Képes Sport, 1971. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-04 / 18. szám
Taktikai k. o. No lám - mondhatná bárki -, nem csak taktika van a világon. Természetesen igaza lenne. Mondhatná még, hogy van csúszós pálya is, vannak könnyű súlyú csatárok, akik könnyen és nehéz súlyú védők, akik nehezebben mozognak a csúszós füvön... és ha a tatabányai Takács-Tóth ék és a diósgyőri Gass-Vass előretolt állás közötti különbséget zongorázni tudnánk ... aztán, hogy a bányászok két gólja szerencsés körülmények között esett (hiszen az öngólon kívül a 11-es is szerencsésnek mondható, mert ezt megelőzően Bircsák játékvezető fordítva ítélt, mondhatjuk úgy is, hogy Tóth Kálmán szabálytalanságáért adott büntetőt a Tatabánya javára) - és így tovább ... Mégis az a véleményünk, hogy ezen a mérkőzésen a jobb taktika diadalmaskodott ilyen nagy arányban (4:0). Hiszen a Tatabánya Arany és Laczkó révén emberfölényt harcolt ki a középpályán. Arany és Laczkó felváltva őrizte az előretolt Gasst és ha mindketten támadni indultak, rábízták őt Kovács I-re. Általában azonban felváltva mentek fel a diósgyőri kapu elé, mindig az ellentétes oldalon, tehát nem ott, ahol Fekete tartózkodott, és Fekete így természetesen nem tudott időben visszazárkózni. Nagy és Sikora külön párharca az első félidőben a tatabányai, a másodikban pedig a diósgyőri fiú részleges győzelmével végződött. Ez a csata azonban nem túlságosan befolyásolta a játékot. Annál inkább Arany, aki két gól előkészítése mellett egy sereg nagyszerű dolgot művelt a pályán. Méltó társa volt Laczkó is, Gass pedig még csak meg sem kísérelte zavarni őket... (tszs) Tóth, mint annyiszor a mérkőzésen, egy testcsellel becsapja Hajast (6), aztán irány a kapu Gulyás Kálmán felvételei Ez a buktatás nem sikerült! Pusztai könynyen „küzdi le” az élő akadályt „A" középpályás! Szűcs Lajos kiemelkedően játszott a kispesti „sétamérkőzésen”. A képen Somogyvárival csatázik Mint a gólnál. Takács, aki szintén ragyogóan játszott, kapura fejel, a mozdulat kísértetiesen hasonlít az első gól előtti fejesre - de nem az. Fölé ment... r»T • r • tarjain hármak... Tovább tart a ferencvárosi góliszony, s a csatársor Albert nélkül szinte egyetlen gólhelyzetet sem tud összehozni. Nem játszott rosszul a zöldfehérek karmestere, s mégis a bekapott gól az ő magánszámával kezdődött... ÁRTATLAN JÁTSZADOZÁS, kemény szerelés, ismert Flóri mozdulat , széttárt kar és egy gyors észrevétel. Vadas minden reklamációt szabadrúgással büntetett. Ezt is. És Kajdi elment a jobb oldalon. Ebből lett a mérkőzés egyetlen gólja. Az SBTC az első félidőben rúgta a gólt, de a másodikban nyerte meg a mérkőzést... Nincs szerencséje a Ferencvárosnak, ez a baj! — mondták a szurkolók. Mi inkább úgy mondanánk, hogy az SBTC- nek három középpályása van. És milyenek! Szalay, Básti, Répás. Egy idegenben szerzett győzelem még nem lehet mérvadó — mégis, az eddigi mérkőzések is igazolták, hogy az első osztályban játszó egyesületek egyike sem dicsekedhet három ilyen képességű szervező játékossal. Álmos bágyadtsággal, szaggatott mozdulatokkal hozták ki a csomóból a megszerzett labdát. (Az első céltalan felszabadító rúgást Básti követte el a nyolcvanegyedik percben.) És a lassított felvételhez hasonlítható mozgás egyetlen pillanat alatt ritmust vált. Közben három ék szaladgál ugyanis keresztbe és őrizetlenül a pályán. Egy villanás alatt megkapják és mindhárman menten visszatolják, visszafejelik az előrevágott labdákat az utánuk helyezkedő három, őrizetlen, keresztbe mozgó középpályásnak. Ez ellen a megoldás ellen tehetetlen volt a Ferencváros. IDEGESEN JÁTSZOTT a vendégcsapat az első félidőben. De rúgott egy gólt. Nyugodtság a fordulás után és Szalay, Básti váratlan feljavulása. Persze az előbbi az utóbbi természetes következménye volt. .. Szalay. Egyszerűen nem tudott hibázni, térérzékével, helyezkedéseivel valósággal szétforgácsolta az FTC támadójátékát. Úgy mellesleg semlegesítette Branikovitsot, ügyelt Albertra és minden támadásban közreműködött. Magyar nagyszerűen védett, Básti Juhászt, Répás Rákosit gyűrte le. A gólszerző Kajdi lelkesen és taktikusan vissza-visszahúzódott, ha Bálint vagy Páncsics előretört. Ennek köszönhető, hogy a „zsúfolt tizenhatosról” lepattant labdák nem kerültek szabadonhagyott ferencvárosi játékoshoz... ÉS A VESZTES? „Mit lehet ilyenkor mondani — tárta szét a karját Csanádi Ferenc. — Továbbra is puha a csatársor.” Ráadásul Novak büntetőt hibázott. Ez volt a mérkőzés legdrámaibb pillanata: egy hasznosan játszó szélsőhátvéd egyetlen hibája — és nem védekezési hibája! — bajnoki pontba került. JÓ MÉRKŐZÉS VOLT. A Ferencváros küzdött, hajtott — az SBTC játszott. Felborult a pálya, nyolcvan percen keresztül óriási ferencvárosi mezőnyfölény — csakhogy a labdarúgást nem mezőnyfölényre játsszák. Talán ezért sem volt nagy meglepetés a vendégcsapat győzelme... TAE 6