Képes Magyarország, 1960 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1960-08-01 / 1. szám
Utazni, messze földeket, ismeretlen tájakat bejárni — ez a vágy hajtja évezredek óta az emberiséget. Az utazás: könnyed, jóleső izgalom. Idegen helyen és szokatlan körülmények között a szüntelen változás, a meglepetésszerűen elénk bukkanó újdonság varázsa ingerli képzeletünket. Az utazás: szórakozás, játék. Minden Serce derűt és jókedvet fakaszt. Öreg vasúti kalauzok vagy autóbuszsofőrök a megmondhatói, láttak-e már rosszkedvű vagy szomorú kiránduló társaságot. Az utazás embereket, tájakat, országokat, népeket köt öszsze. Amióta megnőtt az idegenforgalom a szomszédos baráti országokkal, ugyanolyan arányban mélyült el köztünk a jó viszony. A különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésének lehetősége ott kezdődik, hogy megismerjük egymást. Ismerősöket és barátokat szerzünk, érzésvilágunk gazdagodik, mélyebb értelme és képekben, szavakban is kifejezhető tartalma lesz ennek a gondolatnak: népek közötti barátság. Az utazás hazaszeretetre nevel. Szép hazánk különböző vidékein járva megnövekszünk öntudatban és büszkeségben, mert mi is hozzátartozunk e sokféle tájon élő, sokféle munkával foglalatoskodó ország tízmilliót számláló nagy közösségéhez. Az utazás hasznos, tanulságos. Szélesíti látókörünket, gyarapítja tudásunkat. Megismerjük hazánk távolabb eső vidékeit és a különféle tájak különféle embereit, szokásait, életmódját, történelmét és kultúráját. Egyegy utazás alatt többet tanulunk — játszva, észrevétlenül — mint amennyit könyvből, hallomásból össze lehet szedni, hiszen mindaz, amit olvastunk vagy hallottunk, a szemünk előtt éled valósággá. És végül: az utazás gyönyörűség. A természet pompája, a tájak, városok, falvak, emberek változatossága, a földek, hegyek, vizek, növények, emberi alkotások színes, végtelen panorámája elgyönyörködteti szemünket és szívünket. Persze utazni nemcsak párnás vasúti kocsiban vagy százkilométeres sebességgel száguldó luxusautón lehet, hanem szerényebb eszközökkel is. Ha utunk célja nem a féktelen rohanás, akkor beérjük a kirándulóvonat, a társasautóbusz, a kerékpár vagy akár a hátizsákkal, gyalogszerrel sétálgatás örömével is. Sőt, ezek a legigazibb utazások, ezek szerzik a legtisztább örömöt s ezeket szinte mindenki megengedheti magának. Hazánkban az ország felszabadulása óta, de különösen az utolsó három évben szinte ugrásszerűen növekedett az idegenforgalom. A hozzánk érkező és rövidebb-hoszszabb ideig itt tartózkodó külföldiek száma már megközelíti s maholnap eléri a háború előtti, úgynevezett „utolsó békeév” mértékét, bár a második világháborúban közlekedési hálózatunk és eszközein csaknem háromnegyedrésze megsemmisült, s elpusztult szállodáink, fürdőink, idegenforgalmi célokat szolgáló intézményeink túlnyomó többsége. A belső idegenforgalom, az országjárás fejlődését pedig már nemcsak a számok segítségével mérhetjük — utolsó adataink az 1945 előtti forgalom tízszeresét jelzik —, hanem új tartalom és új formák jelentkezésével is, azzal, ahogyan ez a mindennapi igénnyé, nyugodtan mondhatjuk: életszükségletté vált tömegmozgalom céljaiban és megnyilvánulásaiban egyre kulturáltabb lesz. Mivel magyarázható ez a nagyarányú fejlődés? Talán azzal, hogy az idegenforgalom növekedése világjelenség? Kétségtelenül ezzel is, de nemcsak ezzel. Mindenekelőtt azzal a változással, amely nálunk a felszabadulás óta végbement. Azzal, hogy csak a szabad és szocializmust építő ember érzi magát annyira az ország gazdájának, hogy minél jobban szeretné megismerni „birtokát”. Csak szocialista állam biztosíthatja a dolgozók legszélesebbrétegei számára a fizetett szabadságot, a kedvezményes üdülést, azt a lehetőséget, hogy valóban megismerhessék hazájukat — és azt az életszínvonalat, hogy élhessenek is ezzel a lehetőséggel. Az országjárók jelmondata: „Ismerd meg hazádat!” A honismeret a hazaszeretet édes szülője, aki megismeri, meg is szereti hazáját. Kormányzatunk ennek a gondolatnak a jegyében indította útjára lapunkat, s ez a gondolat vezérli a Képes Magyarország munkatársait is. Cikkeinkben, tájleírásainkban, városismertetéseinkben igyekszünk úgy felsorolni a látnivalókat, nevezetességeket és emlékeket, hogy egyúttal felelevenítjük dicsőséges nemzeti múltunk, a függetlenségért és szabadságért vívott harcaink, munkásosztályunk hősi küzdelmeinek hozzájuk fűződő hagyományait, írásban és képekben akarjuk bemutatni, hogyan szépül napról napra ez az ország; hogyan változik városok, falvaik, egész tájak arculata a szocialista építés nyomán; hogyan alkotnak harmonikus egészet a védett, féltve őrzött műemlékek, várromok, ódon kastélyok, történelmi kövek és a szomszédságukban született új bányák, erőművek, ipari üzemek, lakótelepek, iskolák, kórházak. Bár Olvasóközönségünk a hazai országjárók, üdülők, turisták soraiból kerül ki, figyelmünknek ki kell terjednie az idegenforgalom egész területére. Gondolnunk kell azokra is, akik külföldre utaznak és azokra, akik idegen országból érkeznek hozzánk és akik tőlünk külföldre utaznak. A magunk módján és a magunk eszközeivel kell szolgálnunk az országok közötti idegenforgalom fejlesztését. Hírt kell adnunk minden olyan eseményről, amely ezzel a fogalommal szorosan összefügg; tervekről és eredményekről kell beszámolnunk, ötleteket, javaslatokat adnunk és — nem utolsó sorban — védelmeznünk az idegenforgalom érdekeit, szembeszállva mindenkivel, aki országjáróink és külföldi vendégeink kedvét rontja vagy idegenforgalmunk fejlődését akadályozza. Lapunk az egész magyar idegenforgalom lapja, tehát természetszerűen szócsöve az idegenforgalom irányító és lebonyolító szerveinek is: az Országos Idegenforgalmi Tanácsnak, az IBUSZ-nak, a Balatoni Intéző Bizottságnak és a többi hasonló tájegységi bizottságnak, valamint a megyei és városi Idegenforgalmi Hivataloknak s minden, e fontos népgazdasági ágazat ügyét szívén viselő szakembernek. A Képes Magyarország szeretettel üdvözli és várja olvasóit, az országjárókat, üdülőket, kirándulókat, mindazokat, akik becsületes szívvel és kíváncsi szemmel indulnak útnak, hogy mind többet ismerhessenek meg szép, szabad hazánkból. 3