Képes Sport, 1981. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-07 / 27. szám

Szuper Még a szuper­ döntő megkez­dése előtt beszélgettünk a Vá­rosháza dísztermében Portisch Lajossal a bajnokságnak er­ről a formájáról és az ő esé­lyeiről. — Jó hírverése lesz ez a sakknak — mondta a nemzet­közi nagymester hisz hosz­­szú évek óta most valóban a legjobb magyar játékosok mé­rik össze erejüket a bajnoki címért. Ami viszont az én ki­látásaimat illeti, hát azok nem valami fényesek. A minap fe­jeződött be egy erős nemzet­közi versenyem, kicsit fáradt vagyok, kicsit bizonytalannak érzem magam. Ezúttal igazán a coubertini elv alapján indu­lok, hogy tudniillik főként a részvétel a fontos, nem a győ­zelem. Kesernyés, „portischi” mo­soly, kézfogás, indul az asz­talhoz. Nos, az első számú magyar sakkozó csak félig bizonyult jó jósnak. Abban igaza volt, hogy életrevaló kezdeményezésnek, a sportág szerencsés propa­gandájának könyvelhető el ez a szuper­döntő, tele váratlan fordulatokkal, szép és izgal­mas játszmákkal, drámai vég­kifejlettel. De ami saját szereplését il­leti ... Világbajnokjelöltünk ború­látása olyannyira nem volt „stratégiailag megalapozott", hogy nemcsak megnyerte a versenyt, hanem ő vehette át a legjobb játszmáért és a leg­szebb végjátékért kitűzött kü­­löndíjat is. Alighanem az az egyszerű igazság érvényesült, hogy a világklasszis — kicsit fáradtan is, kicsit bizonytalan erőtudat­tal is — világklasszis! A szuper­döntő végeredmé­nye: 1. Portisch Lajos, 2. Fa­ragó Iván, 3. Ribli Zoltán. De a többi résztvevő arcképét is közöljük, mindnyájan rászol­gáltak. tiRfltrrtfft i*.,,,.—**, " .I*»-—!*■■■■ M.iM V* ttli U i­­ p Li4 1 PORTISCH LAJOS

Next