Képes 7, 1987. április-július (2. évfolyam, 14-29. szám)
1987-04-04 / 14. szám
KflBDfl BEÁTA KÉT ÉLETE MÁR ITTHON. MÉG TITOKBAN — Legutóbb akkor kapta önt propellerjére a rockszakma pletykagépezete, amikor férje, Som Lajos abba a bizonyos „aranyos” ügybe keveredett. Ön kilincselt, rábeszélt. Nem félt, hogy veszélybe kerül a karrierje, ha kiáll egy olyan ember mellett, aki nyilvánvalóan vétett a törvény ellen? — Ezt komolyan kérdezi? Ilyen helyzetekben mit törődik az ember a karrierjével, amikor a család a fontosabb. Egyébként semmiféle hátrányom nem származott abból, hogy kilincseltem Lajosért. Csak ezt ő soha nem köszönte meg. Később kiderült, hogy nem is volt olyan nagy horderejű ez a dolog, mint amennyire felfújták. A Piramis akkoriban elképzelhetetlenül nagy sztár volt, a szakmai irigység pedig ismerős mindenki számára. De ne értsen félre, senkit sem akarok hibáztatni vagy elítélni, ne is beszéljünk róla. — Egy ideje eltűnt a hazai reflektorfényből sőt, amióta a Piramis nem létezik, mintha Karda Bea sem létezne . . . — Ennek a két dolognak semmi köze nincs egymáshoz. Én mindig is külön életet éltem, szakmailag kevés közöm volt a zenekarhoz. Amióta a pályámon elindultam, tulajdonképpen több sikert értem el külföldön, mint itthon. Az érettségi után a rádió tehetségkutató versenyén bekerültem a legjobbak közé. A stúdióban olyan „osztálytársaim” voltak, mint Szécsi Pál vagy Máté Péter. Szinte meg sem száradt a tinta a vizsgapapíromon, már mehettem is Egyiptomba, Alexandriába, ahol közönségdíjat nyertem. Örömömre tíz év múlva meghívtak ugyanarra a fesztiválra a gála sztárvendégének. Még a hetvenes évek elején két évet dolgoztam az NSZK-ban és Svájcban, diszkóklubokban énekeltem, aztán jöttek egymás után a fesztiválok, hosszú tömött sorban. Jártam Puerto Ricóban, Drezdában, Írországban, mindenütt harmadik díjat kaptak a nótáim. Sőt, Írországban elnyertem a legjobb előadónak járó díjat is. A dalt egyébként, a „Vén rádiót” egy ügyvéd, Nagy Tibor írta. Az ő egyik számával sikerült Párizsban is helytállnom egy fesztiválon. Rostockból is elhoztam egyszer a nagydíjat. Éppen a Képes 7-ben nyilatkozta Postássy Juli, hogy ott magyar énekesnő rajta kívül még nem nyert. Erre én lennék az élő cáfolat. Sorolhatnám még tovább a díjakat, a fesztiválokat, de ugye nem kell magyarázkodni ? — Azért volt egy időszak, amikor itthon is felkapták a nevét, sőt nagylemeze is megjelent, ami, ha jól tudom, nem lett igazán sikeres. — Az akkori fogalmak szerint — a nyolcvanas évek elején — az eladott példányszám után valóban nem nevezhető sikeres albumnak a „Figyelem, itt vagyok”. Ma viszont negyven-ötvenezer eladott példány már másképpen értékelendő! Ám volt a lemezzel egy komoly baj. A számokat Lajosék írták nekem. Nem tudtak kibújni a bőrükből, rocklemezt készítettek. Az pedig — mint később kiderült — nem az én profilom. Egyszerűen nem áll jól nekem, akár egy túl bő ruha. De akkor örültem, hogy végre van lemezem. A fesztiválokon, ahol részt vettem, állandóan kérdezték, hogy hoztam-e lemezt magammal. Én meg évekig csak azt mondogattam, hogy éppen most készül. Amikor megvolt a lemez, a tévé rendezője, Csenterics Ágnes összehozott rólam egy húszperces televíziós show-t. A mai napig hálás vagyok neki. Akkor terhes voltam Nikolettel, aki ma már ötéves. Miatta kényszerszünetre szorultam, aztán pedig szinte csak turistáskodni, látogatóba jöttem haza az NDK-ból, a Szovjetunióból. — Miért nem próbált itthon szerencsét ? — Két dolog határozta meg azt, hogy külföldön ma inkább ismernek, mint otthon. Volt az a dalom, amiről már beszéltem, a „Vén rádió”. Ez a nóta jó néhány országban sikeres lett. Itthon csak nagy ritkán adta a rádió, és ez fájt. A másik pedig, amíg Erdős Péter volt a lemezgyár mindenhatója . . . szóval ő csak trióban tudott gondolkodni, ha énekesnőről volt szó. Engem is csábítgatott egy trióba, de én szólista akartam maradni. A nagylemez mindenhol, minden karriernek az alfája-omegája. Miért lézengtem, vártam volna itthon, amikor mellettem tehetségesebbnél tehetségesebb énekesnők üldögéltek a kiapadón, sokszor minden remény nélkül? Én sem baráti, sem „egyéb” kapcsolatokat nem tudtam kiépíteni, mivel elköteleztem magam Lajos mellett. Így, bár a férjem sikeres ember volt, engem az ő népszerűsége, helyzete falakkal vett körül — itthon. Külföldön viszont szívesen látták, hát mentem. Sikerélménynek sem volt utolsó, de valamiből élni is kellett. — Meddig lehet még csinálni ezt a turnédömpinget? — Tulajdonképpen évekig dolgozhatnék, élhetnék így. Az Interkoncert felméréséből kiderült, hogy az Omega, Koncz Zsuzsa és én vagyok a legnépszerűbb magyar előadó az NDK-ban. De most szeretnék egy kicsit itthon is „próféta” lenni. Ma már látom, hogy a szólóénekesnők is boldogulnak Magyarországon. Ráadásul megalakult a második lemezkiadó cég, a Hungaropop. Úgy tűnik, számítanak rám. Sikerült egy remek menedzsert is találnom, Rónai Egon, az Art Mobil Rendezőiroda vezetője személyében. Szeretnék valami egészen mással próbálkozni, mint amit eddig csináltam. Hogy mi ez? Az még titok. Hogy itthon akarok maradni, az a lányomnak is „köszönhető”. Olyan mamára van szüksége, aki nemcsak levelet ír és telefonon beszélget vele. — De már Som Lajos nélkül ... — Igen, válunk.Harag nincs, de elfáradt ez a kapcsolat. Azt hiszem, két zaklatott életű ember amúgy is, nehezen tud együtt élni. Én tizenöt évig voltam mellette. Nem véletlenül mondtam, hogy mellette és nem vele. Most talán könnyebb lesz egyedül. MENYHÉRT MÉSZÁROS LÁSZLÓ