Képes Európa, 1998. április-június (7. évfolyam, 13-25. szám)
1998-06-10 / 23. szám
szigorúan bizalmasan ról, hogy részt vesz Anglia legsikeresebb tévésorozata, a Prime Suspect egyes epizódjaiban is. - Milyen gyerek volt? - Szégyenlős voltam. Bezárkóztam a szobámba, verseket írtam és zenét komponáltam, s közben arról ábrándoztam, hogy Hollywoodba megyek. Talán hétéves voltam, amikor azt meséltem a bátyáimnak, hogy színész leszek. Emlékszem, egyik testvérem azt mondta: „Úgysem fogod lepipálni Bogartot!” - Mi lenne, ha a lánya, Ireland azt mondaná egy szép napon, hogy filmszínész akar lenni? - Hát, fel kellene világosítanom arról, hogy valójában milyen is ez a pálya. Pillanatnyilag azonban csak két és fél éves, és egyelőre a bogarakért, a fákért, a természetért van oda. Van úgy, hogy alig tud aludni éjjel, anynyira boldog, izgatott, és alig tudja kivárni a reggelt. - Lesz testvére? - Mindenképpen szeretnénk még egy gyereket. Ha én nem szülhetek többet, akkor örökbe fogadunk valakit. - Élete első Oscar-díját kapta az idén. Könynyen belebújt az egykori hollywoodi színésznő bőrébe? - Először nem vonzott ez a szerep. Aztán rájöttem, hogy nagyon összetett személyiség. Hihetetlenül ügyes és jó humorérzékű, ezt szerettem benne. Bár a tréfák többnyire a szexualitásról szóltak, mégis lehetőséget kaptam arra, hogy komédiázzak. Végül is a szex vidám dolog. - Sokszor hasonlítják Veronica Lake-hez, akit a filmen alakított. Ez nem bántja? - Nem. Megnéztem minden filmjét, elolvastam róla minden cikket, ami a kezembe került. Bámulatra méltó asszonyt, s igazán tehetséges színészt fedeztem fel benne. Sajnos, a hajáról jobban ismerték, mint a színészi képességéről. Sokan lázadónak tartották. Tény, hogy messze előbbre járt a koránál. Ő maga csodálatosabb volt, mint az általa játszott szerepek. - Veronica Lake szenvedett a szépsége miatt. Tényleg olyan nagy baj, ha gyönyörű egy színésznő? - Ha Hollywoodba érkezel, és bármi olyannal rendelkezel, amit szépségnek, bájnak hívnak - vagy urambocsá, szexepiled van -, akkor számítanod kell arra, hogy nem mindig azt csinálhatod, amihez leginkább kedved van. - A legtöbb nő mindent megadna azért, ha ilyen szép lehetne... - Lehet, számomra azonban sohasem a külsőm volt a legfontosabb. Én a munkában hiszek. Akkor éreztem a legjobban magam, amikor New Yorkban egy színjátszó csoportba jártam és színészetet tanultam. Mindig megtanultam a leckémet. Greenwich Villageben énekeltem és gitároztam. Amikor aztán Hollywoodba jöttem, rám ragasztottak egy címkét. Szerencsére egyszer valaki lehetőséget adott, s felkínált egy szerepet, amelyben nem az volt a fontos, hogy milyen az arcom. Blake Eduard felhívott, és azt mondta, velem akarja megcsinálni az új filmjét. Nem ismert engem, nem tudta, hogy én még életemben nem játszottam komédiában. Miből gondolta, hogy jó leszek? Ő olyan rendező, aki bízik abban, akit kiválasztott. Ezt szerettem Curtis Hansonban is, aki a Szigorúan bizalmas című filmet rendezte. A nagyszerű rendezők mind ilyenek, pontosan tudják, mit akarnak. - Miért mondott először nemet Hansonnak? - A lányom születése után kicsit összezavarodtam. Nagyon boldog voltam, de... Csak rá figyeltem: minden reggel a babával ébredtem és az egész napomat kitöltötte a vele való foglalkozás. Nagyon kényelmes volt, hogy nekem csak a lányommal kell törődnöm, Alec pedig jár dolgozni. De aztán felébredtem, s egyre jobban hiányzott a munka. Akkor már azon tanakodtam, mi az, amire szükség van a visszatéréshez. Eleinte nem izgatott ez a szerep, de amikor újra elolvastam, rájöttem, nem szabad viszszautasítani. A rendezővel való találkozás után valamit megéreztem. - Érez nosztalgiát a régi Hollywood iránt? - Ez egy új Hollywood. Gyerekkori filmemlékeimben más volt a mozisztárok világa. Figyeltem, hogyan hordták a hajukat, milyen volt a sminkjük, a ruhájuk, a beszédük. Némelyik filmet többször is megnéztem, hogy jobban megfigyelhessem ezeket a dolgokat. Amikor Hollywoodba kerültem, a valóság nagyon más volt. Manapság sok film néhány nap alatt elkészül. Vannak jó filmek, de vannak nagyon rosszak is. - Megváltoztatta az anyaság? - Teljesen felszabadított, úgy érzem, jobb ember lettem. Nincs idő mindig a tükörbe nézni, mert óriási felelősség van rajtam. Ma a kislányom az első és a legfontosabb. De ezzel együtt úgy érzem, teljesebb, gazdagabb emberré tett az anyaság. K. L.