Képes Sport, 1940. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-03 / 1. szám
j Sídeszkákkal — deszkapályán A szívek keserűségét akarjuk boldoggá varázsolni és a vágyódást még nagyobbá tenni ebben a hó nélküli világban. Hiába hozott reménykedést az újesztendei szikrázó napfény, csak nem akar megindulni a komolyabb havazás. Milyen jó is azoknak, akiknek rendelkezésére áll a modern sportélet egyik új érdekessége: a »síparadicsom«, mely Európa nagyvárosaiban már közkedvelt. Nagy teremben működik a síiskola e legmodernebb fajtája, ahol a tanulóknak nemcsak a legfinomabb »porhó«, hanem még »bérsí« is rendelkezésére áll. A sísport minden tudománya elsajátítható Itt. A terem nagyságától függően 200—100 méternyi lejtő, mesterséges kanyarokkal (szlalom-terepszerűen) próbálja ki a tanulók sítudományát. Ez a berendezés azonban arra is alkalmas, hogy a haladók tudásukat értékesítsék és a bajnokok kellőképpen készülhessenek hó nélkül is arra, hogy amikor a fehér hótakaró befedi a fekete földet, ragyogó tudásukkal elkápráztassák és lehengereljék ellenfeleiket, akiknek csak a természetes hó áll rendelkezésükre és ha ragyogó napsütésben legfeljebb, csak gondolatban gyakorigá Tolhatták telemarkok és krisztiánfák a különböző vállfajak. Ez a síparadicsom különösen alkalmas arra, hogy az utánpótlást nevelje és előkészítse komoly munkára. Mily pompás lenne, ha Budapesten is — mondjuk, az új sportcsarnokban — egy ilyen síparadicsom állna ifjú síelőink rendelkezésére, hogy aztán, mikor tudásuk már komoly reményekre jogosítja őket, visszatért Felvidékünk gyönyörűbbnél-gyönyörűbb és jobbnál-jobb sítelepein tökéletesítsék ezt a testet-lelket egyaránt erősítő és nemesítő sportot. Hogy a síelés tudománya mennyire előnyös és mily komoly érték, azt láthatjuk most északi testvéreink, a finnek szabadságharcában, hol a legtöbb és legkomolyabb eredményt és sikert a síosztagok érik el, akik sokszor napi 70—75 km-es távolságot zárva be, a győzelmet saját erőik részére biztosítják. Mosolyogva mutat az oktató a mélybe, ahova néhány pillanat múlva lesiklik és... hoppla, — szomorú véget ért az ifjú bajnokjelölt. De sebaj, mert a síelés tudománya tulajdonképpen az esés tudománya és a síparadicsom hava nem oly kemény, mint az édes anyaföld. — Fontos és lényeges a helyes lábtartás és a botfogás a siklás közben! — Figyelmezteti növendékeit az oktató. Láthatjuk, hogy mily gondos és aprólékos, sőt a nagy hegyekben tanuló síelők illúzióját keltő a síparadicsom oktatása. És mikor már a tanulás és a gyakorlás nehezebb pontjain túl van a növendék, boldogan és mosolyogva siklik a síparadicsom lejtőjén lefelé... és biztos, hogy a havas, nagy hegyiek lejtőjén is kacagva porzik a hó majd gyorsan sikló léce alatt. GERLE.