Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-15 / 36. szám
1944. 1 dlej ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÓRA 4.30, NEGYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. A POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. HUUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 16. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ EÖSZVÉNHA ESASA « SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Német nehézbombázók áttörték az angol légvédelem tűzfüüggönyét: a londoni City lángtengerben Moszkvában megalakult a lengyel „felszabadító tanács. Finn pozilistasok érkeztek Stockstormba A török sajtó élesen bírálja Anglia magatartását A MOSTANI VILÁGHÁBORÚT CSAK A FEGYVEREK DÖNTHETIK EL. Az angolszászoknak az a reménye, hogy a bombatámadásokkal, vagy esetleg az élelmiszerek, más nyersanyagok elzárásával megtörhetik Németország és szövetségesei ellenálló erejét, kudarcot vallottak. Az idegháború eszközei sem vezettek célhoz. Nem marad más hátra, mint a fegyveres döntés. Godou- német , ekiontengerhagyó „Deutsche Allgemeine Zeitungban“ „Vihar előtt“című cikkében behatóan foglalkozik az Európa ellen a szövetségesek részéről régen tervezett és most már nyíltan várható elözönlés feltételeivel és kilátásaival. Noha a szövetségesek sok bejelentései közül több dolog az idegháborúhoz tartozik, bizonyos, hogy Németország ellenségeinek támadó akaratában nem lehet kételkedni. Sok tényező kényszeríti őket az erélyes erőkifejtésre, mégpedig a szovjet véres veszteségek, az olaszországi kudarc, a csapatok és a hazai közönség erősbbödő bírálata, a tengerzárlat, az izgatásnak és a megfélemlítő bombázásnak elmaradt hatása, a politikai, társadalmi, gazdasági háború utáni kérdések elviselhetetlen kiéleződése, végül Csungking teljes kimerülése. Tehát az idő sürget. Kérdés azonban, hol és mikor lesz a roham ? Behatóan foglalkozik ezután az esetleges elözönlő arcvonalak adottságaival, majdarra a megállapításra jut, hogy Németország minden eshetőséggel szemben fel van fegyverkezve. Az európai harctereken mindenhol a legkeményebb háborús megpróbáltatásokon már régen átesett német csapatok őrködnek. A szövetségesek hetvenkedésével szemben a német hadvezetőség hallgat és csak arra a megállapításra szorítkozik, hogy neki is vannak bizonyos dolgok a kezében. Hogy ezek az elözönlés alatt, vagy pedig utána fognak-e érvényesülni, azt majd a jövő mutatja meg. Annyi bizonyos, ha Németország ellenségei most elindulnak, akkor legjobb kártyájukat játszák ki és kudarcuk beláthatatlan jelentőségű fordulatot idézne elő. Minden ok megvan tehát arra, hogy Németország most hallatlan mértékig megfeszítse minden erejét. ♦ ERRŐL AZ ERŐMEGFESZÍTÉSRŐL és FELKÉSZÜLÉSRŐL a keleti harctér vonatkozásaiban ír Martin Hallensleben, a Német Távirati Iroda katonai tudósítója. Megállapítja, hogy most már lényegében ki vannak kapcsolva azok a főbb veszélyek, amelyeket a Szovjet téli általános támadása a német védelem számára tagában rejtett. A német hadvezetőség —■ írja a továbbiakban — a Szovjetnek ezt a legutolsó általános nagy támadást, amely a Feketetengertől a Finn-öbölig húzódó egész arcvonalnak majdnem valamennyi szakaszára kiterjed, ugyanazokkal az erőkkel lógta fel, amelyek 1943 nyara óta állnak harcban. Mindenesetre itt-ott, ahol a mindenkori helyzet megkívánta, német tartalékokat is harcba vetettek. Tekintetbe kell venni, hogy Németországban egy év óta következetesen végrehajtják a véderő teljes mozgósítását, ami egész hadsereg új felszereléssel való ellátásához, a.i hadsereg felállításához, s azoknak békebelien hosszú kiképzéséhez vezet, úgyhogy a szovjet hadigépezet állandó koptatásával szemben folyton fokozódó katonai erő áll. Ha ezt a katonai erőt egyszer az arcvonalra dobják, akkor az a benne rejlő támadó sulyt érvényesíteni fogja A német hadvezetőség eddigi cselekedeteiből eléggé ismeretes annak a vezérelvnek a betartása, mely nem volt más, mint az úgynevezett „teremtő szünet" beiktatása. Ebből a szemszögből nézve a dolgot, a katonai megfigyelő a legutóbbi négy hét szovjet kísérleteit csak úgy jellemezheti, mint hiábavaló fáradozásokat abban az irányban, hogy döntő sikert érjenek el. Sem ez nem sikerült a Szovjetnek, sem pedig döntő területnyereségek szerzése. *AKUT SZAKASZÁBA ÉKEZETT a Törökország és a szövetségesek közötti bizalmi válság — írja a „Basler Nationalzeitung“. Ennek a válságnak egyik— előrelátható— oka abban található, hogy a törökök nem hadviselő magatartása a háború első szakaszában kedvező volt a szövetségesek szempontjából, amennyiben elzárta volna a németeknek Kelet felé való mozgását. Az idő folyamán azonban ez éppen ellenkező hatást eredményezett azzal, hogy elzárta a szövetségesek útján Nyugat felé. Mint bizonyos szövetséges körökben kifejtik, kétségtelen az a tény, hogy Törökország kivonja magát a szövetségesi kötelezettségek teljesítése alól. Török vélemény szerint viszont a kisnemzetek érdekeit a nagyhatalmak nem veszik eléggé figyelembe. Ezzel kapcsolatban rámutatnak más nem hadviselő országok hasonló helyzetére, amelyekre ma szintén a szövetségesek nyomása nehezedik. Mivel kétségtelen, hogy Törökország változatlanul ragaszkodik ahhoz a politikához, amely az Angliával való szövetség megkötésére vezetett, és mivel Anglia másrészt nem hagyhatja figyelmen kívül a szolgálatot, amelyet Törökország a háború legsúlyosabb szakaszában a szövetségeseknek tett, feltehető, hogy megtalálják a módját az ellentétek török és szövetséges érdekek kiegyenlítésére. A FINNORSZÁG HELYZETÉVEL KAPCSOLATBAN a legnagyobb érdeklődést keltette az, hogy a finn politikai élet trpn vezetője Stockholmba érkezett. A svéd fővárosban tartózkodik Ehrenrot finn belügyminiszter, Erkko, volt finn külügyminiszter és Paasikivi, volt finn miniszterelnök is Az említett finn politikusok vasárnap meglátogatták Gripenberg finn követet és egymás között is tanácskoztak, Paasiktvi kijelentette ugyan, hogy utazása magántermészetű, ennek ellenére kapcsolatot keresett a többi finn vezető egyéniséggel. A stockholmi újságírók figyelme természetesen arra összpontosul, hogy váljon a finnállamférfiak nem keresnek-e kapcsolatot a stockholmi szovjet követséggel. Kollontey asszony, szovjet nagykövet a vasárnapot a Stockholm közelében fekvő Seitobadenben lévő villájában töltötte és amennyire az újságírók megfigyelték, nem fogadta finn államférfiak látogatását. A finn kormányváltozás lehetőségéről elterjedt híreket Helsinkiből cáfolják, és finn politikai tényezők ezzel a kérdéssel nem is foglalkoznak. A „Dagens Nyheter" helsinki tudósítója hangoztatja, hogy egyelőre nem ildiét kormányátalakítással számolni. Helsinkiben úgy tudják, hogy a kormány jelenleg tájékozódást igyekszik szerezni a szovjet békefeltételekről. A bírálat a kormánnyal szemben elcsitult és Helsinki politikai köreinek az a véleménye, hogy a kormányt jelenleg nem szabad megzavarni femjelzett feladatának véghezvitelében. A hétvég folyamán egyébként igen csekély politikai tevékenység mutatkozott Helsinkiben. * ÉRDEKES ÖSSZEFÜGGÉSEKET KERES a finn kérdéssel kapcsolatban az „Uns! Suomi“ című finn lap stockholmi tudósítója és ezekben Magyarország helyzete is szerepel. Brit körök — írja a finn lap — az Egyesült Államoknak Finnországhoz Intézett felszólítását összehasonlítják Hull külügyminiszternek decemberben Bulgáriához, Magyarországhoz és Romániához intézet követelésével, amelyben kijelentette, ha ezek az államok nem szakadnak el a tengelytől, meg kell osszák a felelősséget Németországgal. Egy hivatalos jellegű angol nyilatkozat hozzáfűzi, hogy az említett államok kormányai nagy szolgálatot tettek a szövetséges államok ellenségeinek. Minthogy Cordell Hull követelései most Finnországra is kiterjednek, ez azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok Finnországot nem tekintik különálló esetnek. Hivatalos brit részről teljes mértékben csatlakoznak az Egyesült Államok állásfoglalásához. A „Journal de Geneve" londoni levelezője szerint Magyarország, Bulgária és Románia kérdése szerepelni fog Churchill legközelebbi alsóházi nyilatkozatában is. Ez a nyilatkozat a következő pontokkal fog foglalkozni. 1. A gazdasági és pénzügyi egyezmény a francia felszabadítási bizottsággal. E tekintetben szóba kerül az a kérdés, hogy a bizottságot elismerjék a felszabadított Franciaország ideiglenes kormányának. 2. A szövetségesek viszonya a balkáni partizánokhoz. 3. A lengyel—orosz viszony, amelynek tekintetében még mindig megegyezést remélnek. 4. A Badoglio-kormány kiterjesztése Szicíliában és Délolaszországban. E tekintetben azonban nem hiszik, hogy a kiráskérdés végleges megoldása tekintetében ez a szabályozás prejudikálna. 5. Németország szövetségeseivel, Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal a helyzet még nem változott és nem is várnak változást, míg az orosz hadsereg nem közeledik határaikhoz Ezzel szemben Finnország esete érdekes fordulatot vett. Azt hiszik, hogy engedékeny, békehangulat következett és ezt Manner- Heim is támogatja. Hir szerint Churchill megismétli Hull követeléseit, hogy Finnországnak haladéktalanul Oroszországhoz kell fordulnia a béke ügyében. A LENGYEL—SZOVJET KÉRDÉSBEN fontos tanácskozások folynak Londonban. Eden tájékoztatta Mikolajcsik miniszterelnököt Sztálin leveléről. Diplomáciai körökben kevés a remény a megoldásra. Abból, ami Sztálin levelének tartalmából kiszivárgott, írja a „Die Tat“ című svájci lap, az tűnik ki, hogy a probléma ma is ott áll, ahol a lengyel kormány címére történt elutasítás és az amerikai közvetítő ajánlat visszautasítása óta van, vagyis holtponton. Az Egyesült Államok a jelek szerint nem is szándékszik további lépéseket tenni a lengyelek érdekében. A „United Press“ azt írja, hogy Washington magatartása semleges lesz, tekintet nélkül más államok elhatározásaira. A szovjet sajtó az eddiginél is bősebben támadja a londoni lengyel kommunyt. A .Pravda“ azt írja, hogy a londoni lengyel kormány elvesztette minorin fogékonyságát a valóság iránt. A moszkvai cikk ezután lengyelországi titkos lapokból ismertet kivonatokat, olyanokat, amelyek az oroszok elleni fellépést követelnek. A háromezer szavas támadó cikk Moszkvában nagy figyelmet keltett és szövetséges megfigyelés szerint új fejlemények előhírnöke a szovjet kormánynak a lengyel kérdésben tanúsítandó további magatartásában. Új fejlemény az is, hogy amint azt a brit hírszolgálat moszkvai híradása közli, a Szovjetunióban élő lengyel menekíttők egyik csoportja vasárnap közölte, hogy moszkvai székhellyel megalakítottaLengyelország felszabadulásának nemzeti tárnlcsát“. A lengyel kérdésről Horn dr., a Német Távirati Iroda diplomáciai levelezője. Írja . A legrövidebb idő alatt beigazolódott az a német politikai körökben szombaton nyilvánított felfogás, amely szerint abból a körülményből, hogy Churchillnek és Sztálinnak a lengyel kérdésben és a brit hírszolgálat útján jelentett levélváltást nem tették közzé, következtetni lehet Sztálin válaszára. Megerősítéssel a „Pravda" egrik cikke szolgál, amelyet az egész szovjet sajtó átvesz és ami az eddig legélesebb támadást jelenti a londoni menekült kormány ellen. A cikk a következő megállapítással zárul:„Csak becsületes lengyeleket ismerünk el, azokat a lengyeleket, akiket Wanda Vaszilevszka és Berling vezet és nemcsak szavakkal bizonyulnak lengyel hazafiaknak, hanem tettekkel is. Ez az utolsó szavunk.“ London megfeszített fáradozásai, hogy az égető szovjetlengyel kérdésről más kérdések agitátor élesztgetésével elterelje a figyelmet, nem akadályozhatták meg ennek az új szovjet bombának a robbanását, úgyhogy a brit hírszolgálat ezt a szovjet kormánynak Lengyelországgal szemben tanúsított magatartásában bekövetkezett új események előhírnökének tekinti. Csak ez lehet a véleménye az esemény tárgyilagos megfigyelőinek is, akik figyelemmel kísérik a teheráni rossz vásár óta tapasztalható következetes fejlődést. Meglepetést csak azoknak jelent, akik készpénznek akarták venni az Európa elárulásának leplezésére tett angol—amerikai kísérleteket. Moszkva politikai lócsiszár fogása az egyes szovjet köztársaságok állítólagos önállósítása a legcsekélyebb kétséget sem hagyhatják többé a Szovjet igazi célja felől, amely Kornelósuknak szovjetukrajnai külügyi népbiztossá történt kinevezésével, kezdődött. Úgy látszik, a következő lépés egy szovjet hűbéres lengyel kormány alakítása lesz, Wanda Vaszilevszkával a kormány élén. Teljesen közömbös, hogy a politikai színművészet milyen mutatványaival válaszol majd Anglia és az Egyesült Államok Moszkva durva nyilatkozatára, mert már régóta leszögezték azokat az alapelveket, amelyek értelmében általában európai, főleg pedig közép- és keleteurópai kérdésekben mindketten eljárnak. A múlt évben jelent meg Walter Lippman ismert amerikai újságíró ma rendkívül időszerű könyve, amely szerint lehetetlen „Cordon Sanitarie“-jét vonni a Szovjet Unió és Európa többi része között már csak azért is, mert a Szovjetunió, amely ebből a háborúból előreláthatóan nagy katonai hatalomként kerül ki, rövid úton eltávolítaná. A „határövezet“, amelyet angol—amerikai felfogás szerint semmi esetre sem akadály a Szovjet Unió