Képes Figyelő, 1950 (6. évfolyam, 2-34. szám)
1950-06-10 / 23. szám
dollárkölcsönök és az enciklikák céljait összehangolták.^ A Vatikán világi politikájáról írt rendkívül tanulságos és időszerű könyvet az angol Avro Manhattan »A Vatikán a haladás ellen« címen. A szerző az elmúlt félévszázad történelmét vizsgálja. Ennek az ötven évnek rengeteg eseménye: a két világháború, a fasizmus garázdálkodása és bukása, a szocializmus győzelme a Szovjetunióban, majd az imperializmus láncának további bomlása a népi demokráciák megalakulásával, bőséges anyagot szolgáltat annak bizonyítására, hogy a Vatikán illetéktelenül beavatkozik az országok belügyeibe és sajátos módszereinek segítségével igyekszik elgáncsolni a haladást. Manhattan ismerteti a haladás erői ellen állandóan hadakozó pápaság politikai akcióit és cselszövéseit. A Vatikán például utasította a német katolikus pártot, hogy segítse hatalomra Hitlert. És Brüning, a Vatikán bábja, mint miniszterelnök, mindent megtett, hogy eleget tegyen ennek a parancsnak. nEM végtelen, — írja Manhattan — hogy a németországi fasizmus uralomra juttatásában igen tekintélyes része volt a Vatikán kezében lévő Brüning tudatosan romboló politikájának.« És mi sem természetesebb, hogy ebben az emberiség ellen elkövetett politikai manőverben legjobb segítőtársa a Vatikánnak a jobboldali szociáldemokrácia volt, amely 142 képviselőjével, mint a Reichstag legerősebb pártja kiszolgálta Brüninget és tekintélyes szerepet játszott Hitler hatalomra juttatásában.A Vatikán fasisztabarát politikája nem változott a második világháború alatt sem. Jellemző ebből a szempontból a Pétain-féle francia bábkormány fasiszta politikájának nyílt támogatása a Vatikán részéről.»Mi volt a katolikus egyház álláspontja a Pétain-féle fasiszta rezsimmel szemben?— írja Manhattan. — Mindabból, amit eddig elmondottunk, világos, hogy a katolikus egyház nemcsak kedvelte ezt a rezsimet, hanem minden erejéből nyíltan és burkoltan is segítette ... Közt ettől fogva nem volt egyetlen valamennyire is jelentős magasabb rangú francia pap, aki tiltakozott volna a nácik, vagy Pétain fasizmusa ellen. Csak az idő múlásával, a francia tömegek Hitlerellenes és Pétain-ellenes gyűlöletének növekedésével, a kommunisták által vezetett ellenállási mozgalom erősödésével következett be olyan helyzet, hogy az egyház itt-ott visszavonult és megengedte egyegy püspöknek vagy érseknek, hogy panaszkodjék egy kicsit. Az ilyen panaszkodás lényegtelenségét bizonyítja, hogy Pétain és az egyház között az utolsó pillanatig rendkívül szívélyes maradt a kapcsolat. A magasabb rangú papok teljesen nyíltan kiálltak a Pétain-féle katolikus fasizmus ügye mellett. A alsópapság antifasiszta részének állásfoglalása rendkívül aggasztotta a Vatikánt és a francia főpapságot. Lépéseket tettek, hogy megakadályozzák az ilyen alacsonyabb rendű papok részvételét az ellenállási mozgalomban.« És mi történt a második világháború után? Manhattan megállapítja : »A Vatikán most Hitler után Trumanéknak ajánlkozott fel — és az Egyesült Államok uralkodó körei valóban fel is ismerték, hogy a Vatikán hasznos szövetséges lehet a szovjetellenes, békeellenes hidegháborúban és hasznos kémközpontul szolgálhat a Szovjetúnió , a népi demokráciák országai ellen. Az amerikai háborús uszítók szovjetellenes »megelőző háborúról« szónokoltak s a Vatikánban ezzel összhangban nyomban megfelelő terveket készítettek. A népi demokráciák prímásait értesítették , a maguk részéről is készüljenek fel jobboldali kormányok megszervezésére. Az egyik ilyen összeesküvő főpap Mindszenty bíboros, nyíltan be is vallotta a bíróság előtt, hogy amerikai és angol beavatkozást kért és harmadik világháborúra spekulált. (Times, 1949. V. 2.) A második világháború után tehát az amerikai imperializmus és a Vatikán szoros szovjetellenes, kommunistaellenes, békeellenes szövetséget kötött. A dollárkölcsönök és az enciklikák céljait összehangolták s kialakult egy olyan szoros, hallgatólagos szövetség, amilyenre még nem volt példa sem az Egyesült Államok, sem a Vatikán történetében. Hétköznap a törvényszéken A büntetőtörvényszék Ölti Vilmos tanácsa előtt többszörösen büntetett szélámos áll: Juhász Ferenc. ötrendbeni zsarolással és hatrendbeli lopással vádolják. A vádirat felolvasása után Juhász kijeeríti, hogy csak részben érzi bűnösnek magát. Elnök: Miért csak részben? Vádlott: Bátorkodom más jogi átáspontot elfoglalni, mint a vádhatóság igen tisztelit képviselője. Cseekményem nem minősíthet a Btk 333. szakasza, hanem csak a kihágási Btk szerinti tulajdon elleni kihágásnak. Elnök: Tetten érték zsaroláson és lopáson! Vádlott: Zsarolás büncselekménye nem áll meg, a tényávadéki elem hiányzik. Elnök: Notórius bűnözése egész jogtudóst csinált magából. Elfelejti azonban, hogy ma még magánál is jobban ismerjük a büntetőtörvénykönyvet. Beismeri, hogy fondorlatos csalással lefosztott egy lakást? Vádlott: Igazságot szolgáltattam. Elnök: Nagyon szép dolog igazságot szolgáltatni. Hogy csinálta? Vádlott: A panaszos 1944-ben német katonáktól filérekért vásárolt bútort. Ezektől megfosztottam, mert igazságtalanul jutott hozzá. Elnök: Rendőrtisztnek adta magát, hamis igazolványokat mutatott. A sértett annyira megijedt, hogy hajlandó volllt a bútorokat átadni a »hatóságnak«. Azt hitte, hogy maga a hatóság. Amikor megkapta a lakáskulcsot, nemcsak a kérdéses bútorokait vitte el, hanem kifoszította az egész lakást. A festőművész bérlő összes képeit is ellopta. Vádlott (te kicsinylően int): Rossz képek voltak. Elnök: Ez nem enyhítő körülmény. Különben is nem maga bírálja el, hogy jók voltak-e a képek, vagy sem. Vádlott (széttárja karjait): Bocsánatot kérek, ha jó képek tettek volna, akkor akadt volna rá vevő. Elnök: Tettenérték zsaroláson! Férjes asszonyokkal ismerkedett meg, azután tevélben zsarolta őket. Egyszer egy margitszigeti találkozón pénzt lopott ki egy nő kézitáskájából. Az államügyész súlyos büntetést kért. — Elrettentő ítéleteit kell hozni mondottam az ilyen veszedelmes emberek ellen, akik nem akarnak dolgozni, köztulajdon elleni bűncselekményeket követnek el és a szocializmus felé haladó társadalom ellenségei. A védő enyhe ítéletet kért, e vádlott az utolsó szó jogán paragrafuscakkal dobálódzott és »jogi érvekkel« igyekezett bizonygatni, hogy cselekménye nem volt súlyos. A bíróság visszavonult, majd Ölti Vilmos tanácselnök kihirdette ez ítéletet. A büntetőtörvénykönyv módot ad arra, hogy a vádlottat az elkövetett zsarolásokért és lopásokért tízévi fegyházzal sújthassa. A büntetőtörvényszék ezt a legmagasabb büntetést szabja ki, mert a vádlott régebben elkövetett bűncselekményeivel és la most vád tárgyává került tizenegy rövndbelű bűncselekménnyel megmutatta, hogy nem akar letérni a bűn útjáró. A gyermekek mm» WM » w w ■ lovojeert Június 1. és 4. között folytak le ez egész világon a Nemzetközi Gyermeknap ünnepségei. A Nemzetközi Gyermeknap ünnepségei a békeharc jegyében, a háborús uszítók elleni hatalmas tüntetések«ben fejezték ki a dolgozó milliók szerte a világon harcos együttérzésüket a Demokratikus Nők Nemzetközi Szövetsége jelszavaival: »A gyermekek jogaiért vívott harc elválaszthatatlan a békéért, a nemzeti függetlenségért és a jobb életért vívott harctól.« A Szovjetúnióban és a népi demokráciákban a Nemzetközi Gyermeknapon egy szabad világ gyermekei ünnepelték boldog életüket, biztos jövőjüket, míg ugyanakkor a tények sorozata mutatja azt a rettenetes helyzetet, amelyben a kapitalista világban a dolgozók gyermekei sínylődnek. A tények bizonyítják, hogy a gyermekkérdést nem lehet elválasztani a világpolitika kérdéseitől, az imperialista háborús gyújtogatók ellen, a tartós békéért folytatott küzdelemtől. A gyermekek életéért, egészségéért, boldog és biztos jövőjéért folytatott harc egybekapcsolódik a világ dolgozó millióinak, ésZ »egyszerű embereknek« a békéért vívott harcával. Ez a tény is felelőssé tesz mindenkit, aki szereti gyermekét, mindannyiunk szemefényét a béke megvédéséért folytatott harcért. Egy pilanatra sem szabad megfeledkeznünk arról a veszélyről, amelyet a háborús gyujtogatók briKt mesterkedése jelent gyermekeink életére. Solohovnak, a világhírű szovjet írónak megrázó szavai is harcos kiállásra, tettekre sarkalnak: »Még nem száradtak fel a könnyek az anyák és özvegyek szemén, gyermekeink még mindig a vak éjjeli elsötétitésre és bombák fülsiketítő dörrenései« föl álmodnak, — a Wall Street főnökei azonban már újra ott tartják íesizes, véktoiy gyeplőt, a Halált, amelynek kiszáradt lábszárcsontjait katonacsizma szára csapkodja és üres szemgödrei vakon merednek a földgömb városainak és falvainak békés tetőire.« Gyermekeink jövőjéért is meg kell mutatnunk a halálkereskedőknek, hogy az élel erősebb náluk, hogy bestiáis tervükkel szemben a békeszerető emberiség harcos, hatalmas családja ál.