,­­ vagy a kevésbé mérsékelt hangunk­­ szerint: a magyar honvéd a csa­tában legelős van, a kitüntetések­ben leghátul . . . Egy Bécsben élő bajor azt írja Budapestről : Köszönjék meg, hogy a németek megvédelmezték az orosz inváziótól és ne követe­lőzzenek a magyarok, mert ő ezen­túl se tud semmiféle Budapestről, csak Ofen-Pesth­ez ismer . . . Elő­kelő egyházi férfiak felháborodás­sal utasítják vissza azt a burkol­tan ólálkodó, rosszakaratú gyanú­­sítgatást, mintha az ő hazafias érzésük­­ egyértelmű volna a vérontásban való gyönyörködés­sel.. . Egy osztrák politikus, nagy meg­elégedéssel nyilatkozva hadsere­günk teljesítményeiről, a háború tanulságait abban foglalja össze, hogy ez a háború mindenekelőtt őt igazolja, aki mindig a centra­lizmus szükségét hirdette . . . Egy másik bécsi úr arra célozgat, hogy a német hadvezetők minduntalan dicsérgetik a magyar katonát, na­gyobb baj a monarchiára nézve, mint maga a háború ... A kép­viselőházban szóvá teszik, hogy sok ifjú tisztecske a kiképzéskor kegyetlenül bánik a negyven éves rekrutákkal... Valaki kiszámítja, hogy kilencvenkét hitbizományos X oldal Bolseviki terv Páris ellen Bukarest, április 30 A „Viitorul“ írja: Nauenből je­lentik, hogy egy bécsi bankban letartóztattak pénteken egy oroszt, amikor egy utalvány alapján na­gyobb összeget akart felvenni. A letartóztatáskor több millió rubel­ről szóló utalványt és egy Bécsben és Párisban szervezendő bolsevista forradalomnak a teljesen kész ter­vezetét találták nála. A Parisra vonatkozó tervet átadták a bécsi francia követnek. ** Japán hadihajó Marseillesben Bukarest, április 30 A „Viitorul“ Írja: Marseillesből jelentik, hogy oda reggel fél kilenc órakor egy japán eskadron érke­zett. A „Struma“ cirkáló, amelyik Sato tengernagyot és kíséretét hozta magával a Sainte Marie öbölben vetett horgonyt a hozzá­tartozó többi hajóval. * * Felelősség az idegenekért Bukarest, április 30 Az „Actiunea“ jelenti: Smuths tábornok budapesti látogatása al- J­­aiméval a magyar szovjet kor­mánytól biztosítékokat kapott arra, hogy az idegen államok kormán­­­nyainak vagyon- és életbiztonsága föltétlen védelemben részesül. Most Balfour értesítette a magyar kor­mányt, hogy felelőssé teszi, ha ezt a megállapodást megsérti. * * A franciák Olaszországért Nagyszeben, április 30 A „Patria“ Írja: A négyesbizott­ság tegnap kizárólag Olaszország­nak adriai igényeivel foglalkozott. Estére azt határozta a bizottság,­­ hogy előbb még meghallgatja egy­szer a jugoszlávokat és csak az­után hoz végleges határozatot. A „Le Temps“ azt írja, hogy Olasz­ország lesz az Adriai tenger egye­düli ura. Az összes lapok Olasz­ország mellett foglalnak állást. • •

Next