Képes Sport, 1963. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-01 / 1. szám

A tehnéé... Nem, nem egészen „új fiúk” (és lányok). Tulajdonképpen már esztendők óta ott hajladoztak, futottak, ugrottak, emel­tek — szóval „nyüzsögtek” — a magyar sport Százezrei között. És mégis — 1962-ben „születtek”. Ez az esztendő volt számukra a „nagy ugrási” éve, ez emelte őket a dobogóra, a reflektorok fényébe. 1962 termése. Milyen tehetségesek, milyen ügyesek, mi­lyen rátermettek. Az ember végignéz rajtuk s elmelegszik a szive: lehet-e komoly baj ott, ahol egyetlen esztendő annyi ígé­retet hoz a felszínre? 1962 az ő számukra — természetesen csak a kezdet. És csak rajtuk áll, hogy következő esztendeik egyre szebbek, fé­nyesebbek legyenek. És megjelenésük — egyben biztató is. A többieknek, akik még a „nagy ugrás” előtt állnak. Hát lehet fiúk, lehet lányok ... — Tehetségével és szerénysé­gével hallatlanul nagy szorga­lom párosul, így jellemezte Cserge Feren­cet, a 19 éves fiatal ökölvívót edzője, Kellner Ferenc. Egy évvel ezelőtt az MPSC­jó két esztendeje találkoz­tunk először. Felruccant fator­nyos hazájából, Debrecenből, állt a korlátnál és nézte a „na­gyokat”. — Rémes — mondta Balla Mária, vagy másfélórás szót­lanság után. — Belepusztulnék, ha valaha ennyit kellene úsz­nom. Nem pusztult bele. Sőt. Röp­ke egy év alatt válogatott lett és standard 1:16-járól úgy ment le 1:12.2-re, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dol­ga. Az az 1:12.2 — mellesleg — országos csúcs. A magyar vidék tehát újra kitermelt és „feldobott” egy — legyünk szerények — Európára­ szóló te­hetséget. — Ma — féltékeny az úszás­ra. Úgy érzi, hogy ez a sportág nem viszonozza a szerelmét. Sír. Gyakran sír. Sír, ha kikap — ez természetes dolog mife­lénk —­, sír akkor is, ha győz. Ő ezt is természetesnek tartja. — Az úgy van, hogy szeret­nék mindig gyorsabban úszni, mint ahogy sikerül — mondja. Könnyed, szinte törékeny, már-már „amerikai" úszóalka­ta, lebegése, hosszú tempói arra vallanak, hogy —­ talán — nem kell már soká sírnia. Mindössze három vagy négy 1944-es születésű futballista játszik az NB I-ben, s közülük is Bene Ferenc, az U. Dózsa válogatott csatára a legfiata­labb. Az NB III-as Kaposvári Kinizsiből került fel a lila­­fehérekhez, s 1962-ben már ma­gára húzhatta a címeres válo­gatott trikót is. ■ Rábai Gyula nevét ebben az ■ évben ismerték meg az atlé­­­­tika barátai. Két évvel ezelőtt­­ terelődött rá a figyelem, ami­kor még sárga trikós székesfe­­­hérvári kisfiúként futkározott a „nagyok” között, de gyakran ■ maga mögött hagyva a válo­­® gatott keret, illetve a váloga­ Itott , 4x100-as váltó tagjait is. Azóta az U. Dózsába került,­­ ahol a villámsikrek híres ka­® Egy fiatal a vívósport „ter­­­­máséból”: Nemere Zoltán. Egy­előre „kétlaki” életet él, pár­­t bajtőrözik is és tőrözik is. Me­lyik a kedvesebb? Erre ne­­­­héz lenne válaszolni. Me­­­­lyikben eredményesebb? Itt már az adatok beszélnek. Ta­ll­­asszal „döntős” volt a buda­­p­­pesti nagy nemzetközi talál­­®­kozón, s utána Kairóban, az if­­­­júságiak világbajnokságán ezüstérmet nyert. Mindkettőt­­ párbajtőrben. Ugyanezen a „ VB-n hatodik helyen végzett­­ a tőrvívásban.­­ Talán még annyit róla: húsz­éves, négy éve vív­ó a vívó-­­ sport legkedvesebb gyermekei A vita megindult s hellyel­­közzel még mindig folyik afö­lött, hogy vajon jobbszélen, vagy a csatársor közepén van-e az igazi helye. Szerintünk azon­ban nem ez a döntő. A lénye­ges inkább az, hogy meglevő erényeihez — gyorsaság, gólké­pesség, fejjáték, kiváló rúgó­­technis­a jobb lábbal, cselezés nyarfutója, Csányi Gyurka irá­nyítja fejlődését. Persze még nem ért el vi­lágraszóló eredményeket. De 100 méteren már stabilizálta a 10.5-ös, hazai viszonylatban jó eredményét és ezzel standard tagja lett az újjáalakult vál­tónknak. Szereplésével ez a vál­tó már több ízben — így a belgrádi EB-n is — beállította a 40.5-ös országos csúcsot. Mint egyéni válogatott is megállta a helyét minden alkalommal. Nem vagyunk merész jósok, mégis le merjük írni: ha Rá­bai szorgalma és akaratereje tehetsége arányában fog fej­lődni, ő lehet az, aki a közel 30 éves magyar csúcsot 100 mé­teren megjavíthatja. IH HM MM MBS HR UK Hi II állta az ostromot. A maga ide­jében nemzetközi viszonylatban is kitűnő csúcsot már szerte a világban jelentékenyen túlszár­nyalták, csak éppen itthon nem sikerült senkinek még megkö­zelíteni sem a közben már nem is olyan sokat mondó ered­ményt. . Az idei atlétikai idényben hir­telen „robbant be” a mezőny­be a tavaly még kezdőnek szá­mító fiatal, de annál tehetsége­sebb diósgyőri atlétanő. Állan­dósította 160 fölötti formáját, ha egy centiméterrel is­ —, Dre túljutott Csák Ibolya vihart álló rekordján. Sőt, távolugrásban is várható tőle, hogy a szintén régi rekordunkat letörli a listáról. közé tartozik. Nem elsősorban az eredményeiért. Szolid, ked­ves modoráért, szorgalmáért. S hogy emellett még tehetséges is, az olyan plusz, amellyel — ha ilyen marad — a legmaga­sabb csúcsot is elérheti. — megfelelő szintre fejlessze a taktikai érzékét, erősítse a bal lábát és egyéni játék he­lyett igyekezzék jobban részt venni a kollektív csapatjátékban. Bene Feri komoly fiú, de ki­csit önfejű. Jobban kell hall­gatnia jóakaratú szakvezetőire és iskolai tanulmányait komo­lyan kell vennie, Sől került az Újpesti Dózsához.­ Több alkalommal nyert már or­­­szágos ifjúsági bajnokságot . 1962-ben a Budapest-bajnoksá­gon még csak második volt,­­ azonban rá egy hónapra már a légsúlyú országos bajnoki­ cím büszke tulajdonosa, pedig akkor vett részt életében elő­ a szőr felnőtt versenyen.­­ 1962-ben minden alkalommal­ tagja volt a felnőtt válogatott­­­ nak, a­hol jól megállta a helyét. A szőke hajú fiú hamar a kö­g­zönség kedvence lett. A szorí­­tóban is mindig szerényen és­ nagyon sportszerűen viselkedik. Mihályfi Éva­­személyében jó szemű, jó reflexű ökölvívó,­ végre akadt egy versenyzőnk, mindig a legegyszerűbb meg­,aki a legszakállasabb magyar áldásokat alkalmazza. A csúcsot megjavította. Olimpiai Vasesztergályos. Munkahelyén 1 bajnoknőnk, Csák Ibolya ma­is tekintélye van. 1 gasugrás-rekordja évtizedekig ummummmwmwmmmmmmmwmmt­u ■

Next