Képes Sport, 1971. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-04 / 18. szám

Taktikai k. o. No lám - mondhatná bárki -, nem csak taktika van a világon. Természetesen igaza lenne. Mondhatná még, hogy van csúszós pálya is, vannak könnyű súlyú csatárok, akik könnyen és nehéz súlyú védők, akik nehezeb­ben mozognak a csúszós füvön... és ha a tatabányai Takács-Tóth­ ék és a diósgyőri Gass-Vass előretolt állás közötti különbséget zongorázni tudnánk ... aztán, hogy a bányá­szok két gólja szerencsés körülmények között esett (hiszen az öngólon kívül a 11-es is sze­rencsésnek mondható, mert ezt megelőzően Bircsák játékvezető fordítva ítélt, mondhatjuk úgy is, hogy Tóth Kálmán szabálytalanságáért adott büntetőt a Tatabánya javára) - és így tovább ... Mégis az a véleményünk, hogy ezen a mérkőzésen a jobb taktika diadalmaskodott ilyen nagy arányban (4:0). Hiszen a Tata­bánya Arany és Laczkó révén emberfölényt harcolt ki a középpályán. Arany és Laczkó felváltva őrizte az előretolt Gasst és ha mind­ketten támadni indultak, rábízták őt Kovács I-re. Általában azonban felváltva mentek fel a diósgyőri kapu elé, mindig az ellentétes oldalon, tehát nem ott, ahol Fekete tartóz­kodott, és Fekete így természetesen nem tu­dott időben visszazárkózni. Nagy és Sikora külön párharca az első félidőben a tatabá­nyai, a másodikban pedig a diósgyőri fiú részleges győzelmével végződött. Ez a csata azonban nem túlságosan befolyásolta a já­tékot. Annál inkább Arany, aki két gól elő­készítése mellett egy sereg nagyszerű dolgot művelt a pályán. Méltó társa volt Laczkó is, Gass pedig még csak meg sem kísérelte za­varni őket... (tszs) Tóth, mint annyiszor a mérkőzésen, egy testcsellel becsapja Hajast (6), aztán irány a kapu Gulyás Kálmán felvételei Ez a buktatás nem sikerült! Pusztai köny­­nyen „küzdi le” az élő akadályt „A" középpályás! Szűcs Lajos kiemelke­dően játszott a kispesti „sétamérkőzésen”. A képen Somogyvárival csatázik Mint a gólnál. Takács, aki szintén ragyogóan játszott, kapura fejel, a mozdulat kísértetiesen hasonlít az első gól előtti fejesre - de nem az. Fölé ment... r»T • r­ • tarjain hármak... Tovább tart a ferencvárosi góliszony, s a csatársor Albert nélkül szinte egyetlen gólhelyzetet sem tud össze­hozni. Nem játszott rosszul a zöld­fehérek karmestere, s mégis a bekapott gól az ő magánszámával kezdődött... ÁRTATLAN JÁTSZADOZÁS, kemény szerelés, ismert Flóri mozdulat , szét­tárt kar és egy gyors észrevétel. Va­das minden reklamációt szabadrúgás­sal büntetett. Ezt is. És Kajdi elment a jobb oldalon. Ebből lett a mérkőzés egyetlen gólja. Az SBTC az első félidőben rúgta a gólt, de a másodikban nyerte meg a mérkőzést... Nincs szerencséje a Ferencvárosnak, ez a baj! — mondták a szurkolók. Mi inkább úgy mondanánk, hogy az SBTC- nek három középpályása van. És mi­lyenek! Szalay, Básti, Répás. Egy ide­genben szerzett győzelem még nem le­het mérvadó — mégis, az eddigi mér­kőzések is igazolták, hogy az első osz­tályban játszó egyesületek egyike sem dicsekedhet három ilyen képességű szervező játékossal. Álmos bágyadtság­­gal, szaggatott mozdulatokkal hozták ki a csomóból a megszerzett labdát. (Az első céltalan felszabadító rúgást Básti követte el­­ a nyolcvanegyedik percben.) És a lassított felvételhez ha­sonlítható mozgás egyetlen pillanat alatt ritmust vált. Közben három ék szaladgál ugyanis keresztbe és őrizet­lenül a pályán. Egy villanás alatt meg­kapják és mindhárman menten vissza­tolják, visszafejelik az előrevágott lab­dákat az utánuk helyezkedő három, őrizetlen, keresztbe mozgó középpá­lyásnak. Ez ellen a megoldás ellen te­hetetlen volt a Ferencváros. IDEGESEN JÁTSZOTT a vendégcsa­pat az első félidőben. De rúgott egy gólt. Nyugodtság a fordulás után és Szalay, Básti váratlan feljavulása. Per­sze az előbbi az utóbbi természetes következménye volt. .. Szalay. Egysze­rűen nem tudott hibázni, térérzékével, helyezkedéseivel valósággal szétforgá­csolta az FTC támadójátékát. Úgy mel­lesleg semlegesítette Branikovitsot, ügyelt Albertra és minden támadásban közreműködött. Magyar nagyszerűen védett, Básti Juhászt, Répás Rákosit gyűrte le. A gólszerző Kajdi lelkesen és taktikusan vissza-visszahúzódott, ha Bálint vagy Páncsics előretört. Ennek köszönhető, hogy a „zsúfolt tizenhatos­ról” lepattant labdák nem kerültek sza­­badonhagyott ferencvárosi játékoshoz... ÉS A VESZTES? „Mit lehet ilyenkor mondani — tárta szét a karját Csa­nádi Ferenc. — Továbbra is puha a csatársor.” Ráadásul Novak büntetőt hibázott. Ez volt a mérkőzés legdrá­maibb pillanata: egy hasznosan játszó szélsőhátvéd egyetlen hibája — és nem védekezési hibája! — bajnoki pontba került. JÓ MÉRKŐZÉS VOLT. A Ferenc­város küzdött, hajtott — az SBTC ját­szott. Felborult a pálya, nyolcvan per­cen keresztül óriási ferencvárosi me­zőnyfölény — csakhogy a labdarúgást nem mezőnyfölényre játsszák. Talán ezért sem volt nagy meglepe­tés a vendégcsapat győzelme... TAE 6

Next