Keleti Ujság, 1928. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-28 / 220. szám

BOLDAL M£BSS®*®!? XI. ÉVF. 220. SZÁM IRODALOM ÉS MŰVÉSZET A kolozsvári színészek diadalmas bevonulása Nagyváradra (Oradea-Nagyvárad, szeptember 26.) Nagyvárad mondáin élete m­ár közhellyé vált. A korzója és kávé­házi életéből következtetve valóban úgy fest ez a város, mintha itt fenékig tejföl volna az élet. Pedig azt hisszük, Erdeinek kevés városában ismerik job­ban az inzolvencia fogalmát, mint éppen itt, ahol az emberek és az egész város külső arculata a jókedv mázától fénylik. A gondok azonban a Körös-parti Párisban diszkréten visszavonulnak a bürök szá­mok®­ől és gründolásoktól terhes üzleti világába. A kávéházak azonban zsúfolva vannak s a szép női nem, amely a legkevésbé veszi ki részét a bessz és a hossz hullámzásainak gazdasági eltolódásából, egy jottát sem ad fel előjogából. Amíg a békében a legelső színházváros volt Nagyvárad, a háború utáni esztendőkben folyton csak azt hallottuk, hogy a nagyváradi színház­ vál­sággal küzd, a közönség hűtlen lett szerelméhez. A bérlők, akik régebben a smokkságig menő hűséggel ragaszkodtak megszokott páholyaikhoz, elhidegültek a múzsák temploma iránt. A sajtó hiába próbált konjunktúrát csinálni a színháznak, a váradiak minden vádra csak ezzel a stereotip kijelentéssel ri­posztoztak : — Jó színházat kell csinálni, akkor majd me­gyünk a színházba. Így is van. A kisebbségi kötelesség szólamaival Váradon nem lehetett a budapesti Vígszínház minia­tűr váradi otthonába becsalogatni a publikumot. Ahogy azonban Janovics Jenő kitűzte lobogóját a színházra, a bérlőknek olyan tömege jelentkezett minden görögtüzes vezércikkezés nélkül is, ami­lyenre csak a béke boldog napjaiban volt hasonló példa. A pénztári bulletin szigorú történeti hűsé­gével jellemezhetjük a helyzetet: Janovics Jenő jött, látott és győzött. A váradiak jó üzletemberek hagyo­mányaikhoz méltóan bíznak a jó cégben. Janovics Jenő ma Várad fenntartásnélküli bizalmasa. Rajta és csakis rajta áll, hogy­ ezt a bizalmat megszilár­dítsa. Nagy sárga plakátok jelzik Janovics Jenő egyetlen rövid mondatban összefoglalt ígéretét és programmját: „Jó előadásokat akarok tartani". Ennyi az egész. A váradi közönség pedig előle­gezte bizalmát Janovics Jenőnek. A kolozsvári és nagyváradi színház frigykötése tehát a legcsaládia­­sabb auspiciumokkal kezdi meg a benső viszonyt. A váradi sajtó szívügyének tekinti a színházat, sőt már már olyan túlzott kegyeibe fogadta a múzsák ügyét, hogy mint valaki találóan megjegyezte, a napilapok az utóbbi időben a színházi újságok köntösét öltöt­ték magukra. Ez ellen sem lehet azonban senkinek kifogása. Már az első előadás is ünnepinek ígérkezett. A frigykötés solemnis szertartásához meghívták Bánffy Miklós grófot is, akinek első színdarabját, a zengze­­tes nyelvű Naplegendát is kitűzték a Kolozsvár-vá­­radi színtársulat bemutatkozásának estéjére. Kívüle még­­túl­rint. Moliére is helyet kapott az est keretében, Danáti György­ével. A startolás szeren­csésnek mondható. Komoly ígéret arra, hogy a szín­házból nemcsak olcsó, parfümös, léha szórakoztató helyet akarnak csinálni. Esti fél nyolc óra. A színház már teljes illumi­­nációban várja a közönséget. Az előadás nyolckor kezdődik. Még van idő arra, hogy az öltözők vilá­gába és a színpadra is bekukkantsunk. Az egyik öltö­zőben találkozunk a Naplegenda szerzőjével, Kisbán Miklóssal. Éppen utasításokat ad a szereplő színé­szeknek, hogy hogyan maszkírozzák magukat a tör­ténelem előtti idők vad ősemberévé. — Az ön szakálla — mondja Kemény László­nak — torzonborz, fekete, őszes elvegyüléssel. Rövi-­debbre a szakállt — utasítja a fodrászt. A kolozs­vári premiert és annak kellemes izgalmát idézi fel emlékembe ez az est — fordul felénk a szerző — ha jól emlékszem, akkor Hettyey Aranka, Aczél Hona, Rajnai Gábor és Hídvégi Ernő játszották a főszere­peket. Magam is kiváncsi vagyok, hogy hatnak rám első darabom mondatai. — Min dolgozik most a gróf nrz *'■«- —Darabot írok. ... — Társadalmit? Ismét valami szatirikusat? — Nem. Történelmi drámán dolgozom. Novem­berre talán kihozzuk, valamelyik pesti színpadon. Első csöngetés. A színpad már készen áll. El­sőrendű színpadi kiállítás. A színpad jobboldalára felállított fa ágain az ősember diadalmi trófeái: ka­sírozott koponyák. Alatta az elrejtett piros villany­­lámpák fényében izzik a színpadi tűz. Pór Lili jól fest a vadbőrökből kombinált kosztümben. Petróczy Alice olyan sugárzóan és vonzóan szőke és finom, hogy­ már megjelenésével is indokolja a Naplegenda drámai magját: a Nőstényért folyó halálos küz­delmet. A nézőtér theatre parée képét mutatja. A de­koltázsok fölött a villanycsillár fényt­­ megtörő koll­ék drágakövei szikráznak. Vájjon honnan ke­rültek elő? A páholyokban és a parterren szmokin­­gos urak igyekeznek nagyvilági fesztelenséget ját­szani. Hármas gongütés s a súlyos piros bársonyfüg­göny előtt megjelenik Janovics Jenő frakkos alakja. A nézőtér halk moraja feszült csendbe temetkezik. Janovics papírlapot tart a kezében, de memóriája nem hagyja cserben a kitűnő szónokot s csak egy­­szer-egyszer pillant kéziratába. A nagyváradiak hí­res cinizmusa szétfoszlik s a konferansz ajkáról pergő igék hálásan befogadó fülekre találnak. — Az önkéntes sirbahalasztással nem szolgál­juk kisebbségi kultúránk ügyét. Némuljon el végre a tespedő Bató Páloskodás tétlen sirámja. Az elvon­tan búslakodók­, a mindenbe belenyugvók fogjanak munkához. Kisebbségi sorsunk nem a múltakon me­rengő tétlen meditáció, nem a lemondó sóhaj­tozást teszi kötelességünkké, hanem az építő munkát. —g-1 nMBB A előadó hangja keményen peng, mint az éré, majd egyszerre izzón felcsattan: — A pocsolyás értől elszakadt legénynek hangja simítsa el az erdélyi gyűlölet-óceán taréjos habjait: Békesség az Istennek Békesség az embernek Békesség a halálnak Békesség mindeneknek. Ez a programmunk: munka és békesség. Majd még egy Ady-citátum s a végén: — Dol­gozni jöttünk. Munkánkon legyen Isten áldása, aka­rásunkat erősítse az önök szeretete. A beköszöntő nem tévesztett hatást. Tápszápor hull a boldogan hajlongó, de bizony-bizony már de­­reshajú Janovics fejére. A nézőtér teljes sötétségbe borul, a függöny szétnyílik és már ömlenek is a a szép és csengő ötvözetbe foglalt szavak a szín­padról, hogy széles hömpölygésükkel kimossák a közönség szívéből a tingli-tanglik emlékeit. Színé­szeink pompás munkát végeztek. A közönség teljes megértéssel fogadja a szerző intencióit. Poór Lili, Petróczy An­ce, Kemény László s a fiatal és sokat ígérő Balázs Samu már meg is hódították Váradot. Dandin György stílusos előadása és egészséges humora szinte megelevenítő frissességgel idézi fel a ■vígjáték barokk levegőjét. A nagyváradiak kedvenc Tóth Lexijukat hatalmas tapssal fogadják. Mihály­­ffy László nyíltszini tapsot kap. Laczkó Aranka, Székelyhídi Adrienné, Izsáki Margit és az elegáns Lantos, a legjobb előlegét nyújtják a leszámítolandó ígéretnek. A vígjátékot hamisítatlan moliérei stílus­ban, táncos közjátékokkal adták elő. A közönség mintegy önmagától kérdezte ámulva: Hát ez is lehet? Ezen az öreg, avatag hírű Moliére uron is tudunk ilyen féktelenül mulatni, ilyen feszűeket, har­­sogókat kacagni? Bizony, Moliére levágta új szer­zőtársait. Voltak jelenetek, amelyek belefuttak a vidámság orkánjába. A színházból kitóduló közönség megelégedett arcáról lehetett leolvasni a kritikát: így kell szín­házat csinálni! Előadás után fehér asztal mellett jöttek össze Nagyvárad előkelőségei ünnepelni a magyar színé­szet nagyváradi renesszánszát. K. L. A filmipar slágerei a „Select”-mozgó őszi műsorában ősz kezdete, szezon kezdete. Lázas készülődések. Minden m­ozgószínház féltékeny népsűrűségére és gondosan, vonzóan akarja összeállítani programm­ját. Ma beszámolunk arról, hogy mit hoz ősszel a Select. Mint mindig, ez évben is gondos válogatás eredményeképpen: német, amerikai, francia, svéd darabok érdekes keveréke adja meg a szezon mű­sorának a szükséges változatosságot, így látni fog­ják Jarmings-ot az „Utolsó parancsban". Conradt Veidt­ of „A nevető ember" című filmben, Hugó Victor regénye után, a „Sárlátán“-ban (Új Cag­liostro) s végül egy harmadik darabban a „Kezdő­dik a­­komédia" című filmben. Várkonyit, „A kirá­lyok királyában", a „Chicagóban", az ,Árulásban" és „A Sejk rabnőjében". John Barrymoret a „Don Juan"-bar­, a „Kóbor költőben" és a „Manonban". Svetislav Petrovicsot „Drul Schefferben" és Lehár „Carevies" című darabjában, Olga Torxechovát a nagy tragikát „ítél a Dnyeszter" és a „Moulin Rouge" cimű darabokban, Korda Máriát „Trójai Heléna magánéletében" és a „Thesaban", Jeanette Gaynor-t „A virradatban", Dolores del Riót „Car­­menben", Ramon Novarrot „Altheidelbergben" Me­­yer Förstertől, Lon Chaney-t „Kacagj bajazzó" (Pagliacci), Pola Negrit „Egy asszony bűne“-ben, Mossukint, „Karrierben" és a „Cár hadseregében, Eszterházy Ágnest „Dr. Besselsben" és a „Cayenni szokolban", Lily Damitá­t „A megkínzott asszony­ban", Lya Marrá-t a „Rund um Europe“-ban és „Mein Herz ist Ein Jazzband"-ben, Schildkrautot a „Landarzt“-ban, Greta Garbót az „Isteni asszony"­­ban, Brigitte Helm-et a „Krizis“-ben, John Gilber­­tet a „Kozákokban", Harry Liedtke-t a „Koldus diákban", a híres Anny Ondrát „Én vagyok Zsuzsi, a Saxofon“-ban. Ezeken kívü­l a Select mozgó lesz az első, amely be fogja mutatni a beszélő filmet (Phonofilm). íme csak egy része annak, amit elő­készít a régi és szimpatikus Select mozgó. Legköze­lebb az Uránia mozgó programmjáról írunk. Ember és ördög a címe a Corso-filmszínház leg­újabb meglepetésének, melynek ma lesz a premierje. Ha Sh­aw nem adta volna halhatatlan darabjának címül: Az orvos problémája, erre a megrázó erejű, az idegeket sokszor a végletekig csigázó nagy alko­tásnak ugyanezt a címet lehetne adni. Mert ez is az orvos problémája, kiben az asszony miatt a két véglet az ember és az "ördög küzdenek. A nehéz fel­adatot csak olyan színész oldhatta meg a darabhoz méltó erővel és művészettel, mint L. Barrymore, ki úgyszólván világsikerét alapította meg ezzel a fil­mel. A SELECT-I FILMSZÍNHÁZ MŰSORA Csütörtökön, 27-én: „Charlotte". Pénteken, 28-án: „Charlotte". , r.­­“ Az URÁNIA-FILMSZÍNHÁZ MŰSORA Csütörtökön, 27-én: „Erő és szépség útja““ (Patt és Pattachon). Pénteken, 28-án: „Erő és szépség, útja" (Patt és Pattachon). A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZI IRODA HÍREI: Ma este lép fel először a Magyar Színházban a világhírű Hawai trió. Nagy estéje lesz ma a Ma­­gyar Színháznak. Exotikus vendégek lépnek fel. A Hatvan szigetekről való félnéger énekesek és tánco­sok. A világ nagy metropolisaiban, Londonban, Pá­risban, Berlinben, Bécsben, Bukarestben játszottak ezek a hawai énekesek s mindenütt magukkal ra­gadták a közönséget. Hamisítatlan dzsessz, hawai zene, ének, táncok, opera-áriák stb. fogják ma este bámulatba ejteni a közönséget. Ezenfelül egy új ra­gyogó egyfelvonásosnak a Kecskeméti című újdon­ságnak is ma este lesz a premierje a női főszerep­ben Kondor Ibolyával. A ma estét premier-bérletben tartják meg, az igazgatóság a bérlők iránti különös figyelmének akarja tanújelét adni. Éppen ezért a hazaiak további föllépéseit is rendes bérletfolyam­ban tartják meg. Pénteken este a B bérlők, szomba­ton este 9 órakor a C bérlők és hétfőn este az A bérlők kapják a Hawai trió fellépéseit és minden este 2—2 kis egyfelvonásos újdonság fogja tarkí­tani a műsort. Vasárnap 7 órakor bérletszünetben lépnek fel a hawai énekesek. Valamennyi előadásra árusítják már a jegyeket. Szombaton 6 órakor mozi-heyárakkal: Mesék az írógépről. A legnépszerűbb, leghatásosabb újdon­ságok egyike, a Mesék az írógépről kerül színre szombaton este 6 órakor ,bérleten kívül, mozi-hely­­árakkal: 50, 40, 30, 20 és 10 lej egy jegy ára. Régi nyár vasárnap este 9 órakor. Bék­etszü­­netben hatodszor adják vasárnap este 9 órakor az idei évad óriási sikerű revü-újdonságát a Régi nyár-t, Kondor Ibolyával a főszerepben. Az összes páholyok és zsöllyeszékek is a nem bérlő közönség rendelkezésére állanak, tekintettel arra, hogy az előadást bérletszünetben tartják meg. Éva grófnő mérsékelt helyárakkal. Vasárnap fél négy­ órakor az Éva­ grófnő című opereit-újdon­­ságot adják .Karácsonyi Ilivel, Kondor Ibolyával, Kun Magdával, Sólyon Győzővel, Tompa Bélával, Ihász Aladárral,­ Semeczivel, Leőveyvel, Olasz La­jossal. .

Next