Képes Sport, 1971. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1971-05-04 / 18. szám
KUTAS ISTVÁN /y/MujL J atáversent a szigetbejárónál volt a találkozó, mint mindig, amikor a Szigeten versenyeztek. Nem lakott messze, gyalog ment, a parkon át a Duna-part felé. Már megtette az út nagyobbik felét, amikor hirtelen rádöbbent, hogy mindig ezen az úton megy a szigetre. Megpróbálta az egészet elintézni azzal, hogy eggyel szaporodott azoknak az új szokásainak a száma, amelyek a sportolás éveiben megváltoztatták egész életrendjét, de nem sikerült. Hiába akart az ismerős utcákra, házakra és az emberekre figyelni, semmi nem tudta elterelni gondolatait. Megadta hát magát és elkezdte a számvetést új szokásairól. A hétköznapokkal hamar végzett, a munka utáni szabad időt kitöltötte az edzés és az egyesületi tennivalók. A vasárnapok többsége a versenyzésé, ami azt jelenti, hogy ilyenkor minden a legszigorúbb rendben követi egymást. Egy kevéssel több alvás, mint hétköznapokon, azután torna, séta, majd korán valami könnyű ebéd. És mintha még a Mama is alkalmazkodna új szokásaihoz, egy idő óta olyan ételek kerülnek a vasárnapi asztalra, amiket eddig soha nem főzött. Ennél a gondolatnál egy kicsit elidőzött. Lám, az ő megváltozott életrendje a család megszokott életrendjét is megváltoztatta ... Most, hogy tudatosodtak benne a gondolatok, a szorongás, amit reggel óta érzett, egyre erősödött. Nem a jól ismert, verseny előtti izgalom volt ez. Mintha valahonnan titokban figyelné valaki. Ahogy otthonról az utcára lépett, ez az érzés egyre jobban elhatalmasodott rajta, szinte fojtogatta. Már messziről észrevette várakozó társait. Meggyorsította lépteit, hátha a többiek között feloldódik a szorongása. Mint mindig, az üdvözlések után rögtön apró tréfálkozások céltáblája lett. Tudták róla, hogy nem szeret a szigeti pályán versenyezni, és számtalan kifogást talál, csak hogy elkerülje itt a versenyt. Harsány nevetések kíséretében szinte kórusban mondták: „Itt mindig fűt a szél, és egy futónak ennél nagyobb ellensége nincs... a pálya északi sarkában magas ponyvákkal körülvett teniszpályák vannak, ha ideér az ember, mintha alagútba kellene befutnia ...” Eszébe sem jutott védekezni, együtt nevetett a fiúkkal. Az igazság az volt, hogy nem szerette a szigeti versenyek légkörét. Andor bácsi, az edző érkezése szabad ITM tetta meg a tréfák özönétől. Az „öreg” mindenkivel kezet fogott, és min * *********** Anyák napja Lapunk szerkesztősége és munkatársai sok szeretettel köszöntenek minden édesanyát. Közöttük azokat, akik családi kötelezettségeik mellett sportteljesítményeikkel is jogos elismerést, megbecsülést szereztek. Ránkyné Elekné Rudasné Ináncsiné * **********************************************