Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1877. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1877-10-14 / 41. szám

ÉS POLITIKAI KIIADÓ. Mulattató és tanulságos újság a magyar nép számára. Megjeleli ! Az eltilintési­k a »Képes Néplap« kialló-hivataláb­. Előfizetési ára: u­­ i­ . e b héten vanirnap, egy ivén­­­t Budapest, egyetem-utcza 4. sz.) küldendők. égisz évre 2 forint, félévre 1 fori­nt. V. évfolyam. 1877. 41. szám. Budapest, október 14. A Szent-Miklós-erőd ostroma. Szeptember 17-ike, mely napon a plevnai török győzelmek hire Budapestre érkezett, a Sipka-szorosban is nevezetes nap volt s a helyzet kellő kizsákmányolása mellett ma már nem volna orosz katona a Balkán­hegységben. Akkor vittek végbe a török önkénytesek az oroszok legerősebb állomása, a Szent­ Miklós-erőd ellen egy oly hős tettet, mely méltán kelti föl a világ bámulatát. Rohammal bevették a roppant erős magas­latot. E jelenetnek egy hareztéri levelező a következő ér­dekes leírását adja . A török fővezér intézkedése szerint az önkényte­­seknek három oldalról kellett támadást intézni. Az első délkeleti hadcsapat útjának körülbelül felét tette meg reg­geli 3 és fél órakor, midőn az oroszok a törököket észrevették és irtózatos tűzzel fogadták. Az ostromlók azonban a golyózápor daczára is előre törtettek, s nyak­törő vállalatukat lassan végre kezdék hajtani. A török katonák Montenegróban jól megtanulták a hegyek közt való csatározást és pompásan fel tudják használni a területi viszonyokat. Eleinte nem lőttek, hanem szik­láról sziklára ugrottak magasra tartott fegyverrel s a kövek között úgy meglapultak, mint a macskák és igy jutottak fel az erődig; itt az oroszok elejükbe álltak s ember-ember ellen küzdött. Ha valaki egy helyen szi­lárd pontot foglalhatott, ketten-hárman is egymás vállára álltak s igy küzdték fel magukat az erődre. A dulakodás rettenetes volt. Az emberek puszta kézzel még egymást hajon is ragadva, vagy harapdálva s a fogakkal mar­­czangolva, vagy a körmökkel a szemeket kikaparva küzdöttek. S a melyik török már halálosan volt sebezve, utolsó pillanatában úgy kapaszkodott egy orosz kato­nába, hogy magával ránthassa le a mélységbe. A törökök száma azonban távolról sem volt az oroszoknak megfelelő; orosz csapatok az erődből oldalt kilőve egy sziklaoldalon foglaltak állást és innen a törö­kök tömegébe küldék golyóikat. Az első rohamoszlop­ból körülbelül tizenketten már a szikla szélén voltak, de az oroszok egyiket a másik után lelövék és nemsokára tíz orosz is küzdött egy török ellen. A kétségbeesett ost­romlók már ingadozni kezdenek, arabok, basibozukok, cserkeszek rég megfutottak, de egyszerre csak a Szent­ Miklós-hegy délnyugati teteje felől egy messze elhangzó „Allah, il Allah!“ hangzik fel, melyet sürű­ puskalövések követnek. Az oroszok meglepetve és megrémülve for­dulnak új támadóik felé, az első rohamoszlopnak ideje van magát a szikla délkeleti szélén megfészkelni. A második rohamoszlopnak majdnem hihetetlen fela­datot kellett teljesíteni, hogy a meredek délkeleti olda­lon kapaszkodjanak fel. Ezt meg is tették és észrevétle­nül feljutottak a hegytetőre s azt elfoglalták. Az oroszok erről az oldalról nem vártak támadást, hozzáférhetlen­­nek tartották azt. A törököknek, kik ott felkapaszkod­tak, ruházatuk csupa foszlány volt, térdük kilátszott s testük össze volt horzsolva. E pillanatban kelt fel a nap és sugarai megaranyozták a hegyet, melyen a halálnak oly gazdag aratása volt ezen a napon. Két hadoszlop szerencsésen czélt ért, csak a har­madik hiáyzott még, azonban ennek is sikerült egy fél óra múlva a Szent­ Miklós hegyre feljutni. Ennek a legjárhatóbb oldalon kellett előre menni, az oroszok leghamarabb is észrevették őket és gyilkos tűzzel fogad­ták. A rohamoszlop érzékeny veszteségei daczára előbbre nyomult. Az oroszok a hegyről lefelé három ízben rohan­ták meg a törököket, de jól irányzott puskatüzük mind­annyiszor visszatérni kényszeríté őket. A­merre csak menni kellett a törököknek, a hegy­mélyedések tele voltak orosz halottakkal. A török rohamoszlop az oroszok gyilkos puskatüze közben nyomult a sziklán fölfelé. Vezérük Hamdi bég elesett, de emberei feltartóztat­­lanul törtettek czéljuk felé, így tehát egy félórával nap­felkelte előtt mind a három török rohamoszlop a Sz.­Miklós hegyormán volt. A főhadiszállásra egy sürgöny érkezett, mely ezt mondá: „Mienk a Sipka-szoros.“ Senki nem kétkedett többé a merész vállalat sikerében. Szulejmán pasa nevetve járt a táborban föl s alá. Az ágyuk a sötétben mindkét oldalon hallgattak, most azonban az orosz tüzérek a török rohamoszlopokra biztosan lőhettek. Az orosz délkeleti oldalon egyre szóltak az ágyuk. Az önkénytesek kitű­nően belátták azt, hogy a nap sikere attól függ, hogy A „Háború-Krónika“ cz. képes heti közlöny huszon­negyedik száma a „Képes Néplap“ mai számával küldetik szét azon előfizetőknek, a­kik e vállalatra megrendeléseiket már be­kötötték.

Next