Képes Sport, 1958. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1958-09-30 / 39. szám

S­iVa­­tod­iHidünk. Bizony elég gyéren gyüleke­zett a közönség a Népstadion nézőterén a magyar—szovjet B-válogatott mérkőzésre. A vá­logatott kézilabda előmérkőzés felpezsdítette kicsit a szurkoló­kat, s a jó hangulat még foko­zódott, amikor a 13. percben Iván ballábas lövése nyomán Maszlacsenko kapujába került a labda. A várt jó folytatás azonban elmaradt. B-válogatottuunk lelkesen ját­szott ugyan, de rengeteg hibá­val. A fiatal miskolci labdarúgók emlékére szentelt egyperces gyász­szünet után csatáraink bosszantó módon sorra kihagy­ták a kínálkozó nagyszerű hely­zeteket. Molnár, Vasas, majd Kóczián II. hibázott tiszta hely­zetben — később a baloldali védelmünk „elaludt’", és Iszajev közelről egyenlíteni tudott. A szünetbeli csere nem sokat változtatott a mieink játékán. Lantos kiállt, helyére Kóczián II. ment hátra, s Matesz jött be a csatársorba. A szovjet együt­tesben Fedoszov helyére Mozer állt be. Igaz, hogy a 3. percben ismét megszereztük a vezetést (Molnár pompásan felismerte a kínálkozó helyzetet, berohant a védők közé és jobb lábbal véd­­hetet­lenül célzott a hálóba), de ezzel aztán el is lőttük a puskaporunkat. S amikor Szokolov szabadrúgá­sából Kanyevszkij élesen a jobb sarokba fejelte a labdát, joggal féltek a vereségtől a szurkolók. Csapatunk tudott erősíteni, de Fenyvesi — óriási helyzetből — gyatrán mellé lőtt. Molnár, majd az előretörő Ko­vács III. pedig csak a kapufát találta el. Közben Fenyvesi he­lyére a szo­mbathelyi Tóth állt be, de jóformán alig volt ideje arra, hogy játékba lendüljön. A mérkőzés után a kettős csa­lódottság érzésével indultak hazafelé a szurkolók. A moszk­vai vereség hírét már félidőben hallották, s a budapesti félsiker semmivel sem javított kedély­­állapotukon. Egy szurkoló — in­kább csak magának, mint a mellette haladóknak — feltette a kérdést: — Ez lett volna a második legjobb tizenegyünk? Mert hi­szen a B-válogatottnak minden­képpen avnak kellene lennie ... Nem is az volt a főhiba, hogy B-csapa­tunk egyik vagy másik tagja egészen közepesen ját­szott, hanem az, hogy ezen a mérkőzésen sorozatosan megint kiütköztek fontba élsportunk, helyesebben já­tékosaink technikai és taktikai hibái. S ez a megállapítás — sajnos — mind a védelemre, mind a támadósorra egyaránt érvényes. Mindkét kapott­ gó­lunkat helyezkedésűi hibák előz­ték meg, egyik Rol­iinkhoz vi­szont a szovjet védelem hibája segített bennünket. Csat­áraink zöme mintha teljesen elfelej­­tett­e volna, a kapuralövés tudo­mányát, sokan egyszerűen kép­telenek erősen, amellett helye­zetten kapura rúgni. Vannak játékosaink, akik a cselezéssel állnak hadilábon, mások nem képesek arra, hogy 30 méterre saját emberihez rúgják a labdát. A közönség némelykor jogosan­­elégedetlenkedett a hibák lát­tán (persze, azért egy kis bizta­tás sem ártott volna), s az sem nagyon vigasztalta a szur­­­­kólókat, hogy közelebb álltunk a győzelemhez. Az a vélemé­nyünk, hogy a szovjet B-válo­­gatott — am­elyben öten-hatan igen jó teljesítményt nyújtot­tak — megérdemelte a döntet­lent. Ha kevesebbet is támad­tak, végig tervszerűbben ját­szottak, zárt védekezésből gyor­­­san tudtak helyesen és ellenitá­madást indítani s a lelkesedé­sükkel sem volt baj. Sokkal többet vártunk a ma­gyar válogatottól. Kíváncsian várjuk, hogy majd a jugoszlá­­vok­ ellen többet nyújtanak-e. Szűcs László Hárman — egy labdáért. Kóczián II (!) és Kau­kauskas ugrik fel, hogy elfejelje a labdát, Maszlacsenko pedig öklözni szeretne. A középhátvéd került ki győztesen a küzdelemből. Baloldalt Vasas, jobboldalt Feny­vesi várja az esetleg lepattanó labdát. (Képes Sport — Hemző Károly felvételed) Bár a labda Szoldatov lábához lát­szik közelebb, mégis Iván birtoká­ban van, aki testcsellel próbál el­menni a balhátvéd mellett. A szovjet támadások lendítőse a két fedezet volt, de a védekezésben is megállták­ a helyüket. Csisztyakov (baloldali) elfejeli a labdát Vasas Mén néhány perc és kezdődik. .. A szovjet és a magyar B-válogatott kivonul a pályára. A magyar csa­patot (balról) Cellér vezeti, mögötte Kovács m, Kóczián­­, Szigeti és Molnár. A szovjet csapat élén Csisz­­tyakov csapatkapitány, mögötte Maszlacsenko, Fedoszov, Jerohin, Kau­kauskas, Szokolov, Kanyevszkij, Szoldatov, Sapolov és Iszajev ját­szik.

Next