Képes Ifjúság, 1971 (27. évfolyam, 1196-1233. szám)

1971-04-14 / 1209. szám

l. Tudósok és himpellérek A tengeri kígyó KÉPES IFJÚSÁG 24 Sok szempontból első könyv a Biblia. Nemcsak az első gyilkosságot írta le s így — kissé talán túlozva a dolgot — a bűnügyi regények őse lett, hanem először tudósított ar­ról a borzongásról is, amelyet az ember a kígyó láttán érez.Ez a jámbor vagy éppen nem jámbor csúszómászó hol innen, hol onnan, de mindig felbukkan az emberiség műve­lődéstörténetében sziszegve és gyűrűzve, festményeken, szob­rokon, és még ma is kiválóan alkalmas arra, hogy rémtör­ténetekben vagy filmekben ringassa a félelem élményére vágyakozó nézőt vagy olvasót. •(' ('RiK TI ?-U) ) Vannak, akik azt mondják, hogy a kígyóval szemben érzett ellenszenvünket szinte a génjeinkben hordozzuk, és­ emlékek táplálták még abban az időben, amikor a Föld urai a különböző, valóban rettenetes külsejű sárkánykígyók, csúszó-mászó, repülő és úszó szauruszok voltak. Érdekes, hogy a szauruszok eltűntek ugyan az élők világából, és kö­vületekké nemesültek, mégis hajlamosak vagyunk elhinni a lochnessi szörny létezését, vagy azt, hogy a tengerek mé­lyében még élnek a régi idők kései leszármazottai. Távoli tengereken utazó hajósok mindig szívesen me­séltek borzalmas kalandjaikról és a kalandokban főszere­pet játszó hatalmas tengeri kígyókról, a baj csak az, hogy hitelesnek tekinthető dokumentumot bizony nem nagyon tudtak felmutatni ezekről a rémekről. A kételkedők mindig elég sokan voltak, és a gúnyos mosolyt nem lehetett letö­rölni az arcukról. Történt azonban egyszer, hogy a gúnyos mosoly a kétel­kedők arcára fagyott... 2. Szokatlan és meglepő bemutató színhelye volt 1845 nya­rán New York városában a Broadway 410 alatti Apolló Te­rem. A terem neve után inkább művészeti bemutatókra utal, de tulajdonosai nem zárták be a kapukat a tiszta tu­domány komoly teljesítményei elől sem. A belépti díj 25 cent volt, nem is kevés a dollár akkori értékét számítva, mégis a kíváncsiak szívesen kiguberálták a pénzt, mert látni akarták a csodát, amelyet Dr. Albert Koch mutogatott nekik. Az Apolló Teremben ugyanis maga az óriási tengeri kí­gyó lépett fel, igaz ugyan, hogy nem élő, hanem csak fos­­­szilis, megkövesült változatban, de még így is erősen bá­mulatra méltó méretekben. A monstruózus csontváz 114 láb hosszú, 7500 font súlyú volt. Ha az adatokat a kevésbé nagyzoló méterrendszerre számoljuk át, a tengeri kígyó csontváza akkor is kb. 35 méter hosszú és 3000 kiló súlyú lehetett. Nem kevés még így sem. Az irdatlan csontváznak hatalmas sikere volt. Tulajdo­nosa, Dr. Koch szép summát vágott zsebre, a nézők pedig elégedetten távoztak, lelkükben készen arra, hogy minden mesét elfogadjanak a tengeri szörnyetegekről, kígyókról és polipokról. Ki volt ez a dr. Koch, és hogyan jutott a megkövesült csontváz birtokába? 3. Dr. Albert Koch nevét akkor már Amerikában és Euró­pában jól ismerte a tudós világ és a tudásra szomjas, ér­deklődő nagyközönség. Németországban született, 1835-ben érkezett Amerikába, és az Egyesült Államokban letelepülve, otthon szerzett tu­dományos munkásságára hivatkozva, a különböző kövületek szakértőjének mondotta magát. St. Louisban ütötte fel főhadiszállását, és hamarosan túrni kezdte a földet, kihalt állatok csontjait keresgélve az Államok déli területein. Annyit mindenképpen meg kell hagyni, hogy jó szimatú és ügyes kezű kutatónak bizonyult. Az ősrégészet tudománya akkortájt bontakozott, és vi­lágszerte magára vonta a figyelmet elgondolkoztató leletei­vel és következtetéseivel. Dr. Koch úgy vélte, hogy a nagy­­közönség felébresztett érdeklődése dollárokra is átváltható, és ebben nem is tévedett. Igaz ugyan, hogy a komoly és puritán természettudósok gyanakvással figyelték tevékeny­ségét, ezzel azonban — legalábbis eleinte — nem sokat tö­rődött. Úgy gondolta, hogy az üzlet érdekében néha csalni is szabad. Egyik első vállalkozása mindjárt jelentős sikerrel járt. 1840-ben Missouri államban, a Pomme de Terre nevű fo­lyócska partján kiásott egy halom csontot, és megállapí­totta, hogy egy őselefántra, vagyis masztodonra talált. Le­írta a földtani rétegeket is, és felsorolta a növényi marad­ványokat a csontok körül. Kiderítette, hogy a növények trópusi vidékek növényei, és­ arra következtetett, hogy Missouri éghajlata sokkal melegebb volt a masztodonok idejében. Mindez nagyon tudományosan hangzott, és talán az is volt. A csontok összerakásánál azonban más módszert köve­tett az igyekvő dr. Koch. Több lelőhelyről származó masz­todon-csontokból „eszményített” csontvázat épített össze, hogy elnyerje vele a laikusok bámulatát. Az állat óriási agyarát például a koponya tetejére illesztette, és így a

Next