Képes Sport, 1962. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1962-06-12 / 24. szám

Mondják csak, meine Herren, hát ezt meg hogy csinálták? Láttam a magyar csapatot rosz­­szul játszani, de ilyen jól már­­ évek óta nem. Ha nem lennék a magyar futball titkos bámulója, akkor is elzsongí­­totta volna öreg foci-szívemet ez az­­lditő jelenség. A „futballcsaták”, ,,VB-ütközetek” Chiléjében, a „szu­pervédelmek” mérkőzései után vég­re egy játékos, mókáskedvű csapa­tot látni, amelyik öt, sőt, olykor hat csatárral támad ... na, pontosan ez az, amit az orvos rendelt. Szép volt az a fociparádé a bul­várok ellen. Az argentinok ellen meg az is ki­derült, hogy nemcsak táncos, trük­kös lába van ennek a csapatnak, hanem esze meg szíve is. Úgy gondolom, hogy a magyar csapat selejtezőbeli szereplése ennek a „favágó-VB”-nek egyik legna­gyobb meglepetése. Az a kár, hogy csak olyan keve­sen láthatták. Kimentem hát Kongóba, hogy ösz­szeszedjek egypár dolgot. Nem vi­tás, Pesten egy közepes riportot is többen vesznek szemügyre, mint Rancaguában egy príma meccset. Hát nem fura? Csatárokról beszélgettünk Baráti­val. Ha futballról van szó, az em­ber többnyire csatárokról beszél. Ennek most három oka is volt. 1. Ez az alapvető ok. A sportág lényege a gól. Aki a gólt szerzi, az a műfaj csillaga.­2. Ez a speciális ok. Chilében eddig csak a magyar csatársornak sikerült egy meccsen hat gólt rúg­nia. És ez a „védelmek világbaj­nokságán” — talán nem is tudják milyen nagy szó. 3. Ez a legfőbb ok. A magyar futball évekkel ezelőtt káprázatos támadójátékáról volt híres. Aztán éveken át — enyhén szólva - nem volt olyan nagyon híres. Most pe­dig . . . mintha újra útban lenne arrafelé. Tehát — elnézést kérek Orosics Gyulától és közvetlen testőrségétől, a magyar védelemtől, ők — szilárd­ságukban, szolidságukban, nyugal­mukban - kétségtelenül a VB leg­jobbjai közé számítanak. Dehát őket eddig is ismertük, eddig is becsültük. A szenzáció a csatársor javulása, s a riporter házifeladata, hogy a szenzációkra vesse magát. „Grosics nehéz helyzetben tisztáz!" Egy kis kikapcsolódás a Hotel City­ben. Grosics Sípost szereli, Sárost és Kuharszky beavatkozásra készen Ami legjobban feltűnt, újra fel­bukkant a „nagy időszak” receptje. Az egyik csatár a labdát vezeti s a többi pedig a szélrózsa minden irányába szanaszét fut, hogy sza­bad levegőt, működési területet biz­tosítson, lerázza, megkeverje védőit. Göröcs, Albert és Tichy felváltva játssza a „lándzsahegy”, az él sze­repét. Ma már az előkészítéshez is ért mind a három, s van ereje, hogy a „kivégzésnél", a kapu elő­terében is ott legyen. Addigra rend­szerint ott terem a­­hatodik”. Soly­­mosi is. — Igen — mondja Baráti újra szilárd meggyőződésem, hogy sok van ebben a társaságban. Két-há­­rom év múlva ismét lehet egy „nagy"-csapatunk. Azt hiszem eny­­nyi idő kell még ahhoz, hogy fia­taljaink teljesen „beérjenek". Két­ségtelen, hogy ez a világbajnokság siettetheti ezt a folyamatot, de a rendkívülit nem lehet máról hol­napra elérni. Egyébként az az érzésem, hogy a magyar csapat ezen a VB-n - szerény számítás szerint — két klasszissal jobb, mint a legutóbbin. Illetve. . . magam is ott voltam Stockholmban, láttam azokat a mér­kőzéseket . . . szóval . . . legalább hárommal. — Tanultunk azokból a hibákból — mondja Barcs Sándor, a szövet­ség elnöke. — Azt hiszem jobban készültünk erre a világbajnokság­ra. Az utolsó hetek edzéseit úgy adagoltuk, hogy játékosaink való­sággal „labdaéhesen" léptek pályá­ra Rancaguában. Magyarország a legjobb nyolc kö­zött. Lehetek egészen őszinte? Nem vártam tőlük ezt az eredményt. Amint hallom, a pestiek közül is sokan így vélekedtek. És most? - örülök, hogy Csehszlovákiával játsszuk a negyeddöntőt - mondja Bardu­. - Nem mintha csehszlovák barátainkat gyengébb csapatnak tar­tanám a mai brazil együttesnél. De Brazíliát még mindig túlságosan tiszteljük a szívünk mélyén. A csehszlovákok ellen pedig úgy lé­pünk pályára, mint más, „három­esélyes" mérkőzésre szokás. Azzal a tudattal, hogy itt most minden lehetséges. Megnézem ezt a mérkőzést. Aztán megnézem a magyar fiúkat - menyit is mondott Baróti? — két­­három év múlva. Azt hiszem érde­mes lesz. Nicht wahr, meine Damen und Herren? Ferry Wimmer Sz­amolc * SZ&rdK Az első négy meccsen — még százezer néző sem. Magyar-bolgár 2500, magyar—argentin 6000, angol—bolgár 2000. A nézők száma minden eddiginél alacsonyabb, a sérülteké viszont minden eddiginél magasabb. Furcsa kettős „rekord”! Gólok A gól? Még a 6:1-es magyar—bolgár és a 4:4-es szovjet—kolumbiai ellenére is hiánycikk Chilében. A selejtezőcsoportok huszonnégy mérkőzésén összesen hatvan gól esett. Meccsenként alig több, mint két és fél dugó. És ami a legérdekesebb: Albert Flórián az első két meccsen annyi gólt lőtt, mint a brazil, spanyol, csehszlovák és olasz csatársor addig együttvéve. Nap első győzelem után életnagyságú futballista-babát dobáltak örömük­ben az ég felé Terefere Rengóban Egy „Csikar­­bemondás” és még a kiskorú rengói „kibicek” is mosolyognak Vigyázat, veszélyes! A sérülések vi­­­lágbajnoks­ágának egy mozzanata. A szovjet Dubinszkij Jasin viszi le a pályáról. Lábtörés A RÉSZTVEVŐK KÖRÜL Év 19 30 34 38 50 54 58 52 Neveztek 13 32 36 33 38 51 56 Visszaléptek— 3 9 8 2 4 5 Résztvevők 13 29 27 25 36 47 51 Ebből európai4 21 24 15 25 29 26 amerikai9 6 2 8 7 13 16 ázsiai— 1 1 2 3 4 4 afrikai —*1 —­— 1 1 5 A döntőben 13 16 15 13 16 16 16 Ebből európai4 21 246 12 12 10 amerikai9 3 2 7 3 4 6 ázsiai— — 1 — 1 — — afrikai— 1 — — — — — A lelátókon A nézőszám a következőképpen alakult: Év Ország A mérkőzések száma Nézőszám A döntőn 1930 Uruguay 18 547 308 76 819 1934 Olaszország . .. ! 17 408 602 43 818 1936 Franciaország 18 374 937 45 124 1950 Brazília 22 970 302 172 772 1954 Svájc 26 745 804 63 800 1959 Svédország 35 921 263 49 737

Next