Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-01 / 268. szám

XIII. ÉVF. 868. SZÁM. IPan­atimvád­akat emeltek kölcsönösen «ăgwnisi« ellen s a kormány­­párti védők, és a h a veresen!­suss vádlók a» Averescu-per tárgyalásán A bíróság­ hétfőn délelőtt hozza ny­ilvánosságra az ítéletet (Kolozsvár, november 29.) Szombaton reggel folytatta a kolozsvári törvényszék má­sodik szekciója az Averescu-Chemarea sajtó­per tárgyalását. A tárgyalás megkezdése előtt sárgaszinű­ röpcédulákat osztogattak a város­ban, amelyen a Chemarea azt a felhívást kö­zölte, hogy minél többen jelenjenek meg hívei közül a védőügyvédek fogadásánál az állo­máson és ugyancsak legyenek ott a tárgyalá­son is. A tárgyalás ez alkalommal nem keltett olyan hatalmas érdeklődést, mint a múltkori, első tárgyalási napon, aminek oka az, hogy most nem jött el Averescu marsall, akinek személye az érdeklődök tetemes részét von­zotta a múlt alkalommal. A védőügyvédek kö­zül eljöttek Bukarestből Radu Rosetti, Pom­­­piliu Ioanitescu, V. Stanciu, G. Manea és G. Toncescu, valamint a kolozsvári Pop Ionel. Mivel Averescu nem jelent meg, hiányzik kö­zeli vezérkara is. Nincs itt Papacostea, Brees­­cu, Ototeliseanu, egyedül Bucsan foglal helyet a fentartot asztalnál, s később odaül az új­­ember, Hanibal Theodorescu, Bukarest volt polgármestere, egyetemi tanár, híres jogász. Új tanukat jelentenek be. Miután Linzmayer elnök megnyitotta a tárgyalást, az első beszédeket Radu Rosetli és P. Ioanitescu tartják, akik folytatják, ahol a múltkor abbahagyták, s a valódiság bizo­nyításának elrendelését kérik most is. Egész sereg tábornokot jelentenek be tanúnak, és a román politikai vezető személyiségeit. Külö­nösen Tulea ezredes kihallgatását tartják fontosnak, aki 1907-ben, mint kapitány azt a parancsot kapta Averescutól, hogy minden vigyázat nélkül lövessen bele a parasztokba, anélkül, hogy még megállásra felszólítaná, vagy figyelmeztetné őket. Pop Ionel is beszél és a 13 millió kérdé­sét kezdi feszegetni. Bucsan válaszol erre a vádra és heves hangon kijelenti, hogyha Pop Ionel most csak mint védő is van jelen, ha sokáig pertraktálja a 13 millió ügyét, igen könnyen vádlottá vál­hat. A magánvád képviselőjének és Filipescu ügyésznek a védelem előterjesztésének eluta­sítását kérő bejelentései után a bíróság visz­­szavonul és másfélórás tanácskozás után úgy határoz, hogy elutasítja a valódiság bizonyítá­sára vonatkozó előterjesztést. Ezzel a döntés­sel végére is értek a tárgyalás érdemi részé­nek s most már a perbeszédek következnek. Filipescu ügyész vádbeszéde. Filipescu ügyész szónoki tehetséget csil­logtató vádbeszédet tart s alapul véve Gruia fiatalságát, a jelenlegi fiatalok, vagyis az egyetemi ifjúságról s annak szelleméről mond elítélő véleményt. — A mostani fiatalság boxol és futballo­­zik s nem törődik a komoly dolgokkal. A mi időnkben nem így volt. Ezután példának hozza fel, hogy pénte­ken este, amikor ki kellett mennie a diáktünte­tések lérére, tanúja volt annak, mikor az egyik diák Hatieganu prefektusnak, aki igye­kezett meggyőzni őket arról, hogy kellő ren­delet hiányában nem kaphatnak különvonatot, azt mondta, hogy a miniszter a hibás és az ezért megfelelő elbánásban fog részesülni. Ha ilyen az ifjúság szelleme, akkor nem lehet cso­dálkozni azon, hogy a vádlotthoz hasonló fia­talemberek az ország tekintélyes férfiait me­rik megrágalmazni. Súlyos büntetést kér. Utána Hanibal Theodorescu beszél. Rendkí­vül furcsának találta, hogy a Chemarea olyan eszközökhöz nyúlt az atmoszférakeltés érdeké­ben, mint a röpcédulák osztogatása. — Úgy látom, hogy befolyásolni akarták a bíróságot és olyan hangulatot akartak te­remteni a tárgyalási teremben, amelyben ne lehessen békésen lefolytatni a tárgyalást. Politikai kor­tesbeszédek a vád és a védelem részéről. Stanciu Vasile az első a védőügyvédek között, aki Gruia védelmére kel. — Most már én is örülök annak, hogy nem rendelték el a bizonyítási eljárást — mon­dotta, — mert az csak luxus lett volna. A do­log minden részlete tisztázva vart. Tudjuk, hogy mi történt és hogy miért hozták ide vád­lottnak Bazil Gruiát s ezek tudatában ki kell jelentenem, hogy egyáltalában semmi nem tör­tént, amit rágalmazásnak lehetne minősíteni. Felolvassa Gruia cikkének azt a szaka­szát, amelyet az ügyészség inkriminált és ki­mutatja, hogy az abban foglalt állítások egyi­ke sem meríti ki a rágalmazás kritériumát. Ezek után felteszi a kérdést az Averescupárti ügyvédekhez, hogy nem-e ezen a véleményen vannak ők is? — Csupán nyelvtani kifogásaink vannak Gruia mondatai ellen — mondja H. Theodo­rescu gúnyosan. — Akkor talán az akadémiát kérjük fel bírónak! — vág vissza a védőügyvéd. Rosetti azzal kezdi beszédét, hogy nem foglalkozik politikával, pártokon kívül álló ember és így tiszta szemmel, hidegvérrel tud­ja megítélni a helyzetet. Kifejti, hogy a poli­tikusok minden tette a közvélemény elé tar­tozik és ha valaki belekezd ebbe a mesterség­be, akkor le kell vesse az érzékenykedést, hi­szen lépten-nyomon alkalma van megsértődni. Averescu marsall is politikus, tehát reá is tel­jes érvénnyel vonatkoznak ezek a régi megál­lapítások.­­ Az ellenfél ügyvédei azt mondották, sajnálják, hogy híres embert csináltak Gruia­­ból. De hát akkor miért indítottak sajtópert, miért volt Averescu marsall annyira érzékeny, hiszen, ha ők nem fújják fel a dolgot, akkor bizonyára senki sem vette volna észre a Che­­mareaban eldugott kis cikket. A sajtószabadságról beszél s megállapítja, hogy mennyire szüksége van erre az ország­nak és mennyi hasznot hozott ez már. Példának hozza fel a Stewart- és Dobres­­cu-eseteket, amelyekben a sajtó harcolta ki a vizsgálatot és minden alkalommal kiderült, hogy igaza volt. És épen az averescánncok és liberálisok vezették ezekben az ügyekben a sajtókampányt, tehát ők igazán nem lehetnek most egyszerre ellenségei a sajtószabadság­nak. Theodorescu közbeszól: — Igen, — de mi csak igazat írunk. Pop Jones politikai szó beszédében ismét módot talált arra, hogy újból szőnyegre vesse a 13 millió kérdését. Theodorescu félbeszakítja s előadja, csodál­kozását fejezi ki afölött, hogy a nemzeti pa­rasztpárt kétéves uralma alatt nem talált al­kalmat arra, hogy felelősségre vonja Gogát és bíróság előtt tisztázhassa az általuk annyiszor hangoztatott , minden alapnélküli vádat. Pop Jones folytatja beszédét s valóságos politikai dikcióba kezd. Az A­verese­u-pár­t­ot a köpenyegforgatás pártjának nevezi, amely leg­utóbbi rövid, gerinctelen és az országra csak rosszat hozó kormányzása alatt, majd demokra­tikusnak, majd szocialistának, majd pedig a diktatúra kezdeményezőjének mondotta magát, belekóstolva az összes árnyalatokba. Bucsan beszél utána s kijelenti, hogy ere­deti intenciója az volt, hogy ne keverjék össze a 13 millió ügyét az 1907-es események dolgá­val, m­ivel ez két egymástól egészen távolálló kérdés, amelyeket nem lehet semmiképpen sem egyszerre tárgyalni. Bucsan a panam­avádra Vaidát vádolja panamával. —­ Felhatalmazásom van azonban kijelen­teni Goga miniszter nevében, — mondja nagy érdeklődést keltve, hogy rövidesen pert fog in­dítani ebben az ügyben. Szerinte éppen úgy el kell ezt az ügyet, intézni, mint a Vaida Voevod által állítólag a diákoknak ajándékozott 5 millió sötét és eddig meg nem magyarázott ügyét. Bucsan beszéde után egymást követik a repli­kák és ellenreplikák, melyeknek tárgya különben a legkevésbé a per anyaga- Bazil Gruia a végszó jo­gával élve, kitér az ügyész vádbeszédének a fiata­lok elleni részére és visszautasítja azt, hogy a mai román fiatalság léha volna és nem tudja köteles­ségét. A bíróság visszavonul és néhány pere múlta az elnök kihirdeti, hogy az ítéletet hétfőn délelőtt fogják nyilvánosságra hozni. 3

Next