Kép- és hangtechnika, 1960 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1960-02-01 / 1. szám

Színes fordítós filmek színegyensúlyának változtatása különböző előhívó hatóanyagok alkalmazásával DOBRÁLYI GÉZA, DOBOS JÓZSEF­NÉ, POISZTER ÁKOS Magyar Filmlaboratórium A színes fordítós filmeket előállító gyárak nyersanyagaikat egy bizonyos színegyensúlyra állítják be. Ezen színegyensúly megválasztása rendszerint a legnagyobb felvevő terület ízlése, illetve színtemperatúra viszonyainak figyelembe­vételével történik. Természetesen az így választott színegyensúly nem minden esetben ad kifogás­talan eredményt. Színes fordítós filmek gyártásánál az egyes emulzió-öntések között — a legnagyobb gondot és legfejlettebb technikát feltételezve is — lehetnek olyan eltérések, amelyek kényes felvételek esetén a felhasználót zavarják. Fordítós filmek színegyensúlya a kidolgozó berendezésektől is függ. Feltétlenül más színegyen­súly alakul ki álló tank előhívás esetén, mint amatőr orsó felhasználásával. Az Agfa-Wolfen előírás szerint első előhívásnál első 5 percben az előhívandó nyersanyagot mozgatni kell, majd a továbbiakban nem szabad mozgatni. Ez az utasí­tás természetesen csak álló tankhívás esetén lehet helytálló. Amatőr orsó felhasználásánál, ahol a film az előhívás időtartama alatt fekvő helyzetben van, az egész első előhívás ideje alatt jól kell mozgatni, mert ellenkező esetben a film perforáció lyukaknak megfelelő elosztásban kereszt­csíkokat fog mutatni az előhívás után. Az amatőr orsó esetében mutatkozó lényegesen nagyobb előhívó turbulencia a zöldeskék réteg számára lényegesen jobb oldatcserét eredményez, és így ez a réteg az első előhívóban lényegesen jobban áthívódik, mint álló tankhívás esetén. Ez a körülmény természetesen a színes fordítós nyers­anyagon melegebb színvisszaadást fog eredmé­nyezni. Sok esetben a művészi követelmények is meg­kívánják, hogy a felhasználó az előhívás alatt a színegyensúlyt saját ízlése szerint önkényesen meg­változtathassa. Ennek legegyszerűbb és legkézenfekvőbb mód­szere, a felvételi szűrő alkalmazása. E célra azonban igen finom fokozatú és kiváló optikai tulaj­donságokkal, tökéletesen definiált abszorbciós görbével rendelkező felvételi szűrő-sorozatra van szükség. Ilyen követelményeknek megfelelő szű­rősorozat ára igen magas. A felvételi szűrő kiválasztása csak próbafelvételek alapján, és azok rendkívül gondos kiértékelésével történhet. Szín­­szűrő nélkül készült felvételek utólagos korrek­ciója nem lehetséges. Felvételi szűrő alkalmazásá­val a nyersanyag érzékenysége csökken. Másik módszer, amit fordítós filmeknél a színegyensúly megváltoztatására használnak, máso­dik megvilágításnál az egyes rétegekre alkalmazott szelektív megvilágítás módszere. Ez röviden azt jelenti, hogy második megvilágításnál nem feles­legben alkalmazott fehér fényt használunk, hanem az egyes rétegeket saját érzékenységüknek megfe­lelő, szűk áteresztésű szűrőkkel világítjuk meg olyan arányban, mely a kívánt színegyensúly elérésére kedvező. Természetesen ez a módszer feltételezi azt, hogy a színes fordítós film első hívása, és az utána következő mosás alatt a film rétegeiben helyet foglaló érzékenyítő festékek nem károsodnak. Jelen vizsgálataink alatt ezzel az el­járással is végeztünk néhány tájékozódó kísérletet. A módszer kétségen kívül használható. A gyakor­latban könnyen keresztülvihető, és teljesen egyér­telmű eredményeket azonban nehéz vele elérni. A nehézség főleg ott mutatkozik, hogy az egyes színkivonatok fedettségét a második expozíció szűk áteresztésű szűrőkön végzett igen pontos szabályozásával kell biztosítani. Ez a praxisban meglehetősen nehéz feladat, különösen tömeg­munka esetén. További vizsgálatainkat arra öszpontosí­­tottuk, lehet-e színes fordítós filmek színegyen­súlyát a színes előhívó hatóanyag megváltoztatá­sával szabályozni. A négy legkönnyebben elérhető előhívó hatóanyag tulajdonságait vizsgáltuk meg. Ezek : a Dimetyl - parafenylendiamin, Dietyl - parafenylendiamin, Etyl-oxietyl-parafenylendia­­min, és a 2-amino-5-dietylamino-toluol. Mindenekelőtt ezen előhívó hatóanyagok rela­tív előhívási sebességét vizsgáltuk. Az előhívási próbák megmutatták, hogy az előhívási sebesség legnagyobb a 2-amino-5-dietylamino-toluol eseté­ben, majd a Dietyl-parafenylendiamin és Etil-

Next