Képes Sport, 1971. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-04 / 18. szám

denkitől kérdezett valamit. Tudták, hogy a formális, de nyugodt és megfontolt kér­désekkel a verseny előtti feszültséget igyekszik feloldani, mégis mindenre ko­molyan, kimerítően válaszoltak, s az edző is komoly arccal hallgatta őket. Ezek a beszélgetések szintén a versenyek szer­tartásához tartoztak. Amikor ő került sorra, Andor bácsi az éjszakai pihenése és a délelőttje, no meg a Mama elmaradhatatlan süteményes cso­magja iránt érdeklődött. Minden a szo­kásos­t válaszolta, de érezte, hogy el­pirul. Szerencséjére senki sem vette ész­re zavarát, a többiek ha nem is mutat­ták, a saját gondolataikkal voltak elfog­lalva. Nem mondott igazat. Későn került ágyba, zavaros, küzdelmes álmai voltak, és reggel, hiába toldotta meg egy kis idő­vel a lustálkodást, fáradt és ingerült volt. Szorongó érzései már a délelőtti sétáján jelentkeztek, úgyhogy még a szokott he­lyeket, az ismerős embereket is elkerülte, pedig máskor a versenyek előtti vasárnap délelőttökön szinte kereste az alkalmat a beszélgetésekre. Az öltöző zaját is csak távolról, mint­egy szűrőn keresztül érzékelte. Mintha valamilyen láthatatlan erő nehezedett volna rá. Szótlansága a többiekre is át­ragadt, úgy végezték dolgukat, mint va­lami pantomim szereplői. Már csak ő ült az öltöző padján, és lassan fűzte cipőit. Andor bácsi mellé ült és figyelmeztette: „Segítsétek egymást, ahogy megbeszéltük.” Nem tudott válaszolni, csak hangtalanul bólintott e­gyedül melegített, mindenkitől távol. Körülötte minden értelmetlenné vált, sehogyan sem tudott a versenyre össz­pontosítani. Nagy erőfeszítésébe került, hogy uralkodjon magát, és itthagyva min­dent, ne menjen vissza az öltözőbe. Egyre csak az elmúlt éjszaka eseményei foglal­koztatták. A sötét külvárosi utca képét látta, a lámpafényben hirtelen megjelenő rendőrt, és a részeget megjátszó Jancsi alakját, amint tüzet kér tőle, hogy ők gyorsan eltűnhessenek. Emlékezetében a gyár sötétségbe merült kerítésén úgy vi­lágítottak a röpcsik, mint kis reflektorok. Mi lett Jancsival?... Hogyan jutottak haza a többiek? ... Fülében most is do­boltak a veszélyt jelző divatos sláger hangjai. „Nagyon nehézkesen mozogsz ... csinálj néhány repülőt...” — hallotta Andor bá­csi tanácsait. Nehezen sikerült visszarán­gatnia magát a valóságba. Fogcsikorgatva igyekezett futni, nem magáért, hanem a becsületért, a többiekért. A második és a harmadik repülő után könnyebben ment. A végén már elég lendületesen is futott. Társai befejezték a melegítést, a pálya egyik árnyékos, csendes sarkában ültek. Nem törődtek vele, szótlanságát a verseny előtti szokásos izgalomnak vélték.­­közelgett a rajt ideje. Levetették a me­­legítőket, újra fűzték cipőjüket, és mint minden verseny előtt, összehajoltak, és buzdításként egymásra tették bal öklü­ket. A második sorban állt. Körülötte az is­mert arcok. Senki sem beszél, csak egy­­egy fejbiccentéssel köszöntik egymást. Sok idő nincs, helyezkedések , és máris el­dördül a rajtot jelző pisztoly. Egy sárga mezes fiú, a szigeti egyesü­letből, áll az élre és vezeti a mezőnyt, ők hárman követik, piros mezükön az MTK három kis fehér betűje. Egy vidéki fiú zárja a sort___ Nem túl gyors iramban tették meg az első száz métert. Megnyújtotta lépéseit, és a­­külső pályán igyekezett az élre futni. Az edző utasítása, hogy ő vezessen az elején és alakítsa a megfelelő iramot. Amikor a célvonalhoz értek, tisztán hal­lotta a körszámláló hangját: „még hét kör”. A kanyarban tovább gyorsított, és a kör végén az óráikat szorongató edzők gyűrűjéből kihallatszott Andor bácsi éles hangja: „jó!” Két kört tettek meg az ő vezetésével,­­majd Ottó váltotta fel az élen. Amikor maga elé engedte, egy pillantást vetett hátra, a mezőnyre. Úgy látta, mintha ne­kik, ötüknek egy kevés előnyük lenne. Az egyenes elején a vi­déki fiú hirtelen elhúzott mellettük, és egyre gyorsuló iram­ban az élre tört. Egy pillanat alatt ők is A BÉKEVERSENY Hét Bátor Fickó kedd este út­ra kel, hogy május hatodik és huszonegyedik napja között ti­zennégy alkalommal megvívja­nak száz kemény ellenfelükkel, hogy tizennégy napon keresztül csatázzanak száz rettenetes hírű párbajhőssel, hogy tizennégy­szer csapjanak össze a Béke­verseny száz híres porfelhőlo­vagjával. Május 6-án útjára indul a ke­rékpáros Békeverseny, sokszínű mezőnye, hogy kétezernél több kilométer során eldöntse, ki a legerősebb, ki érdemesült iga­zán a sárga trikó viselésére. Lesz közöttük szőke finn, sötét bőrű arab legény, gyors beszédű olasz fiú és szovjet és francia és lengyel és NDK-s és cseh­szlovák és román és ... és ter­mészetesen közöttük lesznek vá­logatottjaink is. Ez évben a Békeversenyen — a korábbi évekhez viszonyítva — erősen megfiatalított együttessel szerepelünk. A csapatból Pet­­termann József, Gera Imre, Fü­­löp József és Rajnai György már indult Békeversenyen, hárman viszont - Hirth István, Szemeti Dezső, Sipos János — most el­ső alkalommal vesznek részt az Géra Imre (MVSC) Falus István felvételei .

Next