Kép- és hangtechnika, 1961 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1961-02-01 / 1. szám
A Kép- és Hangtechnika 1961. 1. sz. kal világosabb, mint a jobboldali rész, amely fáziskésést okoz, mert a tárgy vagy vastagabb ezen a részén, vagy a törésmutatója nagyobb. Megjegyezzük, hogy a vastagság-, illetve törésmutató különbségből eredő fáziseltolódást egyetlen mikroszkópias módszer sem képes elkülöníteni. Ferde megvilágítással (S1 és &TC) az egyik él világos, a másik sötét. Ez a különbség kis apertúránál szinuszos eloszlású, ennek következtében plasztikus hatás nincs, ezt nagyon sűrű rácsok ferde megvilágítású képén tapasztalhatjuk is. A nagy apertúra ($`*,) esetén a közepes átlagszinttől (kb. x = Az fr/2-nél) a világos (x = 0) és sötét (x = dz n) él erősen elüt, innen a ferde megvilágítású képek plasztikus, relief hatása. Az görbék x = 0-nál és x = dz sr-nél végtelenig emelkednek, azonban az rendszerint csak x = 0-nál észlelhető, xd, fr-nél a világos csík olyan keskeny és oly kevés energia jut ide, hogy gyakorlatilag a legtöbb esetben csak a sötétedés észlelhető. Ábráinkon a d: sr-nél végtelenné váló intenzitást nem is tudtuk feltüntetni. Sötét látóterű megvilágítással az élek világosan fénylenek, 0«, esetén az éleken az intenzitás végtelenné válik. Kombinált megvilágítással (Kv K,x.) az élek hatása kifejezettebbé válik, a kép élesebb benyomást kelt, mint egyszerű ferde megvilágítás mellett. A 2. ábrán g — 0,5, cpq — jt/2, tehát a tárgyperiódus jobb oldali részének abszorpciója is van (az áteresztés 12 × 25%) és fáziseltolódást is okoz. A választott paraméterek mellett a centrális világos látóterű kép és a fáziskontraszt kép majdnem azonos. Kimutatható, hogy a centrális világos látóterű megvilágítás csak a tárgy abszorpcióját mutatja, de fáziseltolását figyelembe se veszi végtelen nagy apertúra mellett. A fáziskontraszt kép (Pl.) kialakulásába a fáziseltolódás is, de az abszorpció is belejátszik, a kettőt különválasztani nem tudja. Ebben az esetben már nagyon érdekessé válik a ferde megvilágítás hatása (SV). A görbe bal-és jobboldali része egymásnak tükörképe, azonban a jobboldali rész az abszorpciónak megfelelően (1 — gr2)/2-vel sötétebb, tehát a ferde megvilágítás — éppúgy mint a centrális világos látótér — a tárgy abszorpcióját a fáziseltolástól függetlenül megmutatja. A tárgy fáziseltolása viszont — mint azt később látni fogjuk — az SS*, kép plasztikus hatásában kifejezésre jut, tehát a ferde megvilágítás különleges tulajdonsága, hogy a tárgy abszorpciójáról és fáziseltolásáról a szem számára külön-külön észlelhetően nyújt felvilágosítást. Mivel a relief észlelése szubjektív, ezért szigorúan nem bizonyítható, de plauzibilissé tehető, hogy a legtöbb esetben nagyobb fáziseltolás esetén magasabb kidomborodást látunk. Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy az adott paraméterek mellett az Ax és P, képek jobb oldali részének közepe is világosabb, ami bizonyos esetekben arra vezethet, hogy kétszeres sűrűségű rácsot látunk. A 3. ábrán ismét g = 0,5, de rp = — crr/4. Az A és P ábrák ismét nagyon hasonlítanak. Egyébként meghatározható az A és P képek tökéletes megegyezésének matematikai feltétele. Ezen az ábrán az Ax és Px jobb oldali részében nincs kivilágosodás. Ennek feltételét a következő két ábrán látjuk. Rácsképek kontrasztossága A mikroszkopikus kép akkor használható, ha eléggé kontrasztos. Ezért egy módszer alkalmazhatóságát döntően a kép kontrasztossága határozza meg. A 4—7. ábrákról az említett megvilágítási és észlelési módszerekkel kapott képek kontrasztosságát lehet leolvasni különböző g és cp paraméterekkel jellemzett tárgyrácsokra vonatkozóan. A g abszorpciós jellemzőt egy polárkoordinátarendszer radiális koordinátájaként ábra 2. ábra 1. ábra 3. ábra Dr. Bernolák K.: Mikroszkópiai észlelési módszerek