Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-01 / 26. szám
Pasti map* î&437 fe®u*w â*s 1 S&ÖFSZEYesI ARAK: 1 HÓRA 3.70, NEGYED ÉVRE 8, FÉL ÉVRE 16, EGÉSZ, ÉVRE 33 PENGŐ. — POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 73148. PARLAMENTI EXTERN HUSZONÖTÖDIK ÉVFOLYAM. 20. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: NYIRŐ JÓZSEF A ra160 llé# SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÜSS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAITOK: 71. SZ. kéziratokat nem adunk vissza ?. OH 02 A0 JY CLâ3 K O’* Y TAHA /Képviselőház Könyvtárai "DUDA?SOIV evesedes HAGYOMÁNYAINK UTÁN Bárdossy László miniszterelnök és külügyminiszter pénteken este a Magyar Élet pártjában azokról a kötelességekről beszélt, amelyek most a magyarságra káralnak a történelem, haladásának útján és azokról a lehetőségekről, amelyek megnyílnak előttünk a győzelem utáni európai életben. Ugyanezen a napon hangzott el Hitler német birodalmi vezér nagy beszéde, a nemzeti szocializmus uralomrajutásának kilencedik évfordulója alkalmából és ez a,. beszéd ugyancsak Keletre mutatott, arra az óriási harcvonalra, amelyen a Jeges-tengertől a Fekete-tengerig ércfalként állanak Európa védelmében a szövetségesek a bolsevizmussal szemben. Néhány hét múlva itt a tavasz, — mondotta Hitler vezér — és akkor Európa népei újból megindulnak, hogy döntő csapást mérjenek az ellenségre, amely igazolással fenyegette az egész európai emberiség évezredes munkáját. A Szovjetunió a maga mérhetetlen térségeinek minden gazdagságát, termelő erejének minden lehetőségét és száznyolcvanmilliós emberanyagának minden kicsikart munkaerejét, hamis jelszavakkal feltüzelt minden fanatizmusát és keleti mindenbe belenyugvását egy cél szolgálatába állította megalakulásának első percétől, Európa megtámadására. A Keleti-tengertől a Csendes-óceánig húzódó roppant kiterjedésű területen ezalatt a negyedszázad alatt nem az volt a cél, hogy a termelés a termelőnek hozzon eredményt és az ország jólétét növelje Senki sem gondolt itt sem az orosz népre, sem arra a többi nemzetiségre, amely tarka változatosságban élt a szovjet tanácsköztársaságokban. Egyetlen, ennek a népnek gondolkozásától idegen akarat nyomakodott reá, hogy átgyúrja valamennyit ennek az egy célnak engedelmes rabszolgájává s felkészítse az európai kultúra megsemmisítésére. A szovjetunió lakosságát valósággal légmentesen elzárták a világ többi részétől. A szovjet alattvaló nem tudhatott, nem olvashatott, nem hallhatott és láthatott mást, mint amit a Kreml urai számára előírtak, a rádióban a fülébe harsogtak, vagy a mozikban eléje vetítettek. Legtöbbjének azon a szűk foglalkozási körön, amelybe mint egy gépalkatrészt beleesztergályozták, a leghalványabb sejtelme sem volt arról, hogy a világ többi részén hogyan élnek az emberek, milyen államok vannak, csak folytonosan azt hallotta, hogy az ő állapotuk „paradicsom“, más államok embereinek létéhez képest Valósággal embergyárat létesített itt a szovjet, az Európa elleni háborúra kipreparált és fanatizált bábok előállítására. 1941. nyarán ez ellen a mindennél nagyobb veszedelem, mindennél sötétebb vihar ellen indult meg a Vezér parancsára s a német birodalom hadereje, majd az európai népek egymásután, annak a tudatában, hogy a harc most közös európai feladat. Még élénk emlékezetünkben vannak azok a fölmérhetetlen nagyságú és dicsőséges haditények, amelyek a nyári hadjárat során valamennyiünk lelkét örömmel töltötték el, azzal az örömmel, amely a halálos veszedelemből való megszabadulás fellélegzésének tiszta mámora. A szovjet rendkívüli csapásokat szenvedett és éppen roppant anyagi és emberveszteségei mutatták annak a veszedelemnek nagyságát, amely végigsöpörte volna Európát, ha a Vezér kezdeményező parancsszava torkon nem tagadja és ha a szövetségesek nagyszerű hadigépezete meg nem előzi, a civilizáció-romboló szándékokat. Győzelemről győzelemre haladt ez a hadjárat, egyre beljebb és beljebb tolta Európától a veszedelem fenyegető valóságát. A szovjet csapatok megtizedelve, hadianyaguk legértékesebb részét elveszítve hátráltak, Ukrajna egész roppant gazdagságával elveszett a szovjet számára, Leningrádot körülzárták a német csapatok és Moszkvától ötven-hatvan kilométerre jártak a német páncélos előőrsök. Az orosz tél beálltával a Vezér parancsszava az előnyomulást megállította és téli táborokba parancsolta a diadalmas haderőt. A szovjet hadvezetőség ezt a gyengeség jelének látta s rádiója az angolszász hírszolgáltatással együtt szovjet sikerek híreit kezdte harsogni a világba. Szibériából áthozott csapataival és kiképzetten tartalékaival itt is, ott is támadásokkal próbálkozott. Az acélfal azonban rendületlenül áll, minden támadásra viszszaüt és ez a téli harcmodor a szovjet számára csak emberanyagának és hadiszereinek roppant mérvű pusztulását idézte fel. Mindenesetre lélegzethez jutott azonban s kétségtelen, hogy ezt fel is használhatta arra, hogy erőit felfrissítse és az angolszászoktól is kaphatott némi segítséget. A tél azonban hamarosan véget ér és Európa újból sorompóba lép élete biztosításának végleges kiküzdéséért. „A magyarság nem maradhat tétlen, — mondotta péntek esti beszédében Bárdossy miniszterelnök, — amikor Európa sorsa dől el“. Nem is volt a magyarság tétlen soha, amióta ezer évvel ezelőtt hazát foglalt magának a Kárpátok medencéjében. Ezeréves hagyományunk az európai kultúráért, Európáért folytatott önfeláldozó harc A magunk testét dobtuk oda Európa ellensége elé és rajtunk tört meg majdnem mindig az a csapás, amely különben Európa nyugati, boldogabb és legfeljebb egymás között vetélkedő és harcoló országaira zúgott volna alá. Alig volt népünknek békés éve, annál több volt azonban a háború és a pusztítás. Ezért is vágyunk olyan kevesen, hiszen Mátyás király korában még több magyar volt mint angol. Azt sem mondhatjuk, hogy a múltban Európa valami nagyon hálás lett volna irántunk. Küzdelmeinkért, a magunk feláldozásáért sokszor inkább gáncsot kaptunk, mint elismerést, segítséget nagyon ritkán és akkor sem eleget, vagy nem kellő időben- Ez volt az életünk. Önmagunkkal törődni, önmagunkat erősíteni, növelni, fejleszteni alig volt időnk és lehetőségünk. Fél kezünkben mindig ott kellett lennie a kardnak, csak a másikkal dolgozhattunk s voltak hosszú korszakaink, amikor mind a két kezünkre a harchoz volt szükség. Határőrszerepet töltöttünk be Európában és a határőrszerep dicsőséges, de súlyos áldozatokkal járt. A bolsevizmus második tatárjárásként és még szörnyűbb, szervezettebb veszedelemként fenyegette Európát, és főképpen minket magyarokat. Ma is kötelességeink vannak, de ma Isten kegyelméből más a helyzetünk. Európa velünk van és Európa vezető nemzetei az élen harcolnak a közös ellenség megsemmisítéséért. A magyar honvéd diadalmas hősiességének köszönhetjük, hogy a múlt év diadalmas küzdelmeinek eredményeként a Kárpátok vonalától mintegy 1400 kilométerrel keletre indulhat meg a tavaszi hadjárat, az a küzdelem, amely Európa végleges felszabadításához vezet. Európáról eddig a legtöbb esetben csak úgy lehetett beszélni: Európa Oroszország nélkül- Ki kell most tolni Kelet felé ezeket az európai határokat, Európának szüksége van a bolsevizmus átkától megszabadított és az európai munkába beállított orosz területekre. Csak ennek a munkának elvégzése után mondhatjuk azt, hogy Európa megszabadult a keleti nyomástól és kezdhetünk neki annnak a nagy építő munkának, amelynek eredménye azután a biztos gazdasági és politikai alapokon nyugvó európai élet lesz. Ezzel fog megszabadulni azután a magyarság is attól az évezredes lidércnyomástól, amelyet a folytonos határőrállás jelentett-jelenleg azonban még áll a harc. A veszedelem véglegesen még nem múlt el. A küzdelemben minden európai nemzetre és így reánk is szükség van és hivatás vár. A küzdelem méltó a magyarság évezredes hagyományához, Európa védelmében, a magunk életének is végleges biztosításáért. Kilencvenezer főnyi szárazföldi haderő és nagy hajóhad készül Szingapúr ostromára Az angol csapatokat visszavonták Szingapúr szigetére A tengelycsapatok Afrikában üldözik a menekülő angolokat Délafrikában húsz aranybányát robbantottak fel az angolellenes mozgalom hívei Argentína és Chile kivételével a délamerikai államok megszakították diplomáciai kapcsolataikat a három hatalmi egyezmény államaival Európa tavaszi harci riadója A világ közvéleménye Hitler vezér hatalmas beszédének hatása alatt áll. A vezér a német néphez szólott, s elsősorban a nemzeti szocializmus régi harcosaihoz a hatalomátvétel kilencedik évfordulóján, természetes azonban, hogy most, 1942-ben, a döntő harcok évének elején mindenki idegeinek teljes megfeszítésével hallgatta, hogy mit mond az új, világot rendező hatalmak élén haladó német birodalom megteremtője és Vezére. Az utóbbi időben szánalmas mentegetőzések vagy szikozódásokhoz hasonló háborús izgatások hangzottak el Churchill és Roosevelt szájából. A Vezér egész beszéde viszont föltétlen bizonyosságú győzelmi riadó volt, a sok hacon keresztülment, sok szenvedést látott diadalmas erő tudatának megnyilvánulása, hogy azután beszéde végén a mindenkinél nagyobb gondviseléstől kérje a harc terhét s győzelmes befejezésének jutalmát, hogy ennek nyomán megindulhasson a béke mindennél jobban óhajtott munkája Magyarországon, Németország küzdő társánál mély hatást keltettek a Vezér szavai, — amint azt Berlinben is megállapítják. — Budapesti politikai körökben, — mondja a berlini jelentés — különösen kiemelik a Vezér rendíthetetlen hitét abban a győzelemben,amely Európát és az egész világot végkép megszabadítja a bolsevizmus veszélyétől és azokat a mondatokat, amelyekben elismeréssel adózott a német véderővel vállvetve harcoló szövetséges csapatoknak. A tengelyé a szó Afrikában és Európában Az északafrikai harcokról az olasz hadijelentés közli, hogy a tengely csapatai továbbra is szoros összeköttetésben állanak az ellenséggel és a légi tevékenység mindkét részről fokozódott. Egy isztambuli jelentés szerint lankadatlan erővel folyik a továbbhátráló brit csapatok üldözése és Rommel vezérezredes csapatainak éle már messze túljutott Bengházin. Úgy látszik, az angoloknak az a reménysége, hogy Rommel előretörése csak nagyszabású portyázásnak bizonyul, nem teljesedik be és a tengelycsapatok távolabbi hadicélokat tűztek ki maguk elé Bengházi elfoglalásánál. Az angolok egy egyiptomi lap jelentése szerint most 56.000 főnyi abesszin haderőt szeretnének felállítani, hogy ezekkel pótolják az Északafrikából visszavonandó ausztráliai csapatokat. A keleti hadszíntéren Kurszktól északra a német csapatok kelet felé vetették vissza a több hadosztályból álló ellenséges támadó erőt. Az arcvonal több más pontján a szövetséges csapatok súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. Japán folytatja győzelmi sorozatát , harc az európai és afrikai harctereken tehát pillanatnyilag sem szünetel s ugyanakkor Japán is teljes erővel folytatja hadműveleteit a távolkeleti angolszász uralom megdöntéséig