Képes Sport, 1971. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1971-05-04 / 18. szám

Nagyszerű volt, Marót! Már hagyományosan — kardcsapat EK és Hungária Kupa Budapesten. Három na­pon át pengék csattogása, magasba csapó szenvedélyek, repülő sisakok és kardok, vitatkozó versenyzők, nevetést és­­ kese­rűséget fakasztó jelenetek sora. És furcsa mérkőzések, amelyeken tehe­tetlenül vergődnek a zsűri tagjai, s ame­lyek után fejüket csóválva kérdezik a né­zők és szakemberek: — Mi lett a sportág legklasszikusabb fegyverneméből? A Hungária Kupa előcsatározásai során csörték tucatja fejeződik be anélkül, hogy a kardvívás gazdag technikai tárházából láthatnánk valamit. Rajt — mondja az el­nök, és újra és újra összerobban a két vívó. Kínos és fájdalmas „csihi-puhi" ez, megszámolhatatlan együttes találattal. Il­letve — az egyik csörtében (Iriniciu— Bonnisent) 63 együttes találatot számlál egy szurkoló ... Miért? A legtechnikásabb versenyzők sem igen merik megkockáztat­ni, hogy ebben a villámgyors hajszában védjenek egy támadást — mondják a sportág régi nagyjai, s hangjukban nem kevés a múlt idők visszasírása. Lesz ami lesz, vágni kell! Küzdősport lett a kard­vívás ... Ezért is öröm, hogy ebben a sokszínű és nehezen kiismerhető mezőnyben ma­gyar versenyzőé lett a siker. Marót Péter — aki két héttel ezelőtt Katowicéében hasonlóan nehéz mezőnyben győzött — re­mek vívással jutott el a döntőig és ott veretlenül nyerte a Hungária Kupát a szovjet Szigyak és Bazsenov előtt. S ami még az ő sikerlistájához tartozik: csapata, a Vasas 9:5-re kikapott ugyan az Eb- döntőben a CSZKA Moszkva csapatától, de Marót ekkor is minden ellenfelét le­győzte. És győzelmet jelentő utolsó csör­­téje után elsők között a szovjet válogatott főedzője, Kuznyecov gratulált neki... Az Eb-t nyerő szovjet bajnokcsapatban — amely ezúttal ötödször védte meg első­ségét — nem kisebb versenyzők vívtak, mint Rakita, Nazsimov, Vinokurov, Szi­gyak. Valamennyien őriznek vitrinjükben legalább egy-két olimpiai, világbajnoki aranyat. Mint színész a dobogón, bizto­san lép és már veszi is a sisa­kot. Kovács Tamás a páston ... Ilyent tenni velem ! Hangzik az „ítélet"­, Szi­­gyák bánatosan kap a fejéhez, Meszéna még nem érti a történteket... Hegedűs Csab­a Hibapont nélkül kötöttfogású magyar baj­nokságot nyerni­­ olyan teljesítmény, amire csak a legkiválóbbak lehetnek képesek. Ez a ritka remeklés ez évben a pénteken,szom­baton megrendezett magyar bajnokságon, egy 22 esztendős, első bajnokságát nyerő fiatalembernek sikerült. Hegedűs Csabának. S - milyen jó leírni - az idei nagy nem­zetközi versenyek után nem bizonyítania, csu­pán megerősítenie kellett, hogy nagy bir­kózó. Nem a véletlen csinált belőle birkózót. Már süvölvény korától valami megmagya­rázhatatlan és ellenállhatatlan erő vonzotta az erős emberek közé. S alig volt hétéves, amikor bátyjával megjelent a Szombathelyi Haladás birkózóinak edzésén azzal a szent elhatározásával, hogy nagy birkózó lesz. Ez az ábrándos vonzalom — elhivatottság? — azóta a sportág rajongó szeretetévé neme­sedett. S a rajongó kisfiúból 22 éves korára klasszis birkózó lett. 1967-ben kerül fel Pestre, a Vasashoz. 1968-ban már második helyen végez a ma­gyar bajnokságon. 1969: az első válogatott­ság. 1970: ezüstérem a világ legjobbjai köz Hegedűs Csaba az első fordulóban óz­di ellenfelét fek­tette kétvállra Falus István felé.

Next