Kép- és hangtechnika, 1960 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1960-02-01 / 1. szám
Színes fordítós filmek színegyensúlyának változtatása különböző előhívó hatóanyagok alkalmazásával DOBRÁLYI GÉZA, DOBOS JÓZSEFNÉ, POISZTER ÁKOS Magyar Filmlaboratórium A színes fordítós filmeket előállító gyárak nyersanyagaikat egy bizonyos színegyensúlyra állítják be. Ezen színegyensúly megválasztása rendszerint a legnagyobb felvevő terület ízlése, illetve színtemperatúra viszonyainak figyelembevételével történik. Természetesen az így választott színegyensúly nem minden esetben ad kifogástalan eredményt. Színes fordítós filmek gyártásánál az egyes emulzió-öntések között — a legnagyobb gondot és legfejlettebb technikát feltételezve is — lehetnek olyan eltérések, amelyek kényes felvételek esetén a felhasználót zavarják. Fordítós filmek színegyensúlya a kidolgozó berendezésektől is függ. Feltétlenül más színegyensúly alakul ki álló tank előhívás esetén, mint amatőr orsó felhasználásával. Az Agfa-Wolfen előírás szerint első előhívásnál első 5 percben az előhívandó nyersanyagot mozgatni kell, majd a továbbiakban nem szabad mozgatni. Ez az utasítás természetesen csak álló tankhívás esetén lehet helytálló. Amatőr orsó felhasználásánál, ahol a film az előhívás időtartama alatt fekvő helyzetben van, az egész első előhívás ideje alatt jól kell mozgatni, mert ellenkező esetben a film perforáció lyukaknak megfelelő elosztásban keresztcsíkokat fog mutatni az előhívás után. Az amatőr orsó esetében mutatkozó lényegesen nagyobb előhívó turbulencia a zöldeskék réteg számára lényegesen jobb oldatcserét eredményez, és így ez a réteg az első előhívóban lényegesen jobban áthívódik, mint álló tankhívás esetén. Ez a körülmény természetesen a színes fordítós nyersanyagon melegebb színvisszaadást fog eredményezni. Sok esetben a művészi követelmények is megkívánják, hogy a felhasználó az előhívás alatt a színegyensúlyt saját ízlése szerint önkényesen megváltoztathassa. Ennek legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módszere, a felvételi szűrő alkalmazása. E célra azonban igen finom fokozatú és kiváló optikai tulajdonságokkal, tökéletesen definiált abszorbciós görbével rendelkező felvételi szűrő-sorozatra van szükség. Ilyen követelményeknek megfelelő szűrősorozat ára igen magas. A felvételi szűrő kiválasztása csak próbafelvételek alapján, és azok rendkívül gondos kiértékelésével történhet. Színszűrő nélkül készült felvételek utólagos korrekciója nem lehetséges. Felvételi szűrő alkalmazásával a nyersanyag érzékenysége csökken. Másik módszer, amit fordítós filmeknél a színegyensúly megváltoztatására használnak, második megvilágításnál az egyes rétegekre alkalmazott szelektív megvilágítás módszere. Ez röviden azt jelenti, hogy második megvilágításnál nem feleslegben alkalmazott fehér fényt használunk, hanem az egyes rétegeket saját érzékenységüknek megfelelő, szűk áteresztésű szűrőkkel világítjuk meg olyan arányban, mely a kívánt színegyensúly elérésére kedvező. Természetesen ez a módszer feltételezi azt, hogy a színes fordítós film első hívása, és az utána következő mosás alatt a film rétegeiben helyet foglaló érzékenyítő festékek nem károsodnak. Jelen vizsgálataink alatt ezzel az eljárással is végeztünk néhány tájékozódó kísérletet. A módszer kétségen kívül használható. A gyakorlatban könnyen keresztülvihető, és teljesen egyértelmű eredményeket azonban nehéz vele elérni. A nehézség főleg ott mutatkozik, hogy az egyes színkivonatok fedettségét a második expozíció szűk áteresztésű szűrőkön végzett igen pontos szabályozásával kell biztosítani. Ez a praxisban meglehetősen nehéz feladat, különösen tömegmunka esetén. További vizsgálatainkat arra öszpontosítottuk, lehet-e színes fordítós filmek színegyensúlyát a színes előhívó hatóanyag megváltoztatásával szabályozni. A négy legkönnyebben elérhető előhívó hatóanyag tulajdonságait vizsgáltuk meg. Ezek : a Dimetyl - parafenylendiamin, Dietyl - parafenylendiamin, Etyl-oxietyl-parafenylendiamin, és a 2-amino-5-dietylamino-toluol. Mindenekelőtt ezen előhívó hatóanyagok relatív előhívási sebességét vizsgáltuk. Az előhívási próbák megmutatták, hogy az előhívási sebesség legnagyobb a 2-amino-5-dietylamino-toluol esetében, majd a Dietyl-parafenylendiamin és Etil-