Képes Sport, 1962. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1962-07-03 / 26. szám (27. szám)

CSILLOG, VILLOG, szipor­kázik a Vasas. Játékuk szinte bemutató. Műsoruk címe, akár ez is lehetne: Ahogy tetszik. És tetszik, de mennyire tet­szik. Szombaton este szinte dúskálunk a futballcsemegé­­ben, válogatunk, inyenckedünk — úgy, akárcsak régen. No, nem is olyan régen ... Színhely: a lámpafényes Népstadion. Részvevők: ma­gyarok és olaszok, Vasas és Atalanta (meg közel huszonöt­­ezren , mi szurkolók). Tét: a KK döntőjébe jutás. A cse­megekosarat átnyújtják: a Vasas-fiúk. Nyúljunk hát a kosárba, s kotorjuk elő az ínyenc fala­tokat, szépen, sorjában. Először is itt szerénykedik legfelül a Vasas Szív. Ugye régi ismerős? Találkoztunk már vele jónéhány forró kupa­­mérkőzésen. Milyen is volt most szombat este?... Egy gól előnnyel jött Budapestre a bergamói tizenegy. És nem­csak ezt az egy gólt, de fé­lelmetes hírüket is magukkal hozták. „Nehéz lesz” — így mondtuk mindnyájan. Azután füttyszó, s elkezdtek hajrázni a mieink. Hajrázni az első percekben. Az olaszok levegő után kapkodnak, nem bírják a szédületes tempót, a labdával alig találkoznak. Egy perc, két perc, négy perc, hét perc. Jön előre, újra és újra a Vasas támadás. Gurul a labda láb­­ról-lábra. Mesél. És gól a nyol­cadik percben. Gól a kilence­dik percben. A SZÍV ZAKATOL, dobog. Egy ütemre, nagyszerű harmó­niában. Tapsolni kell. Zúg, morajlik, örül a lelátó. Kutassunk tovább a csemege­kosárban. Szalaggal átkötve ott lapul a legszebb ajándék: igazi futball. Ugye ezt is is­merjük? M­ést, hogy újra ta­lálkozunk vele, ízlelgetjük a régi szavakat. Bombalövés. Lapos összjáték. Szélen futó támadások. Taktikai fegyelem Mindez együtt. A hatvanezerre gondolunk, akik otthon marad­tak. Talán elfelejtették, hogy a Vasas kupameccset játszik? ÉS MÉG EGY AJÁNDÉK: Mészöly Kálmán. A futball, amit játszik, teljesen egyéni. Nem lehet összehasonlítani. Volt már betonszilárdságú kö­zéphátvédünk. Volt elegánsan futballozó­­középhátvédünk. Volt jó rúgó és jól fejelő kö­zéphátvédünk. De együtt mindez egy személyben? ... Most van. A tíz emberre olvadt Vasas néhány percig szorongatott helyzetben van. Jönnek fel az olaszok. Magasan előre ívelt labda. Ekkor az olasz csatárok már csak Mészöly csípőmagas­­ságáig érnek. A labda az övé. Da Costa, az összekötő tör előre. Ördögien cselez. Hogy is szokták mondani? Eldugja a labdát. Mészöly megtalálja. Elveszi, s már passzolja is, halálpontosan társához. A második gól. A kapus megadja magát Pál , lövése a balsarokban köl­­t Harminc nyíltszíni tapsot kapott. A színpadi vasfüggöny előtt harmincszor kellett volna meg­hajolnia. De vasfüggöny most csak az Atalanta csatárai előtt volt. A Vasas-védők húzták, Mészöly vezérletével. LÁMPAFÉNYES NÉPSTA­DION, de szép is vagy ilyen­kor! Eltünteted borongó®, bí­ráló kedvünket. Elfelejtjük egy potyagól ke­serű ízét. Megbocsátjuk a bíró lagymatagságát. Mert örülni akarunk az aján­déknak. S Ti bergamói legények, kik foggal és körömmel akartatok győzelmet kicsikarni, még Ti sem tudjátok kedvünket szeg­ni. Igaz, hogy durvák volta­tok, kíméletlenek. Igaz, hogy néha dühösek voltunk emiatt. Ám, most utólag, elpárolgott mérgünk. Nem haragszunk, hogy nem tettetek semmit a csemegeko­sárba, hogy nem tudtatok szebben veszíteni. Elvégre ki­ki saját vérmérséklete szerint! Lakatos György Mészöly Kálmán Bebiztosítva a továbbjutás. Farkas ezúttal gólt fejel (Képes Sport — Komlós Tibor felvételei)

Next