Képes Európa, 1998. július-szeptember (7. évfolyam, 26-38. szám)

1998-09-16 / 37. szám

* John Glenn A holdra szállás óta valószínűleg az lesz az űrhajózás legnagyobb szenzációja, ha október 29-én a hetvenhét éves amerikai John Glenn a Discovery fedélzetén újra felszáll az űrbe. Az ő története f€>Uj€_ttipikusan amerikai sztori, a legsikeresebb hollywoodi forgatókönyvírók sem tudtak volna jobbat kitalálni. 1962. február 20-án John Glenn volt az első ameri­kai, aki megkerülte a Föl­det: négy óra ötvenöt perc alatt háromszor repült kör­be. Amikor visszatért a Földre, hősként ünnepel­ték, utána azonban - ép­pen hősi mivoltából faka­dóan - nagyon nehéz na­pokat élt át. Miközben tár­sai sorban készültek az űr­utazásra, őt tétlenségre kényszerítették. Amikor ezt szóvá tette, Bob Gil­­ruth, a Merkúr-program ve­zetője azt válaszolta neki: - A főnökség nem akar­ja, hogy visszatérj az űrbe. Magyarán: nem szeret­ték volna, hogy az első ame­rikai űrhajós, aki megke­rülte a Földet, baleset ál­dozata legyen. Akkoriban elterjedt, hogy Kennedy elnöknek is az volt a véle­ménye: jobb, ha John Glenn nyugodtan ül a fenekén, és nem akar újra a csilla­gok közé repülni. - Jóval később egy könyvben olvastam Ken­nedy elnök egyik nyilat­kozatát, amelyben vissza­utasította, hogy ő tiltott volna le a repülésről - em­lékezik John Glenn. A lényeg azonban az volt, hogy az amerikai hős nem repülhetett, ezért el­keseredésében 1964-ben felmondott a NASA-nál, s tíz éven keresztül egy nagy cégnél dolgozott. De mert egy tipikusan amerikai történetben az amerikai hős nem játsz­hat élete végéig „huszon­­harmadik alabárdost’’, ezért 1974-ben John Glenn in­dult a szenátusi választá­son, és a kongresszus tag­ja lett. - Politikusként éltem az életem, magamban le­számoltam azzal, hogy va­laha is visszatérhetek az űrbe. A huszonnégy év alatt számtalan nagyon fontos törvény megalkotásában vettem részt, többek között részem volt az atomsorom­pó leengedésében, amire nagyon büszke vagyok. 1995-ben aztán Glenn szenátor kezébe került egy könyv, amely az űrhajó­zás fiziológiájával foglal­kozott. Az orvosok azono­sítottak ötvenféle változást, ami az űrhajósok szerve­zetében megy végbe a súlytalanság állapotában. Ilyenek például a vérkép­zési, a keringési, az egyen­súlyi zavarok, a csontok gyengülése, illetve az al­vási problémák.­­ A könyvet olvasva rá­jöttem, hogy pontosan ezek­kel a problémákkal kell megküzdenie egy olyan embernek is, aki a Földön öregedni kezd. Ezért úgy véltem, sokat tanulhatunk abból, ha egy idősebb sze­mélyt lövünk fel az űrbe. S itt kezdődik a tipiku­san amerikai történet újabb fejezete. Glenn felvette a kapcsolatot a NASA ku­tatóival, és felhívta a fi­gyelmet a párhuzamokra. Ugye, egyetértenek abban, hogy egy igazi hollywoo­di történetben nem mond­hattak rögtön igent a NASA vezetői, még akkor sem, ha egy szenátor kérte. - Nem lelkesedtek túl­ságosan - mondja John Glenn. De hogy valójában csak tessék-lássék, úgymond dramaturgiai szempontból tiltakoztak, az kiderült ab­ból, hogy az idősek szer­vezetének demonstrációja nyomban meggyőzte őket álláspontjuk tarthatatlan­ságáról. S amikor 1996 nyarán Glenn megkereste a NASA egyik vezetőjét, Goldin megígérte, ha meg­felel az orvosi és fizikai elvárásoknak, akkor re­pülhet. Ők kezdettől fog­va pontosan tudták, hogy egy amerikai hős pályája nem érhet véget azzal, hogy „csak menj haza, és béké­sen számolgasd a nyugdí­jadat”. John Glenn nem fél at­tól a kockázattól, amit egy hetvenhét éves ember ki­lövése jelent az űrbe. Ő elég erősnek és egészsé­gesnek érzi magát, és per­sze támogatja a felesége, Annie is, aki ötvenöt éve hű társa. Hogy mi minden vár John Glennre az októberi űrutazás során? Nem neki kell pályára bocsátani egy műholdat, amely a nap ultraviola sugárzását vizs­gálja majd. Nem is ő fog­ja kipróbálni a Hubble­­űrteleszkópot. Neki egy­szerűen csak túl kell élnie az űrutazást! Eközben per­sze folyamatosan figyelik a szívműködését, a légzé­sét, a vérnyomását. Rend­szeresen vért vesznek tő­le a társai, ezért az indu­lás előtt katétert építenek a karjába, hogy ne kelljen folyton megszűrni őt. A vérleleteit a Földön orvo­sok elemzik, különös te­kintettel az immunfunk­ciókra és a proteinszintre. Ruhájában érzékelők lesz­nek, amelyek segítenek az alvási ciklusait megfigyel­ni. Visszatérése után pedig gerincvelő- és a csontál­lományt vizsgáló tesztek várnak rá. Úgyhogy Glenn számára nem lesz éppen kéjutazás az űrbéli repü­lés harminchat évvel az­után, hogy először meg­kerülte a Földet. Viszont ez lesz az amerikai hős történetének méltó befe­­­­jezése. Ezután nyugodtan tarthat előadásokat az ohiói­­ állami egyetemen és a­­ Muskingum College-ben, ahol egykoron ő is tanult. - Fel akarom hívni a fiatalok figyelmét arra, hogy nem szabad közöm­bösnek lenniük. Sokan kö­zülük cinikussá válnak, ha politikáról esik szó, pedig a mienk a legkitűnőbb de­mokrácia a világon (ugye, hogy ilyen egy igazi holly­woodi történet epilógu­sa?), bár a legkomplikál­tabb is. Amikor a fiatalok azt harsogják, hogy a po­litikusok piszkosak, akkor erre én azt válaszolom ne­kik, hogy a politikusi nem csupán tisztességes szak­ma, hanem egyike a leg­tisztességesebbeknek. .. Hát, ehhez már tényleg nincs mit hozzáfűznünk, nyugodtan megeredhetnek a könnyek... K. L. - EGY AMERIKAI HŐS John Glenn felpróbálja az űrhajósruhát k­é­p­­e­s Iasi EURÓPA h­al

Next