Képes Ifjúság, 1999 (54. évfolyam, 2171-2184. szám)

1999-02-03 / 2171. szám

álmos ké­szülődés,­­kapkodás közben csak oda-oda sandítok a tévére. Reggeli műsor az ál­lami csatorná(ba­ n.­­ Az utca embere nyi­latkozik. A téma ter­mészetesen az újabb (ki tudja, hányadik, hiszen mindenki min­ket utál, nekünk akar rosszat) összeesküvés, amelyet megdöntésünkre szervezett az Amerikai Köz­ponti Hírszerző Szolgálat. A Tit­kosszolgálat, maga a CIA, no! Mert va mi olyan fontosak vagyunk!A miniszteren­ J­k pedig olyan ügyesek, hogy leleplezték a galádokat, megszerezték, sajtótájé­­­­koztatón (és ország-világ előtt) mutogatták a bizonyítékot. Az utca vélet­­­­­lenszerűen körkérdezett embere pedig berzenkedik, hüledezik és természe­til­­ ‘ te.'­­esen elítéli, elítéli, elítéli... Egyik sem mondja, hogy hoci, ide azt a pénzt. " Történjen, aminek történnie kell, ha azután jobban élünk. Nem. Az utca GF11 embere lelkiismeretes, jó hazafi. Mindig csupa ilyen szaladgál ott, ahol a té-I----------tz 'j jré közvéleményt kutat. A józanabbak, akik nem csak ezt nézik, illetve nem Ln_n_pv csak megfelelő újságot olvasnak, tudják, hogy mindez porhintés, ámítás, valami mástól/ról akarják elvonni a figyelmet. Csalás - ahogyan a kemé­nyebbek fogalmaznak. Szerencsére, akadnak olyanok is, akik még meg­őriztek egy szemernyit a humorérzékükből és felteszik a kérdést: hogyan ülhetett fel a szerb kormány három alelnöke, a tudományok doktorai,­ (egyikük a rendőrakadémia tanára) egy olcsó és ügyetlen hamisítvány­nak? Hacsak nem ők maguk rendelték meg, vagy eszkábálták össze a fejlé­cet és a szöveget. 1 CICA, N­A.I teknek, a független bíróságoknak és a választási bizottságoknak. Az össze­sen 35 millió. Vagyis a gazok ennyiért adják el magukat, de főleg szeretett hazánkat Amerikának. Nem értem, miért a felháborodás, hiszen ennyiért már érdemes, vagy nem? Esetleg azt irigyelik, hogy ők sokkal kevesebbért adták el magukat az éppen aktuális itthoni hatalomnak. Csakhamar kiderült azonban, hogy az üzletből, legalábbis ezen a mó­don nem lesz semmi. Néhány izgága újságíró (nem a PTC dolgozói) bizo­nyítékot szolgáltatott arról, hogy hamisítványt adtak a kezükbe. Erre csak annyi időre volt szükségük, amíg beértek a szerkesztőségbe, bekapcsolták a számítógépüket és utánanéztek pár dolognak az Interneten. A gsuf — Kemény dollárban Merthogy valami ilyesmi történt. Ratko Markovic, Vojislav Seselj és Milovan Bojic nagy hűhóval meglobogtatott az újságírók előtt egy doku­mentumot, és hazaárulással vádolt mindenkit, aki abban szerepelt. A CIA titkos irata - mondták a Nagy Leleplezők a javaslatra, amelyben az állt, hogy az USA 10-10 millió dollárt hagyjon jóvá a független sajtónak (külö­nösen azon újságírók és szerkesztők védelmére, akiket szerkesztéspolitiká­juk miatt üldöznek) és az ellenzéki pártoknak; 5-5­ millió dollárt a nemkormányzati szervezeteknekH értsd: kormánytól, rezsimtől függetle­nül működnek) és az alternatív oktatási formáknak (ezen belül is azoknak íajl’ a tanároknak, akiket politikai okokból távolítottak el munkahelyükről, va­­­­­va­­­lamint a demokrácia és a konfliktusmegoldás tanítására); 2 millió dollárt * * ■ az ifjúsági szervezeteknek (diákvezetők utaztatása, hazatérési feltételek­hez kötött külföldi ösztöndíjazás); illetve 1-1 millió dollárt a szakszerveze­ Ahogyan Móricka elképzeli Mert a CLA-anyag már egy ideje fenn volt az Interneten. Igaz, más - az eredeti - fejléccel és szerzővel. A kérdéses szöveget ugyanis az amerikai Béke­kutató Intézet készítette a balkáni munkacsoport tagjainak vitájából kiemelt álláspontokból. A jugoszláviai demokrácia támogatása a címe, a szerzője pe­dig Daniel Server (http:/www.usip.org/oc/congress/promoting­­demos.html). A szakértők szerint a kicsit alaposabb szemrevételezés után már nyil­vánvaló volt, hogy (nem túl ügyes) hamisítványt tartanak a kezükben, Íme a durvább hibák közül néhány: The Central Intelligence Agency­­ szerepel a szövegben, pedig a „the” szócska teljesen felesleges, mint ahogyan az látszik a szervezet címeréről is; a címert láthatóan átmásolták valahonnan, egy rossz minőségű papírról, ráadásul eredetiben a pajzs mögött nem fekete a háttér; a titkosságot igazoló kódot bizonyára a Pink TV valamelyik filmjéből ropták le, hiszen a „top secret” kifejezést csak ezekben a kétes alkotásokban u­álják, a valóságban nem, tehát, ahogyan Móricka elképzel egy titkosszolgálati anyagot. Ebben az országban nincs senki, aki egy tisztességes hamisítványt tudna készíteni? Utószó­­ a témától LÁTSZÓLAG ELTÉRVE Még valami arról a bizonyos reggeli műsorról, mert van még egy ked­vencem. Egy felhívás, amelyet mindig negyed nyolc körül (meg bizonyára máskor is) láthatunk. Arról szól, hogy a polgárok jelentsék be az engedély nélkül tartott fegyvereket. Mert adó van. (Legyen is. Sőt, sokkal magasabb kellene.) Meg határidő, mármint a kedvenc játékszer bevallására. De az ér­dekes az, és ezt be is mondják érthetően, hangosan, hogy nem kell igazol­ni a fegyver eredetét. Jó dolog. Szerezhették akárhonnan, elkövethettek ve­le akármit, minden meg van bocsátva, csak fizessenek. Hogy legyen az újabb öldöklésre. Top Secret

Next