Keleti Ujság, 1928. december (11. évfolyam, 273-296. szám)

1928-12-01 / 273. szám

e Börtön és virágoskert Egy magáról és saját népéről megfeledkezett temesvári úr, Victor Orendi-Hommenatt, aki pán­­germán meggyőződéséről régóta ismert, „Gestern and Heute“ cím alatt egy húszoldalas pamflettet adott ki, amelyben kisebb feladatra nem vállalko­zik, mint kimutatni, hogy mennyivel jobb dolga van ma a sváboknak Romániában, mint volt Ma­gyarországon. A liberálisok bevált módszere sze­rint a statisztikához fordul és az 1910 évi magyar statisztikai közlemények adatai alapján, kimutatja, hogy Temes, Torontál és Krassószörény vármegyék lakossága miképen oszlik meg nemzetiség szerint. Erre a statisztikára azért volt szükség, hogy kimu­tassa, milyen kevesen voltak a magyarok, a svábok­kal szemben. A statisztika azonban akármennyire nyújtható, azt is bizonyítja, hogy milyen kérésen, voltak a svábok a románok­kal szemben. Amíg ugyanis a három vármegyében 629.724 román volt 1910-ben, német 366.522, amíg a magyarok szánja, 234.898 volt. Természetesen Orendi úr nem tart a németséget kétszeresen felülmúló románságtól, mert ő a magyarok­­ellen akarja gyűlöletét kimutatni. Majd áttér az iskolák h­elyzetére és természetesen, fenti célból sokszor a valóságnak meg nem fele­lően állítja be külön statisztikáját a múltra nézve és a jelenre. A hozzáfűett kommentárban természe­tesen nem kíméli a jelzőket, hogy minél súlyosabban elítélhesse a magyar impériumot és megdicsérhesse­n a jelenre. A hozzáfűzött kommentárban tennésze­­tákat sorolja fel, amelyek román fenhatóság alatt Temesváron, Temes, Torontál és Krassószörény me­gyékben a Bánság lakosságának kiképzéséről gon­doskodnak. Tükröt nyújtanak arra nézve is, hogy mennyivel jobban el van látva német tanintézetek­kel, mint korábban és milyen kevés okuk van a magyar időket visszavágvák. Hogy miért csinálja mindezt, arra is feleletet ad. Már a gyalázkodó o­mflett címlapján ezeket, olvassuk: „Rothermere lordnak és politikai bará­tainak ajánlom.”. Amint meg is mondja, fel akar világosítani mindenkit belföldet, külföldet a sváb­­ság jelenlegi boldog helyzetéről iskolatéren. — Nem szégyellem, — mondja, — nyíltan és becsületesen megvallani, hogy a tegnap és ma kö­zött német oktatásügyünk tekintetében nem is be­szélve a német színházról, dalegyesületről, harminc­négy ifjúsági egyesületről és a német kultúra többi otthonáról, amelyeket most sajátunknak nevezhe­tünk, olyan nagy a különbség, mint például a bör­tön és a virágos kert között. A „börtön”a régi magyar impérium, a virágos kert, a jelenlegi állapot. Hálát ad, hogy a magyari­­záló szellem elpusztult és hálával emlékszik meg Branista Valér doktorról, a „német oktatásügy helyreállítójá“-ról és Anghelescuról, aki ugyanezt te­szi­ Szatmáron. Végül, Hogy áll az ügy Magyaror­szágon cím alatt éles támadásban részesíti Magyar­r­országot. Röviden összefoglalva ez a tartalma ennek a minden kisebbségi sorsban élő,­ de elsősorban a né­metségnek kárára irt szerencsétlen írásműnek. Ter­mészetesen Orendi úr nem gondol arra, hogy Ma­gyarországnak nem árt, Romániának pedig nem használ vele, hanem végzetesen árt annak a német­ségnek, melynek helyzetét virágoskerthez hasonlítja. Arra sem gondol, hogy e romániai németségben is egyedül áll ezzel a nézetével. Röviddel a Bratianu­­kormány bukása élén a németek egymásután tartottták a liberális rendszer ellen kisebbségi jogaik vé­delmében a gyűléseket, amelyeken úgyszólván egész Erdély szászsága, illetve németsége megnyilatkozott és ezeken et presais verbie kimondották, hogy száz­­szor jobb dolguk volt a magyar impérium alatt, mint a rezsim idején. Orendi úrnak azonban nem számit, hogy fást mond a saját népe. Azzal sem törődik, és egyszerűen figyelmen kívül hagyja, hogy köteteket tesz ki azoknak a memorandumoknak, be­szédeknek parlamenti felszólalásoknak száma, ame­lyeket a németek iskoláik érdekében a kormány elé terjesztettek. Amikor kellemetlen a valóság, saját külön egyéni szempontjából egyszerűen elhallgatja és figyelembe sem veszi, így meg sem említi a ki­sebbségi, tehát a német kultúrát is alapjaiban sú­lyosan érintő sérelmes magánoktatásügyi törvényt, a középiskolai oktatásügyről szóló törvény, vagy a kultusztörvény ránézve nem léteznek, az általa agyba-főbe dicséri.­Anghelescu volt miniszter kisebb­ségi oktatást pusztító rendeletei, a máig is függő­ben levő nyilvánosság­­ jogok kérdése, e névegy­­etemzés az államsegély meg nem adása és száz más olyan súlyos valóság, amely nélkül egy kisebbségi nép oktatásügyi helyzetét megítélni nem is lehet Tőle ugyan nyugodtan pusztulhatnak a német gyer­,­mekek ezrei is a szörny­ megterü­elée alatt és me­­­het tönkre gazdaságilag a németség, panaszkodhatik,­­ fenyegetőzettik Genffel, kisajátíthatták iskolai és­­ egyházi, életének, anyagi f­ázisait, fizetheti t.a hori­­i­bilis adót, csakhogy valamiképpen önmagát fenn­­t­­arthassa. Mindez súlyosan megcáfolná Orendi urat, feláldozza tehát elsősorban saját népét, csakhogy alaptalan és indokolatlan magyargyű­löletét kimu­tathassa. Mondanunk sem kell, hogy a pamfiett elsősor­ban a németség körében okozott kinon konszerpá­­ciót. Azt sem kell bizonyítanunk, hogy senki ezzel közülük egyet nem ért, mert nem akadhat olyan német ember, ki a bel- és külföldi közvé­letményében saját nemzetének sírját -sm­ segítene. A románia németség természetesen meg fogja találni az álk­al­­ más eszközöket, hogy az ilyen Orendi féle emberei, aknamunkáját lehetetlenné tegye. Ez egy nemzet­­nek belügye, amelybe más nem szólhat bele, Itt azonban, akik az együttélő népkisebbségek jogait védjük, életlehetőségeiért küzdünk és felül állunk az ilyen személyi eltévelyedéseken, csak azért fog­­lalkoztunk e szomorú írásművel, mert egy testvér­­kisebbség népi gyökereit pusztító, jajazavét megha­zudtoló és érdekeit súlyosan sértő ilyen akció a többi népkisebbségeknek is ártalmára lehet. Csodál­kozunk azonban, hogy az együttélés, helyesebben a­ közös sors tíz esztendeje tán még akadhatnak ilyen emberek. Egy egész világ változott meg és ma az Erdélyben élő kisebbségek népi etikája olyan ma­gasan áll, annyira testvéri, hogy­­ egy ilyen gyaláz­­kodás fel sem érhet hozzá. Orendi úr vagy tiz esz­­i tőideig aludt, vagy pedig olyan egyéni okai vannak e szerencsétlen húsz oldal megírására, amelyekért érdemesnek tartotta az erdélyi németséghez ször­nyen méltatlan írásművet megfogalmazni. Mondottuk, ez nem tartozik ránk,­­intézze el sa­­ját igazságérzetével, lelkiismeretével és legfőképpen saját nemzetévé!. * ­y «. Ghtf*Ke!o*89*e M éeamher 1 SmmBst KÉLETIUíSOlG f ORSZÁGOS MAGYARPÁMÉI LAP I swnzms belföldök: klörzsetés magyaroas^ago^; , s íro soo® I«i fíito 6» tej. J i­V*” ® i"* «“TM87 fc. 270 togSi m Hu ms * m 12 etelsUs szem éta 5 lej, | JCL évfol^-iw 273*itt szám I JEWes szám ára 20 fillér. A kölcsön kérdése súlyos gondokat okoz a kormánynak A sz,ovlé­(t Dniostrit) párt egyik vezető tagja állást foglalt pártja magatartása ellen Megkezdődött a megyei tanácsok feloszlatása (Bucuresti, november 29.) A kormánynak a vá­lasztások lefolytatása mellett legnagyobb gondja a kölcsön kérdése. A külföldi tárgyalások azon,­­ a ponton vannak, hogy­ nem tudja a kormány, érde­­mes-et folytatni, vagy nem . A választások tisztasá­gát kell a külvilág, előtt is dokumentálnia a kor­mánynak. A kölcsönszerzés ügye azonban igen nagy probléma. Súlyos pénzügyi nehézségek (Bucuresti, november 29.) Csütörtök­ délelőtt 11 órakor Mária Gyula elnöklete alatt Mironesca, iri­­balache, Roportói-, Mihály ,éa,,Aladge&í,a miniasterek megbeszélést tartottak, sumi-yen ■& kölcsöntárgyait­­,­sokról érkezett legújabb ■ híreket beszélték meg. A Impta azt iz ért­.­sül és­ közli,­­hogy Jupovics Mihály pénzügyminta, csütörtök délelőtt a Nem­zeti Bank kormányzójával a kölcsönzői tárgyalt amelyet a kormány a k­orgépebb kiadások fede­zésére, a tisztviselők fizetésére, stb. akar szóféna­i Nemzeti Banktól­­. Viitorul értesülése szerint a kormány az -is­mént Umberto Umbertini olasz bankár közvetítésé­vel" 10 millió dolláros­­kölcsönt szándékszik föl­venni. A kölcsön ügyében való tárgyalásokra- - a pénzügyminisztérium egyik technikai tanácsosa a napokban külföldre utazik. Bukaresti reggeli lapok azt a­­rfe­kosták, hogy a kormány a kölcsönnel kapcsolatos tárgyalóc­vkre Bionk Aristidet, a Marmórosok Blahe vezérigazgató­ját óhajtja­­ kiküldeni. Blanc'Aristid’ ezekkel a­­'hí­rekkel szemben­ határozott cáfolatot tett közzé. A sajtóban közelebbről az a Mr jelent meg,­­hogy Bratianu V intili intim beszélgetés közben azi jelentette, hogy az ország pénzügyi kataszrófa­ felé halad. Az Adeveru! legutóbbi számában fölszólítja Bratianu­ V­intil­it, hogy­ nyilatkozzon részletesen arról az ügyről,­ mivel az országnak igen fontos tudnia.., hogy a volt miniszterelnök h­ogyan­ látja az ország pénzügyi helyzetét, annál is inkább, mert amikor kormányon volt, ő volt W­ass, aki hazaírulónál bélyegzett mindenkit, aki hasonló híreket­­ hangot latott. .. .. . A "költségvetés, érteez­léseink" szerint csakis­ feb­ruár elsejére készülhet el. A kormány elhatározta, hogy­ január hónapra a jelen évi költségvetés egy-­­ tizenkettedével fog tovább dolgozni A lapok sze­rint ez az eljárás át fogja hidalni a nehézségeket, lehetővé teszi, hogy a költségvetést a parlament nyu­godtan és részletesen tárgyalhassa le, vele kapcso­latban megvitassa ez ország fontos pénzügyi problémáit. ; • »•/*•. * (Wáfotta­m a második oldalon.) " , * ®S®«Slllf*áS IS ®S*8®8

Next