Képes Film Híradó, 1969 (1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

KÖVES BÉLA, a Népbolt vezetője és a csapat edzője: — Én legalább futballoztam ezért a váro­sért, és a többiek is mind, kopaszon és kö­véren és lihegve ... Egyetlen fiatal sincs ebben az átkozott városban. Innen mindenki csak menekül . . . Pestre járnak ingázni... GYÖNYÖRŰ elvt­rs: — Én azért párttitkár vagyok a pályán is, illetve mindenki tudja rólam. Nekem kötelességem len­ne a legjobban játszani. De nem tudok. Hát nem az a helyes, ha inkább ab­bahagyom! VIRÁGNÉ, a tanácselnök felesége: — Azonnal intézkedned kell, apus! Mérik a temp­lomot. Tegnap délután litánia alatt bejöttek né­gyen a templomba, és el­kezdték mérni. Collatok­kal, székében hosszá­ban . . . — Én csak érted imád­kozom, apus, hogy le ne váltsanak! ATALNÉ: — Az én férjem nem jön haza. Üzent Pestről, hogy ne is várjam. Pedig Köves úr mondta, hogy ha megint Atal Karcsi állna a kapuban . . . Kiskunbékás centrum* a Főtér, amelyet a Tanács­ Háza, a római katolikus templom, a cukrászda, a vendéglő és a Népbolt vesz kttr­l. Kiskunbékás város ötszáz éves törté­nelmének egyik legra­gyogóbb eseménye 1708- ban esett, amikor is II. Isákóczi Ferenc fejede­lemtől önrendelkezési és

Next