Képes Európa, 1996. július-szeptember (5. évfolyam, 27-38. szám)

1996-08-07 / 32. szám

AZ EDENBEN TERRE A BOMBÁTÓL rögtön összehívja a NOB végrehajtó bi­zottságát, hogy eldöntsék, szabad-e foly­tatni a versenyeket. Röviddel 2 óra előtt A robbanás zaja hamarosan eljut Washing­tonba is. Leon Panetta telefonon felhívja Bill Clinton elnököt, akit mélységesen meg­döbbent a merénylet. Mint később Clinton elmondta, apaként az első gondolata az volt, hogy csütörtökig az ő lánya is Atlantában volt, és Chelsea is kilátogatott az Olimpiai Parkba. Aztán már politikusként első szom­bati tévébeszédében mélyen elítéli a terror­akciót: - Nem hagyhatjuk győzni a terroriz­must! Az olimpiának folytatódnia kell! Clinton beszédét megelőzi a Fehér Ház, Georgia állam, Atlanta, a NOB és a szer­vezők képviselőinek hajnali telefonkonfe­renciája, amelyen megbeszélik a teendő­ket, s megegyeznek abban, hogy a kezdeti tervektől eltérően nem halasztják el egy nappal a szombati versenyeket. A NOB-iro­­da közzéteszi, hogy az olimpiai és a török zászlót is félárbocra kell engedni az olim­piai faluban, illetve a versenyhelyszíneken. 9 óra 15 perc Az olimpia központi buszpályaudvarán az eligazítók közlik velünk, hogy a sajtóköz­pontba nem járnak a buszok, próbáljunk gya­log eljutni oda, de az Olimpiai Park le van zárva. A sajtóközpont előtt már óriási a tö­meg. Az ajtónál a rendőrök megállítanak. - Reggel kilenckor érkezett a parancs, hogy senki sem mehet be a központba - tájékoztat az egyik őr. Átkutatják az egész épületet. Közben lát­juk, hogy tőlünk ötven méterre, a parkban rendőrök, katonák, tűzszerészek vizsgálják a robbanás környékét. Megnéznek mindent, négykézláb kúszva keresik a nyomokat. 11 óra táján Már bejöhetünk a sajtóközpontba és az NBC-n megnézhetjük azt az amatőr felvé­telt, amely egy férfiról készült az előző napon, amint éppen csomagot helyez el a robbanás helyszínén. Az arca nem látható jól. Vajon ő lenne a merénylő? 12 óra 25 perc A sajtóközpontba érkezik Woody John­son, az FBI egyik atlantai vezetője, és saj­tótájékoztatót tart. Elmondja, hogy háti­zsákba rejtett, házi készítésű csőbomba robbant az éjjel a parkban. Egy szakértő, Frank McGuire később hozzáteszi, hogy olyan robbanószerkezetről van szó, amely­­lyel a kezdő, amatőr terroristák szoktak pró­bálkozni, mert rendkívül olcsón előállítha­tó és könnyen hozzá lehet jutni a szüksé­ges anyagokhoz. Azért sebesít meg sok embert, mert az ilyenfajta bombákba csa­varokat és fémdarabokat tesznek, amelyek repeszként nagy erővel és meszszire repül­nek. Woody Johnson elárulja még, hogy si­került bemérniük azt a telefonkészüléket, ahonnan a merénylő felhívta a rendőrséget. A valószínűleg elmebeteg, magányos tettes nem volt túl szívbajos, a park közelébe te­lepített utcai telefonok egyikén jelentkezett be. A rendőrök nyomban elkerítették a te­rületet, és lábnyomokat, valamint a készü­léken ujjlenyomatokat keresnek. Közben újabb bombariadókról érkezik hír az Olimpiai és a Cheney stadionból, a Coca-Cola székháza elől, kora délutánig több mint harminc bejelentést kap a rend­őrség gyanús csomagokról. Az egyik áruház előtt egy csomagot fel is robbantanak a tűz­szerészek, később kiderül, hogy egyszerű va­saló volt benne. A páni félelem nemcsak a szervezőkön lesz úrrá, hanem a turistákon, egyes sportolókon is. A NOB vezetői azt ta­nácsolják, hogy azok a sportolók, akik már befejezték a versenyt, minél hamarabb utaz­zanak el Atlantából. Ugyanezt ajánlják a ma­gyar csapat vezetői is. Igen ám, de mivel? Repülővel? Mindenkinek élénken él az em­lékezetében a TWA-gép esete, amely rövid­del az olimpia nyitánya előtt robbant fel New York közelében. Ráadásul több fenye­getés is érkezik, többek között az orosz sport­vezetőket figyelmezteti valaki, hogy felrob­bantja a gépüket. Július 28. Az atlantai repülőtér egyik vezetője a va­sárnapi lapokban igyekszik megnyugtatni a turistákat, hogy minden korábbinál szigo­rúbb biztonsági intézkedéseket vezettek be. Lapzártánkig ennyi történt a robbanás után. Lehet, hogy mire e sorokat olvassák, ki­derül, ki volt a tettes, azt azonban soha senki nem fogja tudni megmagyarázni, miért kel­lett ártatlan embereknek meghalniuk. Milyen célt szolgálhatott egy békés hotdog­ sütő meg­gyilkolása? Vagy miért kellett megölni azt az operatőrt, aki élete első olimpiáján éppen, az ember nagyszerűségéről akart tudósítani? Nem tudom, hogy földi léte utolsó pilla­nataiban mit örökített meg kamerájával, de az biztos, hogy azok a képsorok mindörökre más tartalmat kaptak, mint amiről beszél­tek volna, ha a török kolléga - békésen ha­zatérve - maga montírozza filmmé... K. L.

Next