Képes Film Híradó, 1968 (1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

­me,­­ gyilkol. Mindenre elszánt, kegyet­len, kérlelhetetlen. Nem pillanatnyi felindu­lás, az őrülésig felzaklatott idegállapot ösz­tönzi. Egy könyvelőhöz méltó aprólékos pre­cizitással, mindenre kiterjedő figyelemmel dol­gozta ki tervét: a gyilkos bosszút. A bosszút az asszony és a legjobb barát ellen, akik nem egyszerűen erkölcsileg voltak merénylői, ha­nem legtisztább, legőszintébb érzelmeibe gá­zoltak bele, elrabolva hitét, bizalmát, élete egész értelmét. Ez az ember, Frantisek Pokorny nemrég még a­­leghétköznapibb, legszürkébb tisztviselő volt egy hivatal brünni kirendeltségén. Egyhangúan peregtek napjai: nyolc óra az íróasztal mellett, néhány szó beszélgetés kollégájával, banduko­­lás hazafelé, magányos vacsora, aztán könyvé­vel be az ágyba. Eszébe sem jutott, hogy még megélhetne valami nagyot, mielőtt a nyugdíj­korhatárt eléri. Aztán egy váratlan üdülési beutaló megváltoz­tatta életét. 45 éves fejjel először küldték üdülni. Éppen az őszi esőzések ideje volt. Per­sze az otthoni unalom ide is elkísérte, s talán csak az jelentett változatosságot, hogy messzi­ről csodálhatta az elragadó, gyönyörű Alicet, valamennyi hímnemű üdülőtárs vágyainak tár­gyát. Ám egy napon megérkezett Karel, az igaz­gatóhelyettes. Frantisek szobatársa lett, s ki­derült, hogy pompás cimbora. Egy üveg szilva­pálinka mellett ő győzte meg Frantiseket, ne le­gyen gyámoltalan, udvaroljon Alicenak. És lám, nem utasították vissza. Alice kedves volt, ba­rátság szövődött köztük, s amikor az üdülés végén Frantisek megkérte a kezét, némi vona­kodás után igent mondott. De Frantisek nem így képzelte el házasságát: ő Brünnben, a felesége továbbra is Prágában. És hosszú hónapokba tellett, mire megtudta, hogy felesége már hét éve Karel szeretője. Ezért született meg benne a gyilkosság terve. Ám a terv még nem azonos a végrehajtással . . . ön­­gyilkosság!? . . Ez is egy megoldás lenne. A TETT, a zseniális megoldás azonban egészen más­ látványos, vérbő tragikomédia. Az irigylésre méltó ember komédiája, az ideál­jait, önmagát megtagadó ember targédiájának felszínén.

Next