Képes Ifjúság, 1971 (27. évfolyam, 1196-1233. szám)
1971-04-14 / 1209. szám
l. Tudósok és himpellérek A tengeri kígyó KÉPES IFJÚSÁG 24 Sok szempontból első könyv a Biblia. Nemcsak az első gyilkosságot írta le s így — kissé talán túlozva a dolgot — a bűnügyi regények őse lett, hanem először tudósított arról a borzongásról is, amelyet az ember a kígyó láttán érez.Ez a jámbor vagy éppen nem jámbor csúszómászó hol innen, hol onnan, de mindig felbukkan az emberiség művelődéstörténetében sziszegve és gyűrűzve, festményeken, szobrokon, és még ma is kiválóan alkalmas arra, hogy rémtörténetekben vagy filmekben ringassa a félelem élményére vágyakozó nézőt vagy olvasót. •(' ('RiK TI ?-U) ) Vannak, akik azt mondják, hogy a kígyóval szemben érzett ellenszenvünket szinte a génjeinkben hordozzuk, és emlékek táplálták még abban az időben, amikor a Föld urai a különböző, valóban rettenetes külsejű sárkánykígyók, csúszó-mászó, repülő és úszó szauruszok voltak. Érdekes, hogy a szauruszok eltűntek ugyan az élők világából, és kövületekké nemesültek, mégis hajlamosak vagyunk elhinni a lochnessi szörny létezését, vagy azt, hogy a tengerek mélyében még élnek a régi idők kései leszármazottai. Távoli tengereken utazó hajósok mindig szívesen meséltek borzalmas kalandjaikról és a kalandokban főszerepet játszó hatalmas tengeri kígyókról, a baj csak az, hogy hitelesnek tekinthető dokumentumot bizony nem nagyon tudtak felmutatni ezekről a rémekről. A kételkedők mindig elég sokan voltak, és a gúnyos mosolyt nem lehetett letörölni az arcukról. Történt azonban egyszer, hogy a gúnyos mosoly a kételkedők arcára fagyott... 2. Szokatlan és meglepő bemutató színhelye volt 1845 nyarán New York városában a Broadway 410 alatti Apolló Terem. A terem neve után inkább művészeti bemutatókra utal, de tulajdonosai nem zárták be a kapukat a tiszta tudomány komoly teljesítményei elől sem. A belépti díj 25 cent volt, nem is kevés a dollár akkori értékét számítva, mégis a kíváncsiak szívesen kiguberálták a pénzt, mert látni akarták a csodát, amelyet Dr. Albert Koch mutogatott nekik. Az Apolló Teremben ugyanis maga az óriási tengeri kígyó lépett fel, igaz ugyan, hogy nem élő, hanem csak fosszilis, megkövesült változatban, de még így is erősen bámulatra méltó méretekben. A monstruózus csontváz 114 láb hosszú, 7500 font súlyú volt. Ha az adatokat a kevésbé nagyzoló méterrendszerre számoljuk át, a tengeri kígyó csontváza akkor is kb. 35 méter hosszú és 3000 kiló súlyú lehetett. Nem kevés még így sem. Az irdatlan csontváznak hatalmas sikere volt. Tulajdonosa, Dr. Koch szép summát vágott zsebre, a nézők pedig elégedetten távoztak, lelkükben készen arra, hogy minden mesét elfogadjanak a tengeri szörnyetegekről, kígyókról és polipokról. Ki volt ez a dr. Koch, és hogyan jutott a megkövesült csontváz birtokába? 3. Dr. Albert Koch nevét akkor már Amerikában és Európában jól ismerte a tudós világ és a tudásra szomjas, érdeklődő nagyközönség. Németországban született, 1835-ben érkezett Amerikába, és az Egyesült Államokban letelepülve, otthon szerzett tudományos munkásságára hivatkozva, a különböző kövületek szakértőjének mondotta magát. St. Louisban ütötte fel főhadiszállását, és hamarosan túrni kezdte a földet, kihalt állatok csontjait keresgélve az Államok déli területein. Annyit mindenképpen meg kell hagyni, hogy jó szimatú és ügyes kezű kutatónak bizonyult. Az ősrégészet tudománya akkortájt bontakozott, és világszerte magára vonta a figyelmet elgondolkoztató leleteivel és következtetéseivel. Dr. Koch úgy vélte, hogy a nagyközönség felébresztett érdeklődése dollárokra is átváltható, és ebben nem is tévedett. Igaz ugyan, hogy a komoly és puritán természettudósok gyanakvással figyelték tevékenységét, ezzel azonban — legalábbis eleinte — nem sokat törődött. Úgy gondolta, hogy az üzlet érdekében néha csalni is szabad. Egyik első vállalkozása mindjárt jelentős sikerrel járt. 1840-ben Missouri államban, a Pomme de Terre nevű folyócska partján kiásott egy halom csontot, és megállapította, hogy egy őselefántra, vagyis masztodonra talált. Leírta a földtani rétegeket is, és felsorolta a növényi maradványokat a csontok körül. Kiderítette, hogy a növények trópusi vidékek növényei, és arra következtetett, hogy Missouri éghajlata sokkal melegebb volt a masztodonok idejében. Mindez nagyon tudományosan hangzott, és talán az is volt. A csontok összerakásánál azonban más módszert követett az igyekvő dr. Koch. Több lelőhelyről származó masztodon-csontokból „eszményített” csontvázat épített össze, hogy elnyerje vele a laikusok bámulatát. Az állat óriási agyarát például a koponya tetejére illesztette, és így a