Képes Sport, 1962. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1962-04-03 / 14. szám
Vesznek súlyzót, mert a tanárok azt tartják, jó az, ha sportolni, erősödni akarnak a gyerekek. És azután a fiúnak eszébe jut, „hogy rendezzünk egy igazi versenyt — a felszabadulás tiszteletére”. És rendeznek, mert a tanárok örülnek, hogy jó irányba fordul a fiatalok küzdőkedve, szórakozása hajlama. És megindul a szervezés és a munka. A technikum műhelyében — igazgatói engedéllyel — „elektromos szék” készül, amely gombnyomásra pirossal és zölddel jelzi majd a jó, illetve a rossz gyakorlatot. Kis plakettek kerülnek ki az ügyes gyerekkezek közül, hogy tiszteletdíjat is kapjanak majd a győztesek. És a felszabadulás tiszteletére — először a sportág történetében — hat középiskola tanulói küzdenek a sikerért. És működik a gép, nagyszerű a „saját” zsűri, s lelkes a mintegy száz főnyi szurkológárda. Laborcz Imrének, a Technikum III/A osztályú tanulójának ragyog az arca a boldogságtól. Amikor a szervezésről kérdezzük, tiltakozik: — Nem volt nehéz, hiszen mindenki szívesen segített. Ma már hetenként kétszer edzünk. És ma már egy-egy edzésen 20—25-en is lent vannak. Azt szeretném, ha minél többen űznék ezt az erőt, szívósságot adó sportot. És ki vezeti az edzéseket? A válasz meglepő: — Lázár Jenő, az osztálytársam, aki az Építőkben versenyez ... Gyorsan megismerkedünk az edzővel is. — Reggelenként, fél héttől tartjuk az edzéseinket... Igen, mindenki pontos és fegyelmezett. Az edzésmódszerem? Ahogy én készülök az egyesületemben. Először bemelegítés, gimnasztika, aztán súlyzózás. Jelenleg még kis súlyzókkal, hogy a súlyemelés technikáját is megtanulják a gyerekek. És végzünk kiegészítő sportokat is ... Folyik tehát a verseny, amelyet — tanári segédlettel — elsősorban a fiatalok lelkesedése, sportszeretete hozott létre. A 17 évesek versenye — a 17 éves évforduló tiszteletére. Lehet nagy évfordulót szebben ünnepelni? * * * Sportuszoda — itt a még kisebbek, a kezdők, serdülők és ifjúságiak úsznak a felszabadulási verseny keretében. Egy a legizgatottabbak közül: Mitribusz Gabi. Kilencéves és ez lesz — ahogy ő mondja — „élete első versenye’’. És aztán — tudod-e, mit jelent az, hogy felszabadulás? — Tanultuk az iskolában, hogy felszabadítottak bennünket az elnyomás alól. És vége lett a háborúnak. — Tudod-e, mi az a háború? — Hát... rossz. Meghalnak az emberek ... — Örülsz, hogy versenyezhettél? Felcsillan a szeme: — Nagyon! Csak nem merem megkérdezni, hányadik lettem. Nem tetszett látni engem. . Mert én csak a rajtkövet néztem és úsztam ... Harkai Eszti. Ő már tízéves múlt és harmadszor versenyzett. — De először nyertem érmet! Második lettem! — És tudod-e, milyen versenyen úszol? — Hogyne, az érmen is rajta van, a felszabadulási emlékversenyen. — Mit jelent az, hogy felszabadulás? — Hogy vége lett a nyomornak. — És tudod-e, mi az, hogy nyomor. Kicsit elgondolkozik: — Hogy akik dolgoztak, azok szegények voltak, akik nem dolgoztak, azok meg gazdag urak... — Honnan veszed ezt? — Könyvből. Meg egy francia filmet is láttam ... Folyik a verseny — százharminc gyerek ízleli a verseny ízét, a győzelem örömeit. Valamennyien csak könyvből sejtik, mi az a nyomor, mi az az elnyomás. És reméljük, sohasem tudják meg, mi az a háború .. . Folyik a verseny, a felszabadulás 17. évfordulójának tiszteletére úsznak a gyerekek. Lehet-e szebben ünnepelni Április 4-ét? (Bajnál) Az „edző*’: Lázár Lajos (Képes Sport —■ Komlós, Hemlő, Almási felvételek) SSMÉfeB 1948 óta hazánkban él a két görög fia. Constantinides Demeter és János. „Mi már itt vagyunk itthon” — mondják a 7. első távját a Szabadság-hídon a Kálvin tér felé Laborcz Imre, a „szervező”. „Ha még tíz ilyen lelkes gyermekem volna” — mondja Dévényi testnevelő tanár