Keleti Ujság, 1919. május (2. évfolyam, 94-118. szám)
1919-05-01 / 94. szám
Csütörtök, 1919. május 1. Vilmos császár, mint Don Juan * * féltékenységi dráma a Hohenzollern dinasztiában — Lujza Zsófia hercegnő öngyilkossági kísérlete Kolozsvár, április 30 (Saj. tad.) Vilmos excsászár sokoldalúságáról és furcsaságairól sorra hozzák most a leleplező közléseket az antant-lapok. A Sussex Magazin föleleveníti ezúttal a Hohenzollern dinasztia egy 1896-ban lezajlott családi drámáját, amelynek oka a féltékenység volt, okozója pedig Vilmos császár, új szerepkörben, mint: Don Juan. A Sussex Magazin szerint egykorú lapok így emlékeztek meg a császári kalandról. A német főváros közvéleményét mostanában egy családi dráma tartja izgalomban, melynek szereplői nem kisebb emberek, mint a Hohenzollern dinasztia tagjai. Egy szép és fiatal királyi hercegné öngyikossági kísérletéről van szó, amelynek előzményei — amennyire szűkszavú és titkolódzó berlini táviratok után is el lehet igazolni — a királyi családban lefolyt tragikus összeütközésre engednek következtetni. A napilapok jelentették, hogy Frigyes Lipót porosz királyi herceg neje, Lujza Zsófia hercegné, ideges túlizgatottságában, belevetette magát a potsdami Glienecke-kastély mellett levő félig befagyott tóba. Mivel senki sem volt a közelben, majdnem huszonöt percet töltött a jeges vízben ; mire végül kimentették, egészen meg volt dermedve. Vilmos császár, amint a történtekről értesült, azonnal meg akarta látogatni a hercegnét, a beteghez azonban nem bocsátották be. A császár hazahajtatott és parancsot adott, hogy Frigyes Lipót herceg azonnal tegyen neki jelentést feleségének állapotáról. A herceg nem teljesítette a parancsot. Vilmos császár most már szobafogságot mért a renitens hercegre és 32 gránátost küldött a Gueneckepalotába, a fogoly herceg őrizetére. Másnap a császár ugyan visszaadta Frigyes Lipótnak szabadságát, a herceg azonban lemondott a hadseregben viselt dandárparancsnoki álláséról és egy évi szabadságot kért a császártól. Szabadságát Olaszországban akarja tölteni, ahová a neje is el fogja kísérni. Berlinben azt beszélték, hogy a családi dráma oka a féltékenység. Frigyes Lipót féltékeny volt a császárra, aki tényleg gyermekkora óta jó barátságban van szép cousinejával, Lujza Zsófia hercegnével. Jellemző, hogy Berlinből szükségesnek tartották annak a konstatálását, hogy „a német császárnénak a történtekhez semmi köze nincs“. Frigyes Lipót királyi herceg, unokatestvére a császárnak, 1889- ben vette feleségül Lujza Zsófia Schleswig-holsteini hercegnőt, közül, akiknek kétmilliónégyszázezer hold földjük van, csak négy jegyzett a hadikölcsönre . . . Aktív tisztekről és a hejehujázókról Egy katonai szaklap szembeszáll azzal a bujkáló rágalommal, amely szerint az aktív tisztek kivonnák magukat a harctéri szolgálat alól s bebizonyítja, hogy abból, amit erről fecsegnek, csak ennyi igaz: az aktívak közül a tisztek nagyobb százaléka marad itthon, mint más rendbeliek közül, de erre szükség van, mert nekik kell kiképezniük a harcba indulókat . . . Az egyik újság haragosan ír arról, hogy a hadseregszállítók és a velük rokon lelkek, nem törődve azzal, hogy az utcára vitt hejehuja megbotránkoztatja a gyászolókat, előfizetnek a kávéházi asztalokra, mert minden eddig láttottat felülmúló dáridóval akarnak elbúcsúzni a nekik oly példátlanul emlékezetes óévtől ... a másik újság pedig jobb ügyre érdemes hévvel vitatja, hogy a mulatónak joga van az örömre, már csak azért is, hogy felejtsen és aztán nyilvánvalóvá tegye a külföld előtt, milyen nagy a teherbírásunk . . . Cassandra-jóslat Ha „az események előre vetik árnyékukat“, mennyi viszálykodásnak a magva rejtőzött csak ezekben a leghamarabb észrevett sorokban is ! És meddig lehetne folytatni a hasonló tünetek idézését! Száz meg száz jelből nyilvánvaló, hogy az ellenséggel szemben való nagy egység mögött kicsinyes ellentétek sokasága vicsorgatta a fogát egymásra, régi, ismeretes ellentétek sokasága ... és harcrakész táborok fenekedtek egymás ellen, egyelőre lábhoz helyezett fegyverrel s jobbára hallgatagon, de már alig-alig türtőztetve és néha el-elárulva magukat. Egyre több okunk van attól tartani — írja ragyogó meglátással Ambrus Zoltán, hogy erre a kérdésre: „mi lesz a háború után? — ilyen Cassandrajóslattal kell felelni: „Aztán megint háború lesz: polgárháború". A békével el fog következni az az idő is, amikor a sokaságok, az osztályok és az egyesek el akarnak majd számolni arról, hogy egyformán vagy legalább arányosan viseltük-e a háború terheit? ... amikor a követeléssel jelentkezők milliói fogják sürgetni ezt a nagy elszámolást. És a pörök légióinak akkor már elodázhatatlan tárgyalása annál viharosabbnak ígérkezik, mert — ha hihetünk azoknak a kivételes embereknek, akik még ma is egyetértenek: a nemzetgazdáknak és az ő mindenütt egyforma fejcsóválgatásaiknak — az általános gazdasági helyzet egész Európában sehol se lesz kedvező. Meg kell majd kezdeni a háború költségeinek kifizetését, ezeknek a kamataira is temérdek pénz kell és a győzteseket ettől a gondtól nem fogják fölmenteni a legyőzöttek, akiken nem lesz mit megvenni. A szebb, nyugodtabb, békésebb jövő, amelyért annyi erőfeszítés történik és amelyért máris olyan sok vér omlott, valahol a távol ködében borong.“ Anyák áldozata A próféták jövőbelátásával íródtak ezek a sorok ... A szebb jövőről való gondoskodás egyáltalában erősen foglalkoztatta a lelkeket. Azok az előkelő karácsonyi bölcselkedők, akiket a középponti, a semleges és az antant-országok hírlapjai rövidebb vagy hosszabb megnyilatkozásra bírtak, mintha összebeszéltek volna, szinte valamennyien a háború után várható népesedésnek és a jövő nemzedék védelmének a problémáin töprengtek. Hogy erre a sok jószándékra milyen meddőség vár, semmi se illusztrálhatja — és ironizálhatja — jobban, mint az a francia törvényjavaslat, mely úgy határoz, hogy a háborúban elesett katonáknak az édesanyja csak három esetben kaphat az államtól segítséget : ha elmúlt hatvan éves, ha nyomorék vagy szélütött és ha az elesettnek az anyján kívül nem maradt özvegye és gyermeke. Pedig világos, hogy a harctéren elesett fiúban elveszítette a kenyérkeresőjét és támaszát sok olyan anya is, aki nem felel meg ennek a három feltételnek. „A nemzet elveszi tőlük a fiaikat — írja ezekről a szegény asszonyokról Jean Weber — és nem gondol rá, hogy átvegye az elesettek kötelességét. Az utcára kell kerülniök, hogy a jótékonyságtól kérjenek támogatást: adjatok alamizsnát! . . . fiaink meghaltak Franciaországért! . . .“ Ki hinné, hogy abban az országban történik ez, amelyiknek a népesedési viszonyai már régóta ijesztőek és amelynek ebben a háborúban a legnagyobb vérveszteséget kellett elszenvednie ? ! És még csodálkozunk rajta, hogy a francia nő fél az anyaságtól ! *Ekturra Hogy volt, hogy van, hogy lessz?! * * Vegyes felvágott — Aktív tisztek és berormázók — Cassandra-jóslat — Anyák áldozata Kolozsvár, április 30 Vegyük elő találomra, a még előttünk heverő régi újságpéldányokat.. . A tavalyiakat, a három éveseket — abban a sorban, ahogy éppen a kezünkbe akadnak, lapozgassunk bennük, de ne nézzük meg, mit írnak a harctérről és a diplomácia csatáiról, csak a cikkeikbe, meg a hírrovatukba pillantsunk bele, futólag, hogy mindjárt másik újságot vehessünk elő és azokból a sorokból, amelyek, így véletlenül, megütötték a szemünket, egy félórai nézelődés után valamelyes képet alkothassunk magunknak arról, hogy mik történtek a csatatereken innen és túl, mi ment végbe a békés helyeken élők, a nem csatárok lelkében, itthon és Európaszerte. Vegyes felvágott viták arról, hogy ki az árdrágító . . . Egy „semleges“ külföldi úgy találja, hogy Európának Budapest a legelevenebb, legvidámabb, leghangosabb városa . . . Háborúság a merkantil körök és a gazdák között. . . Egy tekintélyes bécsi lap vezércikke lehetetlennek tartja, hogy Magyarországon a saját lisztszükséglet szabályozása alkalmával nem számoltak volna azzal, hogy Magyarországon az osztrák behozatal szükségletét is fedeznie kell . . . Valaki vitatkozás útján szeretné tisztázni azt a kérdést, hogy a háborúból megnövekedett önérzettel hazatérő s az utcán vagy nyilvános helyen garázdálkodó katonával szemben a polgárnak és a munkásnak hogyan kell viselkednie . .. Sokan azt panaszolják, hogy kevesebb magyar honvéd jut kitüntetéshez. S mint amennyi megérdemelné, vagy a kevésbé mérsékelt hangunk szerint: a magyar honvéd a csatában legelős van, a kitüntetésekben leghátul . . . Egy Bécsben élő bajor azt írja Budapestről : Köszönjék meg, hogy a németek megvédelmezték az orosz inváziótól és ne követelőzzenek a magyarok, mert ő ezentúl se tud semmiféle Budapestről, csak Ofen-Pesthez ismer . . . Előkelő egyházi férfiak felháborodással utasítják vissza azt a burkoltan ólálkodó, rosszakaratú gyanúsítgatást, mintha az ő hazafias érzésük egyértelmű volna a vérontásban való gyönyörködéssel.. . Egy osztrák politikus, nagy megelégedéssel nyilatkozva hadseregünk teljesítményeiről, a háború tanulságait abban foglalja össze, hogy ez a háború mindenekelőtt őt igazolja, aki mindig a centralizmus szükségét hirdette . . . Egy másik bécsi úr arra célozgat, hogy a német hadvezetők minduntalan dicsérgetik a magyar katonát, nagyobb baj a monarchiára nézve, mint maga a háború ... A képviselőházban szóvá teszik, hogy sok ifjú tisztecske a kiképzéskor kegyetlenül bánik a negyven éves rekrutákkal... Valaki kiszámítja, hogy kilencvenkét hitbizományos X oldal Bolseviki terv Páris ellen Bukarest, április 30 A „Viitorul“ írja: Nauenből jelentik, hogy egy bécsi bankban letartóztattak pénteken egy oroszt, amikor egy utalvány alapján nagyobb összeget akart felvenni. A letartóztatáskor több millió rubelről szóló utalványt és egy Bécsben és Párisban szervezendő bolsevista forradalomnak a teljesen kész tervezetét találták nála. A Parisra vonatkozó tervet átadták a bécsi francia követnek. ** Japán hadihajó Marseillesben Bukarest, április 30 A „Viitorul“ Írja: Marseillesből jelentik, hogy oda reggel fél kilenc órakor egy japán eskadron érkezett. A „Struma“ cirkáló, amelyik Sato tengernagyot és kíséretét hozta magával a Sainte Marie öbölben vetett horgonyt a hozzátartozó többi hajóval. * * Felelősség az idegenekért Bukarest, április 30 Az „Actiunea“ jelenti: Smuths tábornok budapesti látogatása al- Jaiméval a magyar szovjet kormánytól biztosítékokat kapott arra, hogy az idegen államok kormánnyainak vagyon- és életbiztonsága föltétlen védelemben részesül. Most Balfour értesítette a magyar kormányt, hogy felelőssé teszi, ha ezt a megállapodást megsérti. * * A franciák Olaszországért Nagyszeben, április 30 A „Patria“ Írja: A négyesbizottság tegnap kizárólag Olaszországnak adriai igényeivel foglalkozott. Estére azt határozta a bizottság, hogy előbb még meghallgatja egyszer a jugoszlávokat és csak azután hoz végleges határozatot. A „Le Temps“ azt írja, hogy Olaszország lesz az Adriai tenger egyedüli ura. Az összes lapok Olaszország mellett foglalnak állást. • •