Keleti Ujság, 1928. augusztus (11. évfolyam, 172-197. szám)

1928-08-22 / 189. szám

XI.VF. 189. SZÁM Egy a hetven kém! A városháza erkélyén gyászlobogót lenget a szél. Kitették a gyász komor jelét, pedig nem országnagyságot, nem politikust, a városnak még csak nem is főkorifeusát gyászolja a fekete lobogó. Csak egy olyan kis kerékszöge hullott ki a masinának, akit holnap reggel már könnyen pózolnak, csak egy párja unt bele a mindennapi robotba, akinek végtisztességére nem kell hamisan felmagasztaló búcsúbeszédre készülnie senkinek. Schlecht Dávid levéltári alkalmazott tett véres pontot élete végére. Úgy is mondhatjuk, élete nyomorultul tragikus végére. Schlecht Dávid hétfőn reggel megfeledkezett mindennapi kötelességéről, nem ment be hivatalába. Otthon maradt. De a kötelességmulasztásért, amit 30 éves közhivatalnoki robotja alatt először követett el, senki sem vonhatja kérdőre. Schlecht Dávid, az 50 éves emberrencs beleunt a regisztrálásba, beleunt az élet rugdosásába, beleunt a felettesei előtt való hajbókolásba, torkig volt a fűszerszámlákkal, nem tudta tovább nézni családja vádló tekintetét, amiért nem volt képes a nyomort kiűzni lakásából és agyonlőtte magát. Schlecht Dávid a legszorgalmasabb tisztviselője volt a városnak. Az impérium átvétele óta görnyedt mellel, sípol® féltüdejével szakadatlanul szolgálta a várost. Vékony, lázban égő arca, árnyéksovány termete egy napig sem hiányzott az iktatóhivatalból. Ha valaki soronkívüli protekciós iktatást kért tőle és úszott, csontos ujjai közé akart csúsztatni egy kis kenő-baksist. Schlecht Dávid felháborodva utasította vissza ezt a hivatalnoki becsülete ellen intézett merényletet, így beszélik hivatalnoktársai, akik tegnap megkönnyezték erőszakosan elbúcsúzott sorstestvérüket. Schlecht Dávid hosszú ideig a monarchia ármádiájának volt törzsőrmestere. Ott szokta meg, hogy mi a kötelesség és mi az önérzet. Két évvel ezelőtt, 1926-ban, amikor az első városi tanácsot megválasztották, Hatiegan Emil professzor humánus közbenjárására egy fizetési osztállyal előbbre léptették a nyomorgó Schlecht Dávidot. Felesége, gyermeke, édesanyja és feleségének munkaképtelen testvére roskadozott beesett vállán. Minden pótlékkal, lakbérrel és illetménnyel hatezerötszáz lej fizetése volt, holott harmincéves közszolgálat állt már mögötte. A belügyminiszter rendelete, amely minden 1926 óta történt előléptetést és kinevezést megsemmisített, Schlecht Dávidot is tagjával sújtotta. Most elsején 1500 lejjel kapott kevesebb fizetést. A meglévő 5000 lejnek több mint a fele ba volt táblázva különböző nyomorúságos hitelügyleteknek a törlesztésére. Amikor megkapta a fizetését, a szegényember sírva fakadt. — Nem bírom tovább a nyomort. Beteg is vagyok. Orvosságra sem telik, családomnak még száraz kenyérre sem tudok keresni. Egy szép napon végzek magammal. Tisztviselőtársai előtt nem volt új dolog ez a kifakadás, talán elfelejtették. Szombaton azonban, amikor összecsukta a nagy iktatókönyvet és fáradt sóhajjal felállt a kopott asztaltól, komor hangon ezeket mondotta társainak: — Hétfőn már nem jövök be. Agyonlövöm magamat. Egy pillanatig dermedten hallgatták a kijelentést a nyomorban fásult lelkek, de aztán hétfőig ezt is elfelejtették. Schlecht Dávid pedig hazament, várt szépen hétfő reggelig, akkor beváltotta fenyegetését. A felesége és gyermeke nem volt otthon. Feleségének testvérét elküldte kenyérért. Ekkor bezárkózott, előkereste régi szolgálati fegyverét, megtöltötte, szívéhez szorította és lábujjával a ravaszt elsütötte. A golyó pillanatok alatt végzett vele. Schlecht Dávid nagyon radikálisan tüntetett a rideg miniszteri rendelet ellen. A tette természetesen nagy megdöbbenést keltett s az áldozat, amit hozott, talán emberibb belátásra fogja bírni nemcsak a városi tanácsot, amelynek módjában állt volna a levont 1500 lejt kifizetni, hanem a minisztert is, aki bürokratikus érzéketlenséggel hetven családot dobott oda a nyomor karjaiba. Schlecht Dávid végrendeletet is hagyott hátra, amelyben bejelenti, hogy a nyomor elől menekült k és kéri a várost, hogy gondoskodjon itthagyott családjáról. K. L. H OLDAL Egy bukaresti hercegi villában a házvezetőnő veszekedés közben megfojtotta az intendánsnőt (Bucuresti, augusztus 20.) A rendőrséget ma délelőtt értesítették, hogy a Kisseleff-út 17. szám alatt gyilkosság történt. Azonnal kiszálltak a Kisseleff-utca 17. szám alá, amely Calimachi herceg villája. A hercegi villa egyik szobájában bezúzott fejjel, holtan találtak egy nőt, akinek a személyazonosságát a királyi villa személyzete csakhamar megállapította. A meggyilkolt nem más, mint a palota intendánsnője. A nyomozás azonnal a legnagyobb eréllyel indult meg. Kihallgatták a villa egész személyzetét, amely azt vallotta, hogy Knarr Netti, a meggyilkolt intendánsnő egyedül Bucur Vilma házvezetőnővel élt barátságtalan viszonyban. A személyzet előadása szerint Bucur Vilma, a házvezetőnő, többször veszélyesen összezördült már Knarr Nettivel. A vallomásokon és egyéb körülményeken elindulva, a rendőrség kétségtelenül megállapította, hogy az intendánsnő gyilkosa csakugyan Bucur Vilma. A gyilkos házvezetőnőt csakhamar előállította a rendőrség. A házvezetőnő beismerte, hogy egy veszekedés során rárontott áldozatára, bezúzta a fejét és megfojtotta. Védekezésül azt adja elő, hogy az áldozat kezdte a halálos kimenetelű verekedést, amennyiben szóváltás közben egy üveggel fejbeütötte. A gyilkosság nagy feltűnést keltett a fővárosban. Pénzkölcsönt előnyös kamattal gyorsan közvetitek Kotosvés', valamint Cartély területén házakra, földbirtokokra 100 ezer lejen felül, esetleg nagyobb birtokra pet*itföl kölcsönt 12°lo kamatra. Balázs Béla, Uni & B,. 32. Vegyileg fest, tisztit CZINK Cluj. Postai HKnpM Z0° joengedmény.