Képes Sport, 1940. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-16 / 3. szám
BOTOND ÉVA, KÁLLAY KRISTÓF ÉS A SZILASSY-KERTÉSZ PÁR BAJNOKSÁGA Úszóember úgy érzi magát korcsolyaversenyen, mint az afrikai néger, mikor eszkimó rokonait látogatja. Ugyanis versenyúszó és gyorskorcsolyázó, műugró és ínykorcsolyás, vízilabdázó és jégkorongos között csak a víz halmazállapota a különbség, egyébként egyaránt a sebesség, a szép mozdulatok, vagy a fonák helyzetek szerelmesei. Szombaton és vasárnap az a bizonyos kis különbség fokokban kifejezve legalább is negyven volt. Udvariasság ide, udvariasság oda, be kell vallani, hogy szívesebben néz meg az ember 30 fokos melegben műugró versenyt az egyébként vég nélkül unalmas kötelező gyakorlatokkal, mint műkorcsolyázó iskolát 10 fokos hidegben, így azután nem is tudjuk osztani annak a lelkes korcsolyabarátnak felháborodását, aki szombaton megbotránkozott azon, hogy telefonérdeklődésére a jégpálya személyzete nem tudta megmondani, mikor kezdődik a bajnoki verseny első része. Tizenkét emberre becsültem azt a tömeget, amely a karéliai klímával dacolva, megjelent szombaton délután a jégen. Csak tizenketten lehettek szemtanúi annak, amit én is először láttam: műkorcsolyázó iskolaversenynek s így jogosítva érzem magam arra, hogy a távolmaradóknak pár szóval vázoljam, miként folyik ez. Üt, bundákba és hócipőkbe burkolt, számozott imtKT cipel a hasán egy-egy trafikosi adat. füttyszóra körülvesz egy »héttörpe« jelmezbe öltözött hölgyet és mint a kopó, nyujtogatja az orrát a zsinórírás gyakorlatait a sima jégen végző hősk nyoma után. Újabb füttyre a grafikusládából előhúznak egy fekete és egy veres számot s azzal a dolog újra kezdődik. Nos, az iskolagyakorlatoknál már kiderült, hogy ki nyeri az idei bajnokságot . Botond Éva olyan egymás fölé írta a vitéz kötéseket a jégre, hogy a legádázabb pontozóbíró sem tudott különbséget tenni két nyom között. Kállay Kristóf pedig nagy nyugalommal és biztossággal szerezte a pontelőnyöket két társa előtt. Vasárnap délben a petsamói külsejű pontozóbírák kevésbbé voltak irigyek, nenm vették körül a versenyzőket, hanem szépei Vajdahunyad tövébe húzódtak és csak akkor vonták magukra a figyelmet, mikor egyiket-másikat ki kellett fütyülni közülük az alacsony pontszám miatt. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy megemlítsük, a füttyhangverseny igazságos holtversennyel végződött. Közönség nem volt sokkal több, mint előző nap, viszont e sorok szerény írója roppant szerencsés volt, mert az előtte lévő sorban jogszakértők és bajnokpapák ültek, melléje pedig azzal telepedett le egy kucsmás úriember, hogy jön vesézni. Ezek slán nem árulhatom el, kik voltak körülöttem, mert én bizony visszaélek a helyzettel, a magam tapasztalatait az ő megjegyzéseikkel tarkítom s féltem a kucsmás barátomat, hogy emiatt vagy az ő szemét kaparják ki, vagy ő az enyémet. A műsort Papp Márta kezdte, arcán ragyogó mosollyal, nagyszerűen sikerült gyakorlattal. Egyik ugrására diákrajongóinak egyike el is visította magát: ,— — Még egyszer. f Veséző kucsmásom csak ennyit mondott: — Nagyszerűen nak, pedig három sikerült minden Márianappal ezelőtt sírva mondta a földalattin, hogy abbahagyja Botond Éva, a bajnoknő Király »Bonzó« Saáry Éva harmadik helyre került A mamák összetartanak Sz. I;