Képes Sport, 1962. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-06 / 10. szám

A Honvéd fiatalokkal tűzdelt csapata a vereség ellenére sem keltett rossz benyomást. Faragó azonban két olyan hibát vétett, amit a csatárok nem tudtak korrigálni. Tichy most is minden ideg­szálával a góllövésre töreke­dett, de társai most nem ér­tették meg elgondolásait. Kár, hogy a mérkőzés vége felé ezért el is kedvetlenedett. Véleményünk szerint erre sem neki, sem a csapat többi tagjának nincs oka, hiszen szí­vós munkával, sok nagyszerű teljesítménnyel, lelkesedéssel felküzdötték magukat a bajno­ki táblázat élcsoportjába. K. L. VicSodít külihéáí ! Háromnegyed kettő tájban egy néző érkezik az V. szektor tizedik sorába, öt perce nézi a játékot, amely bizony nem vil­­lanyozza fel a nézősereget. Gyengén „hajt” az MTK is, a Csepel is. Fentebb említett néző nyilván kék-fehér érzelmű lehet, mert aggódva megkérdi a szom­szédjától: — Tessék mondani, ugye az MTK már nem eshet ki? ... A Csepel a második félidő közepe­­táján egyre jobban belemelegszik és - Kovács­ni könnyelműsködése ré­vén - Kalmár a győztes gólt is meg­szerzi. Valaki felteszi a kérdést a szomszédjának, bár látszik rajta, hogy nem vár választ. — Lehetséges, hogy a háromszoros bajnokcsapat a végén még megme­nekül a Meséstől? . . . A rangadó kezdetére jó negy­venötezren lehetnek a Népsta­dion nézőterén. Változatlan ösz­­szeállításban futnak ki a csa­patok, csak a Fradiban van egy csere: Landi helyett Horváth véd. Mészáros edző tíz perccel előbb így indokolta nekünk a kapuscserét: — Landit csak azért pihente­tem most, mert Horváth jobb idegekkel rendelkezik. Ezen a mérkőzésen pedig szükség lesz a higgadtságra, a jó idegekre. Farkas alaposan fellöki Rákosit, úgyhogy az összekötő orra esik. Egy hang: , - No, a Gyuszi ugyancsak meg­csókolta az édes anyaföldet. A következő pillanatban Rákosi feltápászkodik és megcsókolja­­ az őt dancsoló Farkas Jancsit. A második félidő színvonala lényegesen magasabb az elsőnél. Néhány érdekesség: A Vasas-csatárok még mindig nagyon sokszor futnak lesre; Pósa játékvezető — igen he­lyesen — következetesen közve­tett szabadrúgást ítél minden reklamálásáért. Pompásan játszik a ferenc­városi csatársor, főleg Fenyvesi dr., Albert és Rákosi, ennek eredménye egy-egy Albert- és Orosz-gól.A Ferencváros-szurkolók beszélget­nek a harmadik gól után. — Tudja, 1:0-nál nagyon ideges voltam. Mert a Dózsa ellen a múlt­kor ugyanígy állt a villany-ered­ményjelzőn, hogy góllövő Albert. S aztán egyre kettőt kaptunk.­­ A különbség az - hangzik a válasz -, hogy 1:0-ás vezetésnél most a játékvezető nem adott elle­nünk ü1-est, mint a múltkor. No meg az, hogy Orosz Pali nem a saját kapunkba, hanem az ellenfél hálójába rúgta a labdát. Hozzátehetjük, és persze az is, hogy a Ferencváros ezúttal nyu­­godtabban­­ és jobban futballo­zott.* Végeredményben jelentős kü­lönbség mutatkozott a két csa­pat között gyorsaságban, lelke­sedésben, technikai, taktikai fel­­készültségben és főleg gólképes­ségben. Egy lehangolt Vasas­szurkoló ezt így fejezte ki rö­viden a meccs végén: micsoda különbség!... Szűcs László A második félidő 28. percében Feny­vesi dr. a mezőny legjobbja ismét ellenállhatatlanul viharzik el, haj­szálpontos beadását Albert futtából, védhetetlenül lövi Szentmihályi hálójába. Ezzel lett 2:0. Ferencváros—Vasas 3:0 Korát öröm... Nagy ölelkezés Sándor (háttal) gólja után.­­. Kö­zelü­kben szomorú csepeliek: Ken­deres­ kapus Kisuczki, Bulla. Csepel—MTK 2:1 És alig három perc múlva megint Fenyvesi rohamoz, beadását ezúttal a jó ütemben érkező Orosz vágja a Vasas kapujába. Jobboldalt Bund­zsák Kovács III „játszogatott” a labdá­val (ahelyett hogy elrúgta­ volna), Kalmár vércseként csapott rá, kiug­rott és lövése csapata második gól­ját, egyben győzelmét jelentette Szakemberek a lelátón... A Bu­dapesten tartózkodó szovjet labda­rúgó-válogatott tagjai látható érdek­lődéssel figyelik a Ferencváros— Vasas rangadót (Képes Sport — Hemző Károly és Komlós Tibor felvételei)

Next