Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)
1921-04-08 / 68. szám
Chy~ Kolozsvár, 1921» * április 8, IV, M, * 68 «• aft| Egyes számára 1 lej «•« f»á*f * r y r , . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Németausztriában 3 D. 6* K iOtttlilás BS O3JpSl€lJ& Str. Memorandului 3. — Telefon: 634 Csehszlovákiában I Ck Közleményeink utánnyomása tilos Azangol Lloyd George a minapi, híressé vált beszédében, melyben félreverte a harangokat a szocializmus ellen, mondja, a hogy marxi teóriák Angliában nem alkalmazhatók. A német nép lelki berendezkedésének talán megfelelnek a kommunista elvek, de az angol lélek egészen más, marxista alapról meg nem közelíthető és minden ilyen törekvés csak azt célozza, hogy Anglia fejlődését visszavesse és megsemmisítse ama műveket, melyek több század óta egy nagy nép polgári művelődését hordozzák. Ugyanakkor Lloyd George ellenlábasa, a felforgatónak vélt angol szocialista párt elutasítván magától a moszkvai szovjet pontozatokba foglalt szlávos álmait, egyetért mindenben az angol miniszterálláspontjával. Valóban a Labour Party egészen más mint egy német munkáspárt, a trade uniónak hagyományai más gondolatkört csiszoltak ki az angol népiségből, mint a francia forradalom, vagy olasz szindikalizmus. Az angol munkás mást akar, mint a francia munkás vagy a német munkás, helyesebben másképpen akarja, de alapjában véve a felfelé törekvő világ népek mind egyet akarnak: jobb megélhetést, emberibb létet, boldogabb orientálódást a világban. Az angol negyedik rendnek e heliotropizmusa már a múltban megtalálta harcainak irányvonalát. A forradalmak helyett a legitimizmust, politika helyett a gazdasági alapokon való tömörülést, a diktátum helyett a munkásságnak a polgárságba való beszivárgását hangsúlyozza. Vezérei nem azt hirdették, hogy a szocialista nem dolgozhat együtt a polgársággal és hogy a munkásságot izolálni kell a burzsoázia befolyásától, hogy tetterejét töretlenül megőrizze, de azt, hogy csak minden dolgozó embernek együttműködése vihet előre társadalmat és hogy a munkás embernek minden lépést meg kell ragadnia, hogy a polgári kormányzat munkájában részt kell vennie. Az orosz tolsztojianizmuson kiépült világnézet valahogy azt mondja : földig le kell rombolni az egész európai kultúrát. Egy szöget sem szabad benne hagyni a régi alkotmányban. Az új testből ki kell szedni minden csipeszt, nehogy bennmaradva, megmérgezze az organizmust. Az angol, praktikus szocialista álláspont azt mondja: egy szöget sem szabad kivenni, egy kavicsot sem szabad amit a múlt szükséglete számára beilleszteni parankell, föléje kell építeni az újat és e munkának együtt kell végbemenni, mert csak az tökéletes munka, aki mindenkit kielégít. És ezért a dogmatikus szocialista mozgalmak történetében forradalmi tett volt, amikor Burns John, a dokkmunkás a tengeri kikötők zubbonyában az angol miniszteri székbe bekerült és VII. Eduárddal úgy sétálgatott a Hyde-parkban, mintha VII. Eduárd is dokkmunkás lenne csupán. Talán Burns Johnban felébredt az a gondolat, mintha ő is király volna, mint VII. Eduárd, mert ez felel meg főképen az angol gondolkodásnak. Minden ember : király, nem pedig minden ember: dokkmunkás és a szocializmusnak nem célja, hogy felülről lefelé sülyessze a nívót, hanem hogy alulról fölfelé emelje. S míg Burns John munkászubbonya kirítt a parlament szertartásos sötét ruhái és féltett cilinderei között, mint egy forradalmi tett, és olyan forradalmi tett egy most bekerült Labour Party, képviselőnek az a tette, hogy igenis levette a munkászubbonyt, felvette a speakerek komoly, ettikettes ruháját és betart minden formaságot, melyet egy néplélekben elraktározott múlt hagyomány szokássá emelt. Angol ember angol szocializmust csinál és nagyon téved Lloyd George, hogy a Labour Party monstre sztrájkrendezése egy kívülről jött áramlat, melynek terrorral lehet utat vetni. Az angol munkáspárt szociaizálási eszmekörét, azt a törekvést, hogy a dolgokat mássá kell tenni, mint ahogyan eddig voltak s hogy ez így tovább nem mehet, lehet hogy befolyásolhatták külső körülmények is, de a korváltozás szelleme magában a korban van s ahogy nem tudjuk magunkat elvonatkoztatni az időből és a térből, úgy nem tudjuk magunkat kirántani a korból, mely a tér és idő együttes szemléletén épül fel. Nagyon komoly a helyzet Angliában s ezt tudja Lloyd George is. Komoly volt már akkor is, amikor a sinnfeinisták lelkét félreismerte, amikor a londoni konferencián a török nacionalizmust üres kézzel engedte el, amikor az oroszokkal akarata ellenére lepaktált, amikor kénytelen volt a megszorult németeknek nem engedni, amikor szinte jobb belátása ellenére megkísérelte márciusi nagy beszédében az időt megállítani, nagyon komoly a helyzet és mind e komplexeket összetéve talán meg is lehetne magyarázni Lloyd George lelki útját. Csodálatos, hogy a nagy embereket is menynyire megeszi az idő! Lloyd George, a vidéki fiskális, még nincs két évtizedje, maga is forradalmi egyéniség volt és pénzügyi reformjavaslatait úgy fogadták a konzervatívok, hogy ez „budget of war“, a szocializmus hadi költségvetése. És ma? A cord polgármester 70 napot éhségsztrájkkal böjtölt mároromságát, Lloyd George halálos ágyán sem tudott megbocsájtani a forradalmárnak. Bonar Law, a glasgowi vaskereskedőből avanzsált konzervatív miniszter visszavonult — Lloyd Georgenak kiesik a könye. Mi ez? Lloyd Georgenak érelmeszesedett forradalmiságát ki érti meg ? Mennyivel könnyebb megérteni, hogy az angol bányászmunkások nagyobb fizetést kapjanak, mint azt, hogy * * R5SS8M megmozgatni, az emberiség előit. Hozzá Jősziv írja Dénes Zsófia Ilonának ma határozottan rossz napja volt. Minden elképzelhető kellemetlenség ma megtörtént vele. Már hét órakor reggel becsöngetett férje soffőrje, hogy a méltóségos úrral baj történt. Tegnap délután indultak be a birtokról, az úr vezette a kocsit, túl gyorsan hajtott, a fék, úgy látszik, elromlott, nekimentek egy fának, az úr súlyos zúzódásokat szenvedett, bevitték szanatóriumba. Ilona erre azt mondta: — Azért járt pórul, mert ő azt képzeli, hogy jó soffőr. Veled, István, vagy velem ez nem történhetett volna meg. Igaz-e, István ? — Nem egészen igaz, méltóságos asszony, instálom, mert azt nem lehessen tudni. A fék minden kézben elromolhat. — Ne járjon a szád, István. Inkább ertoj a konyhába, adass magadnak egy kévét. A gézkályha a fürdőszobában nem működött. Begyújtották, nagyot pukkant, elaludt. Ötszörhatszor igy. A gáz nem kapott nyomást. Fürdőről nem lehetett szó. Pedig kint két-három fok hideg volt és a jeges lemosakodás rosszul esett. Meg is keserűlte ezt Ágnes. — Sohasem volt még ilyen buta, paraszt komornám, — mondta Ilona. — Más lyány, aki úyon uriházba szegődik, tudja, mi a dolga. Korán reggel utánanéz, ég-e a gáz, ha nem, akkor begyújt a spórba, üstben melegít fürdővizet. De neked csak a cugszfüreren az eszed. Azt hiszed, nem látom, hogy takarítsz? Nem is vagy a szobában, csak az ablaknál, egész idő alatt rázod ki a rongyot, mert az a léhűte ott ácsorog a szemközti aszfalton. Azt is elvihetnék mér a fenébe, az én kedvemért. Majd gyereked lesz tőle, az lesz a vége, de akkor istenigazában kirúglak. Ágnes szelíd szőke lyány volt, sirt. A méltósága falujában egyik béres leánya volt, tizenhétéves, nemrég került fel szolgálatra az urasághoz, de azóta többet kesergett, mint evett. Ezt úgy szokás nevezni, hogy még nem volt romlott cseléd. Még falusi tanulatlan volt. A cugszfürer pedig egyelőre csak Ilona fantáziájában létezett. Tizenegykor beállított a főhadnagy, akivel Ilona lovagolni szokott. Elmondta neki, mi történt az urával. Szárazon, érzelmesség nélkül mondta el; azt sajnálta legjobban, hogy ma nem lovagolhat, lovarda helyett a szanatóriumba mehet. — Pedig az baj, — mondta a főhadnagy, — mert az egyik lova köhög, a Kandzsa-Gül, meg kellene néznie, mire van szüksége. Most azután elsápadt Ilona. Nem, nem csinálta ő ezt, nem akart ő ezzel érdekes lenni, így volt ez csakugyan, a lováért reszketett. — Jézus Máriám, András, ne mondja! Mikor látta maga Kandzsa-Gült? Hiszen tegnap nem volt még annak a világon semmi baja! Maga ma reggel már az istállóban volt? — Igen, onnét jövök. — A bundámat! —kiáltott ki Ilona az ajtón. András, most előbb elmegyünk az istállóba, azután elkísér a szanatóriumig. — Ahogy parancsolja — mondta András. Magas, szikkadt, jónövésű fiú volt, kitűnően illet rá a huszárság. Kinn az előszobában remekbe szabott prémes bekecset húzott fel. Ilona sietve unszolta. — Jöjjön mér, jöjjön. Nem kisasszony maga, ne nézze magát a tükörbe. Megőrülök, ha Kandzsa- Gülre gondolok. Az én szép sárga lovam! Az a finom kis feje. Az az ideges lába. Emlékszik, hogy a főherceg múltkor hogy irigyelte tőlem ? Azt üzente nekem, Kandzsa Gálért két izlandyt ad. András csak szívta a cigarettjét, amint Ilona mellett kilépett az utcán. A lovaglóbotját néha megsuhogtatta. Nem volt érzelmes lélek, de most mégis azt gondolta: — Ahogy ez az asszony törődik az urával, vagy velem. . . Én is felfordulhatnék tőle . .. Ennek egy gondja van, a lova. Nem szeret ez mást, csak állatot. Emberhez nincs szíve. No nem baj, snájdig asszony, klasszis, jó csizmát hord, dé másan üli a lovat. Amíg tart a dolog, kérem, tartom szerencsémnek. Csak nem kell az egészet mellreszívni, mert az nem volna jó. És András az asszony helyett a cigarettet szívta mellre.* Délelőtt már nem jutott el a szanatóriumba. Kandzsa-Güllel csakugyan baj volt, orvost kellett hivatni, amíg az vizsgálta a lovat, magyarázott a lovásznak, rendelkezett, dél lett. Ebéd után az özvegyasszony nővére jött el, ez volt a kopott alak a családban. Ezt hamar lerázta. De azután beállítottak a gyermekei. Egy kislány, meg egy kisfiú, akik ottmaradtak első férjénél, mikor Ilona elvállt tőle, mert tönkrement. Az ember csak úgy egyezett a válásba, ha a két gyermek nála marad. Ilona aláírta ezt. A gyermekek egyszer egy hónapban jöttek fel anyjukhoz a nevelőnővel. — Hogy köszönsz ? — rivalt rá Ilona a fiúra. Hogy hajtod meg magad ? Fiam, ne légy ilyen félszeg, ilyen félvállú nyomorék, mert még azt mondják rád, hogy zsidógyerek vagy. A kislányhoz: — Mi ez a frizura ? Mondtam már, kislánynak nem tűzik fel a haját. A nevelőnőhöz fordult, aki folyton hajlongott : — Mádmoázel! Jolán nyitott hajjal járjon , minden reggel és este erősen kefélje meg és fekete szallagot kössön a hajába. Ha máskép, rendelkezik, mondja csak meg, úri lányka nem járhat más hajviselettel. Megértette ? _____