Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1877. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)
1877-10-14 / 41. szám
ÉS POLITIKAI KIIADÓ. Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjeleli ! Az eltilintésik a »Képes Néplap« kialló-hivataláb. Előfizetési ára: u i . e b héten vanirnap, egy ivént Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők. égisz évre 2 forint, félévre 1 forint. V. évfolyam. 1877. 41. szám. Budapest, október 14. A Szent-Miklós-erőd ostroma. Szeptember 17-ike, mely napon a plevnai török győzelmek hire Budapestre érkezett, a Sipka-szorosban is nevezetes nap volt s a helyzet kellő kizsákmányolása mellett ma már nem volna orosz katona a Balkánhegységben. Akkor vittek végbe a török önkénytesek az oroszok legerősebb állomása, a Szent Miklós-erőd ellen egy oly hős tettet, mely méltán kelti föl a világ bámulatát. Rohammal bevették a roppant erős magaslatot. E jelenetnek egy hareztéri levelező a következő érdekes leírását adja . A török fővezér intézkedése szerint az önkényteseknek három oldalról kellett támadást intézni. Az első délkeleti hadcsapat útjának körülbelül felét tette meg reggeli 3 és fél órakor, midőn az oroszok a törököket észrevették és irtózatos tűzzel fogadták. Az ostromlók azonban a golyózápor daczára is előre törtettek, s nyaktörő vállalatukat lassan végre kezdék hajtani. A török katonák Montenegróban jól megtanulták a hegyek közt való csatározást és pompásan fel tudják használni a területi viszonyokat. Eleinte nem lőttek, hanem szikláról sziklára ugrottak magasra tartott fegyverrel s a kövek között úgy meglapultak, mint a macskák és igy jutottak fel az erődig; itt az oroszok elejükbe álltak s ember-ember ellen küzdött. Ha valaki egy helyen szilárd pontot foglalhatott, ketten-hárman is egymás vállára álltak s igy küzdték fel magukat az erődre. A dulakodás rettenetes volt. Az emberek puszta kézzel még egymást hajon is ragadva, vagy harapdálva s a fogakkal marczangolva, vagy a körmökkel a szemeket kikaparva küzdöttek. S a melyik török már halálosan volt sebezve, utolsó pillanatában úgy kapaszkodott egy orosz katonába, hogy magával ránthassa le a mélységbe. A törökök száma azonban távolról sem volt az oroszoknak megfelelő; orosz csapatok az erődből oldalt kilőve egy sziklaoldalon foglaltak állást és innen a törökök tömegébe küldék golyóikat. Az első rohamoszlopból körülbelül tizenketten már a szikla szélén voltak, de az oroszok egyiket a másik után lelövék és nemsokára tíz orosz is küzdött egy török ellen. A kétségbeesett ostromlók már ingadozni kezdenek, arabok, basibozukok, cserkeszek rég megfutottak, de egyszerre csak a Szent Miklós-hegy délnyugati teteje felől egy messze elhangzó „Allah, il Allah!“ hangzik fel, melyet sürű puskalövések követnek. Az oroszok meglepetve és megrémülve fordulnak új támadóik felé, az első rohamoszlopnak ideje van magát a szikla délkeleti szélén megfészkelni. A második rohamoszlopnak majdnem hihetetlen feladatot kellett teljesíteni, hogy a meredek délkeleti oldalon kapaszkodjanak fel. Ezt meg is tették és észrevétlenül feljutottak a hegytetőre s azt elfoglalták. Az oroszok erről az oldalról nem vártak támadást, hozzáférhetlennek tartották azt. A törököknek, kik ott felkapaszkodtak, ruházatuk csupa foszlány volt, térdük kilátszott s testük össze volt horzsolva. E pillanatban kelt fel a nap és sugarai megaranyozták a hegyet, melyen a halálnak oly gazdag aratása volt ezen a napon. Két hadoszlop szerencsésen czélt ért, csak a harmadik hiáyzott még, azonban ennek is sikerült egy fél óra múlva a Szent Miklós hegyre feljutni. Ennek a legjárhatóbb oldalon kellett előre menni, az oroszok leghamarabb is észrevették őket és gyilkos tűzzel fogadták. A rohamoszlop érzékeny veszteségei daczára előbbre nyomult. Az oroszok a hegyről lefelé három ízben rohanták meg a törököket, de jól irányzott puskatüzük mindannyiszor visszatérni kényszeríté őket. Amerre csak menni kellett a törököknek, a hegymélyedések tele voltak orosz halottakkal. A török rohamoszlop az oroszok gyilkos puskatüze közben nyomult a sziklán fölfelé. Vezérük Hamdi bég elesett, de emberei feltartóztatlanul törtettek czéljuk felé, így tehát egy félórával napfelkelte előtt mind a három török rohamoszlop a Sz.Miklós hegyormán volt. A főhadiszállásra egy sürgöny érkezett, mely ezt mondá: „Mienk a Sipka-szoros.“ Senki nem kétkedett többé a merész vállalat sikerében. Szulejmán pasa nevetve járt a táborban föl s alá. Az ágyuk a sötétben mindkét oldalon hallgattak, most azonban az orosz tüzérek a török rohamoszlopokra biztosan lőhettek. Az orosz délkeleti oldalon egyre szóltak az ágyuk. Az önkénytesek kitűnően belátták azt, hogy a nap sikere attól függ, hogy A „Háború-Krónika“ cz. képes heti közlöny huszonnegyedik száma a „Képes Néplap“ mai számával küldetik szét azon előfizetőknek, akik e vállalatra megrendeléseiket már bekötötték.