Képes Európa, 1997. április-június (6. évfolyam, 12-24. szám)

1997-06-18 / 23. szám

POPOLDAL A bestia szónak többféle magyarázatát is adja az értelmező szótár. Egy: fenevad. Azt első pillantásra megállapítom, hogy a velem szemben ülő három fiatal hölgy egyike sem vérengző fenevad. Kettő: komisz, önző nő. Nem lehetnek önzőek, mert oly szívélyesen kínáltak teával. Három: kívánatos, csinos nő. Na, ez stimmel! - Alogyan lettetek Bestiák? - így születtünk! - vágja rá ne­vetve Bee. - Eredetileg Boszorkányok vol­tunk - emlékezik Honey-, csak amikor szétküldtük az első de­­mofelvételeinket, és felhívtam Schneider Attilát a Record Ex-B­essnél, hogy mi a véleménye rá­­, ő azt válaszolta: „bestiális". Ez annyira megtetszett, hogy nyomban Bestiák lettünk. - Hogyan találkoztatok? Hal­lottam egy történetet, amely ki­csit meseszerűnek tűnt. - A mi mesénk garantáltan valódi - mondja Bee. - Tavaly tavasszal aerobikedzőként dol­goztam, s Honey is lejárt a terem­be. Összebarátkoztunk, kiderült, hogy mindketten rettentően sze­retünk táncolni énekelni. Egyik nap aztán látjuk, hogy az ablak előtt leparkol egy talpig bőrbe öl­tözött motoros. Azt hittük, hogy valami vagány hapsi, amikor azonban levette a bukósisakját, kiderült hogy egy dögös lány, Bedy volt, aki szintén aerobikoz­­ni szeretett volna, s korábban éne­kesként is dolgozott. - Ha már itt tartunk, kinek milyen zenei múltja volt? - Egykoron a Harlequin Gyer­mekszínház tagjaként sok zenés JÁTÉK­ ­. Melyik sportág hozta össze a lányokat? 2. Melyik afrikai országban dobozott Bedy? 3. Hol kezdte énekesi pályafutását Honey? A Record Express jóvoltából a helyes megfejtők között három-három Bes­­tiák-albumot és -pólót sorsolunk ki. Kiad: 1997. június 17. darabban játszottam, aztán Ká­sa Zsuzsánál, Fogarasi Jánosnál, majd Gordon Irén operaénekes­nél tanultam énekelni - kezdi Bedy. - Mostanában Dékány End­re foglalkozik velem. Közben az Ungár Szalonzenekarral Finnor­szágban és Svédországban ját­szottunk. Vokálénekesként részt vettem a Ladánybene 27 és Var­ga Miklós produkcióiban is. - S hogyan lettél bingoterem­­üzletvezető Kenyában? - Az egyik ott dolgozó bará­tom csábított ki, s nem akartam csak lógatni a lábam. Arra min­denesetre jó volt, hogy megis­mertem a csodálatos afrikai vi­lágot, és számos zenei ötlettel is gazdagabb lettem. - Honey, ha jál tudom te egé­szen más műfajban kezdted éne­kesi pályafutásodat... - Gyerekként templomi kó­rusban énekeltem. Kántor nagy­apám szerettette meg velem a gregorián énekeket. Aztán furu­lyázni, xilofonozni tanultam, köz­ben népitáncoltam, balettoztam. Két éve pedig Kézdy-Kékes Ilo­na éneknövendéke lettem. -Az a hír járja, hogy igazi bestia módjára szereted ingerelni a férfiakat, pontosabban: imá­dod a sóvár tekinteteket... - Ez igaz, nagyon szeretem, hogy amikor végigmegyek az ut­cán, megbámulnak a férfiak. De ezzel a legtöbb nő így van, csak én be is vallom. - Bee, azt hallottam, édes­anyádnak a születésed előtt meg­jósolták, hogy lesz egy lánya, ald a színpadot fogja választani. Nem esett kétségbe az anyukád? - Nem, sőt nagyon örült ne­ki, hogy már gyerekkoromban állandóan szerepeltem. Én is né­­pitáncoltam, zongorázni tanul­tam, s persze énekversenyekre jártam. Aztán ének-zene tagoza­tos gimnáziumban tanultam, s később felvettek Toldy Mária mu­­sicalstúdiójába. A három év alatt nem csak énekelni tanultunk, ha­nem tánc- és színészmesterséget is. Félévente vizsgaelőadásokon léphettünk színpadra a Rock Szín­házban. Énekeltem az Ab Ovo együttesben, és én is vokáloz­­tam néhány más produkcióban. - Hogyan lettél aerobikedző? - Mindig szerettem sportol­ni, úsztam, kosárlabdáztam, az­tán megtetszett az aerobik, s ab­ból úgy meg lehetett élni, hogy közben szabad voltam, nyugod­tan énekelhettem. - Az ének és a tánc szerete­­tével a lelketekben eljutottatok az aerobik-edzőterembe. De ho­gyan lett ebből zenekar? - Eszünkbe jutott, milyen jó buli lenne egy női zenekart ala­kítani - válaszol Honey. - Akko­riban itthon még nem volt aktív női banda. Átalakítottuk a gará­zsunkat próbateremmé, s zenész barátaink segítségével megcsinál­tuk az első három demofelvételt. - Kik írták a dalokat? - Mi írtuk, de a barátaink hangszerelték őket. - Hogyan döntitek el, hogy melyik számban ki szólózik? - Általában mindenki el­­énekli s akinek a legjobban fekszik, az szólózik - mondja Bedy. - Ebből nem szokott ve­szekedés lenni. - S másból? Bee említette hogy hisz az asztrológiában. El­készítettétek már a horosz­kópjaitokat? - Még nem... T Sha nem illetek össze?... - Á, az nem lehet! - tilta­koznak mindhárman egyszerre. - A Total Dance fesztiválon nem volt egyértelmű sikeretek. Úgy éreztem, kicsit hosszúra si­került a bemutatótok. - A közönség még nem is­mert bennünket... Való igaz, nem hódítottuk meg mind a tízezer embert, de sokan táncoltak, tap­soltak - mondja Bedy. - S nem volt hosszú a műsorunk, csak a nézők már nagyon várták a leg­nagyobb sztárvendégeket. - Beszéljünk a most megje­lent kazettátokról és­­D-tekről! A többség kellemes szám. Van kö­zötte vad is, nekem azonban még­is egy lírai dal tetszik a legjob­ban, a Mi egyek vagyunk. - Nekünk is az a kedvencünk - mondják megint egyszerre. - De igyekeztünk a tizenegy szám­mal különböző igényeket kielé­gíteni - folytatja Bee -, ezért a dancefloortól a rapen át a sou­­lig sok minden hallható. Egyéb­ként az igazi stílusunk bestiális! Ez törvény által védett stílus... K.L. .^1 EURÓPA

Next