Képes Sport, 1971. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-04 / 18. szám

Taps és fiatty. A közönség szép játékot akar látni, éppen ezért a kö­zönség tapsáért alaposan meg kell dolgozni. Még a hazai csapatnak, a kedvenceknek is! Hát még az ellenfélnek! És, hogy a vendégcsapatot megtapsolják a szurkolók, ahhoz leg­alább olyan játékot kell mutatni, mint a komlói fiúké volt vasárnap Pécsett. Amíg hatalmas pécsi nyomás nehezedett kapujukra, forró lelkesedéssel állták útját a lila-fehér roha­moknak. S amikor ez a nagy nyomás felengedett, hideg fej­jel használták ki a lehetőséget, a pécsi védelem megingásait, hogy meglepetésre a maguk javára fordítsák a mérkőzést. A közönség pedig? Először kifütyülték a lélektelen hazaia­kat. Aztán vastapssal jutalmazták a kiváló vendégeket. Mit lehet ehhez hozzátenni? Mindkettő jogos volt... Döntetlen Az utóbbi hat Szombathelyi Haladás—MTK találkozó kivétel nélkül döntetlennel ért véget. Ritka sorozat, szép sorozat, kinek lenne szíve az ilyet megszakítani? Nos, szombaton a Haladás­pályán játszó huszonkét, túlontúl érzelgős és hagyománytisztelői fiúnak nem volt. A hetedik mérkőzés is döntetlent hozott. Pe­dig ... Az első félidőben a sziporkázó hazai támadások eredmé­nyeképpen a szombathelyiek szinte behozhatatlan előnyre tehet­tek volna szert. A második félidőben viszont a kék-fehérek ki­váló támadójátékuk révén akár a győzelmet is megszerezhették volna. Az ördögbe! Hiszen, ha a szombathelyiek az első félidőben minden helyzetüket berúgják, a budapestiek a másodikban úgy­szintén, akkor ismét csak döntetlen az eredmény ... Dicső v­er­es­ég Amikor a 30. percre ugrott a szegedi Stadion órájának mutatója, érte el harmadik gólját az Újpesti Dózsa. Ha eddig bárkiben is lett volna kétség a két pont sorsa felől, meg­nyugodhatott, végleg eldőlt a mérkőzés. Ám a szegedi játékosoknak nem szegte kedvét a 0:3. Bár addig is tetszetősen, jól és nagyon lelkesen játszottak, most „rátettek még egy lapáttal” és minden addiginál el­­szántabb rohamokat indítottak a lila-fehérek kapuja ellen. Azt gondolták talán a hazaiak, hogy még meg lehet fordí­tani a mérkőzés sorsát? Aligha. De a pályán nem mérle­gelni, hanem játszani kell! A legjobb tudás szerint. A mér­kőzés alakulásától függetlenül. S az eredmény: hallatlanul kemény, verítékes küzdelemre kényszerítette a kiesőjelölt a bajnokjelöltet. Vereséget szenvedtek a szegediek, mégsem tehet senki sem szemrehányást nekik, minden tőlük telhetőt megtettek. Lám lehet szépen, dicsőségesen is veszíteni. S amelyik csapat így tud veszíteni, az nyerni is fog tudni! Meglepetés?! Azoknak, akik nem látták a Vasast az utóbbi időben ját­szani ... A sorozatos gyenge játéknak két éle van: gyengíti a saját és­­ erősíti az ellenfél játékosainak az önbizalmát. A Vi­deoton már egyáltalán nem az esélytelenek „tisztelettudóan vé­dekező” taktikájával lépett a Fáy úti pályára, ez a csapat már tudta, hogy egy tekintélyében megtépázott gárda ketrecébe lép, s ha van bátorsága hozzá, győzhet is... Volt bátorsága és nyert. Minden részében jobban játszva, teljesen megérdemelten.­ ­ A gyengén játszó Benét könnyen szereli a szegediek hátvédje Szlávik játékvezető . Dávid kiállítása után - igyekszik gyorsan rendet teremteni Zelman Ferenc felvételei Menczel lövése levágódik a Videoton-védőfalról

Next