Képes Ifjúság, 1971 (27. évfolyam, 1196-1233. szám)

1971-04-14 / 1209. szám

KÉPES IFJÚSÁG PS Evés közben jön meg az étvágy Villáminterjú Puskás Ferenccel, minden idők egyik legnagyobb labdarúgójával — Persze, önök majd nem hagyják. — Minden tőlünk telhetőt megteszünk... — És Puskás öcsi csapata milyen játékerőt képvisel? — Az együttes ásza a bal­összekötő, Comatosz. Ez a fiú sok mindenre képes. Jó futballista még a jobbszélső és a jobbfedezet. A kapu­sunk kiváló. Nem fiatal gye­rek már, elmúlt huszonhét éves, de ha jó napja van, szinte lehetetlen neki gólt rúgni. A Panathinaikosz leg­nagyobb gyengéje, hogy tag­jai nem eléggé csapatjátéko­sok. Együttesem szinte még amatőr, nincs benne az az erő, ami megvan a Zvezdá­­ban. Ennek ellenére már be­bizonyították, hogy tudnak játszani. — Mindezek után­ mi lesz az eredmény? — Sohasem szoktam jó­solni. Most sem teszem. — Mégis, ki jut tovább? Elneveti magát. — Természetesen, hogy mindannyian, akik kínlód­tunk, vesződtünk a csapat­tal, továbbjutást várunk. Aztán meg, úgy mondják, evés közben jön meg az ét­vágy. Eddig olyan jól ment minden, hogy azon kezdünk gondolkodni, miért lenne ezután baj. Görögországban mindenki továbbjutást vár tőlünk. A mérkőzés sorsa, mint mindig, most is a gó­lokkal dől el. Aki a két meccsen többet rúg, tovább­jut. Jó lenne dicsőséget sze­rezni a csapatnak, Görögor­szágnak és persze magam­nak. Ha a fiúk betartják az utasításaimat, megszorít­juk a Zvezdát. Persze, nehéz DUDÁS KÁROLY (KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN KÖZÖLJÜK PUSKÁS FE­RENC EXKLUZÍV INTERJÚJÁT­ A belgrádi Jugoslavija luxusszálló Dunára néző pompás hatjában találkoz­tunk Puskás Öcsivel, s az előttünk álló „nagy szerda” mozzanatairól, a Crvena Zvezda—Panathinaikosz BEK mérkőzés várható eredményéről, a csapatok erőviszonyáról próbáltunk megtudni tőle valamit. — Számon­­ tartja-e, há­nyadszor van Jugoszláviá­ban? Néhány pillanatig gondol­kodik, vonogatja a vállát. — Legalább tizenötödször. Régi, szép emlékek fűznek az önök országához. — Látta a Crvena Zvezda —Velez kupamérkőzést. A szakember szeme mit szűrt le a kilencven percből? — Gyenge mérkőzés volt, mindkét csapat szétesően ját­szott. Az első félidőben alig történt valami. A második részben a Zvezda megembe­relte magát és futballozott tíz percet. Ez is elég volt a nagyarányú győzelemhez. — Kiktől tart leginkább a jugoszláv bajnokcsapat tag­jai közül? — Akitől legjobban tart­hatnék, a legveszélyesebb jugoszláv csatár a lelátóról nézi majd a meccset. Elta­lálta, Dzajicra gondoltam. A Zvezdának azért akad még jó néhány kiváló futballis­tája. Itt van mindjárt a fia­tal, szőke gyerek, a közép­csatár Filipovic. Ha hagyják sokat kellemetlenkedik. A két összekötő is­ jól dolgozik, kettőjük közül a tízest, Aci­­movicot tartom veszélye­sebbnek. Őt már a váloga­tottban is láttam. A véde­lemből Pavlovicot emelném ki. Jó csapat ez, ha hagyják nagyon tud játszani. — Azt mondják, hogy Acimovic éppen olyan jól ját­szik most, mint én fiatal koromban. Nem mondom, a fiú jól játszik, kitűnő focista, de azért mégis túloznak azok, akik vele összehasonlítanak. Én sokkal gyorsabb voltam, egy szezonban átlag negyven gólnál is többet lőttem... — Hogy meg lennék-e elégedve itt Belgrádban egy liverpooli eredménnyel? De még mennyire!

Next