Képes Sport, 1955. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-08 / 10. szám
Puha, fehér hótakaró fedi az új kenyér ágyát itt a Viharsarok déli szögletében, Székkutason, ahol a búza, az árpa, a rozs mellett a fehérarany, a magyar gyapot is hozzátartozik a megnyugtatóan szép alföldi táj tavaszi-nyári arculatához. Székkutas. A kistérképen nincs is rajta, de azért falu a javából. Széles, kiterjedt tanyavilággal. Egyéb hírességei közepette van ennek a falunak egy büszkesége is. A sport. És ezen belül Szenti Jusztina, akinek a nevét Székkutas határon messze túl is ismerik. Ismeri Orosháza, Békéscsaba, Budapest, — az egész ország. De még ezen is túl, Bulgária, ahol maga is megfordult. Sőt talán az egész világ. Vagy legalább is a nagyvilágban azok az emberek, akik kutató szemmel nézik a magyar sportot, a magyar atlétika fejlődését, új hajtásait. A súlylökést minden faluban űzik. Különösen ott, ahol szapora dinnyeföldek zöldelik be a szemhatárt. A görög dinnye, ha szabályos, a súlygolyóról vette mintáját, vagy fordítva. S ahogy nő ez a jóízű gyümölcs, úgy nő a falusi súlylökő gyerekek ereje is. Mert a kedvük, az a Szenti Juszti hírével nőtt. Nőtt addig, amíg Székkutas sportja el nem jutott odáig, hogy a labdarúgók irigyelik az atlétákat és nem fordítva... Szenti Jusztina. Húszesztendős. Mindössze három éve sportol. Szederkényi Henrik, a székkutasi Traktor egyik vezetője „fedezte fel“. Ez a Szederkényi — ipari munkás volt Pesten —, aztán lekerülve Székkutasra, elkezdett sportot szervezni. Idefönn szurkoló volt, ott előbb sportot kellett teremteni, hogy szurkolhasson. Hát ebből a megbecsülendő önzésből származik a helyi sportélet. Összeszedte az ügyes, erős gyerekeket, fiúkat, lányokat. Döntően járul hozzá aztán az itteni sportélet nekilendülésének Glózik Pál orosházi testnevelő tanár szakértelme. A székkutasiak edzője foglalkozik Jusztinával. Ez a két „tényező“ felel arra a fogas kérdésre, hogy „miért éppen Székkutas?“. .. És mivel szervezőkedvű emberek, meg szakértők másutt is találkozhatnak, hadd fenyegessük meg máris a szék- kutasiakat. Nem ördöngösség mégsem, amit csinálnak, és ha nem vigyáznak „előnyükre“, arra, hogy ők előbb kezdték, utol is érhetik őket, valahonnan a Dunántúlról, vagy a Csallóközből... Gyapotszedő lány volt ez a Juszti. Most bérelszámoló az Állami Gazdaságban. Van egy udvarlója is, mint ahogyan minden húszesztendős lánynak lenni szokott. Az „illető“ agronómus, és szintén súlylökő. Persze — a férfi szinteknek megfelelően — olyan nagyot nem tud dobni, mint Juszti, dehát elég is egy híresség egy családban! Juszti 1953-ban ifi bajnokságot nyert 11.34-gyel. Azóta bizony számos egyesület „szívesen vette volna“ őt. Pestre is kerülhetett volna. De Szenti Juszti hű az egyesületéhez, sportköréhez, meg Székkutashoz. Nyolcan vannak testvérek. Apja egyénileg gazdálkodó tanyai paraszt. És az egész család a tanyával, a faluval együtt Munka után 12 kilométert utalnak az edeézre a Szenti lányok, Székkutasról Orosházira. A sportbarát Pál János szánkáztatja Jusztiniát és Lídiát az Új csúcsok felé ... ? „A jó sportoló lány házias“ — bár ez íratlan törvény, de Szenti Jusztina betartja. S nála senki sem vásárol olcsóbban a piacon. 3 A terepfutás még télen is a legkellemesebb kiegészítő sport. 4 Az Állami Gazdaság bérszámfejtője Szögi Józsi bácsival éppen hivatalos ügyben tárgyal. Ilyenkor komoly, ahogyan ez egy bérszámfejtőhöz illik. 41 ám