Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1876-06-11 / 24. szám
Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjelen Az előfizetések a »Képes Néplap« kiadó-hivatalához Előfizetési óra: minden héten vasárnap, egy ivén. (Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők: egész évre 2 forint, félévre 1 forint. IV. évfolyam. 1876. 24. szám. Budapest, június 11. Hogy bukik egy szultán? Az „ezer-egy éj“ meséihez hasonló az, ami a török birodalom fővárosában néhány nap alatt végbement. Meglepett az minden embert és bámulatra keltett.. Ki is gondolhatta volna, hogy a „nagyúr“, ki még csak az imént korlátlan ura volt alattvalói vérének és vagyonának s forgathatta birodalma sorsát amerre neki tetszett, a nélkül hogy kérdőre vonhatta volna valaki: egy reggel arra ébredjen, hogy ő senki többé, hogy palotája csak szállás volt neki, melyet ime felmondanak, — hogy tizenöt év alatt gyűjtött vagyona azé az országé, melyből kikerült s hogy ő maga csak olyan rab ezentúl, a minő rabjai neki voltak eddig. Ily szédületes magasról oly mélységbe bukni, még elgondolása is szédítő. Pedig mindez megtörtént, sőt még több ennél. Ezeknek előadása érdekesebb bármely elbeszélésnél, akármi regénynél, mert az már igazán a tündérmesék határába vág. Összeállítjuk itt a Konstantinápolyból érkezett nevezetesebb híreket, melyeknek vonásaiból minden olvasó megalkothatja magának a „két halmu városban“ történteknek képét. Már a múlt, hó közepe táján emlegetett név lett a „szofták“ neve. Jámbor, békés, elkényszeredett tanulók azok a török medresszékben, ahogy ott a felsőbb tanintézeteket nevezik. Nem oly zajos ifjúság, mint a minő a nyugati államok egyetemeit látogatja. Alig vették őket számba, mert soha nem vétettek senkinek. Ezek a szufták a hodzsák vezetése mellett egyszer csak elkezdtek csoportosulni az utczákon, elállották a szultán kocsijának útját s hódolatteljesen átadták neki a „nemzet kívánalmait“. „Kinek a nevében jöttök?“ — kérdezteté őket a nagyúr. „A török birodalom nevében, — válaszoltak ők — melynek mi vagyunk legmiveltebb osztálya, ránk lévén bizva a nép nevelése és a vallás ápolása.“ A kívánalmak közt ott volt, hogy az addigi főpapot, ki a vallásalapítványokat, elfecsérli és elsikkasztja, bocsássa el a szultán s nevezzen helyére alkalmasabbat. Ezt a szultán megtette, sőt a másodikat is, mely a nagyvezír elbocsátását követelte. De a többiről hallani sem akart. Az elégületlenség nőttön nőtt. A birodalom északi részében lázadás, a kincstár üres, a katonák zsoldja fizetetlen, a birodalom a végveszély szélén. Ekkor összeültek a miniszterek főbbjei és titkos tanácsban elhatározták, hogy a szultánt leteszik s bátyja fiát, Murad trónörököst ültetik helyére. Ezt meg is tették. Hogy ment ez végbe ? arról a következő konstantinápolyi levél ad felvilágosítást: ,,Május 30-kan hajnalban fogtak határozatuk végrehajtásához. Redif pasa, a haditanács elnöke, a dolmabagzsei palotát két zászlóalj katonasággal vétette körül, s egy ezredest, ki a szultán kegyencze volt, elfogatott. A katonák egy része csónakba ült, s a palotának vízre néző részét fogta körül. Hussein Avni pasa a közeli épületben felkereste Murad effendit, a trónörököst, tudatta vele a dolgokat, s a hadügyminiszteri palotába hívta. Murad gyorsan felöltözött, a pasával ötevezős csónakba ült, mely a roppant esőben és viharos tengeren haladt a hadügyi palota felé. Itt hamarjában ünnepélyesen feldíszítettek egy termet, a jelenlevők azonnal hódolatukat, mutatták be az uj szultánnak. A sheik-ülszlam elmondotta a szokásos imákat. Az uj szultán rögtön rendeletet intézett Redif pasához Abdul-Azizra vonatkozólag, ki az egész dologról még semmit sem sejtett. Redif pasa a dolmabagsei palota első elnchjának Abdul- Aziz számára következő közlést adott át:: ,,Az ottomán nemzet önt, a trónról elmozdítja, Murad khán szultán jön császárrá kikiáltva. Ő felsége azt parancsolja önnek, hogy a Top-Kapu-szerailba menjen, mely önnek jövendőbeli tartózkodási helye lesz.“ Az eunuch először nagyot nevetett, midőn a közlést megkapta, de csakhamar látta, hogy a palota körül van véve s akkor azután elkomolyodott. Maga Abdul-Aziz, ki hálószobájában vette a hirt, szóhoz sem birt jutni s belenyugodott sorsába. Azon fetva, melylyel Abdul-Aziz a trónról letétetett, igy szól: ,,Ha az igazhitüek uralkodója elmeháborodás s az államügyek körüli tudatlanság jeleit adja ; ha az államjövedelmeket, habár azok az államot és a nemzetet, megmenthetnék, személyes kiadásokra fordítja; ha bonyodalmat, hoz az egyházi és világi ügyekbe s uralkodói jogai az államra és a nemzetre károsakká válnak, szabad-e őt akkor elmozdítani? Felelet: szabad. Hassan Hairullah, seik-uil-izlam.“