Képes Sport, 1962. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1962-04-03 / 14. szám

Vesznek súlyzót, mert a taná­rok azt tartják, jó az, ha spor­tolni, erősödni akarnak a gye­rekek. És azután a fiúnak eszébe jut, „hogy rendezzünk egy igazi ver­senyt — a felszabadulás tiszte­letére”. És rendeznek, mert a tanárok örülnek, hogy jó irány­ba fordul a fiatalok küzdőkedve, szórakozása hajlama. És meg­indul a szervezés és a munka. A technikum műhelyében — igazgatói engedéllyel — „elekt­romos szék” készül, amely gombnyomásra pirossal és zöld­del jelzi majd a jó, illetve a rossz gyakorlatot. Kis plakettek kerülnek ki az ügyes gyerek­kezek közül, hogy tiszteletdíjat is kapjanak majd a győztesek. És a felszabadulás tiszteletére — először a sportág történeté­ben — hat középiskola tanulói küzdenek a sikerért. És műkö­dik a gép, nagyszerű a „saját” zsűri, s lelkes a mintegy száz főnyi szurkológárda. Laborcz Imrének, a Techni­kum III/A osztályú tanulójának ragyog az arca a boldogságtól. Amikor a szervezésről kérdez­zük, tiltakozik: — Nem volt nehéz, hiszen mindenki szívesen segített. Ma már hetenként kétszer edzü­nk. És ma már egy-egy edzésen 20—25-en is lent vannak. Azt szeretném, ha minél többen űz­nék ezt az erőt, szívósságot adó sportot. És ki vezeti az edzéseket? A válasz meglepő: — Lázár Jenő, az osztálytár­sam, aki az Építőkben verse­nyez ... Gyorsan megismerkedünk az edzővel is. — Reggelenként, fél héttől tartjuk az edzéseinket... Igen, mindenki pontos és fegyelme­zett. Az edzésmódszerem? Ahogy én készülök az egyesüle­temben. Először bemelegítés, gimnasztika, aztán súlyzózás. Jelenleg még kis súlyzókkal, hogy a súlyemelés technikáját is megtanulják a gyerekek. És végzünk kiegészítő sportokat is ... Folyik tehát a verseny, ame­lyet — tanári segédlettel — elsősorban a fiatalok lelkesedé­se, sportszeretete hozott létre. A 17 évesek versenye — a 17 éves évforduló tiszteletére. Lehet nagy évfordulót szeb­ben ünnepelni? * * * Sportuszoda — itt a még ki­sebbek, a kezdők, serdülők és ifjúságiak úsznak a felszabadu­lási verseny keretében. Egy a legizgatottabbak közül: Mitribusz Gabi. Kilencéves és ez lesz — ahogy ő mondja — „élete első versenye’’. És aztán — tudod-e, mit je­lent az, hogy felszabadulás? — Tanultuk az iskolában, hogy felszabadítottak bennünket az elnyomás alól. És vége lett a háborúnak. — Tudod-e, mi az a háború? — Hát... rossz. Meghalnak az emberek ... — Örülsz, hogy versenyezhet­tél? Felcsillan a szeme: — Nagyon! Csak nem merem megkérdezni, hányadik lettem. Nem tetszett látni engem. . Mert én csak a rajtkövet néztem és úsztam ... Harkai Eszti. Ő már tízéves múlt és harmadszor versenyzett. — De először nyertem érmet! Második lettem! — És tudod-e, milyen verse­nyen úszol? — Hogyne, az érmen is rajta van, a felszabadulási emlékver­senyen. — Mit jelent az, hogy felsza­badulás? — Hogy vége lett a nyomor­nak. — És tudod-e, mi az, hogy nyomor. Kicsit elgondolkozik: — Hogy akik dolgoztak, azok szegények voltak, akik nem dol­goztak, azok meg gazdag urak... — Honnan veszed ezt? — Könyvből. Meg egy francia filmet is láttam ... Folyik a verseny — százhar­minc gyerek ízleli a verseny ízét, a győzelem örömeit. Valamennyien csak könyvből sejtik, mi az a nyomor, mi az az elnyomás. És reméljük, soha­sem tudják meg, mi az a há­ború .. . Folyik a verseny, a felsza­badulás 17. évfordulójának tisz­teletére úsznak a gyerekek. Lehet-e szebben ünnepelni Április 4-ét? (Bajnál) Az „edző*’: Lázár Lajos (Képes Sport —■ Komlós, Hemlő, Almási felvételek) SSMÉfeB 1948 óta hazánkban él a két görög fia. Constantinides Demeter és Já­nos. „Mi már itt vagyunk itthon” — mondják a 7. első távj­át a Szabadság-hídon a Kálvin tér felé Laborcz Imre, a „szervező”. „Ha még tíz ilyen lelkes gyermekem volna” — mondja Dévényi testnevelő tanár

Next