Keleti Ujság, 1935. szeptember (18. évfolyam, 199-224. szám)
1935-09-16 / 212. szám
8 „Az iró is ember“ Világhírű irók vallomásai A nagy költők is tévedhetnek. Az irodalmi berkek kulisszatitkaiból Híres irók apró-cseprő esetei kerülnek itt sorra. Csupa olyan pillanatfelvétel, amely bepillantást enged az irói műhely kulisszatitkaiba. Anekdoták, de talán jellemzőbbek, mint a rideg életrajzi adatok. Fallada elmondja, hogyan lett belőle Fallada A háború utáni európai irodalomnak egyik legnagyobb sikere Fallada Hans nevéhez fűződik. A „Mi lesz veled emberke“ szürke kispolgári története már a legkülönbözőbb nyelveken meghódította az olvasóközönséget. Nos, Hans Fallada álnév. Ennek az álnévnek a történetét pedig maga az író a következőképpen mondja el: — Amikor vagy tizenöt esztendővel ezelőtt arra a gondolatra jutottam, hogy meg kellene próbálkoznom azzal, vájjon a könyvek olvasása mellett nem tudnék-e egyben könyvet írni is, — amikor tehát leültem első, szerencsére azóta elfelejtett regényem megírásához, akkor egyszeriben súlyos problémával találtam szemben magamat. Mert ez a regény valóban legelső munkám volt. És az ember a legelső munkájában föl akarja venni rendesen a harcot az egész világgal. Azzal a kisebb világgal, mely a közvetlen környezetet jelenti és azzal a nagyobbal, amely már a világnézet kialakulásában játszik szerepet. — Itt volt hát a regény és a másik oldalon volt az élet. Az élet azt mutatta, hogy a szüleimet, akik pedig könyvemben nagyon kikaptak, én igazán szerettem. Nagyon roszszul esett volna, ha a világ elé kerül az a sok kifogás, amit róluk ebben a könyvben összeírtam. Elhatároztam tehát, hogy titokban leszek csak író, de a titkos íróhoz álnév való Sokáig keresgéltem álnév után. Végül megtaláltam azt Grimm egyik meséjében. Az abban szereplő ló nevéhez hozzátettem még egy 1-betűt és kész volt a nagyszerű Fallada. — Én azonban apám fia vagyok. Apám pedig rendes ember volt és ezt a rendet én is örököltem. Leültem tehát az asztalhoz és az illetékes hatóságnak szabályos kérvényt írtam: engedjék meg nekem a Fallada művésznév használatát. Megfelelő várakozás után megérkezett az engedély: bizonyos körülmények között használhatom a Fallada művésznevet, egyéb körülmények között arcaiban polgáriasan továbbra is titzenként kell aláírnom magamat. Tehát, ha a szabónál ruhát csináltatok, akkor annak az árával Ditzen marad adós, ha azonban cikket írok, vagy nyilatkozom, akkor ez a Fallada számlájára irandó. — Most jött azonban a fordulat, mert amint mondtam, apám rendes ember volt és ezenkívül büszke a fiára. Amikor tehát legközelebb meglátogattam az apámat, a hivatalos lap egyik számát tartották elém. A lap nyilvánosságra hozta az én féltve őrzött titkomat és szépen megírta, hogy a berlini burgonyatermelő részvénytársaság tudományos segédmunkása, Ditzen, megkapta az engedélyt a Fallada művészi név viselésére. A titok tehát kipattant. A kommentárt hozzá már az apám mondta és tulajdonképpen igaza is vol. Shaw nem szereti a ,,de‘ghnSt'‘ Shaw G. B.-ről rengeteg anekdota terjedt már el. A legkedvesebbek egyike azonban az, amely a nagy angol író vegetáriánus hitvallására vonatkozik. Egy alkalommal színházban ültem, amikor a feje felett az egyik látogató leejti a magával hozott virslit, egyenesen Shaw fejére. Az író mühdühhel felnéz az emeletre és jó hangosan odakiáltja a virslik szerencsétlenül járt gazdájának: — Tévedett, tisztelt úr, én vegetáriánus vagyok és nincs szükségem virslire. Máskor káposztafejet küldjön le nekem. Más alkalommal Lady Churchillt hívta meg ünnepi ebédre. Amikor elébe tálalták a húst, szokott goromba modorával kifakadt: — Nem azért jöttem el önhöz, asszonyom, hogy hol ide, hol oda ültessenek és azután döghússal traktáljanak engem. Az író is megbotlik. .. A regényírók is csak emberek és írás közben bizony nem egyszer a legfurcsább dolgok kerülnek ki a tollak alól. A nagy regényírók közül a csodabogarak terén az idősebb Dumas adta a legtöbb zsákmányt, ami bámulatos gyors termelőképessége mellett szinte nem is csoda. De még ő is felülmúlja önmagát a „Királyné nyaklánca“ egyik érdekfeszítő jelenetében, ahol a titokzatos idegen szólal meg az író szerint: — Oh! Oh! — mormogta Don Manuel portugálul. Majdnem hasonló furcsaságot követ el Balzac is, amidőn a „Cousine Bette'“ egyik helyén így ír: „ A rendőrbiztos szótlanul felelte: A leány nem őrült!" Ugyancsak Balzac egyik regényében annak a személynek akinek szemei úgy be vannak kötve, hogy semmit sem láthat, a következő nagyon nehezen keresztülvihető utasítást adja: — „Jól vigyázzon, hogy azonnal meglássa minden egyes intésemet!“ Még furcsább dolog, ha Lemoine John egyik elbeszélésében így ír: „ A vak hannoveri királynak szemlélnie kellett, hogy miként kebelezik be királyságát Poroszországba." Nagyon sok elszólás található Murger Bohéméletében is. Íme pár példa: „Az emberi lény legszebb helyzete azé a férfié, aki műve fölé hajol, hogy saját maga előtt egyenesen állhasson.“ „Közelebb léptek egymáshoz és kezükben tartották a dákót, hogy jobban hallhassanak.“ Flaubert egyike volt a leggondosabb íróknak, aki folyton csiszolta műveit és még vele is megesett néhány kellemetlen elszólás, így például „Bouvard és Pecuchet“ című regényében következőképpen ír le egy miseruhát: „Almazöld szinűi, liliomokkal gazdagon kihímezett miseruhája égkék volt.“ Számtani tévedést követet el Daudet a „Tartarin de Terascon“-ban, mikor ezt írja: „4000 mezítlábas arab szaladt utána. Levesen gesztikuláltak, ész nélkül nevettek és 600.000 fehér fogukat csillogtatták a napfényben.“ Ha utánaszámítunk, minden arabra 150 fog jut, ami még egy arabnak is sok! Ha a nagy írókkal megesnek az efféle tévedések, a kisebbektől nem is szabad azokat rossznéven vennünk. Ez a néhány példa talán szemléltetőleg bemutatja, hogy az írás világában is: „Mindenkit érhet baleset!“ FEHÉR FOGAK Uttoé! Itthirde'fék ©síromállapot©! és megfiosssalokntották a cenzúrát KEitnünm 1935 SZEPTEMBER 16 - XVIII ÉVF-212SZ warn Ellenzéki körökben azt álítjék, hogy a liferref is périnsra is tudna más eszközökkel kormányozni — A nemzeti paraszípárt teljesen magáévá teste a Manu álláspontját és irányzatát (Bucureşti, szeptember 14.) Amint már többször megírtuk, szeptember 15-én jár le az érvénye annak a felhatalmazásnak, amit a kormány törvényhozási uton kapott az ostrom állapot és a cenzúra fenntartására. A minisztertanács már néhány nappal ezelőtt elkészítette annak a királyi rendeletnek a szövegét, amely a felhatalmazást további hat hónapra meghosszabbítja. A királyi rendelet a Monitorul Ofical szombati számában megjelent és kihirdeti az ostromállapotnak és a cenzúrának a fenntartását további hat hónapra, 1936. március 15-éig. Ellenzéki politikai körökben a rendeletről azt mondják, hogy ettől a kormánytól nem is várhatja senki e kivételes intézkedéseknek a megszüntetését, mert ezek nélkül nem tud kormányozni. A nemzeti parasztpárt köreiben élénken cáfolják, hogy a párt vezetőségének, vagy végrehajtóbizottságának a kebelében újabb ellentétek merültek volna fel a taktikai magatartás kérdésében. A pártvezetőség erdélyi tagjai hangoztatják, hogy a Maniu taktikai irányzat érdekében már nem szükséges a párt kebelében propagandát kifejteni, mert ezt a taktikát az egész pártvezetőség magáévá tette és magáénak vallja. Mihalache és Maniu között ebben a kérdésben már nincsen semmi ellentét. Álláspontjaik megegyeznek. Costachescu volt szenátusi elnök az egyetlen a párt vezetőségi tagjai közül, aki nem nézte jó szemmel ennek az irányzatnak az érvényesülésétazonban a pártban megnyilatkozott általános felfogással szemben ő sem kívánt semmit tenni. Olyan hír terjedt ki, hogy Costachescu elhatározta volna, a pártból való kilépését. A volt szenátusi elnök most nyilatkozatot adott a lapok számára s ebben megcáfolja, hogy szándékában volna a pártból kilépni. Costachescu csatlakozott ahhoz az állásponthoz, amit a pártvezetőség többi tagjai már régebben magukévá tettek. Azt az opportunitási félelmet, amivel a párt kormány rájutási esélyeit a Maniu irányzatától féltették, már elvetették. Ezen már az egész párt régen túl van. — Fehér Dezsőről uccát neveznek el Oradeán. Tudósítónk jelenti: Oradea időözi bizottsága ülést tartott, melyen Sangeorgiami dr. ügyvéd, városi tanácsos indítványára elhatározták, hogy a közelmúltban elhunyt Fehér Dezsőről, a „Napló" szerkesztőjéről utcát neveznek el Oradeán. Szülők! Szeptemberben Dejelejtsék: Gyermekük olcsón, jól LEPAGE Fontosaim) LepOge, CÍMj.