Képes 7, 1990. május-július (5. évfolyam, 18-30. szám)
1990-07-07 / 27. szám
38 Egy modor modortalanságai. Vallai Péter, Petri György és Esterházy Péter szövegeit mondja. Ujjai közt lebegő cigaretta. Magyarázó, izgatott, lázadó, megelevenülő kéz füstcsíkot húz maga után. Egy JELENLÉT eltéveszthetetlen (és megtéveszthetetlen) füstjeiét. Van Vallaink. MI A VALLAI? Egy Lucifer inkognitóban. Egy drabális rezonőr. Egy „monologue exterieur”. Egy színi kényúr. Szellemi párbajhős, aki fütyül a Gothai Almanachra. Állapothatározó és határozott ÁLLAPOT. Kilencven kiló morál. Táncos-tragikus, valamint karakter. Egy erkölcsi transzvesztita. Szóimitátor és bősz dirigens. Önjáró szöveg. VÁNDORSZÍNÉSZ. Mindazonáltal és óhatatlanul. Harag ellenfényben. FŐIRONIKUS. Érzelmes cirkuszigazgató. Szigora ártatlan és derűs. Értünk ELLEN-gondolkozik. Ellenünk van ÉRTÜNK. S ez látszik rajta. (Rajtunk bezzeg nem!) Amikor még mi nem valljuk be, Ő már bevallotta. Egy akasztott ember, aki VALAHOGY megmenekült, és akkor kezdődött el. Mert végignézte, a SAJÁT, és ... elmeséli. Szóról szóra. (Lánc, lánc, Esterházy cérna.) Petri kiválasztottsága. Savanyú szagú kelet-közép-európai izzadtságaink. Már nem és még igen. Ő egy MÉDIUM. Ő egy közeg. AZ IGAZSÁG SPIONJA (és ez nem játék!). Kibírja. Ő is kibírta. Ki bírta, aki bírta? A vidéki színészbüféket, hajnali fél háromkor. A büfészínészeket (akárhol) délelőtt tizenegykor. Ez mind mi voltunk egykor. (Hogy szó ne ÉRJE a ...) Lehetett volna főorvos. De ő csak egy Főorvos. Lehetett volna Szomszédok. Ám O csupán egy Szomszéd - OK. Egyrészt bejön, mint „két egyforma". Melyik kettő egyFORMA? Ettől tartózkodik. Mert egy színész Villon. (Hol van már a tavalyi Vallai?) Goromba és érzelmes. Megbízható válságágazat. Minden dühe kitakarva. Néha ránkvörösödik. Mint pecsenye. Egy FUHAROS. Egy kaland a viharban. Egy bolygó magyari. Vallai vállai sokat bírnak. Kibírja, amit megírtak. Kivárja, amit megírnak. Megvan a véleménye: rólunk. Magáról. Egy pistipistipisti... Beiktathatatlan és kiiktathatatlan. VALAKI FIGYEL. Vallai figyel, meg-megállva. Füstölgő izével, a kezében, és ÚGY MARAD. Úgy marad, ahogy van, ahogy általában lehet. (Nem lehet.) Egy szájhős szabadságharca. Lassan megértjük Őt. Szorongva, kicsit félve. Respekttel. Pirulva (miért engedtük át neki a kérdéseket?) Petrivel szólva: fölkelünk önmagunk ellen. Hiszünk neki és kiröhögjük. Odaröhögünk neki. Falra hányja a borsót, áll a borsózáporban fájdalmasan gúnyos mosollyal, körülhordott tekintettel. Személy szerint vagyunk. Borsószemenként vagyunk. Egy késői Hamlet s egy idétlen sírásó a kor kanavásza előtt. Mi a Vallai? „Rémönuralom” és önföljelentő. A 2 x 2 józanságának paradox őrülete. Ingben, gatyában. Akiben több a római. Áll és nem tehet másképp. Ott várja ki a VÉGED. (Na, most HÁRAMOLJUNK EL „ MIHALICZA TAMÁS Pár hétig egy élénk-fekete szemű, komoly fiatalember sétálgatott gondterhelten a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház és a színészház között: Anatolij Kancedajlo. A herszoni Mikola Kulis Színház ukrán nemzetiségű főrendezőjének hirtelen magyarul kellett gondolkodnia. Bulgakov Kutyaszívét rendezte. Ez az első külhoni rendezése. - 1949. március nyolcadikán egy Harkov melletti kis faluban születtem. Gyermekkorom a sztyeppékhez, a Dnyeperhez köt. Ezen a vidéken a hajnali páradús levegőben, ahogy gőzölgött a föld, a folyó, úgy éreztem, mintha a lélek szállna föl. Hasonló érzés fog el ma, ha sikerül valami szívemhez szólót megvalósítani színpadon. Színészként kezdtem, de nem találtam ízlésem, gondolkodásmódom szerinti rendezőre, ezért végeztem el a rendezői szakot is. - Mit jelent az ön számára ma ukránnak lenni a Szovjetunióban? - Erőszakkal illesztették össze a különböző nemzeteket. A legfontosabb most minden nemzet számára: kialakítani saját identitástudatát, megőrizni hagyományait, nem kihalni. - Szereti Bulgakovot? - Nem ő a kedvenc drámaíróm, de nagyon becsülöm. Sajnos ebben az előadásban csak félig sikerült elképzeléseimet megvalósítanom. Egyrészt, mert ez egy regény dramatizált változata, másrészt ez a környezet teljesen más, mások a színészek, és nagyon sok időt kellett arra fordítanom, hogy megértsem őket és megértessem magam velük. Úgy vélem, a minimális programomat teljesítettem, de igazán újat nem tudtam nyújtani. Pedig ez a legfontosabb. Az örök megújulás. - A magyar közönségről mi a véleménye? - Kulturáltabb, mint az otthoni. Európa közepén élnek, kevésbé deformálta őket a párthatalom. Érzékenyebben reagálnak a művészetre. - Miben hisz? - Abban, hogy az életnek értelme van, és nem élünk hiába. Ha az én közreműködésem harmonikusabbá teszi az emberek életét, elégedettnek mondhatom magam. Ezért vagyok ezen a pályán. A legjobban akkor érzem magam, amikor a nézőtéren ülve elfelejtem, hogy én rendeztem a darabot, és szabadon tudom élvezni. Szeretem azt, amit csinálok; számomra öröm, de szenvedés is dolgozni. Azt hiszem, ez így természetes. Hiszek abban, hogy kettéhasadtunk, és bennünk harcol a sötétség a fény ellen, a jó a rosszal, s a mezsgye a szívünkön vezet keresztül. - Mennyire tartja fontosnak a színész munkáját? - Az elsőrangú tényező ebben a munkafolyamatban - legalábbis az elején - a rendező. De a színész viszi sikerre a darabot, a nézőre ő hat közvetlenül. - Az elkövetkező tíz évben miket rendezne a legszívesebben? - Shakespeare-t, Schillert, Vinyiscsenkót. - Lehet-e arról szó, hogy a herszoni színház eljöjjön ide vendégszerepelni? - Jó lenne egy ilyen turné, tervezzük is a bemutatkozást, de hogy lesz-e belőle valami, az a jövő zenéje. NÁSZTA KATALIN MOTTÓ: „Főnök, ez melyik Mancika?" (ESTERHÁZY PÉTER) A kisfiú nem tudta, mi az, hogy balett-táncos. Édesanyja azonban felfigyelt a televízió képernyőjén elhangzott közleményre: az Állami Balett Intézet felvételt hirdet, 1961-ben született ...lányok, fiúk számára... Az édesanya, miközben kézenfogta a gyereket, hogy a felvételire kísérje, arról ábrándozott, hogy fia egyszer majd nagy táncos lesz. Eichner Tibor 1980-ban, 19 évesen lett a Magyar Állami Operaház tagja. Az elmúlt évtized alatt tucatnyinál több szerepet táncolt, s a külföldön megjelent magasztaló írások után immáron próféta a saját hazájában is. Az elmúlt évad végén a Táncművészek Szövetségének választása alapján az Év balett-táncosa lett, 1990. március 15-e óta pedig a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze. „Demi-caractere” táncos. A klasszikus balett elemeire alapozva alkot egyéni, csak vele azonosítható jellemeket. Édes kis kobold, akinek nevető, huncut, méla vagy éppenséggel mélabús arcán egy rezdülés sem jelzi, hogy abban a pillanatban milyen pokolian nehéz, hallatlan virtuozitást igénylő bravúrszámot táncol. Technikája csakúgy tökéletes, mint szerepformáló képessége. Ennek köszönhető, hogy egyaránt kiemelkedőt alkot minden darabban, függetlenül attól, hogy mely században, mely országban keletkezett a mű, amelyben színpadra lép. Alain groteszk, bamba figuráját A rosszul őrzött lány című, a francia forradalom előtt bemutatott Zachamw-balettben úgy táncolta végig, hogy a közönségnek a könnye potyogott a kacagástól, Delibes Sylviájának Amoraként lenge bája, könnyedsége ragadott meg mindenkit. És a Hattyúk tavában, Csajkovszkij művében az Udvari bolond! Eichner Tibor - a gravitáció törvényeit semmibe véve - szinte megáll a levegőben, azt hisszük, elszáll, fölrepül, s nem tér vissza a színpadra, a földre. Prokofjev Rómeó és Júliájának Bohócaként - ez már a huszadik század - elsősorban akrobatikus tánc készsége érvényesül. És sorolhatjuk tovább: Bartók A fából faragott királyfijának címszerepe, és egy valóban mai mű, Vukán Derbyje, az amerikai Katona figurája, melyben bravúros technikáján kívül nem csak komikusi képességeit, hanem drámai erejét is megismerhetjük. Nagyratörő művész, roppant szerény ember. Kíméletlenül őszinte, elsősorban saját magához. A munkában semmiféle kompromisszumot nem ismer. Magánéletében csendes és kedves, a jelenségekről véleményt formál, de mások megbántása vagy a rosszindulat távol áll tőle. Nem hiszem, hogy van ellensége. Táncol, tanít, különleges gonddal nevelinyesegeti különleges szobanövényeit. Harangozó Gyula legméltóbb utódjának tartják. A Magyar Állami Operaházban a Szentivánéji álom című balettben, melyet Mendelssohn zenéjére Seregi László koreografált, a Puck szerepében bemutatkozó Eichner Tibor az est legnagyobb sikerét aratta. GERVAI ANIKÓ