Keleti Ujság, 1940. november (23. évfolyam, 252-275. szám)
1940-11-22 / 268. szám
Koméra gazdasági ismeretekei a falu népének! Szinte nehéz nyomon követni azt a nagy szociális áramlatot — melynek egy jó része az anyaországban már testet is öltött — , amit mi, a visszacsatolt területek népvezetői napról-napra tapasztalunk. Különösen sok üdvös újítás történt, a földműves társadalom megmentésére, életszínvonala emelésének tekintetében, ami nagy megnyugvással tölt el bennünket,, mert nemzetünk ereje, országunk jövője, földmivelő népünknek a megerősödésében rejlik. Hiszen mi agrárállara vagyunk s csak a megalapozott agrikultura fundamentumán épülhet fel egy virágzó és megingathatatlan ipari és szellemi, felsőbb fokon nemzeti élet. Az állami élet fő irányító körei azonban ne vegyék tőlünk rossz néven, ha mi, akik a föld népével közvetlen kapcsolatban vagyunk s ennélfogva ismerjük népünk gondolkodásmódját, egész lelkiségét, a tisztulási folyamat nagy munkájához mi is — nemcsak segítő tevékenységünkkel —, hanem el-gondolásainkkal is hozzájárulunk. A legelső és legfontosabb feladat az, hogy népünket a korszerű gazdálkodás ismereteihez hozzájuttassuk. Ennek pedig egyetlen módja van: gazdasági népoktatás úgy az elemi népiskolákban, mint, a földművesekből alakult gazdakörökön keresztül. A földművesek gyermekeiből összetevődött iskola gazdasági elemi népiskola legyen, mintagazdasággal ellátva s az iskola vezetője gazdaságilag képzett néptanító legyen. Ez a gazdasági szakoktató irányítsa az egész község mezőgazdasági életét; ő legyen a vezetője a falu gazdakörének is, ahol a gazdálkodás tudományát fokozva, egészen a kor színvonalára kell, hogy azt felemelje. Mindez azonban a jövő zenéje. Mértföldes csizmákkal haladó korunk halasztást semmiféle téren sem szenvedhet. Azért a mának az a feladata, hogy a földművesektündén községben haladéktalanul gazdakörökbe tömöríttessenek. Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy ez a tömörítés kományrendelet nélkül nagyon nehezen fog menni. Valljuk be őszintén, hogy a mi földmivelő népünkben nem fejlődött ki még az összetartásnak az érzése, nem fej-, lődötte benne öntudattá ez a bölcs mondás: „összetartásban rejlik az erő". De eleinte —ma, hasznossági elv felismeréséig — a gaz-dai kör belső életébe is kormányrendeleteknek kell benyúlniuk. Beszéddel, a gazdasági szakismeretek nélkül felnőtt földműveseket meggyőzni semmivel sem lehet. Erre nézve csak egy példát említek fel. Évek óta hangoztatom a vezetésem alatt álló gazdakörben, hogy szerződtessünk szakképzett gyümölcsökértészt, akiknek feladata legyen a talajnak megfelelő gyümölcsfák kiválogatása, metszése, a termőfák permetezése és így nem pusztítanák el gyümölcsösünket a kártevő rovarok, tetemes jövedelemre tehetnénk szert, sőt néhány év alatt kiirthatnánk a kártevő rovarokat. Nem történt semmi és ma se tudjuk ellátni piacunkat gyümölccsel nagy kiterjedésű lankáinkról. Kormányrendelet intézkedjék a fajmagvak és fajállatok bevezetéséről, a kötelező oltásoról, állatbiztosításról,''községi vagy körzeti kertészek alkalmazásáról, tarlóhántásról, őszi szántásról, a növények szakszerű keze- léséről stb, mert a mai közönyön és meg.A csontosodott ősi szokásokon megtörik minden erőlködésünk. • Ennek illusztrálására egy második példa: Éveken keresztül magyarázgattam, hogy —» egyebektől eltekintve — a tarlóban és a csat-a katöben telelnek át a rovarok rajai, melyek megtizedelik, sokszor meghamadolják a következő évi termést; senki se forgatta le a növénytorzsákat. Egyszer kidoboltattam, megbüntetik azt, aki a torzsákat le nem szántja; alig maradt tarló leszántatlanul. A gazdaköröknek, kormányrendeletek birtokában , kiszámíhatatlan nemzetgazdasági jelentőségük van. Az értékesítés kérdései már helyes mederbe terelődtek, csak a termelés körül burjánoznak a régi, szép szóval, sőt gyakorlati példákkal ki nem irtható bajok. A szakszerű gazdálkodás talán még az annyira felszínre dobott „földreformnál" is fontosabb. A földben hihetetlen energiák rejtőznek, csak érteni kell azoknak kiaknázásához. Egy kisgazda például 6 kis hold földjére épített egy hálat. A területet bevetette tv■ mánynövénnyel. lassan beszerzett 8 darab törzskönyvezett, szfanentháli tehenet és évenként eladott az államnak 5—6 darab két éves borjút 30—50.000 lejért darabonként, tejből, ugyanilyen összeget produkált s pár évtized alatt hatalmas vagyonra tett szert. A gazdakörök határozott szakemberek által kidolgozott programmal hathatós állami támogatással és kormányrendeletekkel működjenek. Átalakítja ez a földmíves társadalom gazdasági és szellemi életét és felemeli mezőgazdasági termelésünket arra a fokra, melyre éghajlati és talaji viszonyai predesztinálták. Kitermelődik az összefogásnak és összetartásnak a még hiányzó szelleme, aminek hiánya ma még olyan biztos alapokon nyugvó magyar társadalmi élet, amely bátran beilleszkedhetik a megújhodás küszöbén álló Európa közösségébe. TÓTH ZSIGMOND, ref. lg. tan., gazdaköri elnök. Már 173 pengőtől tudun szállítani modern, gyári, új, hobozható (portable) írógépeke T. Csekély havi részletre is. Portómentesen. Levélbeli megkeresésükre díjtalanul, vételkötelezettség nélkül bemutatjuk gépeinket. Használt, még román betűs gépet is becserélünk, kevés ráfizetéssel új írógépekre. Raktáron tartunk Continental, Mercedes, Rheinmetall, Kappel, Erika, Hungária, Remtor, Triumph, Pátria, Hermes, Uránia és Veritás írógépeket. Ezenkívül raktáron tartunk minden rendszerű számolót, sokszorosító-, eimkó- és könyvelőgépeket, írógépkarbonitrt is. KISS ELEK irógépvállalata GYULA Ái megkoszorúzza Miké Imre gróf szobrát Szombaton, november 23-án lesz nyolcvannegyedik évfordulója annak, hogy Hídvégi Mikó Imre gróf életre hívta az Erdélyi Múzeum Egyesületet, amely 1859 november 23-án tarthatta meg sok akadályozás után alapító közgyűlését. Az Erdélyi Múzeum Egyesület szombaton délután fél 4 órakor a hálás kegyelet koszorúját helyezi a nagy alapító szobrára a Mikó-kertben, amelyet villájával együtt annak idején az Erdélyi Múzeum Egyesület céljára adott „Erdély Széchenyije." Mikó Emre személyes hajtása kortársaira nagy volt. Példaadásával elhallgatta a kishitűeket és áldozatkészsége lelkesítette őket is, de az idő távlatából a nemzet sorsára talán még nagyobb hatású az az életrekeltő szikra, amely a Mikó szelleméből kisugárzó erőként két évtiizede.A Keserű megpróbáltatásunk idején netet hagyta csüggedni már-már lankadó legjobbjainkat. A Mikó Imre lelkierejéből, amely a soite csapásait nemzete felvirágoztatására tudta változtatni — hiszen Mikó Imrének, még életében meg kellettérnie családja magvaszaki adályait is — merítettünk erőt a kitartásra", a küzdelem továbbfolytatására. Az EME vándorgyűléseinek mindegyike tudatosan idézte a Mikó Imre szellemét, ifjabb nemzedékünk, mint üdítő forráshoz fordult hozzá az erdélyi szellem megújulását kereső törekvéseiben. A Mikó Imre fáadhabatlan egyénisége egész sor intézményünket hívta életre, avagy erősítette meg. Az Erdélyi Gazdasági Egylet, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, a nagyenyedi Bethlen Kollégium el sem képzelhető Mikó Imre nélkül, de mégis legtöbbet az Erdélyi Múzeum Egyesület köszönhet neki, mint alapítójának. Az emlékezes fáklyáját kívánja meggyujtani tehát az EME a kosaarahelyezéssel, amelyet az egyesület Választmányi ülése követ. Mikó Imre sízielemérie szülségüink volt a múltban, de szüksége lesz rá nemzetünknek mindig, apuig e bérces hazarészben magyarok elnek. Ifjúságunk, siatat kötelessége, hogy a Mikó sízselleimével teslítse meg magát a jövő küzdelmeire. Kolozsvári kutyavásár A minap délután 4 óra tájban díszes kutya-karaván húzott keresztül a Mátyás király téren. A kutya kompániát egy öreg cigány vezette rongyos, szakadozott zsinegen, valamennyit egy szálon húzva maga után. Először csak a járda szélén sétált le s fel, de látva, hogy a látványosságnak hálás közönsége akad, felbátorkodott a járdám hét selyempincsi kutyájával. A járókelők közül az egyik uriaszszony menten ölbe vette az egyik kutyuskát s elkezdte gyöngyölgetni, cirógatni. —*Édes, kedves — lelkendezett — hova viszi őket? — Sehova, kérem. Eladók. — Ez is, amelyik az ölemben van? — Az is- A többi is. Már egész csődület van a kutya-karaván körül. Kettő hijján mind ölbe kerültek. Azok is csak azért vannak, még a földön, mert már felnőttek. A kutyarajongók mustrálgatják a fiókákat , valaki iegkérdezi: — Hogy adja darabját? ■¡— Tíz pengő. .Ez a kicsi pedig hét I pengő. — Nem is drága, — állapítja meg az egyik kutyaszakértő. — És mondja, í ezek a szülők? — mutat a két nagyobb selyemszőrű kutyára. ] —• Azok, kérem, azok a szülök. — Várjon csak. Hozza tele a villanyfényhez, ügy... A kutya-karaván tulajdonos sdenteli a földről az egyik öregebbik selyempincsit s oda fordítja az ur felé. — Rendben van — bólint a szakértő. Ez az apa. Kérem a másikat. A vén cigány gondolkozik egy kicsit, de aztán oda tartja a másik selyempincsit is. — Hát ez csalás — szörnyülködik — hiszen ez is apa. .. — Dehogy instállom, ez nem apakutya Ez a nagyapa... A közönség hangos hahotába tör ki , s a vevők kiábrándultan eresztik földre a kis négylábú selymeket s már menni akarnak, amikor a cigány azt mondja: — Jó, ha nem hiszik, hát, nem hiszik. Én nem tehetek róla■ Pedig isten engem úgy segélyen, hogy igazat mondok. Mert ez az egy út az api, a másik a nagyapa. — Na, és akkor hol az anya? — kérdezik a méltatlankodók. — Otthon van. Ezt az öt apróságot piheni ki, kezitcsókolom. — Vágta ki vigyorogva. De azért mégsem lett kutya vásár Az ősök elrontották. A vért cigány egy perc múlva úgy eltűnt, mintha a föld elnyelte will.a. Ro. Ottone Degregorio dr. beszél a kolozsvári Olasz Kulturintézetről Kolozsvár• nov...21. A falakon Michelangelo, Lonardo da Vinci képei, az asztalokon, tarkaborítékű folyóiratok fogadják a látogatót a kolozsvári Olasz Kultúrintézetben. Kellemes jóérzéssel helyezkedünk el az egyik süppedő karosszékben, mialatt Degregorio doktorra, az intézet új igazgatójára várunk. Az intézet egyik alkalmazottja: szemüveges, szőke fiatalember magyarázza kedvesen mosolyogva, hogy milyen szívesen jöttek Kolozsvárra. Most van itt, először, de nagyon tetszik a város- Főleg a Mátyás-szobor és a pompás templom ragadta meg. Ebben a pillanatban már be is lép Degregorio dr. igazgató- Keskeny arcú, őszes Úr, akinek az arcán állandóan megnyerő, kedves mosoly van. Mindenekelőtt olyan nyelvet akarok találni, melyen mez 1948.NOVEMBER 2' érthetjük egymást. — No italiano) — Kezdem a beszélgetést amivel azt szeretném kifejezni, hogy egy szóit, sem tudok olaszul. Legnagyobb meglepetésemre az Olasz Kulturintézet igazgatója megszólal — magyarul: — Kérem beszéljen csak nyugodtan magyar nyelven. Tudok magyarul Csodálkozásomra elmagyarázza, hogy három évig Szegeden volt a kulturintézet igazgatója s az egyetem lektora s ott tanult meg magyarul. Most Faccio direktor, aki eddig a kolozsvári intézet élén állt, Szegedi került s ő az egyetemmel átjött Kolozsvárra. — Mik az igazgató úr tervei? — kérdezzük. — Mindenekelőtt az egyetemen kell a dolgokat rendbehozni, miután az egyetem lektora is vagyok. Ott Váradi professzor úrral dolgozom együtt, aki a legkiválóbb szakértője a magyar-olasz kulturális kapcsolatoknak. Rövidesen azonban sor kerül a kulturintézet szélesebb körű munkájának megindulására is. Egyelőre még csak a könyvtárunkat és olvasótermünket nyitottuk meg. December elején valószínűleg a nyelvtár Tvfolyamok is megkezdődnek. A szervezési munkálatok befejezése után megkezdődnek olasz és magyar nyelven a kulturális és művészeti tárgyú előadások s hangversenyeket is akarunk rendezni heves olasz művészekkel. — Remélem, — folytatta, — hogy az erdélyi magyarok szeretettel és érdeklődéssel fogadják az Olasz Kulturintézet munkáját. Tisztában vagyok azzal, hogy az olasz-magyar jóviszony nem egyszerű politikai kapcsolat, hanem valóban mély rokonszenv. Nekem sok barátom volt Szegeden s remélem, hogy itt is barátokra fogok találni. Biztosítjuk arról, hogy az erdélyi magyarság nagy rokonszenvvel kíséri a kulturintézet munkáját s bizonyára rengetegen lesznek Kolozsváron, akik közelebbről is meg akarnak ismerkedni a zengő olasz nyelv szépségeivel és a fasiszta Itália szellemi munkájával. Elbúcsúzunk a rokonszenves Degregorio igazgatótól, aki eljött Kolozsvárra, hogy közelebb hozza hozzánk az olasz kultúrát és művészetet. Azzal a boldog érzéssel távozom az intézetből, ahogy Degregorio igazgató igaz barátja a magyaroknak. (n. t.) ISPORTHIRADÓ Vasárnap véget érnek az erdélyi labdarúgó-bajnokságok KOLOZSVÁR. Vasárnap úgy az NB IX-ben, mint a Kolozsvár kerületi bajnokságokban takaródét fújnak. Vasárnap, az NB II-ben Kolozsváron lejátszásra kerülő Bástya—Törekvés? Nagyvárad mérkőzés a kiesés kérdését is eldöntheti. A KAC-nak Nagyváradon arra kell ügyelnie, hogy tisztes eredménnyel térjen haza, különben elvesztheti őszi harmadik helyezését. A Bástyai Törekvés mérkőzés előtt a városi sporttelepen déli 12 órakor kerületi ,,rangadó" lesz a KMSC és Húsos között. Délelőtt 10 órakor a nagypályán KKASE—ül. Két FC I. oszt kiesést ,,flerby“ lese. A Bácstya Törekvés—Villamosművek mérkőzés az I. o. kerületi bajnokságért elmarad, mert a ,villanyosok" Désen fogják lejátszani elmaradt mérkőzésüket a Dési SE csapatával. A ,Szamos"-csoportban vasárnap délelőtt 11 órakor a Kaggibbor-pályám a MÁV és Haggibbor kiüédenek. Az ,ifjak" programmja: Egyetemi stadion: d. e. 9.kor Húsos—KMSC, Hiaggibbor pálya: délután 1 órakor III. ker.—KKASE. A VALÓSZÍNŰ CSAPAT síz olaszok és a spanyolok ellen! Szabó — Pákozdi, Bitó —• Lárosi ul., Polgár, Lázár — Kincses, Salatosi, Sárvári, Bonela, Nagy.* A magyar válogatott labdarúgócsapatot Lisszabonba hívta meg a portugál szövetség egy, esetleg két mérkőzésre. A mfeghivá® felett még nem döntött aszövetség. * Nem a jövő szombaton, hanem e két szemű hatján, f. hó 23-án este lesz a Gálffy András miniszteri biztos tiszteletére rendezendő búcsubankett, melyre. . jelentkezni a szövetség hivatalos helyiségeiben Hónai titkárnál lehet.