Képes Sport, 1939. május-december (1. évfolyam, 1-31. szám)
1939-08-29 / 14. szám
MIT LÁTTUNK A TENISZBAJNOKSÁGOKON? A gyönyörű szigeti környezetben, ideális pályákon, elegáns és lelkes közönség előtt kerek egy hétig folyt a játék nemzetközi bajnoki versenyünkön. Minden délután bőséges alkalmat nyújtott a fehér sport minden rendű és rangú hívének, hogy a nagyhírű teniszsztárok játéksában kigyönyörködhessék magukat. A legnagyobb érdeklődés természetesen von Gramm szereplésének szólt. Az egykori német teniszbálvány teljes mértékben beigazolta, hogy a nagy ttkintélyű külföldi teniszszakértők méltán tartják ma a világ legelső amatőr versenyzőjének, csodálatosan szép és művészi játékával egycsapásra meghódította a kényes ízlésű pesti közönséget. Noha szemmel láthatólag távol van attól a két év előtti tüneményes formáitól,, amelylyel a világ legnagyobb versenyein döntőbe jutott, még így is a legmagasabb fokú sportbeli és esztétikai élvezetet kávar és rengeteg tanulási alkalmat nyújtott azoknak, akik szeretnek és akarnak tanulni egy-egy nagyritkán hozzánk tévedő világklasszistól. Különösen két olyan tulajdonsága van Grammnak, melyekről köteteket lehetne összeírni: az abszolút tökéletességű deréki munkával ütött szervák — és ami ezekkel együtt jár: falfeletti játéka — továbbá a remek futótechnika. Ennek, segítségével az esetek 90 százalékában, még a legnehezebb labdáikhoz is olyan jókor ér oda, hogy tökéletesen neki tud állni az ütésnek. Ezután a labdát teste előtt ütve meg, oda helyezi, az ütéseit és olyan gyorsan, ahová és ahogyan akarja. Hogy mindezeken felül még elképesztően finom labdaérzékkel, szinte tökéletes taktikai tudással és ragyogó vollékészséggel is rendelkezik — szinte magától értetődő. Természetes az is, hogy végtelenül szimpatikus, úri viselkedésével nálunk is csakúgy meghódította a közönséget, mint mindenütt, ahol csak megfordult. Kétségtelenül nagyon nagy nyeresége volt az idei szezonunknak, hogy ezt az igaz világklasszisú teniszcsillagot a szigeti pályákon üdvözölhettük. Sokkal kevesebb jót lehet elmondani férfipartneréről, a svéd Schröderről. Félreértések elkerülése végett sietek előrebocsátani, hogy . .."Mi mint emberről, — hiszem ez a nagydarab, szőke északi fiatalember majdnem ugyanolyan szimpatikus, kedves jelenség, mm. Gramm — lumem mint teniszezőről. Nem nyújtott semmi rendkívülit. Meglehetősen szürke és darabos játékának láttán az ember szinte el sem tudja hinni, hogy egyike a téli szezonok legrettegetettebb »facsillagainak«, aki már a világ legjobb játékosait is legyőzte a gyors, kemény fapadlójú fedettpályákon. Hogy milyen tulajdonságaival, serüki sem tudja, mert olyan lomha és esetlen a mozgása és menése, mint egy jófajta északi jegesmedvének. A játéka legalább 85 százalékban puszta fizikai erejére van beállítva és csak a megszakadt kiszázalékban azokra az egyéb adottságokra, amelyek a vérbeli klasszisjátékost jellemzik. Mikor Asbóth Jóska oly simán, három széc»letette«, kezdtük csak igazán sajnálni, hogy helyette például nem Drobny jött. —13 A hazai ,féérfi gárda hőse ezúttal kétségkívül Gábori volt, aki egyre emelkedő, ragyogó formábanjátszotta végig a versenyt. Már az előmérkőzések során is szemmel láthatólag minden sikerült neki, amihez, hozzáfogott, Asbóth ellen pedig egyenesen ellenállhatatlan volt és olyan könnyed, abszolút fölénnyel fektette két vállra ifjú bajnokunkat, hogy a tribünökön az emberek nem akartak hinni szemeiknek. Úgy látszik Gábori tipikusan »őszi« játékos, aki mindig ilyenkor érkezik el legjobb formájához. Szinténkitűnően játszott, ameddig »élt«, az ijpestiek nagy ágyúja, Szigeti Ottó. Különösen a férfi párosban, azon a bizonyos Gábori—Asbóth elleni, bizonyára sokáig emlékezetesem maradó elődöntőn. Von D'mman ellen is mindent megjátszott, arait zseniális ellenfele megjátszani engedett neki. Külön dicséretet érdemel azért, hogy pillanatig sem adta fel a már eleve reménytelenndkítélt küzdelmet és annyit le-! A kormányzó úr megszólításai tünteti ki Asbóthot és Gáforit. Bárd Erzsébet, legjobb formában lévő női teniszversenyzőnk. FEJFÁJÁS ELLEN BERETVÁS-PASZTILLA!