Képes Sport, 1958. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)
1958-09-30 / 39. szám
SiVatodiHidünk. Bizony elég gyéren gyülekezett a közönség a Népstadion nézőterén a magyar—szovjet B-válogatott mérkőzésre. A válogatott kézilabda előmérkőzés felpezsdítette kicsit a szurkolókat, s a jó hangulat még fokozódott, amikor a 13. percben Iván ballábas lövése nyomán Maszlacsenko kapujába került a labda. A várt jó folytatás azonban elmaradt. B-válogatottuunk lelkesen játszott ugyan, de rengeteg hibával. A fiatal miskolci labdarúgók emlékére szentelt egyperces gyászszünet után csatáraink bosszantó módon sorra kihagyták a kínálkozó nagyszerű helyzeteket. Molnár, Vasas, majd Kóczián II. hibázott tiszta helyzetben — később a baloldali védelmünk „elaludt’", és Iszajev közelről egyenlíteni tudott. A szünetbeli csere nem sokat változtatott a mieink játékán. Lantos kiállt, helyére Kóczián II. ment hátra, s Matesz jött be a csatársorba. A szovjet együttesben Fedoszov helyére Mozer állt be. Igaz, hogy a 3. percben ismét megszereztük a vezetést (Molnár pompásan felismerte a kínálkozó helyzetet, berohant a védők közé és jobb lábbal védhetetlenül célzott a hálóba), de ezzel aztán el is lőttük a puskaporunkat. S amikor Szokolov szabadrúgásából Kanyevszkij élesen a jobb sarokba fejelte a labdát, joggal féltek a vereségtől a szurkolók. Csapatunk tudott erősíteni, de Fenyvesi — óriási helyzetből — gyatrán mellé lőtt. Molnár, majd az előretörő Kovács III. pedig csak a kapufát találta el. Közben Fenyvesi helyére a szombathelyi Tóth állt be, de jóformán alig volt ideje arra, hogy játékba lendüljön. A mérkőzés után a kettős csalódottság érzésével indultak hazafelé a szurkolók. A moszkvai vereség hírét már félidőben hallották, s a budapesti félsiker semmivel sem javított kedélyállapotukon. Egy szurkoló — inkább csak magának, mint a mellette haladóknak — feltette a kérdést: — Ez lett volna a második legjobb tizenegyünk? Mert hiszen a B-válogatottnak mindenképpen avnak kellene lennie ... Nem is az volt a főhiba, hogy B-csapatunk egyik vagy másik tagja egészen közepesen játszott, hanem az, hogy ezen a mérkőzésen sorozatosan megint kiütköztek fontba élsportunk, helyesebben játékosaink technikai és taktikai hibái. S ez a megállapítás — sajnos — mind a védelemre, mind a támadósorra egyaránt érvényes. Mindkét kapott gólunkat helyezkedésűi hibák előzték meg, egyik Roliinkhoz viszont a szovjet védelem hibája segített bennünket. Csatáraink zöme mintha teljesen elfelejtette volna, a kapuralövés tudományát, sokan egyszerűen képtelenek erősen, amellett helyezetten kapura rúgni. Vannak játékosaink, akik a cselezéssel állnak hadilábon, mások nem képesek arra, hogy 30 méterre saját emberihez rúgják a labdát. A közönség némelykor jogosanelégedetlenkedett a hibák láttán (persze, azért egy kis biztatás sem ártott volna), s az sem nagyon vigasztalta a szurkólókat, hogy közelebb álltunk a győzelemhez. Az a véleményünk, hogy a szovjet B-válogatott — amelyben öten-hatan igen jó teljesítményt nyújtottak — megérdemelte a döntetlent. Ha kevesebbet is támadtak, végig tervszerűbben játszottak, zárt védekezésből gyorsan tudtak helyesen és ellenitámadást indítani s a lelkesedésükkel sem volt baj. Sokkal többet vártunk a magyar válogatottól. Kíváncsian várjuk, hogy majd a jugoszlávok ellen többet nyújtanak-e. Szűcs László Hárman — egy labdáért. Kóczián II (!) és Kaukauskas ugrik fel, hogy elfejelje a labdát, Maszlacsenko pedig öklözni szeretne. A középhátvéd került ki győztesen a küzdelemből. Baloldalt Vasas, jobboldalt Fenyvesi várja az esetleg lepattanó labdát. (Képes Sport — Hemző Károly felvételed) Bár a labda Szoldatov lábához látszik közelebb, mégis Iván birtokában van, aki testcsellel próbál elmenni a balhátvéd mellett. A szovjet támadások lendítőse a két fedezet volt, de a védekezésben is megállták a helyüket. Csisztyakov (baloldali) elfejeli a labdát Vasas Mén néhány perc és kezdődik. .. A szovjet és a magyar B-válogatott kivonul a pályára. A magyar csapatot (balról) Cellér vezeti, mögötte Kovács m, Kóczián, Szigeti és Molnár. A szovjet csapat élén Csisztyakov csapatkapitány, mögötte Maszlacsenko, Fedoszov, Jerohin, Kaukauskas, Szokolov, Kanyevszkij, Szoldatov, Sapolov és Iszajev játszik.