Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1880. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1880-05-16 / 20. szám

0TZZZ. évfolycLrrL, IS­SO. ___ 20. Szám.____ 13izcLcl.jp ast, ttb­lJuls 16. ES POLITIKAI HÍRADÓ. MULATTATÓ ÉS TANULSÁGOS ÚJSÁG A MAGYAR NÉP SZÁMÁRA. Az előfizetések a KÉPES NÉPLAP kiadó­hivatalához Mpodplpn minden hpfpn vasárnap A KÉPES NÉPLAP • ■ 2 H f»l«TM 1 (Budapest, IV., egyetem-utcza 4. elküldendők. Megjeleli 01111­ 1611 061811 Vasárnap. A VILÁG-KRÓNIKÁVAL .4» .2» A magyar szent korona. Ős Budának most nagy napjai voltak. Nemcsak hogy a királyi pár és a trónörökös látogatták meg udva­raikkal, hanem a magyar nemzet legféltettebb kincse, a szent korona is elővéttetett a tizenhárom éves zár alól, hogy tudományosan megvizsgáltassák ahhoz értő szak­férfiak által. A korona és a többi koronázási jelvények nagy ünnepélyességgel vétettek ki a vaspántos szekrény­ből, melyet 1608-ban II. Mátyás király csináltatott e nemzeti ereklyék számára s a tudósok által vizsgálat alá vétettek, művészi kezek által lerajzoltattak és lefény­képeztetek, egészben úgy, mint egyes részeikben. A szent korona, melyre oly tisztelettel tekint a nemzet, két részből áll, a felsőből és az alsóból. A felső, melyet a mostani vizsgálat művészi értékére nézve is sokkal felebb helyezett, kétségkívül Szent István első királyunk korából való, bár nem bizonyos, ugyanaz-e, melyet II. Szylvester pápa küldött István királynak. A másik rész már későbbi. Ezt már Dukasz Mihály görög császár ajándékozta I. Gézának. Az első rész két egymást keresztbeszelő ívből áll, melyek fölött látható a kissé megdőlt kereszt. A kereszt alatt a Megváltó ülő alakja látszik, aztán az apostoloké. Az ívek lenyúlnak a koronának egész azon részéig, mely a király halántékát öve­zi. E felső rész bele van illesztve az alsóba, mely tu­lajdonképen egy karimát képez, váltakozó hegyes há­romszögű és kerek lemezekkel megrakva. Zománczozott képei Mihály és Gábor arkangyalokat, sz. György és Demeter vértanukat, sz. Damián és Kozma alakjait tün­tetik föl. Az előrészen egy szivalaku nagy zafirkő lát­ható, melynek értékét a szakértői szemle 5000 forintra teszi. A hátsó részen egy nyolczszegletű kisebb zafirkő van, e fölött bíborban született Konstantin, alul a kő két oldalán Dukasz Mihály és Géza király képeivel. Mikor forrasztották e két külön korszakból szár­mazó s színére és anyagára is különböző koronát együvé, arról nem szólnak a krónikák. Csak annyit tudunk, hogy mikor Albert király özvegye Erzsébet III. Frigyes császárnak zálogba adta, már mostani alakjával birt. A magyar korona tömérdek viszontagságokon ment ke­resztül. Az Árpádok idején is kivándorolt egyszer a hazából, midőn Imre király özvegye Lipót osztrák herczegnek adta át, hogy Endre fejére ne tehesse. De midőn­­ez mégis királylyá vá­lasztatott, a korona is haza került s az Árpád-házbeli királyok alatt más háborgatásáról nem is igen tudunk. De volt háborgatása a vegyes házbeli királyok alatt. Mikor a magyarok cseh Venczelt elűzték, ez a koronát is magával vitte Prágába s ez odadta bajor Ottónak, ki álruhában Magyar­­országba lopózván, útjában a koronát egy mocsárba ejtette s csak nagy nehezen sikerült onnan kihalászni. Ottó csakugyan magyar király lett s meg is koronázták a csaknem elveszett ko­ronával, melyet ezentúl annyira megbecsült, hogy még körút­jaira is magával vitte, nehogy elvegyék tőle. Mindazonáltal mégis elvették. Apor vajda elfogta a királyt s a koronával együtt Gyu­lafejérváron őrizte. Ottó végre belátta, hogy a magyar korona neki nem való, s 1310-ben Róbert Károlynak engedte át. Még nagyobb viszontagságra jutott a korona Albert király halála után. Özvegye Erzsébet uralkodásra vágyván s méhben hagyott fia, László számára a koronát biztosítani akarván, azt Visegrádról ellopatta. Kottaner Ilona volt neve annak az ud­­varhölgynek, a­ki a merész vállalkozást végrehajtotta. De még le is irta. Rendkívül érdekes leírásában előadja, hogyan reszelték le a koronát őrző boltozat ajtairól a lakatokat, pántokat, hogyan rakták aztán vissza a pecséteket, hogy az orzást észre ne vegyék, hogyan tették a ládájából kivett koronát egy piros bársony ván­kosba, hogy tette azt egy czinkos a vállára, nyers tehénbőrt ve­­vén föléje, melynek farkát maga után húzta, úgy hogy mindenki nevetett, a ki látta, mikor a palotából kiment,­­­hogy tették egy szánra, hogy vigyázott Kottanerné, hogy valahogy a koro­nára rá ne üljön (még­is ráült, s azt mondják, azóta görbe rajta a kereszt), hogy mentek át a Duna jegén, mely beszakadt alat­­tok, a mikor a korona is majdnem a Dunába veszett, hogy ju­tottak el végre Komáromba, a­hol a királynénak az orzott­ kin­csei által adták. Erzsébet aztán árván született László fiát csakhamar megkoronáztatta az orzott koronával, a csecsemő helyett Czillei mondván az esküt. Azonban egy ideig bujdosni kényszerülvén, útjában gyermeke bölcsőjében hordozta magával a koronát, sőt egy ideig Kapuvár közelében egy odvas fűzfában tartotta el­­rejtve.A korona eltűnése Visegrádról nagy felháborodást szült s Gara várnagy csak nagy nehezen menekült a fölkonczolástól. Erzsébet azután gyermekével együtt III. Frigyes császárnak adta a koronát s ott volt az álló huszonnégy esztendeig, mely idő alatt követség követség után járt Bécsbe a nemzeti kincset visszasze­rezni , de mindhiába, míg végre Mátyás haddal támadta meg a császárt érte s ez aztán arra visszaadta. Mátyás halála után fia Korvin János birtokában maradt, ki csak vesztett csaták s tört remények után adta át személyesen győzelmes vetélytársának, Ulászlónak. A mohácsi vész után Perényi Péter koronaőr Zápolyának, majd Ferdinándnak is kiadta a koronát megkoronáztatás végett. De Perényi később török fogságba jutván, vele a korona is Szoli­mán hatalmába került, ki azt ajándékul Zápolyának küldte. Ennek özvegyétől aztán Ferdinándhoz jutott, ki Prágában őriz­tette. Innen a korona csak rövid időre került le Miksa és Rudolf koronázásakor, azután pedig csak huzamos idő múlva jutott haza II. Mátyás alatt. II. Ferdinánd alatt Pozsony várával együtt Bethlen Gábor birtokába került a korona, ki azt — noha módjában lett volna megkoronáztatni magát vele — a nikolsburgi béke értelmében visszaadta Ferdinándnak. A háború alatt hol Ecseden, hol Kas­sán őrizték, a béke megkötésekor Trencsényben volt s onnan vitték 1662-ben Sopronyba Eleonora császárné koronázására s ismét vissza Pozsonyba. A Rákóczi-hadak idejében Győrben, majd Bécsben, sőt a törökök fenyegetései miatt Passauban és Linczben is őrizték. Haza 1687-ben került I. József koronázására. Ekkor hozták meg a törvényt, hogy Pozsonyban őriztessék magyarok által. Úgy is volt 1781-ig. Ekkor II. József császár a törvény és alkotmány ellenére Bécsbe vitette s ott tartotta csaknem egész haláláig, a mikor törvénytelen rendeleteit visszavonván, a koronát is visszadta az aggódó nemzetnek.

Next