Képes Sport, 1971. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-04 / 18. szám
denkitől kérdezett valamit. Tudták, hogy a formális, de nyugodt és megfontolt kérdésekkel a verseny előtti feszültséget igyekszik feloldani, mégis mindenre komolyan, kimerítően válaszoltak, s az edző is komoly arccal hallgatta őket. Ezek a beszélgetések szintén a versenyek szertartásához tartoztak. Amikor ő került sorra, Andor bácsi az éjszakai pihenése és a délelőttje, no meg a Mama elmaradhatatlan süteményes csomagja iránt érdeklődött. Minden a szokásost válaszolta, de érezte, hogy elpirul. Szerencséjére senki sem vette észre zavarát, a többiek ha nem is mutatták, a saját gondolataikkal voltak elfoglalva. Nem mondott igazat. Későn került ágyba, zavaros, küzdelmes álmai voltak, és reggel, hiába toldotta meg egy kis idővel a lustálkodást, fáradt és ingerült volt. Szorongó érzései már a délelőtti sétáján jelentkeztek, úgyhogy még a szokott helyeket, az ismerős embereket is elkerülte, pedig máskor a versenyek előtti vasárnap délelőttökön szinte kereste az alkalmat a beszélgetésekre. Az öltöző zaját is csak távolról, mintegy szűrőn keresztül érzékelte. Mintha valamilyen láthatatlan erő nehezedett volna rá. Szótlansága a többiekre is átragadt, úgy végezték dolgukat, mint valami pantomim szereplői. Már csak ő ült az öltöző padján, és lassan fűzte cipőit. Andor bácsi mellé ült és figyelmeztette: „Segítsétek egymást, ahogy megbeszéltük.” Nem tudott válaszolni, csak hangtalanul bólintott egyedül melegített, mindenkitől távol. Körülötte minden értelmetlenné vált, sehogyan sem tudott a versenyre összpontosítani. Nagy erőfeszítésébe került, hogy uralkodjon magát, és itthagyva mindent, ne menjen vissza az öltözőbe. Egyre csak az elmúlt éjszaka eseményei foglalkoztatták. A sötét külvárosi utca képét látta, a lámpafényben hirtelen megjelenő rendőrt, és a részeget megjátszó Jancsi alakját, amint tüzet kér tőle, hogy ők gyorsan eltűnhessenek. Emlékezetében a gyár sötétségbe merült kerítésén úgy világítottak a röpcsik, mint kis reflektorok. Mi lett Jancsival?... Hogyan jutottak haza a többiek? ... Fülében most is doboltak a veszélyt jelző divatos sláger hangjai. „Nagyon nehézkesen mozogsz ... csinálj néhány repülőt...” — hallotta Andor bácsi tanácsait. Nehezen sikerült visszarángatnia magát a valóságba. Fogcsikorgatva igyekezett futni, nem magáért, hanem a becsületért, a többiekért. A második és a harmadik repülő után könnyebben ment. A végén már elég lendületesen is futott. Társai befejezték a melegítést, a pálya egyik árnyékos, csendes sarkában ültek. Nem törődtek vele, szótlanságát a verseny előtti szokásos izgalomnak vélték.közelgett a rajt ideje. Levetették a melegítőket, újra fűzték cipőjüket, és mint minden verseny előtt, összehajoltak, és buzdításként egymásra tették bal öklüket. A második sorban állt. Körülötte az ismert arcok. Senki sem beszél, csak egyegy fejbiccentéssel köszöntik egymást. Sok idő nincs, helyezkedések , és máris eldördül a rajtot jelző pisztoly. Egy sárga mezes fiú, a szigeti egyesületből, áll az élre és vezeti a mezőnyt, ők hárman követik, piros mezükön az MTK három kis fehér betűje. Egy vidéki fiú zárja a sort___ Nem túl gyors iramban tették meg az első száz métert. Megnyújtotta lépéseit, és akülső pályán igyekezett az élre futni. Az edző utasítása, hogy ő vezessen az elején és alakítsa a megfelelő iramot. Amikor a célvonalhoz értek, tisztán hallotta a körszámláló hangját: „még hét kör”. A kanyarban tovább gyorsított, és a kör végén az óráikat szorongató edzők gyűrűjéből kihallatszott Andor bácsi éles hangja: „jó!” Két kört tettek meg az ő vezetésével,majd Ottó váltotta fel az élen. Amikor maga elé engedte, egy pillantást vetett hátra, a mezőnyre. Úgy látta, mintha nekik, ötüknek egy kevés előnyük lenne. Az egyenes elején a vidéki fiú hirtelen elhúzott mellettük, és egyre gyorsuló iramban az élre tört. Egy pillanat alatt ők is A BÉKEVERSENY Hét Bátor Fickó kedd este útra kel, hogy május hatodik és huszonegyedik napja között tizennégy alkalommal megvívjanak száz kemény ellenfelükkel, hogy tizennégy napon keresztül csatázzanak száz rettenetes hírű párbajhőssel, hogy tizennégyszer csapjanak össze a Békeverseny száz híres porfelhőlovagjával. Május 6-án útjára indul a kerékpáros Békeverseny, sokszínű mezőnye, hogy kétezernél több kilométer során eldöntse, ki a legerősebb, ki érdemesült igazán a sárga trikó viselésére. Lesz közöttük szőke finn, sötét bőrű arab legény, gyors beszédű olasz fiú és szovjet és francia és lengyel és NDK-s és csehszlovák és román és ... és természetesen közöttük lesznek válogatottjaink is. Ez évben a Békeversenyen — a korábbi évekhez viszonyítva — erősen megfiatalított együttessel szerepelünk. A csapatból Pettermann József, Gera Imre, Fülöp József és Rajnai György már indult Békeversenyen, hárman viszont - Hirth István, Szemeti Dezső, Sipos János — most első alkalommal vesznek részt az Géra Imre (MVSC) Falus István felvételei .