Kép- és hangtechnika, 1961 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1961-02-01 / 1. szám

A Kép- és Hangtechnika 1961. 1. sz. kal világosabb, mint a jobboldali rész, amely fáziskésést okoz, mert a tárgy vagy vastagabb ezen a részén, vagy a törésmutatója nagyobb. Megjegyezzük, hogy a vastagság-, illetve törés­mutató különbségből eredő fáziseltolódást egyet­len mikroszkópias módszer sem képes elkülöníteni. Ferde megvilágítással (S1 és &TC) az egyik él vilá­gos, a másik sötét. Ez a különbség kis apertúrá­­nál szinuszos eloszlású, ennek következtében plasztikus hatás nincs, ezt nagyon sűrű rácsok ferde megvilágítású képén tapasztalhatjuk is. A nagy apertúra ($`*,) esetén a közepes átlagszint­től (kb. x = Az fr/2-nél) a világos (x = 0) és sötét (x = dz n) él erősen elüt, innen a ferde megvilá­gítású képek plasztikus, relief hatása. Az gör­bék x = 0-nál és x = dz sr-nél végtelenig emel­kednek, azonban az rendszerint csak x = 0-nál észlelhető, x­­­d, fr-nél a világos csík olyan kes­keny és oly kevés energia jut ide, hogy gyakorla­tilag a legtöbb esetben csak a sötétedés észlelhető. Ábráinkon a d: sr-nél végtelenné váló intenzitást nem is tudtuk feltüntetni. Sötét látóterű megvilá­gítással az élek világosan fénylenek, 0«, esetén az éleken az intenzitás végtelenné válik. Kombinált megvilágítással (Kv K,x.) az élek hatása kifeje­zettebbé válik, a kép élesebb benyomást kelt, mint egyszerű ferde megvilágítás mellett. A 2. ábrán g — 0,5, cp­q — jt/2, tehát a tárgyperiódus jobb oldali részének abszorpciója is van (az áteresztés 12 × 25%) és fáziseltolódást is okoz. A választott paraméterek mellett a cen­trális világos látóterű kép és a fáziskontraszt kép majdnem azonos. Kimutatható, hogy a centrális világos látóterű megvilágítás csak a tárgy ab­szorpcióját mutatja, de fáziseltolását figyelembe se veszi végtelen nagy apertúra mellett. A fázis­kontraszt kép (Pl.) kialakulásába a fáziseltoló­dás is, de az abszorpció is belejátszik, a kettőt különválasztani nem tudja. Ebben az esetben már nagyon érdekessé válik a ferde megvilágítás hatása (SV). A görbe bal-és jobboldali része egy­másnak tükörképe, azonban a jobboldali rész az abszorpciónak megfelelően (1 — gr2)/2-vel söté­­tebb, tehát a ferde megvilágítás — éppúgy mint a centrális világos látótér — a tárgy abszorp­cióját a fáziseltolástól függetlenül megmutatja. A tárgy fáziseltolása viszont — mint azt később látni fogjuk — az SS*, kép plasztikus hatásában kifejezésre jut, tehát a ferde megvilágítás külön­leges tulajdonsága, hogy a tárgy abszorpciójáról és fáziseltolásáról a szem számára külön-külön észlel­hetően nyújt felvilágosítást. Mivel a relief észlelése szubjektív, ezért szigorúan nem bizonyítható, de plauzibilissé tehető, hogy a legtöbb esetben nagyobb fáziseltolás esetén magasabb kidomboro­­dást látunk. Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy az adott paraméterek mellett az Ax és P, képek jobb oldali részének közepe is világosabb, ami bizo­nyos esetekben arra vezethet, hogy kétszeres sűrűségű rácsot látunk. A 3. ábrán ismét g = 0,5, de rp = — crr/4. Az A és P ábrák ismét nagyon hasonlítanak. Egyébként meghatározható az A és P képek tökéletes megegyezésének matematikai feltétele. Ezen az ábrán az Ax és Px jobb oldali részében nincs kivilágosodás. Ennek feltételét a következő két ábrán látjuk. Rácsképek kontrasztossága A mikroszkopikus kép akkor használható, ha eléggé kontrasztos. Ezért egy módszer alkal­mazhatóságát döntően a kép kontrasztossága hatá­rozza meg. A 4—7. ábrákról az említett megvilá­gítási és észlelési módszerekkel kapott képek kontrasztosságát lehet leolvasni különböző g és cp paraméterekkel jellemzett tárgyrácsokra vonat­kozóan. A g abszorpciós jellemzőt egy polár­­koordinátarendszer radiális koordinátájaként ábra­ 2. ábra 1. ábra 3. ábra Dr. Bernolák K.: Mikroszkópiai észlelési módszerek

Next